Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-02-10

pakrócz Ferenc, Biró Károly, Hochwarter Antal, Grill Gáspár, Pauer András. Németh János, Bábics István inakból, jegyzőnek Hofstcttcr Márton, számvizsgáló bizottsági tagoknak Nagy István, Almersdorfcr György és Payr Sámuel urak választattak. Végre nem hagyhatom említás né.lkül elnök urnák szép ajánlatát, ki a társulat részére, gyűlés tartásra saját házában a helyiséget ingyen adja rendelkezésre, ez által a társulatnak, egy évre 40 ft meg leend gazdálkodva. H. M. KÖZMŰVELŐDÉS. Pápának két ostroma. (Fölolvaslalolf az ismeretterjesztő egyielbenj. (4-. folytatás;. Pápa a Miksa főhercegtől kinevezett Maróthy Mihály parancsnoksága alatt volt. Az őrség mintegy másféí ezer vallonból állott, kik, nem bizonyos mirrt, roszban törték Fejüket. — Az idegenek vezérei ugy alkalommal fontos tanácskozás ürügye alatt Maróthyt magukhoz hivatták, ki semmi roszat sem gyanítva, íSlacovics, — Bakács Sándor — és több hadnagygyal hozzájok ment, s midőn különféle dolgokról beszélgettek, a teremben nagy számú fegyveres vallon gyűlt össze, s a magyarokat fegyvereik átadására szólítván fel, a vonakouókat erőszakkal le-J fegyverezték, sőt többeket levágtak. Ennek megtörténte után a vár kapujánál levő németeket fegyvereiktől és más egyebektől megfosztván, a várat hatalmukba ejtették. Ekkor iszonyú dolgok fordultak elő ! A föllázadt idegenek rabolva és pusztítva jártak, magoknak tulajdonítván mindent; erőszakkal vették el a lovakat, fegyvereket, ruhákat és élelmi szereket; de még ezzel sem elégedtek meg, hanem elragadták a nőket, gyermekeket és leányokat, s Budán, Fehérvárott árveréssel adták el a töröknek. Azután fölnyitották a börtönöket, s a fogoly törököket szabadon bocsátván, a fehérvári basával alkudozásba léptek a vár átadása iránt. A törökök eleinte nem hittek, hanem cselt gyanítottak ; miután azonban a szabadon bocsátott s Fehérvárra viszszatért foglyoktól a dolgok állásáról biztos tudo mást szereztek, Aehmetet mintegy 60 emberrel s egy hóra való pénzzel Pápa alá küldöttek. Azonban ezúttal a hütelen lázadók nem sokra mentek, mert a török, részint talán nem bízva bennök , részint orőkösnévé lettel, te jól tudod, mint gyűlölöm ezt ha csak rá gondolok is, hogy nekem gazdag leányt kell nőül vennem! „Ne vedd annyira a fejedbe Tamásom." zokogá Juczika, már a minap is megakartam mondani, de hiányzott az alkalom."? „Mii akartál megmondani?"— „Hát azt a kis perlekedést, ami kőztem és a nagypapa közt folyt le a inuilhéfeij. 0 ezt állította ngyanis, hogy te pénzvadász, könnyelmű vagy, hogy mindenedet elpazaroltad és most az ő pénze után sóvárogsz, mert nyakig vagy az adósságokban. En természetesen ellene szóltam és iparkodtam őt az ellenkezőről meggyőzni; de ő szilárdan és határozottan annál maradt, hogy az egész dolognak más fordulatot ad; erre egy uj végrendeletet íratott, melyben minden vagyonát Eszter nénire hagyta. Én azonban ezzel nem törődöm semmitsem, zokogá az örökségből kitagadott Juczika, mert bizonyos vagyok abban, hogy te kedves Tamásom tüzetlenül szeretsz engem!" Erre százhatvanhárom fontnyi, (akkor még a régi méríék szerint számítottak) testét bizalomtelten kedvese karjaiba veté. Tamás magánkívül volt, úgy érezte magát, mint a mesebeli ember, ki negyven aranyért adta el lelkét, de csakhamar azonban észrevette, hogy az aranyok száraz falevéllé változtak. Juczika bírása kilátásba volt helyezve, de nem a vagyona. Tamás eltávozott azon ígérettel, hogy reggel viszszatér. A reggel elérkezett, de Tamás kimaradt. Juczika nagypapája ismervén az emberi sziv és akaratnak változékonyságát, Juezikának azon esetre, ha férjhezmeuetelével felhagy, százezer forintot hagyományozott végrendeletében. Midőn Tamás hetek és hónapok elmulta után nem jelent meg, a fényes fogat és nyári lak a legtöbbet ígérőnek eladattak, ekkor tünt csak fel, az elhagyott Juczika előtt az egész dolog maga valódiságában; nem is igen gondolt már az egész eseményre, mely lassankint ébredt fel néha-néha emlékezetében. Juczika a mindenesetre szép örökség után jó és nem rendelkezve elég pénzzel', az átadás ügyét napról napra halasztottak. A hűtlenséget Mátyás király megtudván azonnal utasítá Sohwartzenberget, hogy a lázadók zsoldját kifizetvén, ha lehet, békésen egyenlítse ki a dolgot.-- Sclnvartzenberg egy csapattal a parancs vétele után rögtön elindult Győrből s annál könynyebben. reményi vén az ügyet elintézhetni, mivel tudta, hogy a lázadók között többen vannak, kik a hűtlenséget és lázadást — habár nem is nyiltan •— nem pártolják. Azonban Schwartzenberg csalódott hitében ; mert midőn már közelített Pápához, huszonöt lovast előre küldött, kik tudósítsák a lázadókat, hogy azon feltétel alatt, ha leteszik a fegyvert s a várat átadják, kifizetik zsoldjukat. De a makacsokon ezen ígéret nem fogott, sőt káromló szavakkal illetvén Schwartzenberget, a hírnököket rögtöni távozásra intek, ha csak fegyvereiknek golyóival megismerkedni nem akarnak, -^s^ (Folytaljuk). Heti szemle. Február 9. A figyelmet magára vonja a conferentiai tagok Bécsbe érkezése, a szt. Pétervárott ujabban megindult mozgalom, a Varsóban rendezendő három császár-találkozás és Törökország azon nagy fontosságú mozzanata, hpgy a minisztérium megalakult, s hogy egyidejűleg Midbat pasát, a porta minden ügyeinek eddigi vezetöjet nemcsak elmozdították, hanem Kon stantinápolyból el is távolították, s helyébe mint a táviratok jelentik — Edhem pasa lett nagyvezérré kínevezve. — Oroszországból jelentik hogy a cár hadi actióra szánta el magát. Az orosz trónörököst legközelebb Kiseneffbe várják, hol a déli hadsereg fölött hadiszemlét fog tartani, — A Szerbia és Törökország közti béketái gyalások megakadtak. reöNFiiü" pápai általános ipartársulat" betegsegélyző pénztárának javára ma estére a Graf-féle kávéházi helyiségben, zártkörű házias táncvigalmat tart. A jótékony cél tekintetéből is sikert kívánunk. — Tiphereth Bachurim egylet, A helybeli Talmud-egylet nagy termében aligha uralkodott még ily élénkség, mint mult. hó 28-án, mely napon a helybeli Tiphereth Bachurim ismeret-terjesztő és szegény tanulókat segélyző ifjúsági egylet alakulása alkalmával fényes vacsorát rendezett, melyben vagy 200 egyleti tag vett részt. — Az egylet alapítója Dr. Breuer Salamon főrabbi úr kiváló lelkesültséggel fogadtatván, beléptekor a rendező hölgyektől pompás virágbokrétát kapott —A vacsora megkezdődvén, a fölköszöntések sorát Schlesinger Jakab elnök nyitotta meg, az egylet nevében az békés életet folytatott Eszter nénje mellett és a tapasz-' talás nehéz próbája által nem egy küzdelmet győzött le, mely gyakran támadt érzékeny szivében. A távcső. (Elbeszélés). (Folytatás és vége). Fölmentem és az igazgató nyílt karokkal fogadott. — Valami különösnek kellett a csillagvilágban történni, hogy önt, oly hosszú idő után egyszer láthatom. Bizonyára az újonnan felfödözött csillag látásának vágya vezette önt ide? Én a csillagászati felfödözésről egy szói sem tudtam; mert mióta a szerelem csillaga tünt föl előttem, minden más csillag legkevésbé sem érdekelt. — Épen most kaptam egy új távcsövet, monda az igazgató, s ha tetszik, megpróbálhatjuk. S e szavakkal megigazítá a csövet, és belenézett. — Igen jól van! kiáltott föl, nézzen csak bele tisztelt barátom! Azon reményben, hogy gondolatimnak más irányt adhatok, elfogadtam az ajánlatot és hosszabb ideig szemléltem a szép vidéket. Szórakozottságomban azonban kissé kimozdítottam helyéből a csövet és midőn ismét beletekintettem, a távoli hegyláncot pillantottam meg, mely a város szép környékét bezárta. Mindazon szép órák emléke, melyeket Aurelia oldala mellett töltöttem, felmerültek lelki szemeim előtt; tovább és tovább néztem s nem tudtam tekintetemet a szép kilátástól elvonni. Egyszerre csak eszembe jutott fölkeresni a helyet, hol neki Tacitust magyaráztam és Plató rcspublicáját olvastam föl. — Szegény beteg Aurelia! sóhajtottam föl önkénytelenül, mikor keressük föl ismét ezen szép helyet?! —- Barátom, mit csinál? kérdé az igazgató, hisz ön nagyon lenéz! — Én semmit sem hallottam, hanem fájó emlékeimtől elfoglalva szemléltem a helyet, Egyszerre egy ismerős női alakot vettem észre az utori, még pedig egy ifjú karján. Szivem hevesen dobogott és a távcső reszketett kezemben.— Balga, mondám magamban, gondolataim mindig vele foglalkoznak, s képzeletemben mindenütt csak ót látom! Szegény beteg Aurelia! tevém hozzá sóhajtva — Újra oda néztem, hogy „Isten hozottat" mondta. Utána l)r. Breuer úr felszóllalt. Érdekes beszédében, mely egy óráig tartott, lelkes szavakban fejezte ki köszönetét, azon sok ovátio- és pártfogásért, melyben őt rövid ittléte óta részesítik és az egylet nemes céljait fejtegette. Kifejezte továbbá örömét az iránt, hogy a fiatalság fölhívásának megfelelvén, a tudomány mellett sikraszáll és felbuzdította őket további kitartásra, különös súlyt fektetvén re.á, hogy minden tetteiben csak a haza—, a vallás — és tudományszeretet, semmi' más indok által hagyja magát vezetiii. A királyt és a hazát, az egyletet és a jelen levő nőket éltetvén, befejezte remek szónoklatát, metyet nagy elismeréssel és szűnni nem akaró éljenzéssel fogadott a közönség. Schor Armin Magyarország minden polgáraira emelte poharát, Kopstein Ignácz a főrabbira, Koréin az egyletre, Krausz Vilmos a társaságra, Löwi Ignác az egylet eszméjére, kérvén, hogy az egylet a magyar nyelv kifejlesztésére fordítsa a kellő figyelmet. A közöket Kurzman S. kántor dalai töltötték ki, melyek élénk tapsban részesültek. Éjfél után hár>m órakor véget ért az ünnepély és a közönség mindni irányban megelégedve, emeit hangulatban szétoszlott. — A jogászbál, mely ma egyhete a helybeli jogakadémia polgársága által segélyegylete javára tartatott,— meglehetősen sikerült.— A jelen farsangi bálok elmaradhatlan deficitje — bár csak csekély arányban — itt sem hiányzik ugyan; —de ettől eltekintve ugy a jelen volt díszes közönség elismeréssel szólhat a bál rendezéséről,— mint viszont a jogászság is meg lehet elégedve bálja sikerével. — Fényes, olőkelő, — noha kissé gyér számú — közönség foglalá el az estén a „Griff" szálloda ízléssel díszített nagy termét, — s csakhamar fesztelen vig kedv élénkítő fel a társaságot, — s ugyancsak hallatszott a „hogy volt!" „hogy volt!" — A megjelent díszes hölgykoszorú, élén a hódító kellemmel öltözött nyájas bálanya Zarka-Tarczy Lenke úrnővel, — méltán teheti büszkévé a bált-adó jogászságot, — mert valóban szépekben gazdag, fényes társaság volt együtt. Hogy ki volt a bálkirálynő? az ott voltak akármelyiké is illetékesebb volna annak eldöntésére, mint ez igénytelen kis közlemény írója; — ki különben is képtelennek érzi magát Paris szerepét játszani ott, hol annyi volt a Helena!— a kik pedig távol létök által megfoszták magukat az élvezetes estétől . . . talán nem is kíváncsiak e felől! — A füzértánc mulattató s ügyesen rendezett figuráival majduem 6 óráig együtt tartá a szép közönséget. Ennek vége után azonban csakhamar oszlani kezdett a közönség; de a jó kedvben nem csüggedő fiatalság kivilágos kivirradtig együtt maradt még. Volt kedv, öröm . . . bizonyára mindegyiknél adott erre okot az elmúlt szép éj! . . . gk. — A Pápa városi jótékony nőegylet ez évi alakuló közgyűlése febr. 2-án tartatott meg szép számmal egybegyűlt tagok részvétével. Először felolvastatott a számvizsgáló bizottság jelentése, mely az egyes pénztárak állapotát kimutatván, azon eredménynyel záródott hogy a Pápa városi jótékony nőegyletnek 1876-ik év végén 4358 ft 60 kr tőkésített vagyona volt. Ezután felolvastatott a titkári jelentés, mely az egylet mult évi tevékenységét ismertette s röviden a 3 évi eredményt összegezte. Ezután következett a választás, melynek eredménye lett, hogy három évre megválasztattalc: Elnöknek Koller Jánosné, Alelnöknek Szwoboda Veucelné, Pénztárnoknak Szelestey Lajosné, Titkárnak Antal Gábor. A választmány pedig megalakítatott a következő tagokból: Kluge Kerencné, Makara Györgyné, Lósknv meggyőződjem csalódásomról és kinevessem magáinál. Az ifjú, ki a nővel ment, nagyon hasonlított ahhoz, kit Aurelia szülőinek házában láttam. Nemsokára az említettem helyre értek. A nő ugy tett, mintha olvasott volna, mire a fiatal ember nevetésbe tört ki. — Tehát csakugyan ő lenne az és bátorkodnék fölöttem gúnyolódni ?—Lehetetlen, hisz ő beteg és szigorú orvosi parancs következtében nem szabad senkit látnia, szóltam hangosan, hogy aggodalmamat és kétségemet eloszlassam. — Ki beteg? kérdé az igazgató csodálkozva. Oda tekintettem, s mintha egy csörgőkígyó tekintete bűvölt volna le a helyre, ugy megmeredtem álltamban, midőn megfordultak. Igen, az iliumi istenekre, ő vala és a fickó! A menydörgő Zeusra! ő volt, egészségesen, vigan, és én elárulva! Azután a fickó megölelte őt és egy csókot nyomott homlokára . . . Dühösen vágtam a földhöz a szép távcsövet ugy, hogy'darabjai szerte gurultak a szobában. — Barátom, szólt az igazgató, ön magán kivül van; a távcsövet meg kell fizetnie! — Megfizetni? kiáltottam nyakába borulva, oh barátom kívánja mindenemet, és én odaadom e kitűnő távcsőért. Mert jobb koldusnak lenni, mint az életszerencsét és nyugalmat feláldozni. — Ezzel kirohantam az ajtói), bezárkóztam szobámba és könyveim közé temetve magamat, a régi bölcsészek hallgatag keblén enyhíteni sebzett szivem fájdalmát. Az összetört távcsövet megfizettem s romjait szép tokba téve, emlékezlető jelül íróasztalomra helyezem. Néhány hét múlva meghívást kaptam a menyegzőre. Én Sirák e szavait: „Jobb a tetőn lakni, mintegy hamis asszony társaságában lenni," a meghívó jegyre iráin és visszaküldtem. Azon idó'ló'l fogva Amor nem bátorkodott tanulószobámba dulakodni. E szavakkal bevégzé a tanár első és utolsó szerelmi kalandjának elbeszélését s harsogó éljen hangzott el a víg társak ajkairól. x y. 6*