Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-02-24

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap \ pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztöegylet, kertészeti társulat, lövész- tiizoUó-effvIet UNT Y A szellemi részét illető közlemények a .szerkesztő laltására; Fímlea v

2ü. sz , emelet, 7. ajld, küldendők. lílűli/etési és I inlelési díjak, felszóllamlások, W íl j (I i tS lí. á 1" O l y könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben , mlézendíík. Pápa, 1&17. február Megjelenik c lap hetenkiní egyszer, szombaton, Előfizetési dijaid Bjíy évre 6 fr. Félévre 3 fr. Negyedévre 1 Ir. 50 kr. A llir*d.etési clí.jali. térfogat szerinlszámílalnak: 18Q centim. "20 kr, centiméterért 50 kr, 70Q eentimelerért 70 kr, I00n centim. 1 frt, I50Q eentim. 1 frt í() kr, 20ÖO centim. 1 ft, 80 kr, 500O eonlim. i frt. -10 kr, ÍOOD e.enlim. 5 frt. A. közbeeső térfog? toknál a következő magasabb fok dijja számílatik. Hélyegdij mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő: Füredi Alibixi. Kiadó: Wajdlts Károly )irOSaiIlK j szorult iparoson segíteni? Hisz egy-egy társu( " ilalban nincsenek oly sokan, hogy valami jelen... Uékeny tőkét lehetnének képesek összeállítani. S _ilsö cikkünkben említést tettünk arról, hogy ha a társulat — sokszor igen csekély összen-o-el — ^j(') köyelkezményei lennének, ha iparosaink: nem seguheL mi leend következménye? Az. hogy jegyűit tartanának. Ugy hiszszük, hogy ezt j a megszorult iparos kénytelen máshova fordulni, ' bővebben okadalolnunk nem kell. ezt, aki!s igen sokszor egyes lelketlenek hallójába kekissé is komolyabban utánagondol a dolognak. J rül s egészen tönkre lesz téve. nagyon könnyen belátja. Be fogja látni, hogy az erők összetartásának, egyesítésének mily üdvös következményekkel kell bírni, holott azoknak ^zélforgácsolása folytán eredményt alig lehet felmutatni. Városunkban többféle iparosok vannak, kik majdnem mindnyájan külön társulatot alakítottak. Xem lehelne e külön álló társulatokat cgygyé olvasztani, a szétforgácsolt erőkel összesíteni? Lehelne, csakhogy ekkor félre kellene tenni minden magánérdekel s csak a közügy javát, a haladást kellene szem elölt tartani. Nem kellene azl állítani

n bogy egyik vagy másik ipartársulat tud a maga iában is járni. Hisz, ha az egyesülés megtörténnék, egyik iparost sem vernék le a lábáról, sőt az összműködés eredményezné azt. hogy az iparosok csakugyan a magok lábán járhatnának. Az ipartársulatok egyik üdvös célja az, hogy megszorult tagján — a mennyire lehet — segítsen. De ha iparosaink társulatai egymástól külön elválva maradnak, lesznek-e képesek a becsületes, iparkodó s nem saját hibája folytán megllogy a különböző ipartársulatok egyesülése lehetséges, bizonyítja a „Szolnoki iparlársulat

u E társulat választmányának febr. 14-én tartott közgyűlésén lett jelentése igen tanulságos. A társulatban együtt vannak a szűcsök, csizmadiák, molnárok, s az egyesülésnek eredménye az, hogy a társulat jelentéken}' vagyonnal bir. A társulat elhatározta egy épület létrehozatalát, mely — a jelenlés szerint — a város díszére váljon és a helybeli ipar fejlődésénél tekintélyes tényezőül szolgáljon, a mennyiben ezen hajlék a jövendő iparos nemzedék iskolája, a társulatnak pedig gyűld éje. hol érdekei megvédésére és előmozdítására elkészülnek. S az építkezés csakugyan meg is kezdetett. A társulatnál a csizmadia szakosztály megalakult és az illető tagtársak érdekében megkísértette a nyers anyag nagybani bevásárlását az iparlársulat neve és szigoru felügyelete alatt. Ezen kezdeményezés nem rég történt s egyelőre a nehezebb minőségű lalpbör beszerzésére szorítkozott. Eddigi próba-megrendelései 1524 frl 79 krra mentek, mely forgalomnál a társulat tisztán, az első beszerzési kiadásokat leszámítva, 61 frt 52 krt nyert. Ez irányban arról győződött meg a választmány, bogy ezen eszme életképes és ami fő, az illető tagokra sok tekintetben elönynyel bir. minélfogva igen tanácsos ez vis;yet jövőre is szem elölt tartani és különösen oda törekedni, hogy a társulatnak azon tagjai is. kik különben szorgalmasak és pártolást érdemelnek, kiknek azonban vagyoni helyzete nem engedte meg még eddig a közvetítés nélküli bevásárlás jótéteményeiben részesülhetni, idővel erre szintén képesütessenek. A társulat főbb hivatásai közé sorozza a különféle nyers anyagok első kézből leendő beszerzel és meg vau győződve, hogy ez a legbiztosabb eszköz arra, miszerint a társulat képesíltessék egy árucsarnok és előlegpénztár felállítására, mely üdvös intézmények a tagtársaknak kiszámilhatlan előnyöket biztosítnának és igy az iparos oszlály anyagi haladását nem kis mérvben elősegíthetnék. A társulat tagjait kölcsönökkel segítette, mi a lefolyt évben meg lön ugyan szorítva, mivel az építkezésnél a rendelkezésére álló pénzre elkerülhellen szüksége volt; de mindamellett alig volt eset, hogy a kölcsöntkereső egészen elutasíttalott volna. Az iskolai előadások az uj helyiségben fognak folytaltatni. A tanoncok iskoláztatását illetőleg az ipartársulat elnökétiek szavait szó szerint idézzük: ,,Szükségesnek tartjuk t. tagtársa9L MHRT FELEDXI XEM TUDOK. — Üüriiujsfcld Ida — ogvha megtagad a hő tekintet, >p Mely «zerelinet regeit egykoron; És az édes álomnak vége lett S összetörött a remény-horgony; llervadás levélen, virágszálon — Ah! mi ad akkor a szívnek enyhet, Mint a feledés vagy örök álom, Jla feledni nem tud . . . nem lehet. Te is egykoron reám lövetted Szemed sugarát szép virágom, Hej, do aztán hűtlen, csalfa lelked Keldúlta üdvöm, boldogságom. Vészbe, nyomorba csaltál és legott Egymagámra hagyál engemet . . . Halni vágyom s érzem, hogy meghalok; Mert felednem, oh, azt nem lehet! Amit mostan szived részvéte bár Es mit tekinteted nekem i<rér: A bizalomnak csak visszfénye már, Barátságunk igy hát véget ért — Csak egyszer óhajtám még, de ezt te Megtagadtad szép, kis kedvesein, Jobb igy hát a sírban ezerszerte, Mert feledni nem tudok . . .sohasem! Kubáuyi Béla. Az ajándék. „Hozza elé kérem a legnagyobbat, mely üzletében találtatik" — igy szólt Maynard Pál; és a csinos lány, ki az üzletben szolgált, csakhamar eltűnt a játékszerek tömkelegében, mialatt az illető úr kezeit hanyagul zsebre rakva ide s tova tekintgetett s a lelett gondolkodott, hogy ugyan nem ó'rült-e meg azon ember, ki ezt a sok mindenféle falovat, bábut, papírszörnyet, szóval eme sokfele gyermekjátékot kigondolta? „Ez egyike a legnagyobbaknak, melyek az ilyen kereskedésben előfordulnak." Vevőnk önkénytelenül néhány lépés.t hátrált, midőn az imént megjelent újabb alak, melynek üde arcairól az ifjú élet sugárzott, merev szemeivel reá tekintett. Ez — ez talán csak nem élő lény ! ?" Xo de uram!" szól kétkedve az árusító', miközben vevőnk arcát szégyenpír borítá, hogy ily ügyetlen kérdést tett. „És hogy lesz ez?" „Utolsó ára tiz dollár; hisz láthatja uram. hogy c báb igen elegánsan vau öltöztetve; azon fölül képes szemeit forgatni, fölnyitni és lehunyni, sőt ntég a gyerinekbangot tcrinészethüen utánozni." Vevőnk egy mögötte álló bádog-gözmozdonyon majd keresztül esett, — midőn ezen viaszgyermek egy nyomás következtében oly természetes hangon elkezdett sivalkodni. „Hisz ez rémítő dolog! a csalódásig bű utánzása az emberi hangnak! J)e váljon biztosan tudja kegyed, hogy ez csak egy báb ?!! A csinos áruslány" azt kezdé hinni, hogy ezen érdekes idegennek az esze tán nincs egészen helyén. „Xo jó, hát megveszem" monda fiatal emberünk, miközben tárcájából a kellő összeget kivette; „csak arra kérem kegyedet — folytatá tovább — hogy a bábot azonnal lakásomra küldeni szíveskedjék; minthogy 7 órakor már tovább utazom. Lakásom itt van közel: Atalanta vendéglő, 40. számú szoba." „Csak tessék uram megnyugodni," monda biztalólag a csinos leány — „kívánságát azonnal teljesítendeui;" és nagyot lélckzett, midőn az érdekes idegen a boltból távozott. Fiatal emberünk egyenesen szállására sietett, hol podgyászát rendbe szedvén, egy finom regaliára gyújtott és egy könyvet vett kezébe, hogy hátralevő idejét regényolvasással töltse. De alig olvasott cl néhány lapot, midőn a könyvet türelmetlenül a divánra dobta, mondván : „Alig tudok néhány lapot elolvasni; eszem mindig tova jár és folytonosan csak azon gondolat foglalkoztat, hogy holnapután szeretett Ágnesemet meglátandom. De ezen gondolat a bábra emlékeztet. Ugyan inért is nem küldi már az a kis leány ? ! Ezen magánbeszélgetést kopogás szakító, félbe; a pincér kopogtatott, bejelentvén, hogy az idő már fél hétre jár, és a társas kocsi néhány perc múlva megindul a vasúthoz. „Jól vau, — monda az idegeit — majd aztán gondoskodjék podgyászoinról és nézze meg, ha nem hoztak-e számomra valami csomagot." „Igenis, uram!"