Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-09-30

IV. évfolyam. Pápa, vasárnap 1877. szeptember 30. 39. szám. A szerlcesztő és IciacLólitvatal svajd,its Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak intézendők. Réziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. 30 VAS. G 19 Jeromos)- G 18 Jeromos).^ 23 Törv. öröm ) 1 Hétfő Remigius p. )~ Aladár ) ° 24 ) * 2 Kedd Leode'gár p. )J «Tehopb.il ) ~ 25 yt Előfizetési, dijait.: Es:\. évre 6 i'r. — Félédre 5 ír. — Negyedévre 1 ír. SO kr. Egy szára ára 15 kr. Hirdetései: 6 hasábos petitsorban 5 kr. axyilttérlbeil. soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Heti naptár. 3 Szerda Kandid vért. (kath.) Fejér (pi;ot.) 26 (izr.) 4 Csütörtök Szer. Ferenc )~ Aranka ~)-' 27 ) . 5 Péntek Placidius vért. Peregrinaj ? 28 ) s 6 Szombat Brúnó, Emil )^ Emi ) pL 29 Sab. Noab )~ Pápa szeptember 30-án. Városunk kereskedelme. Egy komoly szó kereskedőinkhez. Egy előbbi cikkünkben városunk tespedéséuek és hanyatlásának okait fürkésztük. Megmondottuk, bogy mennyiben tartjuk bűnösnek a városi közgyűlést, felsoroltuk mulasztásainak bosszú sorát; de mivel igazságosak vagyunk, az enyhítő körülményekről sem feledkezünk meg ; ilyenek voltak a lakosság szegénysége, a képviselők szerfelett]' nagy száma és azoknak választási módozata, Mindezen körülméket részletesen fejtegettük, és megmondottuk véleményünket, bogy lehetne ezen bajokon segíteni. Hogy városunk elmarad sőt hanyatlik annak nem egyedül közgyűlésünk oka; vannak még más tényezők is, melyek ezt elősegítik. — Első sorban állanak itt a kereskedők ; ezekkel akarunk foglalkozni, ezeknek szól intő szózatunk. Csakis a kereskedelem az mi egy várost nagygyá, gazdaggá tehet ; ez utóbbi együtt jár, a város tisztasága rendezett állapota, pontos administratiója, fokozódott személyi és vagyoni biztonsága, kényelme, jobb egészségi állapota és mindezek annak felvirágzását eredményezik ; egy másik eredmény az, hogy a lakosok keresetképessége folyton nő, a vagyoni állapot javul, mi által az ipar fejlődése hatalmas lendületet nyer. Ezen köztudomású dolgokat előre küldve térjünk áí helybeli kereskedésünk és kereskedőinkhez. 1848 előtt, mig Magyarország külön vámterület volt, midőn a közlekedés primitiv állapota miatt igen meg volt nehezítve, városunk igen jelentékeny kereskedést űzött rőfös árukkal. Csaknem az egész dunántúli kerület közvetve vagy közvetlenül Pápán vásárolta ruházatát. Volt itt nébány gazdag cég, kikkel egy szomszédos megyebeli cég sem versenyezhetett. Miután a külön vámterület megszűnt és evvel egy időre a közlekedés is mindig könnyebb lett, városunk ebbeli jelentősége mindinkább apadt, az említett gazdag kereskedők uem tartották többé érdemesnek üzletüket folytatni. Elhagyták a várost és Bécsbe költöztek A közlekedés megkönnyítésével az osztrák iparosok gyártmányaikat a magyar piacra küldöttek. Mivel a magyar kü{ön vámterület, minden előkészítés nélkül egyszerre megszűnt és mivel az osztrák ipar sokkal fejlettebb volt minta magyar szükségképp bekövetkezett az, hogy a magyar legyőzetett, elpusztult. Városunk közeli fekvése Bécshez okozta azt, hogy az itt divó. posztó, porcellán, csapó, papir és egyébb ipar csakhamar elbukott, miután ezek a fejledtebb osztrák iparral nem versenyezhettek. Nagy csapás volt ez városunkra nézve. A keresetnéiküli elszegényedett iparosok nagyobbrészt elköltöztek. A könnyített közlekedés, ha egyrészt városunkat károsította, de másrészt annak kereskedését és gyarapodását hatalmasan emelhette volna, ha kereskedőink értik a kor vívmányait felhasználni, ha tudnának az uj időkhöz alkalmazkodni. A családi lét körülményei és feltételei változtak, azon lakosság, mely a létérti küzdelemben nem a helyes és a kor által követelt eszközöket használja, az kíméletlenül elbukik. A mi kereskedőink nem értették meg a kor szellemét, városunk ezért nem birt jelentőségre vergődni, és mig más városok tetemesen fejlődtek, szépültek és gazdagodtak, városunk megmaradt régi állapotában, sőt sülyedt piacunk nem bir többé régi jelentőségével, a vevők nagy része más városba megy, a gazdag vagy gazdaggá lett lakosok elköltöztek, a szegények megmaradtak sőt megszaporodtak. Városunk mindennemű gyártmányt a külföldön — főleg Austriában — kénytelen vásárolni és csak is kétféle iparcikket bírunk exportálni t. i. a pipát és lisztet de ezeknél sokkal jelentékenyebb a gabna kereskedés. Külföldi iparcikkek és termények darusításával foglalkozik 50 cég. Működési körük csak a helyi és közel vidéki fogyasztás fedezésére terjed és igy nem nagy terjedelmű. Pipa-gyár van városunkban két nagyobb és egy kisebb. 100—150 ember keresi meg ezekben kenyerét. A pipa gyártás a kor magaslatán áll, és ez által a pápai pipák teljes joggal nagy hírnévnek örvendenek. A lisztipar csakis a Tapolca vizének köszöni jelentőségét és terjedelmét. Körülbelül 80 cég foglalkozik a liszt eladásával. Az ötvenes és hatvanas években a lisztgyártás líszteladás teljesen el volt különítve. Tán tiz év óta több liszt-eladó törekedett magát a molnároktól emancipálni, malmokat béreltek és saját maguk készítik a lisztet Ezen emancipatió keresztülvitele igen igen szükséges volt, mert a lisztkereskedök között általános a panasz, hogy éppen akkor, midőn a lisztiizlet élénk, a molnárok sehogy sem elégítik ki a kereskedők igényeit. Oly időben felcsigázzák az árt, és még a mellett más uton is zsarolják a lisztkereskedöt, nem készítik el a lisztet az ígért időre és a mi még legrosszabb — nem őrlik meg a gabnát ugy, mint a mint azt teszik, ba az őrlés pang. Ezen eljárás által csökkentik piacunk versenyképességét és közvetve ártanak önmaguknak is; mert a lisztkereskedö rosz lisztet árul, mely a követelt igényeknek nem felel meg, ez által elveszti hitelét, elveszti renomméját. Igea jogosult tehát a lisztkereskedök panasza. (Vége következik.) Heti szemle. (A harctérről.) A lefolyt hét eseménye Plevnának tényleges fülmentésében összpontosul. Ugyanis 20,000 embernyi erősítést lőszer és élelmi készletet vitt Chefket pasa Ozmán segítségére, s miután az ezt akadályozni akaró oroszokat heves ütközetbe szétverte volt múlt vasárnap Plevnába bevonult. Ennek következtében Ozmán pasa ma jobban fenyegeti az orosz jobbszárnyat mint ezelőtt, s ha most esetleges offensivába lép, akkor rosz dolga lehet a muszka-román hadseregnek. Solimán pasa most már 18—20 nehéz mozsárból löveti a Sipka szorosi orosz positiokat melynek eleste imár bizton várható. Mehetned Ali pasa miután több szerencsés ütközetben az orosz balszárnyat a Lomtól egész a Jantra folyóig visszaszorította volna, jelenleg csak a több nap óta szakadatlanul hulló esőzés eláltat várja, hogy összpontosított erejével a Bjela környékén összevont s a muszka trónörökös vezetése alatt álló ellenséget döntő ütközetre kényszerítse és tekintve Mehetned Ali tehetségét, a török hadsereg lelkesült hangulatát bízvást tekinthetünk itten a jövő nagy ütközet elé. Különben az ez idei hadjárat, a muszkákra már tökéietesen el van veszve s hogyha eddigi makacsságuk mellett megmaradva Bulgáriát még a tél beállta eló'tt kiüríteni elmulasztják akkor — a nagy hadsereg a tél folyíáni strapációk alatt élelmezési hiányok folytán is tökéletesen tönkre fog tétetni — s ennek folytán a jövő tavasszal sem lesznek képesek a harcnak sikeres folytatását eszközölhetni. És a mint látszik a muszka megmarad eddigi makacs és telhetetlen dicsszomja mellett, s igy a katastrofát hadserege kikerülni nem fogja. Segítségről szó sem lehet. Az összes gárda október végen ugyan lent leend, de mint utóbbi számunkban kimutattuk az eddigi 100,000 embernyi veszteséget pótolni nem képes, pedig uj hadsereg felállításához sem idő sem pénz nincsen többé! Jelenleg egész Európát, a keleti háború veszi igénybe , mely kérdés mellett más tárgy csak mellékes értékkel bir. Magyarország impozáns tüntetése mint ezt a N. Fr. Pressének jelentik a Salzburgi találkozásnál nyomott a latban, állítólag Bis mark nem volt képes Andrássyt oda vinni, hogy a muszkát a hínárból kirántsa. Az országgyűlési interpelllatiókra Tisza csütörtökön válaszolt; a többség tudomásul vette a régi általános alakba burkolt „diplomatikus" választ. Hogy kormányunk hajója merre evez nem tudni; szerencsére a török fegyver éles s csapásai oly biztosak, hogy a habozó politikusokat elszégyeniti. Nem sokára a kiegyezési törvények is a ház asztala elé kerülnek, melyet Budapesten és Bécsben elfognak fogadni; jobb is végtére a biztos valami mint a bizonytalanság! Szerbia és Görögország ez évben nem lépnek actióba — mert nem mernek, noha a muszka már hadiköltséget is küldött nekik. IVem tartóztoztatja őket senki más mint — a török éles görbe kardja. Musz k a or sz ágb an a panslavismus csillaga lejár, forrongás mindenütt, a nép árulásról beszél- és követeli a népjogot, törvényt és alkotmányt. A cár nem mer Pétervárra menni, a hol a cárné is rosszul érzi magát s ezért lejön Romániába, hogy szegény férjét a csaták piacáról elszóllitsaa nyugalmas Livádiába! Franciaország az államcsíny küszöbén áll. Macmahon manifeslumábau — a nép suverain jogait — a katonai karhatalom járma alá hajtani ígéri; ezen perfid kiáltványnyal szemben a nép jogvédői a nagy Respublikauus párt közzé tette az elhunyt „Thiers" kiáltványát a néphez. Szózat az, mely- a nép számára szabadságot, békét követel, s a rectiónariusok zsarnoki törekvéseinek elitélését mondja ki. Még van Isten, ki a népek szent jogait védelmez, s igy a Macmahon embereinek buknia kell l Anglia készül, polgárai százezreket adnak a török sebesültek javára! Muszka bestialitások. {Hatodik közlemény). Ugyanezen önző charlalanismus , ugyanazon hizelgések, ugyanazon színpadias elhelyezések szerepeltek az autokrata A „Pápai Lapok" tárcája. Tá vsürgönyzés bonyodalmakkal. Az isten utai és a távírda sodronyai végtelenek. A véges emberi elme egyiket sem képes utolérni. A különbség köztiik az, hogy isten ufain az eredmény egyszer mégis csak kitűnik, mig a távírda működését az ember alig bírja bevárni. A távirdasodronyokat nem hiába nevezik műnyelven „huzal"-nak. Biz az némelykor nagyon is elhúzódik és csak valahol a végtelen űrben leli végét. Az elbeszélendő történetben az a legmeghatóbb, hogy valóban megtörtént. Minden, „időben" történik, kérem tehát a sürgöi^ök keltét kiválóan megfigyelni. 1- ső sürgöny. „Szobránczról Budára Császárfürdőbe július 10-én délelőtt. Laborczay urnák. Kedves férjem, holnap reggel hagyatéki tárgyalásunk van, elvárlak üebreczenben. Nőd Anna." Laborczay ur s neje pár év óta házasok. Szobráncz melletti faluban jószágukon gondtalan édeskevéssel éltek. Az ember azt mondaná, hogy Philémon és Bauczist utánozzák; annyira egymásjioz szokva, ragaszkodva éltek. iVyugalmokat nem zavarta semmi. De mégis egy közbejött. Es pedig a férj rheumát kapott. A rheuma nagy volt, épp a mezei munkásság közepén. Az orvosok a férjet a császárfürdőbe küldték, s a nőnek honn kelle maradni a gazdaságnál. Julius 10-én aztán a nő Laborczfalváról behajtat Szobránczra, ott feladja a fenébb közlött sürgönyt férjének és elutazik Debreczenbe a tárgyalásra, hova férjét is berendeld. Julius 10. 11-én távirdai vonalzavar volt. A sürgöny postán indul Debreczenbe, ott megkísérlik tovább adni a sodronyon. Nem megy. Postán megy Pestre. Innen se megy tovább. Harmadnap küldönccel áfküldik a császárfürdó'be. A férj 12-én reggel kapja a sürgönyt. A dátumra nem ügyelve olvassa: „holnap Debreczenben elvárlak.

u 2- ik sürgöny: „Feladatott július 12-én délben Budáról Debreczenbe. Laborczay Anna Debreczen. Holnap ott vagyok, várj. Férjed Károly. Mielőtt a sürgöny Debreczenbe érne, a nő látva, hogy férje 11-én tárgyalásra nem jött, egyedül elvégzi az ügyet és 12-én a vasúttal Debreczenből Budára utazik. Budán a császárfürdőbe 13-án reggel megérkezik s hallja, hogy kedves életpárja elutazott Debreczenbe. 3- ik sürgöny: Julius 13-án délben Budáról Debreczenbe. Laborczay Károly urnák Debreczen. Itt vagyok. Jövök. Holnap Debreczenben várj meg. Hü Annád. A kedves férj pedig 12-én elindult a császár-fürdőből Debreczenbe, ott nejét nem találja. Megtudja, hogy a tárgyalásnak vége és neje elutazott. Hová utazhatott? Hová máshová, mint haza Laborczfalvára. 4- ik sürgöny: „Feladatott 13-kán délben. Debreczenből Szobránczra. Laborczay Annának, Szobráncz, kiildönczczel Laborczfalva. Az istenért, várj már meg valahol. Holnap otthon vagyok. Hü férjed Károly. A férj Debrecenből 13-án este elindul Szobránczra, onnan kocsin Laborczfalvára. Nagy meglepetésére a nő nincs honn. Hol lehet tehát, mint Budán a császárfürdőben. Visszaindul. 5- ik sürgöny: „Feladatott 14-én Szobránczról Budára császár-fürdőbe: Laborczay Annának. Várjál meg. Jövök a legközelebbi vonattal. Örökre a tiéd Károly." A kedves feleség e közben nagy lelki gyötrelmek közt lévén, 14-én reggel elindult a Császárfürdójből, Debreczenbe, onnan 15-én Szobránczra s haza, de előbb 14-én még sürgönyzött ekkép: 6- ik sürgöny: Feladatott 14-én császár-fürdőből Szobránczra, küldönccel Laborczfalvára Laborczay Károlynak. Az ég minden szentjeire, maradj otthonit, jövök haza. Szerető Annád. E közben azonban a féij Laborczfalváról Szobránczra, innen Debreczenbe, Debreczenből Budára utazik és 15-én este szerencsésen a császárfürdőbe megérkezik és hallja, hogy egy nő kereste, ki tegnap elutazott. ' Julius hó 16-án reggel mindegyik azon a helyen találta magát, höl 6-án voltak. Philémon a férj a császárfürdőben, a hü Bauczis pedig Laborczfalván. 7- ik sürgöny: „Julius 16-án császár-fürdőből Laborczfalvára. Laborczay Annának. Ki vagyok merülye. Miért kerülsz engem? Kedves nőm, hol vagy? Férjed Károly." 8- ik sürgöny: „Julius 16-án, Laborczfalváról császárfürdó'be. Laborczay urnák. Meghalok, oly fáradt vagyok. Élsz-e még? Miért kerülsz engem? Hol vagy? Csókoló Annád." 9- ik sürgöny: „Julius 17-én Laborczay uruak. Beteg vagyr? Jövök azonnal. Hü nőd Anna." 10- ik sürgöny: „Julius 17-én Laborczay Annának. Roszszul vagy lelkem? Jövök azonnal. Örökre hü Károlyod." Es 17-én délben kiki megkapja a sürgönyt és egyik sem indul. Várta Philémon Bauczist és Bauczis számlálta a percet, mikor ér haza Philémon. Mindkettő félt, hogy újra kerülik egymást. És igy újra nem találkoztak. 11- ik sürgöny: 18-án. „Nem jövök. Levelet irtain. A te Károlyod." 12- ik sürgöny: 18-áu. Nem jövök. Levelet irtani. A te szerető Annád." A levelek aztán rendesen megjöttek. A férj megunta a fürdői életet és a comrnócio kiverte belőle a rheumát. Haza indul és 24-én végre Károly és Anna egymás karjaiban pihent a 1 a b or cz fa I va i nagy terem ben. A sürgönyzésnek ezzel vége lenne, de a történetnek még van egy fejezete. Laborczay ur ugyanis azért, mert az első sürgöny harmadnapra, tehát célt tévesztve lőn kézbesítve s ez oka minden baj és kiadásnak, az államtól a 12 sürgöny árát, a vasúti dijt, bérkocsikat s egyébb költséget követelt, s eredeti hiteles okmányokkal 180 frt költséget mutat kt. Ezt ő tényleg kiadta, — de a távirdai szabályzatok másképp határoznak. A magas minisztérium azonban loyalisan viselte magát és tekintettel arra, hogy csak az első sürgöny kékésett el s ha az első sürgöny keltét a cimzett ur figyelembe veszi, tudhatta, hogy a „holnap" július 11-én és nem 13-án van, és hogy férj és feleség a vasúton -- menetközben — kétszer is találkozhattak, illetőleg egymást a waggon ablakán át láthatták volna és hogyha a debreceni szállodán hirt hagytak volna hátra, töbször lett volna alkalmuk találkozni, — mondom tekintettel a panaszló Laborczay urnák 180 frtos kiadására, a fennálló szabványuk értelmében, a magas minisztérium Laborczay urnák elkésett sürgöny dijat visszaadandónak találta és utasítá a szobránczi állomást hogy bélyegzett nyugtára fizessen kí 50 o. é. krajcárt. E történet pedig nem képzelet, hanem „egy sajnálatra méltó esemény,, mint a tragédiát egy magyar dramaturg nevezte, R—y.