Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-10-07

A. ísscerlcessxtő éss lciaclólxívatal W a j cl 1t s Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak inlézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. 7 VAS. G20 Olv. ünnep)- Juszti )^ 30 Rosehodes ) . 8 Hétfő Brigitta )~ Pelagia ) = 1 Mark. Ro. ) « 9 Kedd Uénes, Földes ~)_Z Földes ) Z 2 )•Heti naptár. 10 Szerda Borg. Ferenc (kath.) íiedő (prot.) 4 (izr.) Pápa október 7-én. Városunk kereskedelme. Egy komoly szó kereskedőinkhez, i Folytatás és vége) Mióta városunk vasúti összekötetéssel bir, azóta a világpiac is megnyilt pápai kereskedőinknek. Remélhető volt, hogy a pápai lisztkereskedés hatalmas lendületnek indul. A malmot mozgató ereje semmibe sem kerül, a Tapolca viz mennyisége, azt mondhatni állandó, ugy esős mind száraz időben, télen a malom ugy jár mint nyáron, mindezen fontos előnyök, ugy gondolná az ember, elegendő versenyképességet biztosítanak a pápai lisztnek. De a tapasztalat sajnosán azt mutatja , hogy a pápai liszt még sem képes veivenyezni a budapesti gőzliszttel, dacára annak, bogy a pápai, liszt közelebb éri a nagy nyugoti piacokat, mint a btn'apesti. Mi ennek oka ? Az egyik oko.t, a molnárok drágaságát, pontatlanságát, rosz őrlési módjukat már fentebb említettük. Ehhez járul még a malmok msz szerkezete. A pápai malmok császár lisztje többnyire a gőzmalmok 4-es liszjével azonos, ritkán olyan mint a hármas liszt Molnáiaink talán egy kivételével, nem baladnak a korral, nem alkalmazzák mindazon javításokat és uj szerkezeteket, melyeket az újkor fejledt technikája, a liszt előállítására kitalált, és melyek a gyakorlatban célszerűeknek bizonyultak. De másrészt igaz nem szabad emlités nélkül hagynunk, hogy ezen gépezetek igen sok pénzbe kerülnek , de legjobban azon körülmény riasztja vissza molnárainkat a költséges javítások beszerzésétől, hogy a malmokat csak haszonbérbe bírják. Másnak birtokába pedig senki sem akar nagy tőkét beleépíteni. De nem csak a molnárokban van hiba, van ilyen a lisztkereskedökben is. Nem tudnak mindig egyforma és jó liszttel szolgálni, pedig a lisztnek állandó jó minősége első kellék a biztos eladásra. Ha a pék vagy a lisztárus, mely a pápai lisztkereskedötöl vásárol biztosan tudja hogy mindig egylorma és }ó lisztet kap, akkor nem kellene a pápai kereskedőnek búsulni, hogy fogja lisztjét eladhatni. Lisztkereskedöink legnagyobb része nem bir elégséges tökével, nem tud nagyobb mennyiségű búzát vásárolni ezáltal valamennyi őrlése másforma ; sokszor a legsilányabb és legtisztátalanabb gabnát őrleti, a miből csak is rosz fajtu lisztet kaphat. Egyáltalán a pápai lisztkereskedés oda jutott, hogy csak akkor veszik a lisztet, ha olcsóbb mint a hasoumenynyiségü gözliszt. Ha Pápán a buza ára ugyanaz mint Pesten vagy még drágább , akkor nálunk a kereskedés és őrlés pang. Ez pedtg az év legnagyobb részén igy szokott lenni. Sokszor bekövetkezik oly időszak , hogy a barnább fajtu lisztek annyira összegyűlnek , hogy a kereskedést megakasztja; kellene gondoskodni arról, bogy ilyenkor e barna lisztet is el lehessen adni ; van vasúti összeköttetésünk, a világ piaca nyitva áll előttünk , lehetetlen, hogy ily fontos élelmi szerre vevő ne akadna, hiányzik kereskedőinkben az élelmesség. Ha több gyenge erő egyesülne és közös kereskedést űznének, sokkal többre mennének, mert a jelenlegi körülmények között sokszor megtörténik , hogy a sok concurrcus egymást kárositja, Egy létesilendö liszt börzéről még fogunk szólani. Városunk legfontosabb kereskedelmi cikke, a gabna. Hogy hány ember foglalkozik gabnakereskedéssel nem tudjuk ; de ha ezek számát — beleszámítva a lisztkereskedöket is— 150 ro tesszük, megközelítjük a valót, (xabnakereskedöinkcn meglátszik . mily igaz az, hogy a város rányomja lakosaira bélyegét, városunk meddő kicsinyes és conservatív volta ráragadt kereskedőire; ezek korántsem birnak annyi élelmességgel, törfkvéssel, haladási vágygyal és routinnal mint Kanizsa, tíopron vagy Győr kereskedői. Dicsvágyuk nem is törekszik tovább mint hogy hetenként vásárolt gabnájukat egy győri kereskedőnek csekély haszonra eladják Mily más szellem van az emiitett szomszédos városok kereskedőiben ! pedig az első keltő sem nagyobb város mint Pápa! Ha városunkban ily szellemű kereskedők volnának, bizonyára az egész vidék gabnakereskedelme városunkban pontosulna össze! Hogy ri vasúti vitclbér drágasága igen csökkenti városunk kereskedelmét azt csak megemlítem, mivel ezen ügy a „Pápai Lapokéban már bővebben tárgyalfcalott. Nem kevésbbé hátrányos a városi vám. Minden feladott és megérkezett szállítmány után 2 krajcárt kell fizetni 100 kiloért. Ott hol a kereskedő nyeresége többnyire csak néhány krajcárból áll. sehogy sem méltányos il}- magas vám ; jelentékenyen le kellene ezt szállítani vagy még jobb volna egészen eltörölni. Kereskedőink annyiban haladtak, bogy most már tisztán rostált gabonát adnak el, és hogy gabnájok a mustrával megegyez De nagy inba az, hogy a grtbnakereskedelem nincs egy helyen összepontositva. Az idegen eladó vagy vevő nem tudja, hova forduljon, bogy célját elérje. Még néhány szót a jelenleg még életben tengődő kereskedelmi grémiumról. Alig van intézet, mely oly méltatlan nevére, mely oly kevéssé felel meg hivatásának, mely oly élhetetlen mint az. A kereskedelem ébresztő és élénkítő eszméit ugy látszik távolról sem isineri, nem adott magáról sohasem életjelt oly körülmények között, hol oly temérdek sok volna a tenni való. Nem tud ö a soproni kereskedelmikamaráról semmit, valamint a kamara nem tudja ennek lételét. Legszentebb kötelességéről a kereskedők érdekeit Előfizetési ciíjalc: Egy évre fi fr. — Félédre 3 ír. — Negyedévre 1 lr. 30 kr. Egy szám ára 13 kr. I Iir* ele t e .s ele 6 hasábos pelitsorban 3 kr. íiyilttéx'lbeiX soronkint 23 krral vétetnek fel. Bélycgdij mindig külön fizetendő. 11 Csütörtök Filoména ~)~ Burkhardt V 4 Ahitofet ) .. 12 Péntek Miksa p. vért.j~ Szeraíin )? 5 Amianárt)^ 13 Szombat Kálmán )Z Kálmán )=- <>SabLehl)~ védeni és elő mozdítani — mindig a legbanyagabbul megfeledkezett. — A tagok ugy látszik csak azt tekintik kereskedőnek a ki kartont mér és staniclit csinál, ki ezt nem cselekszí az nem méltó arra, bogy a céhbe bevétessék. A grémium által fentartott vagy jobbau mondva segélyezett kereskedelmi iskola, mily kevéssé felel meg a törvény által szabta igényeknek, képzelhetni; a tanfelügyelő már sürgette is annak korszerű átalakulását, de eddig hasztalan*). Mi minden tétovázás nélkül kimondjuk a grémiumra a halálos ítéletet haljon meg, szabaduljon meg] a bosszú haldoklástól. Kereskedelmünk élénkítésére és emelésére szükségesnek tartjuk a következőket: 1. Egy uj kereskedelmi társulat alakítását, melynek tagja legyen minden kereskedő. A kereskedők oly jelentékeny számban vannak városunkban , bogy az egylet fennállása biztosítva lesz. Reméljük, hogy akad 3—-4 ember Pápán, ki a közügy kedvéért aláírásokat gyűjt e célra. Lehet számítani 150 tagra, talán többre is. A kezdet nehézségeitől nem kell megijedni. Annyi a teendő, annyi a mindnyájuknak közös érdek, hogy már rövid működés után is, az egylet hasz nossága szembeötlő volna. Ha a városi közgyűléshez íog fordulni, ez erélyes pártolásban fogja részesíteni mi által működése tetemesen meg lesz könnyítve. De előre megmondjuk azt, bogy csak akkor lesz a társulat, életrevaló, ha elnöknek és a választmányba oly tagokat választ, kik ügybuzgók, tevékenyek és nem olyanok mint a mostaniak ; fiatal erők kellenek e helyre, ki kell küszöbölni azokat kik a régi szokott sendriántól szabadului nem birnak. Az uj testületnek kell ezután reorganisalni a kereskedelmi iskolát, és oda működni, hogy a kereskedelmet jelenleg akadályozó intézmények eltávolitassanak. Ilyenek például a ruagyar-nyugoti vasút magas tarifája, a városi kövezetvám a vasúti szállítmányokra, több postai hiányok slb. Ha a városi közgyűlést segítségül fogja hívni, bizonyára sikerölni fog ezen akadályokat elhárítani. 2. Kell naponta bizonyos órákban gabna és liszt börzét tartani. Az eladók és vevők itt naponta találkozhatnak. Ha lesz gondoskodva arról, bogy ezen uj intézmény körözvények által országszerte és a fontosabb külföldi piacokon is ismertessék, ez a gabna és lit>> t kereskedelmet igen fogja élénkíteni. *) Ajánljuk e fontos városi tanügyi dolgot újólag a tanfelügyelő úr figyelmébe és kérjük, hogy e tekintetben minél előbb az intézkedéseket megtelelni szíveskedjék! Aul-aut; vagy állítassék fel egy korszerű a tömény követelményeinek megfelelő magyar tannyelvű kereskedelmi iskola, lia ez pedig lehetetlen (?!) volna — a mostani liltassék be, meri ez, a kereskedelmi ifjúságot megmételyezi; — de mit gondolnak evvel némely hivatal után sóvárgó urak, ők e kicsinyesnek tarló hibákat rendesen a személyes érdekek köntösébe burkolják, náluk a hazafiság nem egyébb üres sznlmánál, melyei a buta tömeg előtt csépelnek ... Szerk. ,Pápai Lapok" tárcája. Egy éj az orosz főhadiszálláson. Irta: Mariska. Sötét .síri csend környezi az egész vidéket. A csak imént dühöngő borzasztó csata lezajlott, az ágyuk moraja, a. fegyverek esörtetése, a háremének dübörgése elnémult. Csendesen, zajtalanul vonul a fáradt, megtört, kélségbecjtett csapat — vissza. Vissza! Az összes eredménye e borzasztó mészárlásnak, néhány ezer holt és sebesült, szóval egy uj — vereség! Fásultság fogta el az egész tábort; néma resignatióval dobja le magáról fegyverét a legénység a tábori helyre, melyet reggel győzelmi reményekkel lelve hagyott el. Oda nyugszik az esőáztatta földre, a hideg ellen jól beburkolja magát durva szőrű köyenyébe és csakhamar mély álomba merül. A tábor előterén áll ejy szegényes bűzhödt bolgár-parasztház, ebben nyugszik tábori á^yon egy férfi alak. Olt hever néhány óra óta és nem jő álom a szemére. Erőszakosan összeszorítja szemhéját, halovány, a bú által zilált arcát a vánkosok közé rejti el, minden gondolatol, mely álmát zavarja elűzni és távul (ártani törekedik magától, de mind hiába. Szemei önkénytelenül megnyílnak és mereven a sötétségbe néznek néha-néha egy idegrázó hidcff láz futja keresztül egész testét . . . Ugyan micsoda borzasztó nyögés, tombolás, micsoda égbekiáltó jajveszéklés az, mely az ajtón őrt álló katonát szundikálásáhól felijeszti? „Stepanoff Iván! Iván! „kiált az álmatlan s kezeit kinyújtva, felül nyugvó helyén, és oly mozdulatokat tesz, mintha ágyától valakit elakarna taszítani. „Iván, hol. maradsz? Hogy mersz le ily késő éjjel valakit szobámba bocsátani ? Üzd ki hamar c borzasztó alakokat, űzd ki őket az Istenért aludni akarok." Az őrt reszketés fogja el. „Nincs senki a szobában Ba tuska!" rebegé. „Ki, micsoda, . . . senki? Hát az a sok ember, azok a rút alakok ott, kik hozzám közelednek, kik (áíongó sebeiket mutogatják, kiknek borzasztó, hajmeresztő jajgatása nem enged nyugalmat! . . . Iván! . . . Meg akarod uradat ölni, gyilkolni, nyomorult! ..." „Nem, nem!" rebegé fogait, vacogtatva a szegény katona „niucss senki a szobában, egy árva lélek sincs itt! „Nainuj du zse! . . .j„V.gy árva lélek s . . . !" Hát ti mik vagytok ott. ti . . . szellemek, kisértetek, túlvilági alakok, meg akartok ijesz kérlek benneteket . . . távozzatok . . . hagyjatok aludnom . . . Nem távoztok! Nem mozdultok . . nem hagyjátok el ágyamat? Mit kívántok tőlem, mit . . . mit vétettem ellinelek, miért zavarjátok éji nyugalmamat? Ah, (c . . . olt . . . ne mutasd széthasított koponyádat, ne vicsorogj! . . . idegeim nagyon gyengék . . . nem viselhetem el e látványt! . . Tudom ... jól tudom ... te ezelőtt egy évvel még mint szorgalmas földmivelö kis földedet művelted és megélemedett anyádnak egyedüli támasza voltál . . . anyádnak, ki most a koldusbothoz nyúlni volt kényszerítve, mig te itt fekszel a Balkán puszta, kopár szikláján — holtan. Mit tehetek én róla, én nem vagyok oka.' . . . Hisz én csak a íSJávokat akartam megszabadítani, a keresztyéneket megmenteni." Hát te . . . ott siránkozó nyomorék te, ki oly vérfagyasztó utálatos tekinteteket lövelsz reám, miért fenyegetsz úgy csonka karoddal? Mit akarsz tőlem? Oka vagyok én nyomorodnak? Én irányoztam ellened az ágyút, én csonkítottalak meg, én mértem reád a halálcsapást? Nem! Egy hitvány török volt, egyike azon átkozott fajnak, melynek kiirtására indultunk ki .... Vér, ver . . ismét csak ver. Eri ontottam el, én öltem meg c holtakat, én nyomorítottam meg e sebesülteket, én tettem az épeket nyomorékokká? Nem, nem, én . . . én ártatlan vagyok . . Hisz ti jól tudjátok, hoiry én békeszerető voltam mindig, hogy én utálom a vérontást, hogy én jó keresztyén vagyok . . . Menjetek . . . hagyjatok nyugodnom. „Mit mondasz te ott . . . vakmerő? Ti mindent megtesztek a cárért, hogy a cárnak még aludni sem kell, mert ti mindnyájan értem aluszszátok az — örök álmot! Te még gúnyt űzöl velem? Ismerlek, szemtelen; te nihilista vagy. Azt hiszed, hogy már nincs hatalmam, hogy nem birok már veletek ? Ugyanaz vagyok még a kr voltam, rettegjelek. Elég kancsuka van még, Sibériában is elég hely van számotokra, reszkessetek! Iván Iván . . . vezesd el innét e vakmerőt . . . azonnal 100 kanosukat a gazembernek és Tobolskba vele. - Älit? nevetsz? Nem félsz még Siberíától sem, mert holt vagy? . . . , Igen, igen holt és ti mindnyájan azok vagytok, nem . . . nem kell félnem (öletek, ríől inkább nevetnem kellene arcfintorgástok, fenyege(esteken . . . Nem, nem nevetek. Ne . . . ne tolakodjatok úgy reám, ne csörögjetek úgy csontjaitokkal, ne engedjétek a vért ágyamhoz tolulni ... Nézzétek, nézzétek ... a padlót teljesen befestitek véretekkel, szobámat egészen elöntitek . . . Már az ágyamig ér . .. Iván segits, az Istenért Iván segits* megfulladok e vérfürdőben. teiú? Közelednek! . . , Oh! jaj! jaj Távozzatok, Te semmit sem látsz — semmit, azt mondod nincs senki a szobában, magam vagyok . . . Oh Istenem, Istenein, hát mindenki elhagy, szolgáim sem törődnek már velem — vagy siketek, vakok vagytok mindnyájan . . . Iván, Iván . . . hát nem hallod e borzasztó kacajt, ez idegrázó jajgatást; menj otia, kérlek . . . drága . . . kedves Ivánom . . . menj oda . . . mondd meg nekik, hogy ne kaszabolják le annyira az embereket, ne bántsák már őket, mert nagyon, borzasztóan zavarják nyugalmamat, mondd meg nekik .... Hát ez ifjú szép lánykák, miért jajgatnak, sirnak és küzködnek úgy a kozákokkal? El, el innen ti haszontalan gyalázatos emberek, nem tűrök erőszakot, nem tűrök gyalázatot! Ki parancsolta ezt nektek? El, el, ne bántsátok ez ifjú ártatlan tereintéseket? Menjetek kedves gyermekeim aludjatok nyugodtan, én nem vagyok ennek oka, én nem parancsoltam nekik .... Mi az . . . ki az, aki oly kétségbeejtő hangon kenyérért esedezik? Ti vagytok, a bolgárok! Háládatlanok, ti; mi feszahadítástokrajöttünk és ti kenyeret kértek tőlünk! Látjátok, hogy nincsen! Vigyelek el mindenemet a. mim van — ugyan ne tartsátok elém éhező csecsemőiteket, ne mutogassátok lesoványodott karjaitokat . . . menjetek. Iván, kedves jó Ivánom, kérlek adj ez embereknek, pezsgőt, pecsenyét, kétszersültet, elégedjenek meg evvel, kenyerem nincsen, lakjanak jól és ne zavarjanak többé! Iván, jó Ivánom hány óra van? . . Nem hajnalodik még? „Reggel van már? azt mondod, hála Isten, hogy e borzasztó éjnek vége. Oh miért is vonultam e borzasztó habomba, miért hagytam oda nyugalmas, gondtalan házi körömet, miért szítottam ellenemre a tüzet, melyben, ha idejekorán nem menekülök, saját magam fog lélcmésztetni! És a tábori ágyon nyugvó ablak hü Ivánjára támaszkodva felemelkedik; egy magas férfialak, de gyenge, megtört-a megsemmisüléshez közel áll. Szólnak a dobok, harsognak a trombiták, lebegnek a zászlók, a tegnap estén visszatért hadcsapatok indulásra készülnek, a cár is megjelen, hogy szemügyre vegye azon hézagokat, melyeket a tőrök ágyuk hadainak sorában okoztak. Arca halovány, búskomor; a kék ránc által környezett szemek mélyen beestek üregeikbe és szüntelen forognak. Reszketve tartja kezében a ló gyeplőjét. A „minden oroszok cárja" betegnek látszik; nagyon is észrevehető rajta, hogy a mult éjjel igen rosszul aludt. 40