Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-02-24

inkát az ipar törv. 42 87. és 90-dik §§-aira figyelmeztetni, melyek szerint a mester szigorú büntetés terhe alatt köteles a tanoncot az ismétlő azaz esti és vasárnapi iskolába járatni. Mi különben ugyhiszszük , hogy tagtársainkat saját jól felfogott érdekeik és emberi szivük sugallatai szinte indítani fogják arra. hogy a különben is sok tekintetben elhanyagolt és nagy részben elkorcsosult tanoncoktól ne vonják meg legalább ezen alkalmat sem, hanem inkább igyekezzenek őket a társadalom hasznos tagjaivá tenni. Nézetem szerint minden törvényszerű kényszer nélkül is oda kellene törekedni, hogy tanoncaink vagy segédeink alkalmat nyerjenek a szellem fejlesztésére és általában a művelődésre; mert ugyan mit fognak, a kormány legbölcsebb intézkedései is érni, ha azok oly iparos osztályt találnak, melynek nagy része nemcsak anyagilag tönkre jutott, de — sajnos — még szellemileg is annyira hátramaradt, hogy a jelenkor legszerényebb kívánalmainak sem képes megfelelni.

11 íme, itt van egy, valóban minla — ipartársulat, mely világosan kimulalla azt, mit képes az erők összetartása eszközölni. Városunk iparosain áll, a szép példát követni. = Nézetek erdészetünk és erdeink jelen állapotáról. Cotta nyomán irta Xeusziedler János. (Folytatás;. Hazánk divatszerinti gazdászata legtöbbet tesz a külföld routineja szerint, miért is hazai viszonyainkat figyelmen kivül hagyva—sajnosán kell tapasztalnunk, hogy célhoz vezető előmenetel helyett retrográd álláspontot foglal el. — Ezt pedig különösen tapasztaljuk az erdészet terén. Tudjuk azt, hogy minden csekély tett, legyen az hasznos — nagygyá növi ki magát ; azért minden jóra törekvő hazafinak legszentebb kötelessége haszonvehetö jó tettek által a haza boldogságát előmozdítani. Erdészeti terünk a világ kereskedelmi piacán fö helyet foglalt el, é3 ma a pusztulásnak indult erdők a divatszerinti gazdálkodás által — csak is egy speculáns jellemet ölt. Tekintsük csak az oly erdők kezelését, melyek állami birtokrészek, — lekintsük a nagy ki terjedésű papi birtokrészeket, az elsőnél — hova a Néhány perc múlva a pincér visszatért, ÓH mosolyogva nyujtá át az urnák a küldeményt. „Micsoda dolog- ez ? Hát miért nem teltek valami skatulyába vagy más valamibe?" berzenkedett az idegen, mialatt a viasz- és borból készült báb élénk szemeivel ót mintegy bámulni látszók; „hogyan fogom ón ezt most elvihetni? Köröndöm ugy is túl van tömve. Pincér, hozzon csak hamar papirost!" „Uram, papirost'' — monda mosolyogva a pincér, és egy hírlapot nyújtott át neki. „Eh ostoba, nem ilyent! „monda az úr indulatosan. „Kocsis! mindjárt megyek, csak még egy kis türelem!— Adja csak ide azt a jószágot!" Es ezzel az idegen lerohant a lépcsőkön; egyik kezében tartá a plaidet és esernyőt, a másik karján pedig a báb nyugodott, melynek feje egy zsebkendővel óvatosan be volt kötve. — A kis Ort lep Emma nem gondolta, hogy nővérének vőlegénye mennyit tür miatta. A gyorsvonaton folytatott utazás, a tiszta csillagos ég tekintete, egyes magányos erdők és tátongó mélységek tünedezése, a gőzmozdony heves moraja és időnkénti prüszkölése, a félálomból való hirtelen fölriadás, — minden utóvégre még tűrhető volt, kivált midőn a keleti égen már hajnalodott és utasunk azon örvendeztető öntudattal kecsegtethető magát, hogy szeretett menyasszonyához tizenkét órával közelebb van. Ekkor hirtelen felugrott és kissé meghökkenve kérdezé önmagától: tán csak nem feküdtem a bábra? Nem — folytatá tovább a monológot — a bábnak semmi baja; nekem pedig kellemes kilátáson van a nyugalomra, minthogy Marville felé az omníbus csak ugy 5 óra felé indul s éjfél tájbau ér oda. Nem megvetendő távolság. De ő azért nem zúgolódott; sőt. szeretett Ágnesére és azon kellemes percekre gondolva, melyeket kedvese körében tölteni szerencsés leeud, annyira megnyugodott helyzetében, hogy még az omnibust is ugy tekintette, mint a régi jó időknek érdekes maradványát. Belépett tehát az előtte álló rozoga fabódéba, melynek homlokzatán ezen felirat „hotel" kérkedett, és itt békével várta a törtéuendöket. Amint az óra ötöt ütött, egy szennyes szolgáló bejelenté, miszerint az omnibusba már be vau fogva. kormány köréből kinevezett egyén elméletileg ugyan végzett — de gyakorlatilag lakcipöben, uri tempókkal végzi hivatását, addig a praktikus erdész a több helyen tapasztalt rendellenes gazdálkodás alárendeltje .... vagy tekintsük az országgyűlés által megszavazott roppant összeg költségvetést, mely a budai Szentgellérthegy befásítására adatott. . . vagy kisérjük figyelemmel a temesvári kincstári erdőket. . a veszprémi, váci, nagyváradi, diakóvári stb. erdőket . . . csakugyan azt tapasztaljuk, hogy az erdők kezelésénél még kívánni való van. De ismét, ha figyelemre méltatjuk Somogyraegyében gr. Batthyányi Lajos szentmiklósi, gr. Zichy János vrászlói — gr. Hunyadi kéthelyi uradalmában létező erdő téreket, a melyek gyakorlati erdészek által kezeltetnek: látni fogjuk, hogy mig a gyakorlatiak által kezelt erdők virágzásnak örvendenek, addig az elméletiek nem nagy haladást nyilvánítanak az erdők újbolítása körül. — Tehát igen sok a teendő, hogy hazai erdészetünk és erdeink végpusztulástól mentve legyenek ; szükséges, hogy törvényileg legyen elrendelve valamint a községek, magánosak, ugy az állam erdőkre, mint határoztassék, és hol eszközöltessenek a vágások ? Szabályok a vágások választása körül. Az évi vágások helyes választásától függ, nem csak a termés nagysága, hanem egyszersmind az üzlet tartóssága ; a vágások választása körüli szabályok tehát nagy horderejűek. A következő szabályokban foglalvák ezek : (Folytatjuk.) Igével a szerkesztőhöz. Tisztelt szerkesztő úr! Még egyszer bátorkodom szívességét igénybe venni, s következő soraim felvételére tisztelettel megkérni. A nagyméltóságú földmívelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztérium f. hó 9-én 269B sz. a. kelt magas elhatározásával engem postamesteri állomásomon továbbra is meghagyni méltóztatott. Szent kötelességemnek ismerem ennél fogva mindazon igen tisztelt jóakaróimnak, kik szomorú j ügyem e kedvező eldöntésének kivívásában soha meg nem érdemelt szívességgel közreműködni, főkép pedig kik engem tekintélyük s hathatós befolyásukkal első sorban védeni s támogatni méltóztattak, gyenge szavaimmal határtalan köszönetemet nyilvánítani. Utasunk majdnem szomorkodott, midőn a kandalló barátságos tüze mellől a szabadba kellett mennie, hol a decemberi hideg és mindinkább sűrűsödő setélség nem nagyon kecsegteté a szegény utasokat. „Tehát ilyen a vidéki omnibus" gondola magában utasunk, mialatt a bábot, plaid-ct és esernyőt kezeiben tartva, nem csekély fáradtsággal a túltömött bárkába lépett. „Nem fogunk útközben valamely állomáson megállani? kérdé a kocsistól. „De igenis, kilenc órakor Souíh-Tenkins-ben etetni lógunk." Ezzel utasunk leült ama kis helyre, mely neki jutott és miután térdeit a plaiddel betakará s a bábotráfektelé, hátának igyekezett egy kissé kényelmesebb helyzetet szerezni az ülés támláján; de — hasztalan! a talán negyedszázados szalma, melylyel a támla ki volt tömve, a száz meg száz utas hátától sokkal több erőszakot volt kénytelen elviselni, semhogy csekély természetes rugalmasságánál fogva eredeti helyzetéi megtudta volna tartani. Kezdetben ily erőszak után talán még duzzogott, de utóbb az erőszaknak engedve, jámborul meglapult, úgy hogy utasunk talán tiz körmével sem lelt volna képes eme szalmatölleléket szétrázni. Kényelemről tehát szó sem lehetett; a támlába nyomott mélyedés, melytől már oly sokan derékfájást kaphattak, ha mindent mást — de kényelmet ugyan nem nyújtott. Végre belefáradva a hasztalan kényelem keresésbe, vizsgálgatni kezdé, hogy ugyan miféle útitársai vaunak. De ama egyptusi setétségben, mely őt körülvéve, nem láthatott egyebet, mint három termetes női alaknak körvonalait, egy fehér tollas kalapot, és különböző férfi öltözetet. „Biz ez az utazás kezd már egy kissé unalmassá válni" gondola magában; pedig ha az ember regényeket olvas, nem győz eléggé bámulni és néha nevetni a kalaudosnál kalandosabb útleírásoknak. Valóban szeretném, ha vélem is valami kaland történnék!" Fiatal utasunk nem is gondola, ho°y mily közelről fenyegeti őt ily kaland. „Hallja!" szólitá meg őt egy rekedt hang. Utasunk egy kissé megrezzent, amint maga mellett susogást hallott s egyik útitárs bizalmasan feléje fordult. Nem mulaszthatom el mindenek előtt e helyen mély hálaérzéssel felemlíteni s nyilvánosságra hozni nmltgu gr. Esterházy Pál ö Exelenciája azon nagyszerű s nagylelkű jótékonyságát, mely szerint nemcsak engem szerencsétlenségemben a legmelegebb részvéttel hatalmas pártfogásába venni, hanem azonkívül még a felmerült pénztári hiányt is igazi magyar főúrhoz méltóan fedezni kegyeskedett. Minden élő nyelvből a legszebben s lfigédesebben hangzó szavakat ki kellene keresnem, vagyis inkább egészen uj nyelvet és szótárt kellene feltalálnom, hogy ha csak megközelítőleg is ki akarnám fejezni nemeskeblü iótevőim iránti hálám azon forró érzelmeit, melyek keblemet dagasztják, és abból csak utolsó lehelletemmel halnak ki ! Végre ínég Pápa városának igen tisztelt közönségével hálás tisztelettel van szerencséin közölni, hogy komoly szándékom volt a városi számvevői hivatalt, melyre megtisztelő s általam igen nagyra becsült bizalmuk folytán meg választattara , meg is tartani s testi s lelki erőm hanyatló maradványait a város ügyeinek szentelni; de miután felsöbbségem által szoros kötelességemmé tétetett, hogy a postahivatalt ezentúl is személyesen vezessem, kénytelen vagyok a rámruházott uj hivatalomról lemondani, igen tisztelt választóim jóakaró pártfogását szivem mélyéből megköszönni s magamat eddigi állásomban szives jó indulatjukba jövőre is ajánlani. Markhőt József. Heti szemle. Február 23. A kiegyezésre nézve Bécsből azt táviratozzák a „Kel. Nép/'-nek: Bécs febr. 21, A „Tagblatt" szerint a kiegyezés befejezettnek tekinthető. Az alkotmányhüek clubbja küldötteket választott, kik holnap délután a miniszterekkel tartandó értekezleten jelen lesznek s a kormány nyilatkozatait ad referendum fogják venni. Abdul Hamid, hír szerint agylágyulásban szenved s kezdenek rajta mutatkozni azon betegség tünetei, melynek Abdul Aziz és V. Murád estének áldozatul. Továbbá a lapok arról ls beszélnek, miszerint Midhat pasa ismét vissza fog hivatni Konstantinápolyba. Mint a ,,K. N." irja, a szerb és montenegrói fejedelem látszólag hajlandók a békekötésre, de oly lassan fognak az alkudozások megindításához, hogy közel fekszik azon föltevés, miszerint ezen huzavona külső befolyás következménye s csak addig alkuduznak a békefeltételek felett, a míg Oroszország a háborút megizeni. Akkor természetesen — ismét Oroszország parancsára — vége fog szakadni az alkudozásoknak. „Mi tetszik?" kérdé eme rekedt hangot hidegen, mert nagyon bántotta őt a demokratikus megszólítás. „Xe féljen maga semmit; feleségem csak azt kérdezteti, nem adná-c neki oda, hogy egy rövid ideig ölébe vehesse?" „De hát ugyan mit? kérdé utasunk bámulva. „No, — hál azt a kis gyermeket." „Szegény kis angyal" — vágott közbe egy női hang — „milyen csöndes és türelmes, mint egy kis báráuy; édes anyja valószínűleg meghalt? Biz ez szomorú dolog! Valóban szánandó sors jutott ezen szegény apának is!" Utasunk érzé, hogy vére fejébe szökik s hogy arcza ég. „Ugyan adja át inkább azt a szegény kis teremtést az én anyjukomnak" — kezdé ismét a rekedt hangú! „vájjon fiú vagy leány?" „Azért sem adom!" monda utasunk mérgelődve, „és igen leköteleznek, ha saját ügyeikkel foglalkozandanak." Ezen rideg válasz után ama szives pár visszahúzódott. „Igaz, hogy semmi közöm sincs hozzá" — dünynyögé a férfi. „Én pedig csupán részvétből szóltam," mentegetó'dzék a nő, — mert még nem ismertem férfit, ki képes lett volna csecsemőt ápolni. Mennyi idős lehet ez a kedves gyermek?" kérdé ismét az a jó öreg aszszony; mi közben annyira odahajolt, hogy lehellete utasunk arcát érte. Ez nem felelt semmit, hanem fölindulásában akaratlanul megnyomta a bábot. Veszedelem! — eme nyomást egy fájdalmas sikítás követte, milyent görcsben szenvedő csecsemőknél tapasztalhatunk s az egész bárka csak ugy hangzott, tőle. „Szegény teremtés!" jegyzémeg részvevőleg egy jól elhízott asszony. — „Bizonyára éhes szegényke'/ monda egy másik, kiben az anyai érzelmek azonnal föléledtek. „Nem volna jó talán megállni, hogy valahol egy üveg tejet szerezzünk." — sugá szomszédjának egy harmadik is — „én igen sajnálom ezt a nyomorult kis férgecskét, bizonyára kolikája vau. Nyújtsa csak neki I ezen borsosmeuta-csöppeket tartalmazó cukrocskát; kolika ellen nincs ennél jobb a világon!" (Folytatjuk).