Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-09-09

Mollináry elbocsáttatása horvátországi paradicsomából, ahol a kigyó szerepét játszotta a horvátok jóhiszeműségével és a kormány bizalmával szemközt élénk discussio tárgya. Az „Ellenőr" szerint Philipovich tábornok lép helyébe. Prágából e hírt megcáfolják. De e cáfolat tévedésen alapszik, amennyiben nem Csehország főparancsnokáról, Philippovics József báróról, hanem a Kassai helyparancsnokról, Philippovics Ferencről van szó. Franciaország: Megdöbbentőleg hatott Thiers Adolf korunk legkimagaslóbb államférfiai egyikének Sz. Germain en Laye-ben történt kimulta. A francia monarchista pártra való tekintettel, teljességgel alkalmazhatók Schiller szavai! Stuart Mária-jában: „Ez a Mortimer épen jó időben halt meg." Életének legnagyobb része Franciaország történetévei 1830 ótá csaknem azonos. Neve kivált a folyamatban levő választásoknál egy egész programm jelentőségével birt. Benne a köztársaság ügye kiszámithatlan népességet szenvedett. Oroszország: A sok ütleg, melyet a legújabb keloti civilizátoroknak szolgálni merészkedtek odalenn a keleten — Europa úgynevezett betegházában — sodrából kihozta az orosz lapokat. A „Petersburger Zeitung" a sok vereségért a muszka társaságot teszi felelőssé. Ez — úgymond — Oroszország legveszedelmesebb ellensége „Ausztria és Anglia nem az ezeket ismerjük, és ezektől őrizkedhetünk." De a muszka társadalom! az! — kedveskedik rothadt élelmiszerekkel, méreggel kevert italokkal — aztán győzzön az ember! Az orosz lapok e hangulata az egykori iskolás gyermekre emlékeztet, kit tanítója megvert, mivel egy Ovidiusban előforduló párbeszéddel nem jöhetett tisztába: hazajövetkor kérdezi a gyöngéd anya: gyermekem miért vagy oly szomorú? A gyermek eleinte hallgat. — De szólj galambom mi lelt? — Hát hát — szól vonakodva a fiu. Két uri egyén összeveszett az Ovidiusban, hát a professor úr engem veit. A „muszka társadalom" felelős a török hősiességről! Pedig meg van az verve szemrehányás nélkül is! Ignatieff, a keleti boszorkányüst legbuzgóbb őre, hirszerint kilép az államszolgálatból. A sülyedő hajót rendesen elhagyják a patkányok, kivált mikor kisült, hogy csak „nevetséges egerek," Románia: Bukerestben mégis csak játszák a katonásdit — Bratianu hadügyér, Cogolniceanu a nyilvános munkák minisztere, Campineanu igazság és pénzügyér egy személyben. E hármas lóhere levélbe majd belekap a török, és — persze ott hagyja a fogát, a melyet majd Milán fejedelem fölszed és belcéket új koronájába. Görögország: Athénéből írják: Samos szigete egy őrült tüntetés színhelye volt. Egy

r kereskedelmi gőzös, melyen a hellen lobogó volt föltüzve mult héten Vathy hajúgyárból útnak indult, a kikötő lakossága felhasználta ez alkalmat összegyülekezett a parton és torokszakadtából kiálta. Éljen Görögország! Éljen az egyesülés! Egy negyedórra múlva a rendőrség a tüntetőket széjjel kergette. E tüntetésre a jel valószínűleg Athénében adatott, hetekkel azelőtt, most már mindenesetre elkéstek vele a jó szigetlakosok, mióta a Sipkaszoroson takarodót fújnak az orosz sípok. Muszka bestialitások. (Negyedik közlemény). Mérsékelt vagy demokratikus államokban a fejedelem megelégszik a magas állását megillető legegyszerűbb tiszteletnyilatkozátokkal. Minél kevesebb igényekkel bir, annál több jeleivel találkozik a polgárok tisztelete s ragaszkodásának. Oroszországban ellenben az alattvalók minden demonstrációja a cár iránt a kényszer bélyegét hordja magán. A muszkák hazája, az etiquette — illem — hazája, csakhogy ez illem, —nem úgy mint másutt,— nem szorítkozik csupán a palota falai köző; a nyilvános helyeket, utcákat, sétatéreket, színházakat ép ugy tartja vaskarjaiban, mint a legtitkosabb családi vagy baráti tűzhelyeket], szóval: találkozni vele mindenütt, ahol imádói előtt személyesen jelenhetik meg ama bálváuyisten melynek neve--cár. Mikor a cár hivatalosan, s látványosság okáért jelenik meg a színházban, a függöny fölgördülte előtt, nemkülönben a felvonások alatt minden jelenlevőnek fel kell állania, s tekintetével a cári-nap felé fordulnia. (Jgyszinte midőn az autokrata kocsin, vagy máskép megy Pétervár utcáin, mindenkinek meg kell az utcán állani, felsőruháját levetni, s földig hajolni. Ha valaki kocsin megy, le kell szállani, akármily idő legyen is, s bundájából kivetkőzni: 1. Pál ismételve a legszigorúbban megparancsolta, hogy a ki neki útközben az előirt szabályok szerint nem hódol, a legkeményebb büntetésekkel fog sújtatni. Sokan majd nem ismervén őt, majd nem figyelmeztetvén kelő időben az érkező cárra, iszonyúan meglakoltak. — Azt mondhatná valaki erre: Pál egy bizarr, s különc zsarnok volt, s hogy a többi, például a mostani, nem olyan. Igaz, hanem: a mit a mostani még nem tett meg, jövőben megteheti, mert szabad megtennie. Mert az e tekintetben kibocsátott ukazok még nincsenek hatályon kivül helyezve. Mert ha valamely fejedelem egy kiváltsággal, vagy rosz törvényei nem él vissza, ebből nem következik az, hogy e kiváltság vagy törvény ne volna veszélyes a kormányzottakra nézve. S mi több a szégyenteljes s lealázó katonai ceremóniák még most is teljes virágzásukban vannak. Jaj azon katonának, ki az átmenő tisztet nem vévén észre, nem áll meg s nem szalutál! Ököllel esnek arcának, bottal a hátának, mert a szabályok ellen akaratlanul vétkezett! Hogyan van mégis, hogy a tetszés és nem tetszés e folytonos küzdelmei között, vagy is az elöljárók kegyének ez őrjöngő keresése közepett, az oroszok még is föntudták tartani ama nemes büszkeséget, mely csak a független lelkek tulajdona? Micsoda sziv, micsoda értelmiség lehet az, mely e szolgai engedelmességü légkör befolyásának ellenállani képes ? Mert az igazat kimondva, a moszkvai despotismus minden politikája, a nemzet folytonos lealacsoi)3

r

itására törekszik. Az összes rendeletek, s leginkább pedig a katonaiak, miknek más országokban az a rendeltetésök, hogy a hazáért tett szolgálatokat jutalmazzák, s a nemes vitézkedés érzetét fölébresszék, Oroszországban csak az uralkodó iránti elvetemült szolgaiság, s a pimasz udvaroncok fennelgési eszközéül szolgálnak. Itt minden ugy van rendezve, miszerént minden egyénnek életpályája az uralkodó kezébe van letéve. Minden aristokraciai alapon nyugszik; de miután ennek alapját nem a születés teszi, s a nemességet csak a cár kegye által nyerhetni el, ebből követkeaik, hogy a jobbágyok minden végcélja az autokratánál végződik, minden reményük, minden törekvésük benne központosul. Innét van aztán, hogy minden egyént véghetlen ambíció, s cselszövő szellem — mi a legjelesebb tulajdonokat is elrontja, vagy legalább elkényezteti — leng át; és innét van aztán, hogy minden egyént, az aljas s becstelen udvaronci düh száll meg, szóval mindazon bűn mit a despotismus ostora, mint gyümölcsöt, az alattaállóbol kiverni szokott. A muszkák a legügyesebb udvaroncok a kerek világon. S ebben keresendő typusa amaz aljas besúgóknak, kik hogy tisztelet s gazdagsághoz jussanak, minden szent köteléket, barátot, testvért, apát, anyát, s legszentebb dolgokat föláldoznak. Szeretnők tudni: érezhet-e a cár ez aljas hízelgő szolgasereg iránt mást, mint megvetést? Nem kell soha félteni az oroszt, hogy oly szavat mondjon ki, mi az autokratának nem tetszik. Ha valami véletlen szerencsétlenségü esemény történik, mint midőn például egy vihar alkalmával Péter várott több száz ember az öbölbe fulladt, biztos lehet, hogy a dologról senki egy kukkot sem fog szólani, részint félelemből nehogy urát megbántsa, részint pedig nehogy az gonosz szeszélyében a nemzetet ujabb csapással sújtsa, Oroszországban a tény, nem mindig tény, bármily nagyszerű s főben járó legyen is az. Még maga a történelem is hazug. Csak azt teszik bele mi a cárt dicsőíti, ami ellenkezőt hirdetne, hiába keresed benne. Minden lapja a despota magasztalása! A régi és uj események örök, s absolut elhallgatása, másoknak meg hazug elcsavarása. íme a zagj'valék morál, melyre a hasoncsuszó udvaronc-sereg Oroszország autokratiáját szoktatá (folytatjuk") Ugodi. Megyei és helyi hirek. — Füredi Albin úr lapunk szerkesztője Pápáról végleír eltávozott, s ennek következtében a mai számmal ő szerkesztőnek megszűnt lenni. Az új szerkesztőnek beköszöntő programmját jövő számunkban fogjuk hozni. — Pápa városának tisztelt közönségét felkérjük, hogy úgymint ezt más magyar városok már teljesitik, szíveskedjenek nagybecsű adományaikkal a keleti háború által szerencsétlenül járt ottomán sebesültek nyomorán segíteni. Szerkesztőségünk mindennemű adományt elfogad s azt a budapesti ottomán császári főconsulatusnak átfogja küldeni. — Nagyságos Özvegy Ajkay Islvánné úrhölgy Alsógörzsönyből kegyes volt az ottomán sebesültek javára két forintnyi készpézt és egy nagy mennyiségű lépést nem különben sebkölésekre szánt vászonneműt hozzánk beküldeni; ezen humánus telteért a szerencsétlenek nevében fogadja hálás köszönetünket; s adja az ég Ura, hogy városunk hölgyei ezen magasztos példát kövessék! 1833. j" ••• Gyakori eset, hogy 7 éven alóli gyermeR. 18777 R

e,ldorili

9l/'kek elhalnak a nélkül, hogy orvosi segélyben részesülnének. Talán volnának közülök megmenthetők. Az 1876. XIV-ik törv. szigorú eljárást rendel azok ellen, kiket ily mulasztás terhel. Mindenkinek van elég alkalma betegét orvosnak megmutatni. Szegények ingyen gyógykczeltetnek, sőt körülményekhez képest gyógyszert is kapnak. Városi orvos urak közül egyik bármikor hontaláltatik, ha más valaki az orvos urak közül nem találtatnék. Felhivatnak az illetők, hogy betegedés esetén késedelem nélkül forduljanak orvoshoz. Mulasztás esetén hivatkozott törvény értelmében pénzbírság — nem fizelhetés esetén fogság büntetés fog alkalmaztatni. Pápán a rendőri hivatal szeptember 3-án 1877. Czink kapitány. — Utcáink tisztántartására vonatkozólag ugyan még mindig észrevehető az „ázsiai á 11 a p o t,"— de megszokottságuknál fogva — nem szólnánk ez ellen, ha nem tapasztalnék, hogy e szeretetre méltó állapot nem csak a mellék utcákon, de éppen leginkább egyetlen főutcánkat illeti hol a megyeház épülete előtt nagyon sokszor egy kis Somló-hegy van merő — szeméiből! Minthogy pedig a szeplő a test minden egyéb részén jobban eltűrhető, mint az — arcon: ennélfogva azt hisszük, hogy illetékes körök érteni fogják iclszóllalásukat. — A Császári ottomán fökonsulátus Budapesten (36 ft 24 kr) harminchat forint huszouiiég-y krajcárnak vételét elismeri, melyet t. c. Pápai Lapok szerkesztősége a császári ottomán hadsereg sebesültei számára szives volt átadni és saját kormánya nevében köszönetét fejezi ki az adományozónak ezen nagylelkű ajándékáért. Budapest, 18?«. szept. hó 6-án. II. fó'konzul. — - A városi polgári leányiskolát f. hó 5-én ünnepélyesen nyitá meg a köztiszteletben álló Váli Ferenc iskolaszéki elnök úr, ki is egy lelkes beszédében az eddigi beíratott és jelen volt 48 leánykákat serkenté és buzdítá szorgalmas tanulásra, fejtegetvén a munkásság és tudomány ágai nagy horderejét, s az 187

7

/

8-ki tanévet megnyitottuak nyilvánítá. Ezen beszéd végével a tanári karnak fáradhatatlan kitartást kívánva és az ott megjelent főtiszt. Dr. Klein Mór, Vágó János, P. Szabó Károly Szvoboda Vencel és Magvassy Pál iskolaszéki tag urak becses megjelenését megköszönve, az iskolát elhagyta. — A vadász-jegyekkel való visszaélés miatt az alispáni hivataltol egy szigorú rendelet érkezett, mely szerint mind azok kik a lejárt vadász-jegygyel továbbra is vadászni járnak pénz és fogsággal büntettetnek. Ajánljuk ezen szigorú rendeletet a vadászni kedvelők figyelmébe. — Ismét tüz. A mult hó 31-én Döbröntén éjjeli órákban, ismeretlen okból tüz ütvén ki, virradóra a 418 lélekből álló faluban 20 ház és több gazdasági épület semmisült meg, mely alkalomkor 6 szarvas marha és több serlés megégett A kár 10 ezer forint, biztosítva semmi nem volt. — Kóbor cigányok mint rablók. Folyó hó 4-én virradóra 6 cigány Koppány faluba menve, ott Zimmerman János gazda-ember házának, az utcára néző ablak vasait kifeszítették azután a .szobába hatoltak és az ott talált sok ágyneműt, 200 rőf vásznat, fehérneműt, szóval mi elvihető volt összeszedték és magokkal vivék. A nevezett gazdaember a rablást csak annak megtörténte után tudá meg, mit azonnal sietett a pápai szolgabiróságnak bejelenleni, az pedig haladéktalanul három pandúrt a színhelyre küldött ki a további nyomozás; megejtése végett. A három pandúr útnak indult a lettesek nyomozására, utjokat Tamásinak véve, Gerencse és Tamási között utolérte a cigányokat; ezek roszat sejtve kereket oldottak; a pandúrok őket üldözték és megállásra többszőr fölszóllítolták, de ők annál jobban futottak ennek folytán az egyik pandúr két lövést intézett utánok a lövés az egyikuek lábszárát találta, lerogyott, a másik cigány a sebesült segítségére sietve tova akará azt hurcolni, de a pandúrok mindkettőt megfogták, a többi négynek e közben sikerült megmenekülni. Az elfogott két cigány a járásbíróságnál rablásuk bűntényét bevallák, az elrablott tárgyakat pedig a csóti erdő szélén levő kavics-gödörbe elásva megtalálták. A megsebesült cigány a helybeli irgalmasok kórházába szállíttatott gyógyítás végett. A másik pedig hűvösön most azon gondolkozik, hogy hol találhatja majd föl kiszabadulásakor cimboráit. — Városunkban meghaltak f. évi aug. 30 — 5-ig: Schiller Jánosnő, izr. 56 éves, gyomorrák. Illés Jánosnő leánya Mária, r. k. 3 hónapos, gyöngeség. Bánóczy István, r. k. 21 éves tüdőgümökór. Ritter János, r. k. 66 éves, hagymáz. Bangya Jánosné, r. k. 86 éves, aggkor. Sári Mihálnő, r. k. 53 éves, sorvadás. Pinkér gyermeke Imre, r. k. 2 éves, görvély kór. Soos János gyermeke István, h. h. 1% éves, sorvadás. Irodalom és művészet. — Színház. Ha a művészet szülte lelki benyomások kellemes mozzanatai {mindinkább el-el tűntek midőn a műtermékek érzékeinkre való közvetlen hatásos okozta szellemi {mozgás, — öntudatossá válván agyunkban a szép és kellemes érzete — a reánk hatott érvhez mérten lassan lassan elcsendesült, szóval midőn az, mely egykor élvezetes jelen volt most már csak a gondolat világában él, a műbíráló visszatérhet ismét—vezéreltetve az emlékezet Ariadnefonala által — a homály és feledés borította múltba, hogy képzelete közvetítésével újra megélénkítse a mull emlékeit, hogy ama nagy alakok, melyek egykor gondolat világát oly mélyen foglalkoztaták, jjfeltünjenek ismét lelkiszeme előtt. A gondolkodó és, még inkább a bíráló szellem ezek szerint mindég újra élheti át azon élvezetes jelenségeket, melyek j az elmúlt idők nagy és kedves emlékeihez füzvék. ! Ily lélektani okoskodás, mint a szellem megifjodhatásának gondolattani bizonyítása foglalkoztat minket is most önkénytelenül, midőn a lefolyt hét színházi eseményeit röviden áttekintenék. — Fellépnek ismét előttünk a lángész teremtette nagy alakok, elkésérjük őket küzdelmes pályájokon át, hogy szemtanúi lehessünk azon fényes diadalnak, melyet csak a tiszta erkölcsösség érdemelhet ki igazán s okulva a nagy példákon megérthessük a csüggedetlen lelki erő varázshatalmát, melyet becsülni fogunk, mihelyt megismertük alapjában. A színházi előadások nem csak mulattatók, de igazán tanulságosak voltak; ez irányban különös elismeréssel vagyunk a társulat biráló bizottsága iránt, midőn a kiváló müizléssel megállapított sorozatában alkalmat nyújt a szinirodalom classicus termékeivel megismerkedhetni s még eddig C3ak az operáknak sikerült tele házakat szerezni most már örvendetesen tapasztalhatjuk, hogy a drámai előadások iránti közérdeklődés is egy're fokozódik, mi minden esetre közönségünknek csak jó ízlésére mutat. — Nem akarunk az egyes előadások műbecsének közelebb méltatásába bocsájtkozni, nagyban és kicsinyben csak ismételnünk kellene az e rovat alatt már több izben mondottakat, a társulatnak minden egyes tagja gonddal és ügyességgel oldja meg feladatát, a közönség gyakori és viharos tapsai pedig eléggé jelzik az előadások sikerült voltát. Mint értesülünk 'a társulatot legközelebb nagy veszteség fenyegeti, Mándoky urat a nemzeti színház tagjává fogják szerződtetni. Szerdán f. hó 12. Mándoki jutalmául adatik Schakespeare „Hamlet"-je Arany János uj fordításával, midőn is közönségünknek legjobb alkalom nyillik Mándoky ur mesterjátékában gyönyörködhetni. — A pápai színház műsorozata. Szeptember hó 8-tól Szept. 16-ig. 8-án Szombat Girofle Girofla operetté 3 felv. 9. bérlet. 9-én Vasárnap Csikós np. sz. 3 felv. 10. bérlet 10-én szünet 11-én Kedden Ernáni opera 4 felv. 11. bérlet kezdete először. 12-én Szerdán Hamlet tragoedia 5 felv. bérlet szünet Mándoky Béla jutalma. 13-án Csütőrt. Rokkant huszár, énekes vigj 3 felv. 12. bérlet tánccal. 14-én Pénteken szünet. 15-én Szomb. Zsidónő, opera 5 f. bérlet szünet f. é. ár. tánccal először, 16-án Vasárnap Angyal Bandi np. sz. 4 felv, 13. bérlet először. Az ugodi népgyűlés alkalmakor elnöklő Lukacsek úr a következő beszédet tartá: (Elnök mindenekelőtt ödvözli a népgyűlést, mely oly szép számmal jelent meg. Azután kijelenti: hogy jelen szavait csak is azokhoz intézi, kiknek a dolgok cgymásutáni folyamáról tudomásuk nincs. Néphez és nem publicistákhoz akar szóllani.) Azután igy folytatja : Midőn egy király meghal, a többi király gyászt ölt , s azt, a koronás fő nagysága szerint kisebb vagy hosszabb ideig viseli. Hát ha egy nemzet haldoklik, vagy már meg is halt, s a halátharangot meghúzták fölötte: kinek kell őt gyászolni? Gyászolni kell őt a népeknek, s kalapjokra, karjokra gyászszalagot kell kötniük, leikökben a legmélyebb fájdalmat érezniük , s mezítláb zarándokolniuk ama rettenetes temető felé , melynek egyetlen keresztjére vagy fejfájára e rövid, de iszonyú fölirás van vésve: itt nyugszik egy nemzet! Mert a népek életében nincs föltámadás. A mely nemzet az elnyomatás járma alatt elesett, ha nem kel föl gyorsan, örökre vége van. Az életszínpadáról eltűnik, hogy a história rideg lapjain foglaljon helyet örök tanulságul az utánna következő századoknak Ámde a népek eme nemes rokonszenvére, csak oly népek számíthatnak, melyek a világtörténelemben küldetéssel, missióval bírnak. Ahol ez nincs, s ahol e helyett a népben inkább a rombolás és pusztítási viszketeg dúl, — mint például a déli szlávoknál is — minden felsőbb önszervezési képesség nélkül: az méltó arra, hogy pelengérre állíttatva, a föld összes művelt népeitől megvettessék s mint az emberiség puszlító vada, mielőbb kiirtassék. A török népet a dölyfös muszka cárok beteg embernek hívják már régóta; de e beteg ember fel- s kiugrott az ágyból, kegyes orvosainal- cjéhez vágta az orvos üvegeket, s kezdmivelni olyan dolgokat, mikre egy beteg épen nem képes. De térjünk már egyenesen a dologra, mely a t. népgyűlés tárgyát képezi. A török nemzet az, melyért örök gyászt kell öltenünk ha elveszett, s örökre érette, az egek mindenható urához imádkoznunk, hogy el ne vesszen. Miért ? mert az egész világon ez az egyetlen nemzet, melyben a vér és lélek rokonágát még föltaláljuk, mert habár az ezredévek folyamában, a magyar és török az ősi szülőbölcsőből igen igen messze távoznának, a melyhez többé soha sem tértek viszsza: mégis a történet vezérfonalán megtaláltuk ama nyomokat, melyek a közbölcsőhöz, egyiket innen, másikat amonnan vezetiK