Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-06-10

V évfolyam. Pápa, vasárnap 1877. június 10. 23. szám A lap szellemi részét illető közlemények a szerlcesztő lalvására: Főutca 20. sz, emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, "VVajditSí Iíároly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézenduk. Vegyes tartalmú hetilap. 10 VAS. G 3 Margit kr/)« U Hétfő Barnabás )~ 12 Kedd Fakundai Ján.")^ G 2 Margit)*-' Barnabás ) ? Tóbiás j ~ Előfizetési díjait: Egv évre 6 fr. — Félévre 5 ír. — Negyedévre 1 ír. SO kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetés eis. 6 hasábos petitsorban 5 kr, axyllttérben soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 29 •) . 30 ") ~ 1 Tham Heti naptár. 13 Szerda Páduai Antal (kath/) Pá-iuai Antal (jjrot/) 2 (usr/) 14 Csütörtök Vazul püspök )j= 15 Péntek Vitus, Vid )~ 16 Szombat Benno, Reg. F. )^ Juditba Elizeus ^-^ 3 Kresc. LybiaJ ? 4 3« 3^ 5S.Chuk.P3Pápa 1877. június 10-én. II. Magyarország közvéleményét jelenleg két vitális Ugy veszi igénybe: az egyik az orientális kérdés, a másik anyagi jólétünk megállapítása és kiépítésének kérdése; s noha a harctér közvetlen szomszédságunkban fekszik, mégis az anyagi érdekeinket előmozdító kérdés fontosság tekintetében a keleti kérdést jóval túlszárnyalja. Ha a politikai pártállás elfogultságaitól menten közgazdászatunk terén küzdő áramlatok felett szemlét tartunk., akkor két íöpártot lelünk a küzdtéren, az egyik áramlat hazánk anyagi jólétét theorétikus utón, vagy is „codificált malaszt" által véli lélesílhetönek, a másik pedig tanulságot merítve müveit szomszédaik életéből, gyakorlati utón akarja a minden oldalról epedve várt kérdés megoldását keresztül vinni. Az első párt hangzatos sóhajtásokba hurkolja jó szándékát s egyszerű decretálás által eleget vél az ügy megérlelödésére tenni és a küzdelmet befejezettnek tartja az állal, ha egyszerűen kimondja, hogy „legyen magyar ipar;" a másik párt ellenben nem annyira a „codexröl," mint inkább eszközökről gondoskodik, s ennek elérését az iparosok és kereskedők haladásában látja kiépíthetővé tenni. Az első ugyan iparról szól, de iparosról mit sem akar tudni; a másik ellenben iparunk fejletlenségét egyedül iparosaink alárendelt állapotának tulajdonítja, s az innen származó érzetnek rója fel iparosaink apathiáját, jól tudván, hogy az önállás és törekvés az ember öntudatában leli első csiráját, előbb ezen öntudat megnyitását óhajtja, mely által aztán az állásának fontosságát átérzö iparos a haladás és művelődés számára meg lesz nyerhető. Röviden szólva, ezen áramlat a magyar ipar emelését, a magyar iparosnak társadalmi emelése által akarja lé tesíteni és ez által elérni törekszik azt is, hogy sok szegény sorsú „nemes család" a majdan többé le nem nézett és kellőleg becsült iparos pályára fogja gyermekét neveltetni, melytől ez ideig csak büszkesége, a haza nagy kárára tartá vissza. Az ide vonatkozó mozgalom hasonlít a negyvennyolcas évek előtti nagy küzdelmekhez. „Nem adózunk" volt a megrögzöttek s „adózunk

41 a haladók jelszava. A nehéz harc, mely a „nem adózó*

c párt szélfoszlásával végződött, a hűbéri rendszer megszüntetését és a jogegyenlőségnek törvénynyó emelését idézte elő. Az igy nyert 1848-diki nagy törvény kimondotta a jogegyenlőséget és ez által utat nyitott a társadalomnak modern átalakulására, de a törvény meghozása csak a törvényesen fenállotfc válaszfalak lerombolása volt, mig a szükséges társadalmi átalakulás a nemzetnek további feladatát képezi, mert törvény által a müveit nemzeti élethez szükséges elemeta - közép osztály létesítését nem lehet elrendelni, s ezért szükséges, hogy a nemzet a törvényalkotók nagy művét végtére befejezze, illetőleg társadalmunkat a törvény szellemében megfiatalítsa. Éppen ezen életkérdés keresztülvitele képezi az iparosok társadalmi emelésén fáradozó áramlat feladatának sarkkövét. Es mert az ezt célzó mozgalom jelentősége kimondkatlan szükséges, hogy a mozgalom valódi színében világi— tassék meg; ezen szükséget érezve, nem tettünk felesleges munkát akkor, midőn elöbbeni cikkünket az ipar és kereskedelem jelentőségének ecsetelésére szenteltük; egyúttal ezen jelentőség által be akartuk bizonyítani, hogy téves uton haladnak azok, kik az iparosok közötti ébredést,minden kigondolható eszközr zel megbénítani akarják. Es mivel mi iparosaink hazafias szándékát ismerjük, kénytelenek vagyunk kimondani, hogy minden akadály, mely utjokba gördíttetik, a hazaíiatlan tettek közé tartozik, s minden eszköz, mely ellenök felhasználtalik, a magyar nemzet egyik legfontosabb érdekét találja. Az eszközök egyike azon gúnyban nyilvánul, mely ugyan az „ipar emelésének szükségét

44 előlegesen hangsúlyozza, hogy az egyes tagok ellen intézett sarkas tikus csapásokat anoál inkább lesújtóvá tegye; ezen eljárás mellék ut. melyen az egész mozgalmat megkerülni, tagjait a jó ügytől visszariasztani, s ez által a mozgalmat megállítani törekszik az ügy érzetével nem bíró ellenfél. A meddig tehát a hasznos mozgalom befejezve nem lesz, mindaddig hangzani fog, hogy iparosaink öntudatát emelni szükséges és ha ezt valaki teszi, nem üres frázist hangoztat, hanem igen is ez ál tal világosílja fel iparosainkat viszonyaikról, feladataikról a társadalom és állam iránti kötelességeikről és igényeikről. Ezek előre bocsájlása után alkalmazzuk iparosa inkra cikkünk bevezetéséül használt képletet, s lássuk váljon az ..atom

4

' birja-e az ..elem

44 tulajdonságai vagy sem; illetőleg váljon az iparosaink nyakába akasztott vádak csak az ö kiválólagos s az elkényeztetésbő eredő sajátsága-e, vagy pedig társadalmunk egyoldalú fejlődésének kifolyása illetőleg visszhatása. — Bündig a müveit osztályok voltak és lesznek az alsóbb néprétegekre nézve az iránytadó elemek; és mivel iparosaink eddig csak alárendeltségre voltak kárhoztatva, ter mészetesen nem művelték magokat, s a közöleiben kénytelenek voltak azon szokásokat és nézeteket acceptálni és saját felfogásukhoz mérten alkalmazni, melyeket a hivatottaktól láttak vagy hallottak. Ha tehát rosz szokások fejlődtek ki közöttük, akkor ezen rosz szokásokért az erkölcsi felelősség- a példát szolgáltatókat éri. Ha a „tekintetes úrral az ipaos bruderschaftot ivott,

44 akkor okvetlen együtt korhelykedett mind a kettő, különben pedig az ilyen bruderschaft ivás nem baj és nem szégyen — legalább az iparosra nézve. — De nagyobb baj az, hogy a kiknek jó példával kellene elöljárni, a lehető legroszabbat szolgáltatják, s éppen ezek kezdték a törvényt, a kormányt szidni, ezek kürtölték tele a nép ülét mindenféle olyan dolgokkal, melyekről az illetőknek fogalmuk sem lehet, ezek prédikálják az adók roppantságát, a kormány tudatlanságát, az országgyűlés tétlenségét, a hatóság hiányos szervezetét s több eféléket; lehet-e ilyen viszonyok között egyebet várni, mint azt, hogy a mire sem becsült s ennél fogva a műveltség alacsony fokán álló iparos és földműves osztály jobb legyen mint elöljáróinak legtöbbje? A rosz példa ragadós. Ugyan az iparostól idáig miért lehetne a munka iránti kedvét és az általa készített cikkek jóságát követelni, midőn mástéren éppen a tétlenség és a chablonszerü rosz fércmunka a legjövedelmezőbb kereset forrást képezi; és küiömben is kérdjük, minő példát szerezhet a nép magának, midőn látja, hogy vannak olyanok, kik becsületükkel, erkölcsi állásukkal az uzsoráskodást nyugalmasan összhangzásba tudják hozni? És kérdjük, ha „hiba van a kréta körül,

44 kit terhel akkor az erkölcsi felelősség? a „tudatlannak

44 állított iparost-e vagy a kölelességet nem teljesítő iparhatóságot, mely az iparos társulatokat felügyelet nélkül engedi működni s avval sem törődik, hogy váljon a társulat az alapszabályok értelmében jár-e el, vagy sem? Hiszeu a törvények végrehajtása oly szomorú állapotban van hazánkban, mint talán sehol; igy például a megyei bizottság elrendelte, hogy a lisztes kocsik ezentúl széles lalpu kerekekkel látandók-el, de jutott-e a törvényvégrehajtásával megbízottaknak eszébe ez ügy keresztülviteléhez fogni? Az ilyen féle esetek oly számmal vannak, hogy pár évig lehetne rólok irni; de létezésök a népben a törvény és elöljáróság iránti tiszteletet borzasztó mérvben megrontották, és kérdjük, kit illet a morális felelősség az erkölcsök sülyedéseért, a népet-e vagy a hanyag elöljárót? — Ezeket felhoztuk, hogy röviden bebizonyítsuk, miszerint minálunk nemcsak az iparosokat lehet egygyel mással vádolni, hanem azokat is, kik a nép élére hivatásuk által leltek állítva. Azon bajok pedig, melyekben iparosaink szenvednek, össztársadalmunk hajait képezik s ha nálunk a javításhoz akarunk fogni, akkor legyünk bátrak a műtétet ottan kezdeni, a hol a betegség kezdődik, tudniillik — fennt. Végül nem mutaszthatjuk el kiemelni, hogy vároA „Pápai Lapok" tárcája. Villanyos távírás sodrony nélkül. Midőn az 1870—71-iki francia-német háború alkalmával Paris a németektől beken'ttetett, a francia tudósok és technikusok oly eszközöket törekedtek kigondolni, melyek segédével, a berekesztés dacára a fővárost környékével szellemi összeköttetésbe hozni és utat, módot lehessen arra találni, hogy tudósítást adhassanak és kaphassanak. A többi között a „Faculté des Sciences" egy szellemdús physikusa, Mr. Bourbouze, azon gondolatra jött, hogy a villanyosság segélyével táviratokat lehessen küldeni; de az elpusztított sodrony helyett a Szajna vizét használva. — Ismeretes physikai törvények szerint ugyanis, az ellentállás, melynek a villanyfolyam alá van vetve, függ a test természetétől és a vezető közeg hosszához egyenes, átmérőjéhez pedig fordított arányban áll, a mi annyit jelent, hogy a különben rendes körülmények között a villanyosság valamely vezetőn annál könuyebben és jobban foly át, minél rövidebb a vezető és minél nagyobb a keresztmetszete. — A viz rosz vezető ugyan, de a Szajna tekintélyes átmérőjével bir az ércsodronyhoz képest és egy erős villanytelep segélyével talán lehetne eredményre jutui. Lehetséges ugyanis, hogy a villanyfolyam Paris egyikpontjából a Szajnán keresztül Rouen, vagy Havre-ig folytathatna, hogy ott egy delejtűt mozgásba hozzon; hasonló módon lehetne > fölfelé Bourgogne-ba, sőt talán még az Oise, Marne, stb. melf lékfolyókba is villanyos signalt juttatni. Elméletileg ez ellen mit sem lehetett szólni s csak éppen a kísérlettől függött. Egy 600 elemből álló telep állíttatott fel a Napoleon hídon, az egyik sodrony a földbe vezettetett, a másik összekapcsoltatott egy rézlapokból álló rendszerrel, mely a folyóba lőn mártva. Az módon hozatott összeköttetésbe a földdel és vizzel. Valahányszor a villanyfolyam-láncolat a Napoleon hídon bezáratott, a delejtű az austerlitzi Ind felé 25—30 fokkal elhajlott a zérusponttól. A tűnek ezen ingásai által a figyelők meglehetősen értekezhettek egymással. A champigny-i ütközet napján ezen kísérlet a „Sant Michel" hidjától a Saint Denis hidjáig hasonló eredménynyel ismételtetett. A jelzés Saint Deuis-ig a legnagyobb könnyűséggel jutott a Szajnán keresztül. A dolgot tovább folytatandó, egy másik physikus léghajón iparkodott a Szajna felsőbb forrásaihoz jutni, hogy ott. egy vilianyós jelző-készüléket állítva fel, az eredményt megfigyelhesse. De a kisérlet nem jött azonnal létre. Fegyverszünet és békealkudozások jöttek közbe, és ennek következtében a dolog lassankint feledésbe kezdett menni. I>e Bourbouze folytatta kísérleteit és az „Academie des sciences"-ban kutatásainak eredményeiről hosszabb felolvasást tartott. — Bourbouze mindenekelőtt azon kérdést tette fel, váljon a Szajna, az először felállított kísérletekben, csakugyan egy villanyos vezető szerepét vette-e át, mert clöbb be kellett bizonyítani, hogy a galvanométer tűjének elhajlása nem származik más villanyforrásból. Tudva van, hogy a föld a legkülönfélébb villanyosságoknak reservoirját képezi, a melyeknek folyamai minden irányban átszelik egymást és ha a galvanométer sodronyait e

»y gáz és egy vizvezetékcsövel összekötjük, kaphatunk egy villanyfolyamot, mely a dclcjtüt mozgásba hozza. — Bourbouze bebizonyítá, hogy rendesen mennek a villanyfolyamok a vizből a földbe, ugy, hogy ha bizonyos számú rézlapokat egy kútba sülyesztünk s azokat vezető sodrony által a földdel összekötjük, egy oly folyamot nyerünk, melynek ereje a rézlapok számával s felületük nagyságával nő és apad. — Hogy mennyire fokozódhatik a viz- és földből nyerhető villanyfolyam hatályossága, azt még Bourbouze nem határozhatta meg; de mindenesetre bárki is képes minden előkészület nélkül, lakásában, két sodrony se austerlitzi hidnál egy galvanométert állított fel, mely hasonló Igélyével, melyek egyike a gázlámpán, másika a vízvezeték csö-J vön erősíttetik meg, a galvanométer tűjét többé vagy kevésbbé élénk mozgásba hozni. De a tűnek a föld befolyása alatt történt elhajlásai nem igen jelentékenyek és a galvanométer scálájáu könnyen leolvashatók. Bourbouze tehát felállított egy érzékeny galvanométert s meghatározá a tű elhajlásának nagyságát. Erre aztán 100, 500, 1000 méter stb. távolságokban egy közönséges villanytelepet állított fel, melynek pólusai, az egyik a földbe, a másik egy kút vizébe vezettetett. A galvanométer delejtüje azonnal mozgásba jött, sőt az elhajlás az eddigieknél nagyobb volt. — Tehát annélkül, hogy a telep és a galvanométer között látható összeköttetés léteznék, kapott eredményeket, melyek máskép nem magyarázhatók, mint, hogy a telepből jövő folyam a földön keresztül a galvanométer sodroiryaiig vezettetik. De, hogy csakugyan a föld, és nem a benne levő számos gáz- és vízvezetéki érccsövek vezették tovább a villanyfolyamot, abból is kitűnik, hogy künn a mezőn Paris kapuitól távol, a telep távhatása a galvanométer tűjére ugyanazon módon észleltethetett. — Es nemcsak egy galvanométerre volt a telep folyama hatással, Bourbouze képes volt egyidejűleg különféle tájakon felállított eszközök delejtűt mozgásba hozni. Ezek szerint képesek volnánk tehát csupán a föld és viz segélyével, mint vezetőkkel, bizonyos távolságokra villany-jelzést juttatni. Azonban, a mi pedig a fődolog, Bourbouze nem talált még módot arra, hogy azon borzasztó confusiót elhárítsa, mely azáltal keletkezik, hogy a villanyfolyam a főidben minden irányban egyenlően terjed el.—A sürgönyök ennek következtében mindig egymásnak útját állnak, az egész világ egyszerre s mindegyik más nyelven beszélne és a delejtüuék ezen babyloniai zűrzavarban el kellene bódulnia. Mi tehát egyelőre az ércsodronyvezetőket nem fogjuk nélkülözhetni. G ..... d J . . . b. oo..