Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-02-10

IiCvelcfe a távolból. Kaposvár 1877. febr. elejénV. (A earneval chromkája. — Művészet és műkedvelés. — -4 -műkedvelők. — Deák-ünnepély.) Régen tudom, hogy tartozom egy levéllel e lapok olvasóinak, és nem tudom, nem engednék-e el a tartozás beváltását, — én szavamnak állni akarva—megírom" a'/t. Farsang lévén, — nem is igen szűkölködöm tárgyban. — Egész lisztáját írhatom ide a nálunk eddig végbement, s

4 még kilátásban lévő táneestélyeknek. -- Igaz, hogy feltétlen' érdeklődésre e lapok olvasóinál nem számíthatok, cfe fán lesz mégis azok díszes sorában egyegy, a féít az- itteni farsang chronikája érdekel. & farsangot az itteni tűzoltók táucestélye nyitotta meg a mely, — mint mondják, a közönség óriási részvétével folyt le, ugy, bogy mindenkinek megfordult agyában a gondolat, bárcsak két akkora volna a táncterem. — Egy hétre rá a kereskedelmi casino adott egy választékos műsoron bangversenynyel egybekötött táneestélyt, a melynek első részében az itteni művészi erők szine-java nagy hivatottsággal, — másik részében pedig a mulatni szeretők nagy kedvvel -• vettek részt. E nap octáváján isméi bál volt, az iparosoké — majd másnap f. hó 2-áu „a kaposvári állandó műkedvelő társulat" reudezé táncestéivel, a mely minden tekintetben, úgy jókedv, mint küldisz tekintetében a legsikerültebb estélyek közé sorolható. A szép asszonyok és leányok oly seregét láttuk itt a kellem és bájak egész battériájával felfegyverkezve állást foglalt a férfi szem és sziv ellenében, hogy ezek maguk is előre belátták, hogy itt a csata kimenetele épen nem kétes, — a vesztes fél — de ki veszteségét még sem cserélné el semmivel, — ők lesznek. Reggel hat óra tájban szakadt vége a kellemes éjnek. Egy kiváló diszü bal pareé lesz 10-én a megyeház gyönyörű termében — az itt állomásozó közös ezred honvédzászlóaljak tisztikarának viribus unitis rendezendő estélye. — Az auspiciumok uláit már is lehet annyit jósolni, — b»gy látogatott, fényes és sikerült leend. A műkedvelő társulatot említve, meg kell itt jegyeznünk, hogy ez az itteni társadalmi élet mozgató erői közt igen jelentékeny tényezőül szerepel. — Munkásságát sokféle hasznos és kellemes irányban kiterjeszti , s a közönség pártolása, melyben e társulat vállalatait részesíti, csak az elismerés jele. Igy például 3 hó óta, minden második, majd minden pénteken társas estélyeket rendez e társulat, a mely estélyek kedélyessége, általános kedveltségét teljesen indokolja. Tiz és 20 kr (egyszer tiz, máskor busz) a belépti—díj, s ezért szavalatok énck-piécek stefl'éle dcbulirozások szeTamás csakugyan csinos ember volt, szép karcsú növése, kondor haja, fehér apró fogai, gyönyörű szakálla és elegáns magatartása, mind meg oly tulajdonok melyek a legtöbb nő szivét előre is biztosíták részére. „Igen, gazdag nőt kell keresnem, dús gazdag nőt és ha egy kissé utána gondolok, akadok is vagy egyre. Igaz, II a bari J u c z i lesz a kiválasztott! Juczika ugyan ruf, ami azonban mit sem tesz, a férfinak elnézőnek kell lenni ily hibákkal szemközt, ha saját jólléte forog kérdésben. Elég soká viszem már ezt az agglegényi életei! Szép ugyan, nagyon szép ez az arany szabadság! de vigye az ördög! sok pénzbe kerül és éppen ez az, amiért szabad életmódomul el kell hagynom. Juczikám, a tied ezentúl forró szivem minden dobbanása! életem minden ... ejnye mit is akartam mondani; az a sok pénz már előre elkábítja fejemet. Amint hallom, Juczikának rútsága dacára, annyi az udvarlója és imádója, mint a hal a Dunában — kétségkívül mind olyan magamféle emberek." „Rajta tehát vén fickó, okosan fogj a dologhoz, óvatosan közeledjél hozzá; és mindenekelőtt azon légy, hogy udvarlóin mind túladjon; hej Tamás, Tamás, szép szemednek nem egy diadalt köszönhetsz! — ne rettenj vissza semmi akadálytól! Habari Juczi valóban oly rút volt, mint a mesebeli gorgon. Szabálytalan testességc, otromba elefántszerü mozgásai, rövid nyaka, mélynek láttára majdnem elakadt az ember lélekzete, kicsiny szürkezöld szemei, rósz fogai, melyek közül sokan hiányukkal tündököltek, tompa orra, világos szőke, vörösbe átmenő haja himlő helyes arca, oly képet nyújtottak, melynek a tetszhetőség csak némi képeui elnyerése végett ugyancsak értékes keretre volt szüksége. Akadt is egy ilyen keret a nagypapa kétszázezer forintnyi vagyonában, mert a nagypapa kedvence Juczika volt, erre hagyományozta ő az összes va: yonát. Tamásnál a szándék és tett egy perc müve volt. Másnap hozzálátott föltett szándékának kiviteléhez; az első napokban virágok, könyvek, arcképek, mosolygó tekintetek, költemények voltak kimoudballau érzéseinek tolmácsai. Alig vette észre az imádott szivén a rést, azonuäl hozzáfogott hódításához. reznek kellemes szórakozást a vacsorázgató, csevegő és igen gyakran táncra is perdülő közönségnek. Rokon a műkedvelés a művészettel, s azért megemlítem itt, hogy ennek képviselőjéül itt helyben Miklósy Gyula működik, elég jól szervezett társulatával. — Műsora változatos, hogy az ellen csakugyan nem lehet kifogást tenni (Iskarióth, Csőd, Két árva, „Az én Jánoskám" Kényes Bertók" stb. újdonságaik} s a közönség pártolása még sem kielégítő. Igaz, hogy régen itt vannak már, s most farsang is van. Hosszura nyúlt levelein már azt hiszem, (s valószínűleg az olvasó is} be is fejezhetném.— Mégis mielőtt tenném, megemlítem itt, jeléül annak, bogy a kaposiak a mulatság zajábau a komoly kötelességekről sem feledkeznek meg. miként a haza bölcsének, az ország halottjának emlékére halála évfordulóján a megyeház nagy termében komoly, hangulatteljes és méltó ünnepély folyt le. — A műkedvelő társulat rendezésével emlékbeszéd, Deák egy beszédének, — Tóth K. dicsérettel kitüntetett költeményének művészi előadása, s végül a „Szózal"-nak az egész közönség által történt éneklése képezték az ünnepély sorrendjét, a mely az itteni testületek és hatóságok közbenjöttével, nagy és szép közönség részvétével,. Deák Ferencnek gyászba vont szép olajfestményt! arcképe elölt (a megye készíttette Kovács Mihály által) ment végbe. A viszontlátásra. T. szerkesztő űr! Pápa, február 5-én 1877. A viszálykodás utálatos fejét még a mull évben a nőegylelben is fölütötte. Néhány egyleti tag bizonyos személykedések miatt az egyletet szándékoztak megbuktatni ; sikerült is néhány lekötelezettjüket az egyletbőli kilépésre rábírni, ekkor azután kárötömmel hirdették, hogy az egylet bukik ám, pedig nagyon csalódtak; ni c r t az egylet a felebaráti s z e r e t e t e t h i rdetö Jézus tanán —a szegényeket és árvákat s egé ly ez n i - a la ps z i k, és sokkal erősebb alap ez, minthogy néhány foudorkodóiiak csak megingatni is sikerülne. Azután az egyleti tagoknak keblét sokkal nemesebb érzés melegíti, semhogy az egyletet megbukni engednék. Meg is alakult az egylet újra és sikerült oly elnöknél választani, kinek keblében nemes érzés és gondolat honol. Fölhívjuk azokat, kik az egyletből kiléptek, annak szent kebelébe térjenek vissza, azok pedig, kik áskálódósaikkal az egylet ellen törekedtek, szűnjenek meg valahára áskálődni, különben kénytelenek leszünk őkel megnevezni *}. Több nöegyleli lag. *) Nagyon sajnálatra méltó dolog, hogy ezen egyletben is — melynek különben is oly szép s valóban szent re Íj a van — a Tamás egy tizenkclencedik századbeli arszlán fényes öltözetében, felsütött bajjal jelent meg Habari Péter, Juczika nagypapájának salonjában. A látogatás eleinte természetesen, benső barátsági színben lépett föl; lassanként, de biztosan el nem árulva valódi szándékát, pénz után sovárgását, akarta körmei közé keríteni Juczit . . . akarám mondani a pénzt. „Ón ma úgy látszik, nagyon szórakozott," monda Juczika. Tamás, mintha mély gondolkodásból zavartatott volna fel. hirtelen felugrott. „Ah, kisasszony, monda, hogy (ehet ön nekem ily szemrehányásokat? — tekintetét mélyen a hölgy zöld szemgolyójára szegezvén. „Hogyan? monda Juczika mosolyogva." „Es ön még kérdez is, midőn jól tudja és látja, hogy miként marcangolják szivemet az összeférhetlen, egy mással folyton harcoló érzelmek!" „Ah, de ugyan miért, mondja meg csak kérem?" „Mert, mert én ... önt . . . sze . . re . . tem, forrón, kimondhatatlanul szeretem és nem merem e szerelmet önnek megvallani. Juczika arca e szavakra cinóbervörös szint öltött magára. „De ugyan hogy tud csak ily félénk, ily gyáva lenni?" „Mert — mert én szegény vagyok és ön gazdag, mert megfogadtam, hogy soha nem veszek gazdag leányt nőül." „Eh, eh!" „Valamennyi férfi közt kétségkívül éti vagyok az egyedüli, a ki a házasságnál pénzre nem tekint. Egy szalmafedél, egy kis darab száraz kenyér, egy ital Iiis viz, kielégítene engem szivem imádottja mellett. A sors, fájdalom, máskép rendezte életsorsomat szivemet egy oly lény kötötte le, mely a testi és szellemi áldásos szép tulajdonok melled még — gazdag is. Juczika keservesen sirt, és idomtalau kezét önkénytelenül Tamás jobbjára teve. r „Oh hagyja el kedves T. barátom e beszédet, ne nézzen reám ily szomorúan, majd meghasad a szivem." „Jucikáin szeretsz? „Igen, rebegé, szeretlek l" Pápa, 1877. február 5-én. A pápai általános ipartársulat 1877. febr. 2-án tartotta szokott évi közgyűlését. Brader Sámuel elnök ur megnyitó beszédében üdvözölvén a megjelent tagokat, vázolta röviden a társulat állását, ennek mult évi működését, s fölkérte a társulati tagokat, hogy bár eddig csekély eredmény mutatható fel, maradjon még jövőre is a társulat azon kitűzött célnál, mely az ipar fejlődését, — s különösen a szakoktatás előmozdítását óhajtja eszközölni erejéhez képest. Előadása szerint a társulatnak jelenleg 130 tagja van; 1876-ik év bevétele az előbbi évekrőli maradványnyal együtt teszen 394 frt 85 kr. Kiadása pedig 190 ft 54 kr, s igy készpénz értéke teszen 204 frt 31 kr, ebez járul a tagsági hátralék dijak összege, mely tesz 218 ft 50 kr, s igy a társulat követelési állapota tenne 422 ft 81 kr. — Szomorú fényt vet a bátraiékok ezen mennyisége üzleti viszonyainkra s annál inkább, miután a tagsági dij évenkinl csak 1 ft volt, s van a folyó évre is megállapítva; a 190 ft 54 kr, kiadásban benn foglaltatnak a titkár, helyiség bér, szolga bér — továbbá a rajziskolába járó tanoncok rajzeszközeire kiadott, — nem különben mult évben magukat a rajzban kitüntető tanoncok jutalmazására fordított összeg; csekély ugyan mit a tanügyre fordíthatott a társulat, de erejét tekintve azon megnyugtatással jelzi ezt, hogy midőn tanoncait az iskolai szerekkel iugyeu látja el, — már ez által jelét adta annak, hogy hazafiúi kötelességének megfelelni kész. Sajnálattal említem fel, hogy társulatunk eddigi titkára, Lazányi Béla ur, ki ügyeink kezelésénél buzgó tevékenységet fejtett ki, ez állásáról leköszönt; neki eddigi működéséért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott. — A segédek gyógykezelésére, úgynevezett kórházi pénztárnak követelési állapota kész pénzben 44 ft 14 kr — követelésekben 19 ft — összesen 63 ft 14 kr, mult évben gyógykezelletett két egyén. Ezen pénztár javára febr. hó 10-én táncvigalom lartatik. Az alapszabályok értelmében kisorsolt választmányi tagok helyett a választás megejtetett; elnök Brader Sámuel, alelnök Blum Mór, pénztárnok Pék Antal, a választmány áll jelenleg: Vinkovits Antal, Koczka László, Freisberger József, Hottó Elek, Bikkí Sándor Vermes András, Bésenbach Káról, Spitzer Benő, Heim Ignác, Szvoboda Vencel, Kunt Mihály, Veisz Adolf, Feigl Pál, Hermán Pál, Polcz Pál, Ferenczi Pál, Szabó Pál, pártszenvcdftly és visszavonás felütötte fejét, s amint látszik, eredménynycl. Hiszszük azonban, hogy az új elnöknő tapintatos vezetése alatt e baj >k meg fognak szűnni, s a tagok is — félretéve minden viszálykodás! — szivvel létekkel valósítandják a kitűzött eélt. S z e r k. „Ah átkozott váltalak, ti vészthozó arany és gyémántok, hogy ily két szivet, mely oly bőn dobog egymásért, ne választanátok el egymástól!" „Jucikám, lelkem gyönyörűsége! sutfogá Tamás oly édesdeden és halkan, mint a tavaszi szellő a kikelet virágai fölött. „Nem Tamás! nem fog bennünket egymástól semmi elválasztani, mi egymásé vagyunk e perctől fogva. Tamás a házat még ugyanazon nap mint Juczika vőlegénye hagyá el." Tamás most ily viszonyok közt természetesen új adósságokba keveredett, hisz mindez csak egy erecske lesz a nagy tengerben, vigasztalódék Tamás, ha Juczika nagy vagyona rendelkezésemre fog állani. Most egy szép fogatot vett, persze hitelben — de ki is ne hitelezne Habari Péter gazdag vejének! Egy szép nyári lak is kibéreltetett, mely az uj házaspárt lett volna magába fogadandó. Az ember élete azonban csak egy cérnaszálhoz van kötve — Habari Péter befejező életpályáját, fölvevé lábait az ágyra, és meghala és az ő népéhez tétetek. No ennél okosabbat, sem tehetett volna jó Habari uram, gondola magában a kedves és hű unoka in spe, Juczika birtokába veszi a vagyont és én hála Istennek helyén leszek. Tamás menyasszonyát mély gyászban találta, szemei körül setétveres perem húzódott, gondolhatjuk, hogy százszorta rútabb volt mint rendesen. „Juczikám, rebegé Tamás, ugyan ne búslakodjál .már ennyire, hisz mindnyájunknak meg kell ezen utat tennünk!" „Tudom!" zokogá Juczika. „Vigasztalódjál, légy nyugodt kérlek, e fájdalmat nem magad viseled." „Nem, Eszter néni és férje is itt van, ők oly — résztvevők és kedvesek irántam, hogy szinte könnyebbségemre esik." Tamás úrfi álmélkodva nézett Juczikára. Eszter néni! ugyan miféle nőszemély lehet ez? Eddig még csak hirét sem hallotta és nem is tudta, hogy Jucikának rokonai is vaunak. „Jaj csak azzal az egy körülménynyel uem tudok megbarátkozni Juczikám, hogy most ily gazdag