Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-03-17

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjevsztöegylet, kertészeti társulat, lövész- tüzoK ó-egylet Ö UNT TST Pápa, IST 1 ?, március A lap szellemi részét illető közlemények a SZOrkOSZtO lalcásájra : Főutea 50. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. ' Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, Wajdits I Megjelenik e lap hetcukíut egyszer, szombaton, K.ál'* oly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, mté­/ciidők. (v évre Kloíixetewi díj als.: 0 IV. Félévre .... ívedé vre 1 ír. ,'i(J kr. ír. A llirdetó.si díj a ls térfogat s/erinlszámílatnak: ISQ centim. ÍQ kr, 30Q centiméterért 30 kr, 70fJ centiméterért 70 kr, 100n centim. 1 frt, !?)()• centim. 1 frt ÍO kr, íOUfJ centim,. 1 ft, 80 kr, 500n centim. 2 írt, 40 kr, ÍOIO centim. 5 írt. A közbeeső térfog? toknál a következő magasabb tok cl íj ja számítatik. Húlyogdij mindig külön lizetetiiló. Felelős szerkesztő: Fixr*edi Alibin. Néhány tájékoztató észrevétel az- „ismeretterjesztő-egylet" által kiadandó \ népszerű munkák tárgyában. öztiépünk műveltségi kérdése hazánkban egé­szen a közel múltig valahányszor szőnyegre '•; kerüli, mindannyiszor pártkérdéssé sülyedl alá és mint ilyen nem részesült a kellő méltatásban. Az ujabb időben, midőn minden modern kultúrállam főfeiadalául tűzte ki, hogy a mi­veltség vívmányaihoz vezető utat, melyei; eddig a társadalom bizonyos körei tartottak megszállva, a kellő képzőeszközök helyes használata által kivélelnélkül mindenki elölt hozzáférhetővé te­gye, midőn egyik főtörekvése az általános műveltség terjesztése állal az államban felme­rülő ellentéteket kiegyenlíteni és helyes arányt helyre állítani., a népmüveltségi viszonyok ha­zánkban is lényeges változásokon mentek ke­resztül. Kezdjük belátni lassankint, hogy az ál­lam jóléte nagyrészben a köznép műveltségétől függ* hogy szomszédaink által nemcsak ttilszár­nyallatunk, hanem nemsokára utolsók leszünk*), közlük a szellemi téren, hogy az édes haza az ujabb ezer esztendőben nem lesz majdan Ma­gyarország: mig ellenben az általános művelt­ség 1 biztosítja azt. Egyrészről egyletek, más részről könyv­Kiadu: "Wajdit.s K.ár*oly. munkák l > Talán ennyire még sem jutunk. Szerk. EGY ERDÉSZ TŰNŐDÉSEI. (Ajánlva L. Slraniera kisasszonynak.) IV. gyűjti a szél a felleget; V' Megbántották táu az eget: Azért morog hegy-völgyön át, I Csatarendbe szedve magát? Mii.t a sértett hű szerelem, Elkomornl a nagy elem; Oly szomorú, oly mogorva, Szemeiből könyek folyva! — Oh az eget sokszor bántják Pajkos ifjak hamis lánykák: Az én rózsám nem bánt eget, Hejh! de sokszor bánt engemet! Elnézem a fellegeket; Szivem tőlük vigaszt vehet: Bnrus idő, borús kedély iVein állandó; a bús reméli . . . V. "a a fába belevágnak, Könye sörked ki a fának; Könye-e, vagy talán vére? ^ er a könynek hü testvére .... Vérzik a sziv; könyez a szem; Sebet vágott a kedvesem! Sebet vágott, sajgót, mélyet; Keblem zajong, velőin réved Hajsza Barna. Esztike, — Falusi életkép. — Irta Szép Miklós. Esti hat óra volt. A Budapest felöl jövő esti vo­nat dübörgéssel vonult be egy jelentéktelen kis állo­másra. Csermely völgy 1 perc! — kiáltott a conducteur, s azzal haladott tovább, mintha olyan kicsiny igényű nem is lehetne, a ki ily kalitka állomáson kiszáll­hatna. Pedig hát ott voltam én, a ki most e percben azt u kis állomást oda nem adtam volna Magyarország ösz­szes vasutjáért, meg ha mind garantirozottak vodiáuak is. De hogy is ne! öt év óta nem láttam ezt a ked­ves helyet, hol először pillantani meg a napot. Mennyi minden történt, változott öt év alatt. Öt év óta voltam én hivatalból besorozott katona, voltam újdondász, patvarista, minden, de minden, csak boldog nem; de hogy is lehettem volna az, ettől a hely­tőt távol s nem látva azt ily hosszú idő alatt egyszer sem. S mennyi változás e helyen! Öt év előtt az itteni indóház helyén Cser ístván uram kenderföldje állott, i híres jó föld is volt, s István bátyáin váltig esküdött, í hogy nem adná oda Chinácrí, s iine most oda kellett adni pár rosz forintért. Képzelem, hogy szidja az „ang­I liust." Midőn már-már a tovább indulás pillanatában végre kinyitották a coupé ajtaját, kiszállottarn, két ölelő kar emelt le onnét s mi előtt észre vettem volna magam, az a két kar nyakam körül csavarodott, azután egy ajk édes érintését éreztem arcomon. Csókolt az aztán raj­tam tizet, százat, vagy mit tudom én mennyit, szóval sokat, igen sokat. Hej van-e is olyan sziv a világon, mint az anya szive! Dehogy van, dehogy van. Mily kevés örömöt mily sok bánatot szereztem annak öt év alatt s ime, nézzétek, feledve minden! — Tehát megjöttél végre . . . töredező, miközben sírt is meg nevetett is . . . megjöttél rosz gyerek . . . szólott, mi alatt őt a ránk váró kocsi felé vezetem! — Megjöttem anyáin . .. hebegem elérzékenyülve én is — megjöttem, hogy veled maradjak mindig s ue távozzam soha ! Midőn a kocsihoz értünk, Péter, öreg kocsisunk fogadott. — Az isten hozta a teés urat, köszöntött, kalap­ját leemelve fejéről. Láttam, hogy szemöldjének bor­zasztó munkát ad néhány kiszökni készülő könycseppet visszariasztani. Azután kezemre veté ki hálóját, minden­kép megcsókolni akarta, hanem ezt már csakugyan nem engedtem meg. Dehogy jutott volna az az öregnek öt évvel ezelőtt eszébe, amikor még csak iliurnak chnez­getett . . . pedig bizony eg}'átalán semmi érdemet nem szereztem rá azóta. Mily édes, mily megrievezhetlenül édes érzés lepett meg engem akkor, midőn anyámmal karomon beléptein azon házba, melynek minden talpalat­i IIyi földje, minden zuga, kertjének minden fűszála a mult­; kiadó vállalatok alakulnak a népműveltség' álta­lánosítása céljából. Az előbbiekhez tartozik a : helybeli „ismeretterjesztő-egylet^ is, mely már­cius 4-én tartott közgyűlésében azon nagy hord­erejű és üdvös határozatot hozta, hogy időn­ként a köznép értelmét és erkölcsét mételyező ponyvairodalom lehetőleges kiszorítására népszerű munkákra pályázatot hirdet: a határozat kivite­lével az egylet választmánya bízatott meg. Mi­elölt a választmány e tárgy fölölt tanácskozást tartana, engedje meg, hogy a kiadandó népszerű munkák készítésére nézve néhány alapelvet irány­adóul íiggyelmébe ajánlhassak. 1. A népszerű munkák célja: a nép szel­lem —, sziv és jellemképzésének előmozdítása. 2. A népszerű munkák megfelelnek ezen célnak a) ha tartalmuk reális ismereteket nyújt az olvasónak a természet és emberiség orszá­gából : b} ha tárgyuk a konkrét életből van me­rítve vagy ettől nem igen távol áll: c) ha az előadott tárg} r alapjául szolgáló erkölcsi alapeszme világosan kitűnik, ha a tárgy erkölcsi értéke az emberi méltóságos szerelet kiképzésére és megszi­lárdítására alkalmas; d) ha az utánzásra vagy intő például felállított jellemek és viszonyok valódi erkölcsi értékkel bírnak: e) ha az előadóit tárgy a rokonszenv, felebaráti szeretet, hazaszeretet, vallásosság, munkakedv, tudvágy stb. érzésének felköllését tűzte ki céljául: f) ha értelmes, ide­genszerű szavaktól ment irálylyal és az anya­nvelv szellemében vannak szerkesztve. 3. Oly munkák, melyek csupán erkölcsi íredikációkal tartalmaznak, egyoldalii felekezeli elleggel bírnak, nem felelnek meg a népszerű nunkák feladatainak. Schuarcz Sámuel néjiíaniíii. Nézetek erdészetünk és erdeink jelen állapotáról. Collá nyomán irta Xousz-iedler János. (Folytatás;. A legkorosabb fa kiválóan előbb veendő a fia­;alabbnál. A dolog természetében rejlik, hogy a leg­korosabb fa egy és ugyanazon nemből legközelebb íll a használ hatáshoz, ha csak más tekintetek ki­tételt nem parancsolnak. Ily kivételt azonban a többi szabályok igen sokszor követelnek, amint azt a kö­vetkező magyarázatok mutatják. Oly erdő állományok, melyek csekélyebb új­•anövéssel bírnak, mintsem a helyet tekintve bir­liok kellene, előbb vágandók a korosabbnál. Gyakran találhatni oly ritkított állományra, íogy nagy területek kedvező helyzeti körülmények nellett csak kevés sarjadzást (újranövést) nyújt i-­iák. minthogy igen csekély fát tartalmaznak ; egy­szersmind azonban lehet az állomány teljesen zárva, uindamelíett csak csenevész törpe fákat, melyek •észint gyökér-aszkórban szenvednek, tartalmazhat, is ennek következtében nincs oly utánsarjadzása, nint a milyent a hely megengedne. Sík területű ta­aj gyakran a fa csekély kora mellett semmi után­iarjadzást sem nyújt; igy a mély rétegű sem, rnint­íogy roázul választott fanemnél sokszor a mély ré­egü talajon a korai szú korhadás áll be, — ami D. o. a íSylvesztris és Maritimánál fenyő) a mély

Next

/
Thumbnails
Contents