Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877
1877-05-27
A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő lalcására: Főutca 20. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetést díjak, "Wajdits Károly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, mtézendők. Vegyes tartalmú hetilap. 27 VAS. GlSz.íiároms ; v.> GSz.Har.v.> lo Makkab.gy 28 Hétfő Krisztus .sz.verel^ E'ti.l ^IGAbtga.l } s 39 Kedd Maximin )•* Maxirnm ) e. 17 >Heti naptár 30 Szerda Ferdinand, Felix p. (katli.) Nándor (jrot.) 18 {izr.') Pápa, májas 27. Á mi iparosaink") jíi ne ismerné azon hátrányokat, melyeket az elkényeztetés szül gyermeknél ugy, mint felnőtt egyénekB él ugy magokra az illetőkre, mint környezetükre nézve? A családban azon gyermek, mely mindenkinek kedvence, szokott a legvásottabb s később a legkönnyelmübb lenni; tanodákban a kit protegálnak, szokott a legkevesebb szorgalommal tanulni s legtöbb rendetlenséget elkövetni. Ép igy van ez a társadalmi osztályoknál is. Hol a színésznek elég csak arra hivatkozni, hogy színész és azért megadatik neki a művészt illető pártolás, elismerés és kitüntetés; hol az író, mert egy pár verse vagy cikke valamely lapban megjelent, már lángésznek nyiiváníttatik s a nemzet napszámosául tekintetik, kinek érdemei megmérhetlenek: ott bizonyosak lehetünk benne, hogy elkorcsosulnak a művészet képviselői, mert legtöbben közülök a követelő hetykeség vagy a könnyelmű dőzsölés útjára térnek a helyett, hogy erejök megfeszítésével előretörni igyekeznének. Hány közönséges naplopót láthatni az életben, a kinek csak az volt a szerencsétlensége, hogy vagy a szülői háznál, vagy később, midőn az életbe kilépett, környezete elkényeztető. A színész és lángész dicsőítés mániájából, mely a hatvanas évek elején oly sok jól indult ifjú erőt tönkre tett, ugy látszik, kivergődtünk; de nagy szerencsétlenség volna ránk nézve, ha más téren ehez nagyon hasonló túlzásba esnénk. 1861 után alkotmányunkért kellett küzdeni, igy azok az emberek becsültetlek nagyra és nem ritkán a kellő mértéken tul, kik a nemzetet lelkesíteni tudták; most az anyagi bajokkal, az elszegényedéssel, az állami deficittel és egy bennünket gazdászati téren uraló versenytárssal küzdünk, minek folytán a társadalom azon osztályokat tolja előtérbe, melyek ezen harc megvívására hivatvák. Ezért csak helyeselhetjük, ha iparosok mint nem iparosok tudatára ébrednek az ipar nemzetgazdászati fontosságának, eszközökről gondoskodnak a honi ipar emelésére és minden eszközt felhasználnak, hogy hazánkban erős, versenyképes, képzett, önállással biró iparos osztály teremtes• sék. Mindenki igyekszik tehetségéhez képest az ipar lalaját termékenynyé tenni, hogy az a nemzetgazdászatra nézve minél nagyobb mennyiségben hozhasson áldásos gyümölcsöket. De a jótékony melegség hatására a gyümölcstermő ágak mellett kifejlődnek a kártékony oldal hajtások is, melyeket ha gondosan le nem nyesegetünk, hamar kimerítik az ipar életerejét, s a végeredmény az lesz, hogy jó akarattal csak kárt teszünk az ipar fontos érdekeinek. Mint a gyermek, a kivel nagyon sokat foglalkoznak, követelővé, elbizakodottá lesz: ugy iparosaink közül nagyon sokan elkábítva a sok frázis által, mit az iparra vonatkozólag minden lépten nyomon hallanak, ferde fogalmakat, alkotnak viszonyaikról feladataikról a társadalom és állam iránti kötelességeikről és igényeikről. Különösen áll ez kisebb provinciális városaink iparosairól, hol nem igen találkoznak oly egyének, kik a kevesebb műveltséggel biroknak irányt mutatnának. Felveszem például a pápai iparosokat. Nálunk mindenki az ipar fontosságáról, az ipar pártolásáról, az iparosok öntudatának emeléséről, az iparos osztály részére, őt megillető társadalmi tekintély kivívásáról beszél. Ezen szólamoknak lehet helyes értelmet adni, ha valakinek kellő műveltsége és illő belátása van hozzá. De a mi iparosaink nagy része az iparos osztályt megillető tekintély megszerzését abban találja, ha a tekintetes urakkal bruderschaftot iszik, a sörödében reggeliz, vendéglőben vacsorál s cseléddel hivatja magát haza a kávéházból, ha valaki üzletében keresi, nem pedig abban, a mi a valódi tekintélyt adna az iparosoknak az általa készített cikkek kitűnőségében, jóságában, tartósságában s ennek folytán vagyoni jólétének s a közügynek felvirágoztatásában. Pápa városának sok iparosa, az országgyűlésen iparos képviselője van és e város a szegedi országos kiállításon nem volt képviselve, pedig az ott kapott kitüntetések sokkal jobban emelték *) Nem értünk mindenben egyet e cikk t írójával, s erre nézve megtes2sz.uk észrevételeinket. Szerk. miőjflzetési díjait: Egy évre 6 fr. — Félévre 5 fr. — Negyedévre 1 Ír. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Bürdeteselc 6 hasábos petitsorban 5 kr, nyílttériben soronkint J 0 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 31 (VSÜT. ŰRNAPJA ~)~ Györgyike)- 19 ~) ^ 1 Péntek Nikodem. Juvenc \Z Blandina } ? 20 Ágota )^ 3 Szombat Erasmus )^ Erasmus ) P, 21 S. Selahl")-~ volna iparosaink tekintélyét, mint a tekintélyszerzés bármi 1 más módja. Az iparosok öntudatát emelni kell, de ezen öntudat-emelésnek sem az a módja, hogy a korcsmai zárórát nem engedjük megtartatni a rendőrséggel, a színházban az iparos nevet megéljenezzük, a városi hivatalokat iparosokat töltjük be: hanem sokkal inkább az volna, ha városunkban alakulhatna egy életképes és életerős ipartársulat, mely hathatósan közreműködnék a közszellem megteremtésére, az iparosok általános műveltségének és szakképzettségének emelésére s mindazon intézmények létesítésére, melyek az ipar fejlesztésére szükségesek. Fejlesztetnék az iparos öntudat az által, ha iparosaink felismerve közös ^érdekeiket, felhagynának azon különcködő törekvéseikkel, hogy még most is fentartják a régi céheket, illetőleg azoknak rosz oldalait ; a jó oldalaik nélkül, ugy hogy a mint értesülve vagyunk, ezen céheknél nem sokára az iparhatóságnak nagyon komolyan kell fellépni a pénzügyek tisztába hozatala végett, mert sok helyen „hiba van a kréta körül," a mi nem is lehet másként, ha a ^céhmester elnök is, pénztárnok is, sőt talán jegyző is egy személyben. Hogy az ipar hazánkban felvirágozzék, mindnyájan óhajtjuk, sőt követeljük, hogy a közös hadsereg felszerelése, a mennyire lehető, honi iparosaink által állítás— sék elő; kívánjuk ezt még némi áldozatok árán is ugy, hogy a honi iparosoknak a külföldiek előtt némi kedvezmény adassék. De Pápa város iparosai még eddig semmi lépést nem tellek arra nézve, hogy a felszerelés bármily csekély része is városunk iparosai által ál lítassék elő. Ennek dacára, nem átalják a kormányt nyilvánosan becsmérelni, mint ez történt az april 29-iki iparos gyűlésben, hogy a kormány a morváknak, osztrákoknak adja a felszerelést, mikor arra pápai iparosok is vállalkoznának. Hogy a kevésbbé értelmesek, annál is inkább fanatisáltassanak, elbeszélték e gyűlésen egyesek, a dologhoz és a személyekhez illő indignatióval, hogy mennyire akarlak ők vállalkozni, fel is men tek Budapestre, de senki szóba sem állt velők. Es ezt mind elhiszik a gyűlés jámborabb tagjai, még csak azt sem kérdik az illetőktől, hogy ugyan mennyi cauliót tettek le, midőn vállalkozni akartak, pedig azt csak nem gondalja a legegyügyübb ember sem, hogy hadi felszerelésről, melynek pontos beszolgáltatásától függ az állam biztonsága, csak ugy könnyedén lehessen szerződni minden biztosíték nélkül bármelyik iparossal, a kivel az ember véletlenül találkozik. Ha mindaz igaz volna, a mit az említett gyűlésen néhány tag rágalomkép a kormányra mondott, gondolják-e a gyűlés tagjai, hogy az ily dolgot igen tisztelt országgyűlési képviselőnk elhallgatná ? Hogy nem a kormányban van itt a hiba, mutatja az, miszerint a veszprémi iparosok többféle tárgyat állítanak elő a hadi felszerelésből, hanem a hiba iparo sainkban van, kik minden gond nélkül várják a jó szerencsét a nélkül, hogy csak egy kis életrevalóságot is mutatnának. Tanulságos példáját volt alkalmunk látni a pápai iparosok szánandó tehetetlenségének már egy alkalommal, midőn a tűzoltó-egylet, melynek tagjai nagyrészben iparosok, saját felszereléseire pályázatot hirdetett és a pályázatnál volt bécsi, sopronyi, pesti sat vállalkozó, csak a pápai iparosok közül nem kísérletté meg senki, hogy legalább csak ajánlatot is tegyen, pedig a kivánt iparcikkek azon árért nálunk is előállíthatók lettek volna. Hiszszük, hogy iparos polgártársaink közül azokat, kik gondolkodni szoktak, az eddig előadottak meggyőzték arról, hogy azon semmittevő önteltség, mely mostanában sok iparosnál kezd lábra kapni, íiem mozdítja elő, sőt hátráltatja az ipar fejlődését, és hogy az ipar hátramaradásának és fejletlenségének oka nálunk nagy részben magokban az iparosokban van. A harctérről. Az európai harctéren tökéletesen nyugalom uralkodik, amennyiben a két ellenséges hadsereg a Duna partjai mentén mozog. A legújabb tudósítások szerint az oroszok az Aluta folyót átlépték és Kis-Oláhországban körülbelül 60. 70000-nyi hadsereget gyűjtenek össze, melyhea a románhadsereg is csatlakozván, várják a cárnak jövö hó 6-án leendő megérkezését, mely alkalommal a régtervezett, de még meg nem kísérlett dunai átkelést egyszerre több ponton megfogják kezdeni. Turn Severin és Kalaíat között már is 20000 orosz áll oly célból, hogy a szintén a harcban részvevő Szerbiába bevonulva, a szerb hadsereggel egyesülve az aldunai török hadsereget megkerülhessék, iletöleg oldalt foghassák. Ausztria-Magyarország legfontosabb létérdeke Szerbiának a háborubani résztvéte által sértve van, még is a mint az "ddigi magatartása bizonyítja, a harcba nem fog részt venni s igy a muszka egészen tetszése szerint rendelkeznénk a balkán félszigeten. Az ázsiai harctéren még mindig a legfontosabb esemény a Suchum Kaléh bevétele, melyet a „szentlélekerőd" bevétele követett, úgy hogy jelenleg a kaukázusi népekkel Törökország két kikötő által közeledhetik. A cserkeszlázadás biztosabb szítása végett 10000 rendes török katona tüzörséggel, nagy mennyiségű lőszerrel és 50000 darab hátultöltő fegyverrel Konstantinápolyból, hajókon Suchum Kaléh felé útnak indíttatott. Ezen a fiatal és tehetséges Fazly pasa vezénylete alatt álló expeditió ma már rendeltetési helvóre biztosan elért, s az ázsiai harctéren nagy változást fog előidézni. A cserkeszek forradalma különben oly aggasztóvá vált, hogy Oroszország már is kénytelen, Kaufmann tábornok parancsa alatt ujabb 150000 embernyi hadtestet felállítani. Váljon ideje korán fog-e ezen hadtest a harctérre megérkezni, azt most nem lehet állítaui, mivel ilyen nagy sereg felszerelése, összegyűjtése és az illető helyre leendő elszállítása nem egy pár nap müve szokott lenni. Ardahám városát az oroszok a város parancsnokát megvásárolván, elfoglalták. A parancsnok hadi törvényszék elé fog állíttatni s méltó büntetését meg fogja kapni. A Kars vára körüli ütközetek felöl a londoni „üaily Telegraf" maj. 19-rÖl a következőket közli: Tegnap az oroszok Kars külerödeit iszonyú erélylyel támadták meg, melyet az orosz ostromágyuk meglehetős hiányos tüzelése előzött volt meg. A várbeli hatalmas ágyuk egészen más hatással válaszoltak s a fentartott tüzéri párbaj folyása alatt az oroszok, az erődhöz a lehető legközelebb gyalogságot toltak elé oly célból, hogy az erődöt ha kell, szuronnyal is bevegyék. Az ottomán hadsereg parancsnoka, midőn az oroszok eme szándékát látta, a sáncok mögött katonaságot vont össze s az orosz támadó hadtestet oldalt rohantatta meg; ezen rohamnak az lön a hatása, hogy a muszkák gyors visszavonulásra^ lettek kényszerítve; s ezt egy véres harc követé, mely az oroszoknak rendetlen visszavonulásával végződött. Az orosz a harcmezőn 300 halottat és számtalan sebesültet hagyott hátra. A rajzkiállítás. A rajzkiállítás május hó 20-án megtörténvén, ennek folytatása, illetőleg befejezéseképen, folyó hó 22-én a legjobb rajzolók között, az érdemdijak ünnepélyes kiosztása foganatosítatott. Az iparos tanoncok által kiállított rajzok ízlés- és csínnal összeállítva, koszorúkkal szegélyezve díszítek a városi rajziskola termét, melyet már kora reggel nagy számú néptömeg, képviselve városunk minden rétegeit, elfoglalva tartott. Városunk köztiszteletben álló országos képviselője Rath Károly ur, sokak által kisérve, kilenc órakor a közönség lelkes üdvözlete közepett, az ünnepély színhelyén megjelenvén, kint Hercz Dávid rajztanár; a teremben pedig Váli Ferenc iskolaszéki elnök ur által fogadtatott. Ezután az ünnepély kezdetét vette Váli Ferefnc úr lelkes megnyitó beszédével. A hófürtü szónok ifjú tűzzel szólt, szavai, mert szívből eredtek, meghódíták a sziveket. Nemzeti nyelvünk ébredésének az ősz szónok küzdő tanuja volt, s mint ilyen, most a nemzeti munkásság, a nemzeti ipar és művészet fejlesztése körül lelkesülten fáradozó ifjúságot, hazafias szónoklatával kitartásra buzdítá. Szép beszédét egész terjedelmében közöljük. Igen tisztelt Gyülekezel, Nemes, iparos tanuló ifjúság! E helyre, melyet városunk a müvészetuek állított, különösen két okból jöttünk: egyik az, hogy szemtanúi legyünk azon örvendetes haladásnak, melyet iparos növendékeink egy év leforgása alatt tettek a rajzművészetben, másik az. hogy figyelmeztessük és buzdítsuk őket a fáradhatlan kitartásra, s a rajzoláshoz megkívántató ügyesség megszerzésére. Mert csak így készíthetnek szép és a müveit ízlésnek megfelelő iparműveket, s csak így emelkedhetnek az iparművészet magaslatán álló nemzetek iparosai mellé, s csak igy szerezhetnek magoknak jólétet s magyar nemzetünknek dicsőséget. Az ne aggaszsza őket — az iparművészet magaslatára való törekvésükben, — hogy mi magyarok, az embervilág 1400 millió tömegéhez képest, alig teszünk nyolc milliót; mert hiszen nálunk sokkal kisebb számú nemzetek is elértek az iparművészet magaslatára, s általa a földi jólétre ís. Az se rettentse meg nemes törekvésükben, hogy elleneink gúnyosan hangoztatják uton, útfélen, miszerint: a magyar nem képes a tudomány és művészet színvonalára felemelkedni. Mert ezt Mátyásunknak az igazságosnak fénykora annyira megcáfolja, hogy nemcsak a történet, hanem elfogulatlan elleneink is bevallják, hogy a magyar nemzet ezelőtt négyszáz esztendővel ugy a tudomány, mint a művészetben legmagasabban állott a világ akkori népei között, s méltó folytatója volt a görög-római- és arab míveltségnek. Állításunk bebizonyítására legyen elég felhozni azt, hogy a legmiveltebb nemzetek gyűjteményeikben, mint legritkább kincseket mutogatják hollós Mátyásunk páratlan könyvtárából nyert maradványokat. Igaz, fájdalom igaz, hogy e dicső, e ragyogó derű a leggyászosabb éj sötét homályába merült, melyeu elleneiuk nemzetünkön megosztozkodva, kiszívták ennek élet-nedvét annyira, hogy még legjobbjaink is tetszhalottnak tartottak bennüuket. ' 9.1
