Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-05-27

De végre az őrködő' gondviselés megelégelte szenvedéseinket, s mint egy varázsütéssel felébresztette az erejében megfogyott és a csapások lidérc-nyomása alatt fekvő nemzetet, mely mintegy dicső őseihez méltó hős kelt fel halálos álmából s megrémítve enyésztét váró elleneit, kiküzdötte önállóságát s most megfeszített erővnl törekszik a tudomány és művészet utján, hogy a messzire előhaladt nemzeteket utol érhesse. Csakhogy e nehéz uton több akadálylyal, mint: a közöny-tétlenség — más segítségébe bizakodással sat. kell neki megküzdeni. Egyik legnagyobb ellensége magyar nemzetünk jólétének az, ki előtt közönyös dolog az, ha nemzeti jellegét levetkőzte, s mint világpolgár nevetségesnek találja alkalmazkodni a nemzet ősi szokásaihoz s viselni azon ruhát, mit honfiai gyártanak, mivel az még most talán durvább s drágább s nem oly fényes mint az idegen. Pedig tudja meg a világ polgárságba szerelmes, hogy egy hont, egy nemzetet szeretni, forrón szeretni lehet; de a világot átölelni akaró szerelem agyrém, — tudja meg, hogy a j világpolgárság által meg kell szűnni a nemzeteknek, vagy ha mégis maradnak fenn, nem lesznek azok egyebek, mint egy két leghatalmasabb nemzetnek nyomorult szolgái, kik csak a kegyelemkenyér morzsáin tengődnek. Legyenek e tekintetben biztos útmutatóink a lángelmék, kik az egész világra szóló remek müveiket forrón szeretett honunk és nemzetünk érdekében és hasznára hozták létre. Nemzetünk előhaladásának utján nagy akadályul van a nemzet-család tagjainak tétlensége s azon magukat szerencsétlenül ámítók nagy tömege, kik mástól várják a segélyt, liololt jól tudják, hogy: „a ki más segítségében bizakodik, töredékeny nádszálra támaszkodik," — s jól tudják, hogy istenünk és magunkon kivül nincs a ki rajtunk segítsen. Ha az említett gátokat eltávolítjuk: ugy boldogul iparunk s gazdagodván a nemzet, vagyonosodra fognak annak egyes tagjai, s ismét eljő azon egykori boldog idő, midőn igen sok magyar földmiveíő elégedetlen elmondhatta magáról: „Nem megyek ezer forintért a szomszédba;" midőn most, talán a legkisebb őszszegért is. Azon könnyelműség, hogy a nem tartottuk nemzetünk iránti kötelességünknek saját honosaink által készített cikkeket használni, megbuktatta gyárainkat, csak városunkban magában is többet, melyeket a város 15 ezer lakosa s csaknem három annyi lakossal biró környéke virágzókká tehetett volna. — elszegényítetté iparosainkat; a divat pedig egyes iparágakat egészen megszüntetett, s másokat az enyészet szélére sodrolt. Igen, a divat örvénye ragad mindnyájunkat, s feneketlen mélységébe csavarja nemzeti önállásunkat. Jegyezze meg jól magának minden könnyelmű magyar, hogy nemzete annyival lesz szegényebb, mint a mennyit ő kiadott azon idegen tárgyért, melyet honában is elkészíttethetett — vagy a mi még jobb — maga is elkészíthetett volna. De nem fűzöm tovább beszédem fonalát, csak azt mondom még iparos növendékeinknek, hogy a rajz művészetben ne csak azért mívcljék ki magukat, mert szép, hanem azért is; mert ez az egyik eszköz, melylyel a szép iparművek kiállításához eljuthatnak. És most vegyék el a jutalmakat azon kiváló szorgalmú növendékek, kik ezeknek elnyerésére érdemeseknek találtattak, városunk legfőbb hivatalnoka helyettesének kezéből, hova azokat a nemes keblű emberbarátok letették. Csarnok. A kengyelfutok történetéhez. (Clibiai tanulmány). Tai-t8ong a Közép országának jó és bölcs ura Kong-fu-tse a hold és csillagoknál is fényesebb igazságokat tartalmazó irataiba mélyedt. A gondolkozás megfeszítő fáradalma eröt vőn az ország Gyöngyén is, Tai-tsong — a kősziklánál keményebb — melyet a felháborodott tenger csapdosó hullámai megingatni nem képesek — méla ábrándjai közben elaluvék. Konfucius bölcseség táva, mely mint kagylóban a drága gyöngy — magában zárja a mély megfontolás lélekboldogító eszményi gyümölcseit, a szendergő nagy hatalom fejedelmi ujjaiból kicsúszván Tai-tsong sárkány típró lábaihoz hullott, mire Tsina fejedelme — felébredt. A távolban, mint messze dörgés, sajátságos robaj hallatszott most, — majd az őszi vihar siralmas panaszához, majd a fölbőszült tenger haragos morajához hasonlítható — mindig, mindig közi ledvc. Mi ez? — Tai-tsong kezébe ragadá gyémánt-j tündökle pálcáját s ezt feje fölött egyszer megforgatá, mire az ugyanott szabadon függő tiszta aranyból vert naptábla kellemes csengésű hanggal — melyhez az életlehellő női hang bájait hiába hasonlítanád—megszólamlott. Naptrónusán ült Tai-tsong, s közébe gyülének a közép országának parancsszavu Mandarinjai, a hitőrző Braminok és a tudós Boncok, arcukkal földre borulva, hisz halandó nem tekinthet az emberiség Gyöngyének sugárzó fényébe. Rövid csend után ekkép szóla Tsin-schi az udvari kör közepe és a birodalom fő bölcse: „Te, kinek bölcsesége emberi ész által el nem érhető és a hetedik ég magasságáig ér, jól ismered papjaink határtalan befolyását a nép lelkületére; — de tudod, mikép azok a népnek nemcsak lelki jövője fölött őrködnek, hanem testi jólétével is foglalkoznak, ők levén kizárólagos birtokában a gyógyító művészetek titkainak — és mert ez utóbbi munkálataikért néha-néha meg is jutalmaztatnak, magasztos hivatásukat gyakran teljesen feledve, a kapzsiság aljas szenvedélyétől elragadtatva, pusztán múlékony és földi javadalmak beszerzésére irányítva főtörekvésöket, mindig-mindig újabb és titokszerübb gyógy-formákat és módokat kezdeményeznek, miközben mindenki csak saját magát hirdeti és dicsérgeti, mint az igaz üdvhozó szerek kizárólagos birtokosát és e mellett osztálytársát meg a köznép tekintetében lealacsonyítani törekszik, hogy önmagát annál könnyebben emelhesse. Midőn a müveitek ekkép cselekszenek, ez vajmi rosz hatással van a köznépre, mely tudatlan és könnyenhivő. Tai-tsong élesen látó szeme előtt mi sem rejthető el! — tudod, hogy a gyógymesterek egy része a nyomorult betegeken akkép segít, hogy bajaikkal ellenszenvileg foglalkoznak, mások hason — vagy más szenvi módot követnek. Itt vizet, ott tüzet imádnak, majd ismét a holdváltozatokat magasztalják legsikeresebb szerekkép a test bizonyos vagy akár bizonytalan fogyatkozásai ellen. Az eddig szép testvériségbeu egymás mellett működő Boncok most pártokra szakadtak, egymás ellen törve. Igy keletkeztek az allo — _ *®

mQ ~ k

y(<yQ ~ ele

<to'<> — 3 wás csetepalák, mert olyanok is S végül szivemből kívánom, hogy legyen áldás városunkon! Éljen jólétben azon nép, mely e helyre megtelepedett, éljen városunk elöljárósága, éljen különösen szeretett magyar nemzetünk szerencsében és boldogságban végetlen időkig!!! Éljenek rajztanáraink boldogságban, kik nekünk ezen rajzkiállítással oly meglepő gyönyört szereztek, éljenek iparos növendékeink s élvezzék iparkodásuk gazdag gyümölcsét igen sokáig!! A lelkes szónok szavait viharos éljenzéssel fogadták, melynek elzajlása után S

zwoboda Wencel ur az érdemdijakat kiosztá. A dijak kiosztása után Ráth Károly ur meleg szavakat intézett az iparos ifjúsághoz, szorgalomra, kitartásra és fáradhatlan tanáraik, nemkülönben szüleik s mestereik iránti hálára intvén őket, éltette a rajziskola bőkezű létesítőjét Z i m me r m a nn urat, valamint városunk lelkes polgárait is. A kiállított rajzok megszemlélése után ezen szép ünnepély véget ért. Ez alkalommal legyen szabad Hercz Dávid rajztanár urnák ügybuzgó fáradsága felett, mely a meglepő szép sikert egyedül volt képes létesíteni, elismerésünket kifejezni s kijelenteni, hogy a siker, melyet elért, várakozásunkat jóval felülmulta. Különfélék. — Egy püspök megmérgezése. Ecuador, dél-amerikai köztársaságból jelentik: Checa, quitoi érsek a szent mise alatt megmérgeztetett. Egy bűnös kéz a kehelyben lévő borba nagy adag stryehnint dobott azon pillanatban, midőn a papság a szokásos kereszt tiszteletét és csókolási szertartását végzé. Az érsek érezte, hogy az általa használt bor felette keserű volt, s ezen észrevételét a mellette szolgáló lelkészszel azonnal közölte is. A sekrestyés erre azon palackot előhozta, a melyből a szent mise áldozat számára a bort vette, a palackban még hátralevő bornak semmi különös ize sem volt. A sekrestyés a kehelyben levő borból egypár cseppet megkóstolt, minek folytán azonnal roszúl lett. Az érsek, miután a szent mise bevégeztével még egy rövid hála imát mondott volna, palotájába sietett, s ott valamit magához akart venni, de csak hamar oly mérvű fájdalmak fogták elő. hogy egy kínos fél óra múlva halála bekövetkezett. A meddig a gyorsau megérkezett két orvos az erős gyomorgörcsök és hányásokat cholera rohamnak állítá, addig az érsek egész tisztán felismerte, hogy ő a szent mise alatt élvezett bor által lön megmérgezve. Mint különben egy április 15-én Quajaquilből gzóló levélből kitűnik, a bűnös egy katonatiszt személyében felismertetett. Ennek gonosztetteért 30000 frauknyi jutalomdíj lón igérve. Hogy ki által, az még ismeretlen ugyan, de annyi bizonyos, hogy á communismus hivei között kell az orgyilkos cinkosait keresni! Az internationalisták tehát nemcsak a petróleumot, hanem a méreg-keverést is praktizálják. — EütJ gyermek borzasztó tette. Zágrábból jelentik: Matacic Ferenc, Dolnj'i-Brestováe falubeli, Matacic Péter földmives gyermeke már régóta atyjával komoly és feszült, gyakran veszekedéssel telt viszonyban élt, még pedig azért, mivel az apa a jövedelem felosztását nem akarta eszközölni, folyó hó 5-ikén, Matatic Ferenc atyja földjét szántotta volt, ismét összeveszett, s ez alkalommal egy kapával apjának olyat vágott a fejére, hogy a szerencsétlen öreg vértől elborítva, a földre zuhant. Vad dühében a fiu atyja fejéhez mindaddig mérte a csapásokat, a meddig a szerencsétlen öreg halála be nem következett. Az összesereglett szomszédok, noha a kegyetlenséget megakarták akadályozni, de már későn érkeztek. A dühöngőt lefegyverezték, s mint apagyilkos a zlatári törvényszéknek átszolgáltatták. — Franciaország champagni borkereskedése. A „N. FrPr-nek" Parisból irják: a rheimsi kereskedelmi kamarának most megjelent s a pezsgőborokkali kereskedésre vonatkozó kimutatásból a következő érdekes adatokat közöljük: 1844. év ápril 1-től 1877. ápril l-ig, vagy is 33 éven át a pezsgőgyárak 311.039.393 palackkal a külföld és 86.838.108 palackkal pedig a belfogyasztás számára, tehát összesen 397.967.501 palack champagni bort küldöttek volt szét. Az ez évi készlet 71308736 palack s igy mitsem tarthatunk attól, hogy a következő években a champagni borban hiányt szenvednénk, kivéve, hogyha Oroszország, mely Európában a legtöbb pezsgőt fogyasztja el, fényes győzelmek diadaltorát ünnepelné meg. Mert ha már a szerbiai győzelmek (!) felett tavaly a pezsgő özönével folyt, minő óriási égő szomjat idézné elő Oroszországban Konstantinápoly bevétele I Végtére megjegyezzük, hogy 1870—1871 években kevés pezsgő vitetett a külföldre, mindamellelt a belföldi fogyasztás nagy volt, mivel a párisi petroleumos hősök milliókra menő palackokat ürítették ki 1 — Az alföldi árviz-veszedelem. Aradról a következőt irják lapunknek: A Tisza is nagyban kiáradván, természetesen a már több nap óta emelkedő Maros vizét oly mérvben tolja vissza, hogy városunk a legborzasztóbb veszedelemben forog. — Miután a megijedt lakosság az árvizet felfogó s a városra terelő arad-temesvári vasút töltését, a vasúti hivatal protestálása ellenére is több helyen keresztül metszette, s miután a Maros Dévánál a nagy vasúti hidat "elrombolta, nem különben a piski-petrozsényí szárnyvonalat is tökéletesen megrongálta, összes vasúti közlekedésünk egyrészt Temesvárral, másrészt Erdélyországgal végképen megszűnt. Lippa, Radna, Déva nagyobbrészt vizalatt állanak. Városunk folyó hó 21-én a rémülés színhelye volt. Az árvíz vilámgyorsasággal ömlött a Maros mentén lévő utcákba, s a szerencsétlen emberek megmentésére is alig maradt idő. Majdnem minden ház vizben áll. A lakosság kétségbeesve futkos ide s tova. Az aradi határ melletti Leányfalva és Fakert községek vizalatt állanak; számos épület összeomlott. A belváros mellékutcáiból miuden lakót kikeltett szállítani. A városháza a segélytkeresők ezrei által van körülvéve. A polgármester, a városi kapitány és a tisztviselők élelmi szereket osztogatnak az éhező vizkárosultak között. A lóvonatu vasút hidja a hullámok által le romboltatott. Radnáról jelentik, hogy számos búcsújáró az árviz által a hullámok közé sodortatván, odaveszett. Zsigmondháza és a külvárosok vizben úsznak. A hullámok a legnépesebb utcákba tódulnak, s a házak az összeroskadásnak vannak kitéve. Éjjel minden ablak ki van világítva. Temesvárra sajkákért sürgönyöztek. A katonaság a lehető legnagyobb segélyt nyújtja, mégis a borzasztó kétségbeesés uralkodik. Szegeden, hol talán a szerencsétlenség még nagyobb, lázas szorgalommal munkálkodnak a töltések emelésén. A kormány a fenyegetett helyekre mérnököket küldött. Makó, Nagylak városok, Kövegy és Ujtény helységek nagy veszélyben vannak. Csanád megyét óriási árviz borítja. Mindenütt a vészharangok kongása hallható, mindenki dolgozik s egyesült erővel törekszenek a vagyon megmentéséu. A Temes folyó is kiáradván, Temesvár külvárosai is vizben úsznak. vannak, kik még a villámokat is tudják értékesíteni a szenvedő emberiség szolgálatában s mi a fődolog — találnak mindenre nevet." — „Tai-tsong! valamint a fák formáikban oly igen eltérők egymástól, oly kevéssé hasonlítható egyik falevél a másikhoz s valamint az emberek is külső formáikban lényegesen különböznek egymástól, ép oly különösek, mert különválók és szétmenők az Ízlések. Csak egy közös és az emberi fajt mint olyant, kivétel nélkül illető jelleget lehet mint emberi sajátosságot megállapítani és ez — a szenvedélyesség. Erre csak ember képes; de a szenvedélyességben elbukik az egyéniség, e I faj u l az ember mint egyén, egyéniségre csak az tud vergődni, ki a szenvedélyességből kiemelkedni, ki higgadt bírálattal önmagát és embertársait megítélni —, ki önmagán uralkodni képes, — ilyen a müveit ember, mig a műveletlen elragadtatván szenvedélye által, a perc rabjává lesz. A higgadtan fontoló ész épít, a szenvedélytől felháborgatott ront." „Szavaidat — szóla közbe Tai-tsong — értékes gyöngysornak tekintem, érdemes a legszebb hölgy keblét díszíteni, de miért mondod el ezeket e percben?" — „Engedd meg, bölcseség ritka illatja, ki határtalan kegyelmeddel áldottál meg, hogy itt trónusod előtl megjelenhettem, engedd meg, hogy durva szavaimat folytathassam." Tai-tsong pálcája csillaggombját szóló felé irányzá, mire ez imigyen folytatá: „A nép fellázíttatva orvosló papjai által, pártokra oszlott, melyek jót nem igérő elkeseredéssel állnak egymással szemben, a papok verseny harcát magukévá tették; mindegyik csak kedvence által dicsért rendszerért— mint egyedül igazért — hevül, s Te tudod, hogy a nép mily rettenetes tud lenni, ha lelkesül. Most elég nyomatékosan hangoztatják, miként minden más mód és szer gyakorlata bölcs rendeleted által tiltassék be, saját hitében elő egyedüli igazság, pedig és csak cz, szentesíttessék legott. Mindegyik pártnak megvan kiváló kedvence, megvan csudája, kinek-kinek hite és kedve szerént. A kedélyek fel vannak izgatva, az erdő oktalan állatai nem törnek egymásra vadabb elszántsággal, mint e pártok teendenek, ha őket lecsendesíteni nem leszünk képesek. Ez idegenszerű zaj, mely folyton táguló körökben hullámzik ez édeni hely felé, hol szépséggel párosult erény honol, közeledtüket jelenti immár, hogy Te, ki ment vagy tévedésektől, kihez árnyoldal nem férhet, mert Te egyaránt terjeszted szét bölcsességed éltető fénysugarait, mondd meg nekik, kié az igazság?" Tai-tsong a Közép országának ura ezeket hallván, ekkép szóla: „Mától egy év tartamáig megtiltom egyáltalán és bárkinek is hasi agyonpálcáztatás terhe alatt bárminemű gyógymesterséget folytatni, betegeknek pedig ugyan a fentebbi büntetés fenyítése mellett bárkihez is gyógysegélyért folyamodni vagy már kézben levő oly féle szerrel élni." Egy év folyt le s mi sem zavara a világ rendjét. Tsinschi a főbölcs megjelent ismét Tai-tsong sárkány szárnyú naptrónusa előtt felszámlálandó ez év jelesebb mozzanatait s miután a vallás, — iparügy — és népnevelés terén ez évben is, mint már eddig, ezer év óta minden megmaradta jó réginél, jelentésének illatos bevezetése után az egészségügy terén hozott üdvös rendclekről s a folyton növekvő közegészség örvendetes jelenségeiről, folytatá következőleg előadását: „Az utolsó hónapban foganatosított népösszeolvasás oly eredményt tüntetett ki, mely a jelenlegi egészségügyi intézmények üdvös volta legfényesebb bizonyítékának tehinthelő; a népesedési mozgalom haladó virágzásnak örvend, noha az ez évben történt halálozások száma nem kisebb a mult évekénél." „Lám-Iám — szólt közbe Tai-tsong — pedig az orvoslás gyakorlata be volt szüntetve! — a mult évi izgákban tehát egyik pártnak sem volt igaza, midőn kiválasztott gyógymesleréért lelkesült, ez utóbbiak jólehet néha-néha furcsa szereket alkalmaznak, de ártani még sem tudnak. Mily jóságos Fo-hi, ki csillámszárnyaíval megvédi e földi nemzedékel, ki oly kitartó eröt oltott e porhanyó fajba, hogy ez gyakran a legbámnlatosb megpróbáltatásokon is képes átmenni. Folytassák tehát titkos művészeink ismét mesterségüket, hiszen nem ártanak." Ez év nevezetes eseményéről a chinai krónika igy nyilatkozik röviden: „a bölcs Tai-tsong beszüntetett egy év tartamára mindennemű orvosi gyakorlatot, midőn is az orvosoknak nem volt szabad betegeket gyógykezelni. Ugyan ez évben produkálták magukat az első kengyelfutók. ISTEN VELED! Kihal belőlem minden érzemény, Elhervad lassan, lassan koszorúm; Halványra válik fényes csillagom, Nem törhet át a terjedő borún. Szememben a bú fájó könnye forr — Isten veled, virágos ifjúkor! Elhervadok, miként a sivatag Forró keblére kivetett levél, Dúsan virul az élet fája még Bármennyi ágát törje le a szél. Szememben a bú fájó könnye for — Isten veled, mulandó ifjúkor! Oh mennyit vártam a remény után, Mely édes szóval suttogott felém! S bár forró vágyát égve hordozám, A boldogságot föl nem lelhetem. Szememben a bú fájó könnye forr — Isten veled, ábrándos ifjúkor. Hiven csüggöttem a lant szózatán, És hittem, hogy van nékem is dalom, Hittem, hogy egykor népem ajakán Dalom visszhangját én is hallhatón*. Szememben a bú fájó könnye forr — Isten veled, elnémult ifjúkor! Nincs már dalom; s a hitető remény, Oh az már régesrégen elhagyott! Nem lángol bennem már egy érzemény, Bár egykor olyan fönnen lobogott. Szememben már a fájó könny sem forr — Kihalt e szív tevéled ifjúkor. Erődi Dániel