Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-04-29

A. lap szellemi részét illető közlemények a szerlcesztő lakására: Főutca 20. sz, emelet, 1. aj tó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, ^VVajditS Károly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, tntézendők. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési díj als.: Egy évre 6 fr. — Félévre 5 fr. — Negyedévre 1 fr. 50 kr. Egy szám ára IS kr. Hirdetéseit. 6 hasábos petitsorban S kr, nyílttériben soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 29. Vasárnap G. 4. Maxim. ~)á G. C. Szib. )~ 16. Adam ) . 30. Hétfő Szien. K. ) J Ötrop. ) * 1?. ) ^ 1. Kedd Fül. és Jakal> Fül. és Jakab) a. 18.Laff.BjHeti naptár. 2. Szerda Athanász (r. kath.), Zsigm. (prot.), 19. Fülöp (izr). 3. Csütörtök f feltal. )Ä 4. Péntek Flórent )« 5. Szombat Gothárd )._; feltal > JL I Flórent Gothárd 20. ).. 21. Pál )~ 22. S.B.5pJPápa 1877. ápril 29-én Korunk egy ferde kinövése. Korunk betegsége, lehet mondani mániája a cimés rangkórság. Mindenki többet vindicál magának, mint a mennyit lehetne s a mennyi jogosan megilletné; mindenki többnek akar látszani, mint a mi valóban. Egyik osztály lenézi a másikat, s köztök oly elválasztó, még pedig oly élesen elválasztó halárvonalat tapasztalhatni, mely az első tekintetre áthághatlannak tűnik föl. Pedig nem komikus dolog-e a csupán csak a külsőség utáni hajhászat épen korunkban, midőn lépten nyomon halljuk nagy hangon hirdetni: egyenlőség, szabadság, testvériség?! Nagyon szép értelme van e szavaknak; de nagyon sajnos, hogy sokan vagy nem tudják azt jól fölfogni, vagy pedig — és igen sokszor—saját céljuk elérése végeit félremagyarázzák. Sokan későn, korán szájukon hordják e nagy jelentőségű szavakat, s ha véletlenül csakugyan alkalmazni akarná valaki e kifejezések egyikét is irányukban, bizonyára ferde szemmel néznének reá. Abban ugyan nem találunk semmi megütközni valót, ha valakinek kedve telik abban, hogy többnek véli, többnek tartja magát, mint a mi; ha „tekintetes ur" helyett, „nagyságos"-nak címezteti magát; ezen legfölebb mosolyogni lehet s azt mondani: aki teheti, tegye meg. E mellett azonban az a baj, hogy az ilyennek csakhamar követője akad, mert a példa — habár rosz is — vonz. Valóban meg lehet ütközni, ha látjuk, hogy e szokás már az alsóbb osztályokat is megragadta s igyekeznek az úgynevezett „magasabb köröket" utánozni, s hogy el ne maradjanak — szerintök — a kor, a divat követelményétől, készek e célra sokszor erejüket meghaladó anyagi áldozatot hozni. Bármerre tekintsünk, mindenütt a mostani idők elleni panaszokkal és kífakadásokkal találkozunk, mindenütt a régi jó idők után sóhajtoznak. Azt nem tagadjuk, hogy a jelen napok súlyosak s a viszonyok ónsulylyal nehezednek az állam polgárainak vállaira. Ha már ez igy van. azoknak is másként kellene tenniök, s nem ugy. mint azt tapasztaljuk. Aketyett, hogy tekintetbe vennék a körülményeket s a szerint osztanák és rendeznék be háztartásukat, legtöbbnyire rendezetlen viszonyokkal, állapotokkal találkozunk. Fényűzés, föltűnni akarást látunk, melyek kiemelik a családokat azon helyzetből, mely őket megilletné. Habár más nincs is, azért a luxusnak meg kell hozni adóját, ha mindjárt az utolsó krajcár is belerí, vagy, mi még roszabb — kölcsön kellene is venni a szükséges összeget. — Azt tartja a közmondás: addig nyújtózkodjál, meddig a takaród ér; de hányan nem látják be, vagy ha be is látják, nem akarják beismerni ennek igazságát? Hisz nagyobb fényt, nagyobb rangot akarnak játszani, mint a milyen jövedelmükből kitelik. Hány iparos van, ki alig bir óvenkint négy-ötszáz forintnyi jövedelemmel, de azért leányai ugy öltözködnek, hogy csupán a toilettere sem elegendő az. A családfő idejének legnagyobb részét kávéházakban, korcsmákban tölti s jobban ismeri ezeknek belsejét, mint saját tűzhelyét. — Igy csakugyan nem lehet existálni; mert a jövedelmet, tökét az efélék fölemésztik, drága kölcsönhöz kell folyamodni, mely lassan, de biztosan tönkre teszi a családot. Hogy ez valóban igy van s nem puszta képzelödésböl merítettük, komolyabb gondolkodás után be fogja mindenki látni. Nem tudjuk, mi haszna lesz gyenge szavunknak, elhangzik-e a pusztában, vagy sem; de ha csak azt érjük is el, hogy valakiben komolyabb meggondolást kelt, megelégszünk vele. Heti szemle. Április, 28. A sürii fellegekből, melyek Europa politikai egét máihónapok óta elboríták, végre kitört a fergeteg. A diplomácia elhallgatott s most már az ágyuk veszik át helyette a szót. Borzasztó, de mindenesetre érthetőbb nyelven fogják ezek megmagyarázni Európának a valódi helyzetet, mint a diplomaták konstantinápolyi és londoni értekezletei. — Sándor cár manilestuma 24-én olvastatott fel Kisenevben a csapatok harcéle előtt a cár jelenlétében. Mint egy kisenevi távirat jelenti, a batár még az nap bárom ponton, és pedig Ungheni, Beschtomak és Kubeynál átlépetetfc, s Jassyba, Leowa és Galatzba bevonultak a csapatok, s megszállták a Barbosi-hidat. A kozákok 100 werst utat hagytak hátra. Egy konstantinápolyi távirat szerint már ütközetet is volt az ázsiai határon Erdeban környékén, melyben az oroszok viszszavonulásra kényszeríttettek. Németországból a táviró egy újabb meglepetésben részesíti izgatott világrészünket, abban, hogy e háború nyugaton is kitörőfélben van. Ezt s nem kevesebbet jelenti, mint a „K. N." mondja, Moltke grófnak 24-én a német birodalmi gyűlésben tartott beszéde, melyben a többek közt igy szól: . . . mert Franciaország az utóbbi években igen sokat tett az ország védereje körül, nagy csapattömegeket állítván föl Paris és a német határok közt, ennélfogva Németország sem maradhat hátra, s készülnie kell minden eshetőségre/' 0 1 a sz o r s z ág. Spezziából azt irják, hogy az ottani fegyvergyárakban a legnagyobb tevékenység uralkodik a páncélhajóknak felszerelésére, melyek a hajóhad gyarapítására legközelebb a Bosporus felé indulnak. Különfélék. — Kecskeméthy Aurél, a jeles toilu publicista és szellemdus tárcairó e hó 19-én 62 éves korában a fővárosban elhunyt. Az ötvenes években Becsben rendőri tisztviselő volt, s mint ilyen ismerkedett meg Széchenyivel Döbling-ben, kiről néhány év előtt terjedelmes könyvet is irt. Később a magyar hivatalos lap munkatársa lett; Schmerling idejében a „Bécsi Híradó" szerkesztője volt. Leginkább mint tárcairó tünt ki Kákay Aranyos név alatt de legfó'kép az 1861-ki országgyűlésről irt „Árny és fényképek" gerjesztettek nagy figyelmet; hasonlót irt az 1865diki országgyűlésről is. — Legutóbb a „Magyar Politika" című lapot szerkesztette. A tavalyi philadelphiai világtárlatra kormánysegélylyel Amerikába utazott, s ezen útjáról érdekes műve csak néhány hét előtt került ki a sajtó alól. Az idei telet Meranban töltötte, honnét rövid idő előtt látszólag megerősödve jött vissza. F. hó 19-én egy ér elpattanása okozta hirtelen halálát. Neje két év előtt halt el, s három gyermeke maradt árván. — Száz éves katona. Luxemburg nagyherczegség Gürnich községében él egy Kloseman nevű jó egészségnek örvendő 100 éves ember. 0 1777. március 30-án született, 1801 — 1814-ig a francia hadseregben szolgált. Saragossánál elfogatván, élete egy spanyol kapitány által, — ki németül értett — mentetett meg. Később angol fogságba került, honnét öt nap múlva kicserélték 1805-ben, 1806- és 1813-ban részt vett az Austerlitz, Jena, Lipcse, Lützen és Katzbachi csatákban. Lipcsénél a kozákok A 5í

,Pápai Lapok" tárcája. A pápai sz. b. r. algymnasium könyvtárai a) A székházi könyvtár története s állapota. Mult században a pápai nagygymnasium a pálos-rend vezetése alatt állott. Hogy ez intézet könyvtárral bírt, azt a közcél alapján is feltennünk kell; de bizouyítja azt azonfelül nem egy becses munka, mely a mostani bencésekre átszármazott. A visszaállitási kir. okmány értelmében 1802-ben a pálosok székháza templommal együtt a panonh. Benedek-rendnek jutott, mely az ifjúság oktatását négy osztályú algymnasiumban öt tagja által 1806-ban meg is kezdette. Ez időtől fogva a bencések céljuk biztosabb elérése végett a kézi könyvtár célszerű szaporításához fogtak. Bizonyos, hogy 1818-ig a százat jóval meghaladó értékes munkával ségélyeztetett a panonhalmi főmonostor által. Hozzájárult időről-időre a gymnasiumí igazgatók, mint a könyvtár rendes elnökeinek buzgó pártolása, mely által minden évben felmerülő szellemi szükséglet kielégíttetett. De nemcsak az igazgatók (Borsó Gellért 1807 — Predmerszky Dömötör 1813 — Nagy Boldizsár 1817 — Tóth Athanáz 1821 — Farkas Vince 1832 — Pajor Simon 1824 — Polgár Ince 1825 — Krátky Donát 1828 — Horváth Tunót 1829 — Jankó Felix 1833 — Petykó Jenő 1837 — Höcker Ábel 1842 — Weber Dénes 1851 — Fuchs Tamás 1857 —• Bánovits Sulpic 1865 — Vincze Viktorin 1869 — Ocsovszky Kázmér 1875 óta) ügyszeretete, hanem az egyes tanárok szakképzett külön iránya is tetemes befolyást gyakorolt folytonosan a könyvtárra. Az előbbiek jobban mennyiség, az utóbbiak leginkább miuőség tekintetében. Mert szabályszerűit az életből kimúlt tanárok szak- és magáu könyvtára a székházi könyv tárba kebeleztetik be. Ily bekebelezések történtek: 1851-ben Spilák Regináid kiváló magánkönyvtára által; továbbá 1854-ben Czina Gusztáv; 1865-ben Nagy Norbert; 1868-ban Bánovics Sulpic; 1872-ben Alsoky Gellért s 1875-ben Vincze Viktorin könyvhagyatékából, melynek csak igen csekély része juta pannonhalmi központi könyvtárba. Igy pl. Alsoky Gellért 484 kötetből álló gyűjteményéből csak 41 kötet kívántatott vissza a fő monostorba. Mindez eléggé bizonyítja, mennyire fekszik szivén a bencés szerzetnek, hogy az egyes székházak könyvtárai jó karban tartassanak s időről időre a korszerű munkákkal szaporittas sanak. Igy tőrtént, hogy a pápai könyvtár néhány évtized lefolyása alatt négy ezer kötetre felszaporodott. B könyvkészlet előlegesen főbb csoportok szerint állítatott egybe, de alapos rendszerbe csak 1865-ben tétetett át. A gyűjtés korszakát tehát a rendezés kor*) K. L. ur a pannonhalmi bencések összes székháza könyvtárainak történetét irja, melyből e közleményt szives volt lapunk számára megküldeni Szerk, szaka váltotta fel. Az akkori könyvtárnok tizenegy havon keresztül szabad idejét áldozva fel e célra, a rendezettség biztosítására 66 íven három rendbeli jegyzéket irt, melyeknek elseje mint: index locorum minden munkának bizonyos helyet jelölt ki, a melynek jegye minden kötet címlapjára is felíratott. A második index auctorum jegyzéke a szerzők neveinek betűrendes sorozatában adja vissza a munkákat, a harmadik pedig mint u. n. reálcatalogus — index rerum — a munka megtalálását biztosítja még akkor is, ha a szerző nevét elfelejtettük. S igy három főkérdésre felel: a} kinek munkája van meg. b) miről irt a keresett szerző, c) mely helyen található meg. S csak is ez időtől fogva mondható meg, hány munka, hány kötetben létezik a könyvtárban, s mily szakok vannak benne képviselve. Ugyanis: 1865 végén volt 2209 munka 4147 kötetben. 1866 „ „ 2255 „ 4322 „ 1867 „ „ 2272 „ 4347 „ 1868 „ „ 2314 „ 4442 „ 1869 „ „ 2362 „ 4491 „ 1870-1874. volt 2583 „ 4934 „ 1875-1877. lett 2763 „ 5414 „ amiből látszik, hogy a szaporodás az utolsó évtized óta évenkint s középszámítás szerint a száz kötetet meghaladja. Elénk gazdagulásnak nevezhető méltán, midőn ily kézikönyvtár hetenkint legalább két munkával gyarapodik. Ez élénk szaporodást nemcsak vétel és öröklésnek, hanem ajándékozásnak is hálával tulajdonítjuk. Minőség tekintetéből mondhatjuk, hogy minden szak képviselve van benne. Legerősebb a vallástudomány, a történelmi irány és a nyelvészet, mit a következő összeállítás is bizonyít. Már 1866 elején képviselve volt: 1) a vallástudomány . , 1247 dbbal. 2) a történelmi szak . . , 1050 „ 3} a nyelvészet és szépirodalmi szak . . 978 „ 43 a többi szakok egybevéve 752 5) a kéziratok (XVIII. és XIX. századból) 131 „ összesen: 4158 kötet. Incunabulák (ősnyomtatványok) e könyvtárban uincsenek. Igazolható ez a könyvtár céljával. Legrégibb nyomtatványai a XVI. századba esnek, mely itt 29 munkával van képviselve. A legrégibb közülök: Concordantiae majores sacrae 1535; amely eszázad elején még az incunabulák közé számíttatott. A magyar munkák küzül itt a legrégibb: Illyés Catekismusa vagyis Lelkitej 1697 és Káldi Gy. predikat. 1631. Valódi díszét a könyvtárnak képezi Cornelius a Lapíde commentárius 1634—1649.10 erős folio kötetben és egyebek. A köuyvtárra nézve szomorú szak állott be 1868 végén, ámbár csak ideiglenesen az által, hogy helyiségét a magasabb cél elérése végett elhagyni kénytelenítve volt. A mondott évben ugyanis más helyre (a templomi karzat mögött levő egyik hajlékba) ideiglenes állványokra vitetett át, hogy ott türelemmel bevárja az 1871-hen Mtg. Kruesz Kr. főapát kegyes voltával a régibbnél is díszesebbé tett uj helyiség elfoglalásának idejét. E kétszeres hurcolkodás alatt a rendezettség nagy kárt szenvedett ugyan; de az a megirt catalogus alapján és az egyes könyvekbe beirt jegyek nyomán valamivel kevesebb fáradsággal volt ismét összeállítható; e munkára azonban megkívántatott azon buzgó ügyszeretet, meíylyel a jelenlegi knnyvtárnok úr rendelkezik. Az uj helyiség 3 méternyi széles, és 13.5 méternyi hosszú; valóban könyvtárnak termett s igen célszerűen világított helyiség, melynek egész hosszában a kedves benyomásu 3 méternyi magas szekrények állanak. E könyvtárba kebelezve volt az ifjúsági könyvtár is, de csak 1866-ig. A nevezett igazgatók a könyvtárt 1858-ig maguk kezelték, ez évben kezdődött az ifjúsági könyvtár is, és e miatt a vele egyesített házi könytár számára is a tanárok közül választatott gondnok. Ezek pedig a következők: 1858—1861, Jalsovich Alfred. 1862—1864. Nagy Norbert. 1865—1869. Kuncze Leo. 1870. Gosztonyi Fábián. 1871—1877, Schehák Imre. 6) A pápai algymnasiumnak ifjúsági könyvtára. Mint említettük, 1858-ban kezdek használni a nevelésünkre bízott fiuk házikönyvtárunkból a nekik megfelelő munkákat, a mi azoknak külön összeállítását, mint magától érthető eredményezte. Miután azonban a székházi könyvtár rendezése a helyiség célszerűbb beosztása végett az ifjúsági könyvtár külön kezeltetése lön kívánatossá, ezt az illető könyvtárnok saját lakásán tartotta 1866-tól fogva. A házi könyvtárból kivált és felesleges csonka napilapok az ifjúsági könyvgyűjtemény hasznára értékesíttetett, a mennyiben Poppy M. könyvkötő a mondott lapok átvétele fejében 100 db könyvet kötött be. Nagyobb élénkség mutatkozott az ifjúság közt, és saját könyvtára iránti érdekeltsége az ajándékozások folytonos szaporodását eredményezte. Igy bejött: 1865-ben J28 frt 54 kr pénzben és 15 darab könyv. 1866- ban 7 frt 48 kr 1867- ben 6 frt 30 kr 1868- ban 6 frt 24 kr 1869- ben — frt — kr 33 42 17 23 összesen: 48 frt 56 kr ajándék 130 „ a bejött pénzből és a székházi könyv

tárból 330 „ összesen 460 „ (332 munka). , ,-imi , 1 . , ., 1. .11.11,1 ÍM Ii III ~~ ÍJ