Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-09-09

vissza. Ki venné tehát tőlünk rosz néven, ha mi a testvériség és szabadság, — mely az egész emberi nemzetnek öröksége — drága kapcsai nyomán szivünk egész melegével, a gyötrő aggódás egész kínszenvedésével csüggünk azon reménységes drámán, mely Bulgáriában egy nemzet kiirtásával játszatik. Mert amit a világ már soha sem várt, amiért az ős századok homloka elpirul, az most új; sokkal rémségesebb alakban tolta fői átkozoitt hydra fejét: a barbársága egész gyalázatosságával, a pusztító vandalismús, egész pokoli gonoszságával. Már két éve, hogy a porta szláv alattvalói föllázadva törvényes urok ellen, gyilkolnak, rabolnak s gyújtogatnak. A porta soha sem bántotta e szlávokat, épen mint mi nem bántottuk a mieinket, meg a többi nemzetségeket, mégis 48-ban fegyvert ragadtak ellenünk, csupa hálából, mivel szabaddá tettük őket. Mondom a magas porta sohasem bántotta a maga szlávjait s bizonyára soha sincs bajuk, ha a civilisatióra magasabb képességgel birnak. De ezzel soha sem bírtak, s nézzenek végig e népeken csudálkozva tapasztalandják, hogy historiájok nem áll másból mint a legellentétesebb tényekből, mikben mindig ott szerepel a vérpad, a gyilok és a bakó. Es ki uszította föl e népeket ez iszonyú hábutt rura? Senki inas mint a muszka: O adta uekik a fegyvereket, pénzt, sőt még embereket is, magában Szerbiában tavaly 20 ezer muszka küzdött a török ellen. Hercegovina, Bosznia, Bulgária. Montenegro s Öláország hemzsegett a muszka missionariusoktól, kik az elcsábított népet a munkától elvonva föllázították. Minden valamire való csapatnak muszka volt a vezetője. Azonban hála a törökök fegyverének e lázongó csordákat, letiporták, s ezzel azt gondolta a világ, vége az egész dolognak. De nem lett. Ekkor a muszka cár indítványára a nagyhatalmasságok követi összejöttek Konstantinápolyban és tanácskoztak és okoskodtak sokáig de — eredménytelenül. Ez tetszett a muszkának. A török császár pedig még a tanácskozások folyama alatt azzal lepte meg a világot, hogy összes birodalma népeinek szabadságot és alkotmányt adott. Ez nem tetszett a muszkának. Ez uraim! ez képezi a dolog sarkpontját. A muszka car igy okoskodott: Mit csináljak? Ha a török nemzet s vele a szlávok szabadok lesznek, akkor énnekem végem van. Mert egy zsarnok uralkodót sohasem sziveinek magok fölött a si&abad népek. Mert ha valamely nép megszagolta a szabadságot, mint a tigris a vért, azzal aztán többé játszani nem lehet. Mit csináljak tehát ? Aha tudom mit csinálok. Azt, hogy nem engedem meg a török alkotmányt életbe lépni, meg kell azt akadályozni minden áron és akkor aztán az európai fejedelmeknek azt fogom mondani: „Császárok és királyok! Urak és hatalmasságok! látjátok, hogy a törökök az alkotmánynyal semmire sem mennek. Nincs bennök életképesség. A török-hulla: hadd temessem hát őt el. Engedjétek tehát, meg, hogy legalább a szegény' keresztényeket mentsem meg. Engedjétek meg tehát, hogy bevonulhassak, ha aztán a szegényeket boldogokká tettem, visszamegyek újra a jég és farkasok hazájába. És a fejedelmek erre azt mondták: ám tégy hát amint tetszik! Voltak olyanok is akik erre azt mondották: de aztán nekünk is adj ám valamit. A nagy szó ki volt mondva. A hógörgeteg legurult kifogja azt futásában megakadályozni? A halálharang a szegény törók nemzet felett meghúzatott, és e halálszózat végig sivít az egész világon, és a szabadságszerető népek lehelletöket vissza tartva szivöket facsarni érzik, és aggódva kérdik : népek hatal mas Istene mi-lesz hát ebből? Megkapván ekként a muszka cár Európától a gyilkolás diplomáját, kiadja úkázát, melyre az éjszaki fehérhajú rőtszakállu csordák mint egy második iszonyú népvándorlás, lezúdulnak az örökös jég, medvék s más fenevadak rideg országából, a rózsák és pálmák gyönyörű hazájába. Talpra áll a földgömbnek egész éjszaki fele. A vadak torra mennek, mert már messziről megérezték a vérszagot, s minél több a vér, annál nagyobb az étvágyok. A zabkenyéren tengődő csorda kezd hizni. És e népek, melyeknek szótárában nincsen meg ez a szó: szabadság; melyek a százados elnyomatás s rabszolgaság alatt földig tiporvák; melyek még arról sem birnak tiszta öntudattal: vájjon az álla tok vagy emberek osztályába tartoznak-e? ezek a hadviselés dolgában olyanokat követnek el, milyenek soha semmi háborúban nem követtetetnek el. Nincs emberi nyelv, mely a muszka kegyetlenségek iszonytatóságát és nagyságát lefesteni tudná. Száz meg száz falubó gyermeket, nőt és aggastyánt halomra gyilkoltak, ugy, hogy egyetlen lélek sem menekült meg. Az egész falu népségét a templomba vagy valami pajtába, zárják, azt rajtok gyújtják, s ezren kint elevenen megégetik. A szopós gyermekeket a falhoz vágják a szüzeket megbecstelenítik, s azután négy felé metélik; másokat szurony hegyére tűzre, velők lapdáznak; sebesült katonák füleit orrait levágják, szemöket kiszúrják és sárral vagy kenyérrel gúnyból betömik. Virágzó családok, a nemzet büszkeségei, kiknek törzsfájok a messzi századokban vesz el, egészen kiirtattak, s jószá gaik az ég és föld ellenére, a vad polgároknak ajándékoztatnak Száz meg száz mértföldekre nem látni mást: mint. sirást és jajgatást, a rongyos és éhező menekülőket, a porig leégetett falvakat és károsokat, letarolt mezőket, lángbaborított erdőket, s néhány hónap előtt még virágzott, most századokra «zetdult tclepítvényeket. Kik előbb jólétnek örvendtek s családjuk körében boldo gok voltak, most koldusok és boldogtalanok. Soha ország szomornbb képet még nem látott; soha nép 'ly iszonytató dolgokon még át nem esett. És ha kérdjük: micsoda jelvény, micsoda zászló alatt mer ily égbekiáltó gonoszság űzetni. Csodálkozni fognak ha kimondom, a kereszténység szent nevében. Igen, a muszkák azt mondják: hogy ók a keleti keresz'"üyekeu akarnak segíteni: Tehát az ő hadjáratok nem volna i«ás mint: a kereszténység harca az izlam ellen. Ki bizta meg a muszkát azzal: hogy a keresztény népek nagy föladatát ő oldja meg? hol kapta ő erre a küldetést? Krisztustól-e? Tagadom! Autikrisztustól-e ? Megengedem. Mert sokszor még az ördög is idézi a szentírást. Egyszer az ördög Urunkat a pusztában kisértvén, midőn mindenfélével kínálta őt, oly pompásan idézte a szentírást, mintha csak annak valami tanárja lett volna, mig végre az Úrtól ugyanannak a szentírás idézete által veretett meg. Urunkkal együtt mi is a szentírást citáljuk a muszkára mint a kereszténység feltolakodott fölszemtelenkedett pártolójára, álapostolára mondván neki: Honnan jösz te, hisz Belzebub a te neved! Rettenetes mindenható Isten! Tehát a Te nevedben mernek gyilkolni, rabolni, gyújtogatni! Te ki maga a végtelen szeretet és irgalom vagy; ki magad is porig lealázva, egész testedben vér és sebekkel borítva, irgalomért esengtél mennyei Atyád előtt lelkedben hóhérjaidért, Te megtagadtad volna önmagadat és ellenkező parancsot adnál ki azzal, melyre egykor tanítottál tulajdon szentséges ajkaiddal: hogy szeressétek egymást; egy atyának gyermekei vagytok; 77-szer bocsássatok meg egymásnak. Hogyan Istenem? Te most más tant állítottál volna föl amit 2000 évvel ezelőtt haláloddal is megpecsételtél! Oh az lehetlen! Akkor hát az is lehetetlen, hogy a muszka komolyan higyje azt amit hirdet. Mást hirdet ő, és mást akar. Eszeágában sincs neki a keleti kercszlényeken segíteni. Az ő célja: Bulgáriát a maga számára örökre megtartani, a többi szláv tartományokból pedig a maga halalma alatt külön országot alapítani, — tehát Törökországot egészen szétdarabolni, a földet a törököktől másnak adni, s a törököt egészen kiirtani, mert miután földjétől megosztatta , legjobb őt a kard élére hányni, hogy élelmezéséről gondoskodnia ne kelljen. Ez a muszkának célja. Ha muszka cár állítólagosán oly nagyon szivén viseli a kereszténységet, miért dúlta szét a 24 millió kath. Lengyelországot? Miért pusztítja örökké a szegény engyelt, a szláv fajok ezen egyetlen és legdicsőbb alakját? Miért nem szabad a kath. iskolában lengyelül tanítani? Miértjj nem szabad a kath. templomokban lengyelül prédikálni ? Miért hurcoltatja el a papságot ezer meg ezer mértföldnyire a szibéiai ólombányákba csupán azért, mert lengyelül prédikáltak, vagy mivel a kath. szülők gyermekét, nem a muszka pópának engedték megkeresztelni, hanem magok keresztelték meg? Miért vannak a lengyel főpapok többnyire Szibériában? Miért van ott a varsói érsek is már 8 esztendeje? . . . Lengyelországban már nincs 100 pap, holott előbb ezer meg ezerre mentek. Mindnyáan az ólombányákban sóhajtoznak, és sirnak letiprott s vérig kinzott szegény hazájokért! Oh, ha a muszka oly buzgó keresztyén jvolna mint állítja, sok tenni valót találna saját országában, s nem kellene azért máshova menni.! Kérdezzétek meg a szegény lengyelt, az megmondja mi a muszka? Lengyelország egy rémséges fekete sirkő, melyre a muszka cárok százados barbársága, rablási dühe, s Európa szégyene és gyalázata van vésve, mely a hallatlan üzelmekbe halgatagon beleegyezett. Kérdezzétek meg Siberiát milyen a muszka ? A jégmezők, mik között a szegény foglyog könyei és sóhajtásai megfagynak; az ólombányák hol a föld mélyében az ólmot ássák s abból a szabadnépek legyilkolására golyókat kénytelenek csinálni; a kan csuka, melylyel őket a legcsekélyebb dologért halálra korbácsolják, óh igen, mindez elég hangosan kiabálja; mennyire viseli szivén a kegyes cár a keresztények sorsát! Mintha csak a pokol a menyországot akarná szervezni, mintha csak az ördög akarná az angyalt rátanitani: hogy milyen tulajdonságokkal birjon ha angyal akar lenni! A farkas a bárányt, a tigris a galambot akarja kegyesség és szelídségre tanítani. Es mindezen gaz fanatismns, gyáva álszenteskedés, rablás, yujtogatás, nőmegbecstelenités, szóval a bűnök egész tengerének közepette mit csinál a szegény, mindenkitől elhagyatott lenézett töröknemzet?. Védi magát az önfentartás a kétségbeesés legcsudálatosabb, soha nem látott, soha nem hallott harcával' olyan mint a mesebeli hős, ki, szétterjesztett kezekkel, szétdúlt hajjal, véres homlokkal, karddal a kezében egyesegyedül küzd egész pokol ellen, készebblevén inkább százszor meghalni, mint magát gyáván megadni. Érzi egész lelkében amaz állításnak rendítő igazságát: hogy egyes ember meghalhat gyáván de egy nemzet nem! És ha a régi {századok láttak vitézségből eredő csodákat a harc öldöklő mezején, láttunk mi is mainapság a törökök között. Mert a büszke, nép, a jogtipró északi szörnyet, a muszkát, a déli oroszlány a török torkouragadta, s a világ bámulatára, s a szabad népek tapsai között Plevnánál és másutt ismételve és ismételve hatalmasan a földhöz vágta, s azóta folytonosan korbácsolja, mint igazi lázongót, kiuem egy parányi szünetet sem szabad engedni. De vájjon leverheti-e egészen? Ez az Isten titka. A 90 millió népséggel (^beleértve az összes szlávokat kik mind a kancsuka után sóhajtoznak, mivel ugy látszik igen jó dolguk vau, mint az egyszeri állatnak, mely jódolgábau a jégre ment csúszkálni, hol lábát törvén gyáván agyonüttetett, s bőrével fizetett—) és százezernyi négyszög mértföldekkel biró orosz tömérdek népet s anyagot vihet a csatatérre, inig a csak 24 milliónyi törökneinzet az éjszak csordái ellenében nagyon egyen lőtlen harcot vív, nehezítvén ügyét, hogy saját birodalmabeli szlávjai is mind fegyverben állanak. A vitézség, bátorság, s az igaz ügy tudata már sokszor megmentette a népeket, de mindig még sem mentette meg. Mert a vitézségnek is meg vau a határa, melyen túl aztán nem az embernek, hanem az Istennek kell harcolnia. Sancherib tábo iából egy éjjel az öldöklő angyal száznyolcvan ezernél többet ölt le. E csodának kellene megújulni napjainkban is. Félünk tehát, nagyon is félünk e küzdelem eredményétől, mert mini embernek csupán természetes, és nem természetfölött eszközöket és segélyforrásokat vehetünk tekintetbe. Mert, vagy a muszka nyer — kit a csaták Istene az ő lángpallosával eddig eléggé vert, és vei jen tovább is, minden müveit és szabad népek örömére — vagy a török. Ha a muszka nyer, igy fognak állani a dolgok: 1. Oláhország az ő hatalma alá kerül, honnét aztán százezer ember segélyt kap, általa kezdett bármily vállalatra; 2. Szerbia hasonlókép karmai alá kerül százezer harcossal 3. Bulgáriát nem megszabadítani, hanem egyenesen birodalmába olvasztani, s ekként Oroszország szent (?) és elválaszt hatlan részévé tenni akarja

1

, nyervén innét újra hódításai céljai nak elérésére kétszázezer harcost; eddigi erején kivül tehát 400 ezer uj embert tud kiállítani Austria-Magyarország ellen, ha vele háborúba keveredünk, a mely okvetlenül bekövetkezik, mi helyt Törökországot lealáznia sikerül. 4. Egy uj azláv államot akar Bosznia, Hercegovina, Montenegró, sőt hihetőleg ami, folytonosan fészkelődő kedves elkényeztetett „fene gyerek" szerepét játszó Horvátországunkból is, mely uj államnak nem lesz más föladata mint Magyarországot folytonosan gyöngíteni, s végre a rendezett nagy szláv AUlámba egészen beolvasztani. 5. Erdélyt elvenni egész a Tiszáig, s odaajándékozni a vitézségükről világszerte hires fjf) oláhoknak, s ekként megalapítani, az őrjöngő álmok közt született nagy Daco-Romániát. 6. Miután Magyarország ellenségeink előtt még ekkor, még ily silyánul megnyirbált állapotban is nagy, s félelmes lehetne, hát Bácskát és Bánátot a szerbek kapnák, de mivel tavai aratott diadalaik után többet érdemelnek, ráadásul megkapják még Slavoniat es O-Szerbiát, ezzel aztán is szépen ki leend kerekítve, mint maguk hangoztatják — Szerb bir od almuk. 7. Végre a Dunán a muszka fogja monopolizálni, nemkülönben a keleten létező s létezendő vasutakat is, mi által iparunkat s kereskedésünket tönkreteszi, holott pedig épen édes hazánk van arra hivatva, hogy nyugot és kelet kereskedelme közt az összekötő pontot, a szivet képezze, melynek lüktetése két világrészre szolgáljon. Ime a muszka diadal eredményei szegény hazánkra nézve 1 E dolgokhoz nem kell kommentár. Midőn a természetben; óriási, világduló vihar van készülőben a legutolsó bogárka is, vele termett ösztönénél fogva, menhelyet keres, mert a teremtés nagy háztartásában semmisein keresi készakarva a halált és megsemmisülést. Még a fűszál is küzd az önlétért, melynek harca ép oly örök, s annyi idős mint amennyi az Isten kezéből kibocsátott nagy teremtés. Hogyan? ha ez igy van mindenütt, ha áléiért küzdeni nemcsak jog, de kötelesség is: csupán a magyartól volna megtagadva, a teremtés ama nagy, s örök törvénye, hogy: „védd magad!" Csupán nekűiik nem szabad a világduló vihar elől biztos menhelyet keresnünk, azt akarva.i, hogy sírunkat önmagunk, gyáván ássuk meg, s önkényt vessük magunkat bele ? ... Nem szólok többet. Ellenben mily egészen mas kép áll szegény hazánk ügye, ha a török nyer. Mert. 1. Lesz hatalmas szövetségesünk, kinek barátságát, ekként a mienket is, keresve fogja keresni a világ. 2. A szláv őrjöngő eszmék képviselőikkel együtt örökre a holtok országába tétetvén át. 3. Az új birodalom alkotások, mint beteges agyrémek önkényt elesnek, s Magyarország helyzete szilárdabb lesz mint valaha. 4. Szabad kereskedelem a Dunán, s a Kelet létező és befolyásunk által létezeudő vasutain biztosítandja hazánk ipar és kereskedelmünk jövőjét, kelet és nyugottal szemben. Ime a muszka és török diadalok eredménye közti különbség. A dolog tisztán látása céljából szabad legyen egy hasonlattal élnem. A régi görögöknek volt egy igen nevezetes költőjök: Eschylos. Ennek a költőnek van egy drámai darabja, melynek címe: „A Kaukázushoz leláncolt Prometheus." Ebben a darabban a dráma hőse a Kaukázus bérceihez van láucolva. Oda láncolták ó'tet az istenek mint despoták. mivel Promotheus az emberi szabadság, az istenek pedig mint a despotismus személyisítői szerepelnek. Hiába ijesztgették őt a vele beszélő istenek, s hiába küldték le szolgáikat a sasokat, hogy karmaikat testébe vájva kínozzák őt mindaddig, mig szabadelvű eszméiről le nem mond — Prometheus nem engedett. E hős, mint a költő mondja oly óriási alak volt: hogy midőn a nap fölkelt, testének árnyéka Europa legvégső határáig Hispániáig esett, midőn pedig a nap leáldozott, az árnyék Ázsia legmagasabb országát. Japániát födte be. Oly nagy volt továbbá Promotheus: hogy feje a földgolyó éjszaki sarkait érintette, míg lába az egyenlítőn alul lógott le. — Ha a török nyer: Magyarország is ilyen óriási Prometheus leend. — Egyik kezével Europa legvégső határait fogja ölelni, inig a másik Adriát szorítja magához, Feje a Balti tenger hullámait fogja érinteni, mig lábai Adria vizeiben fognak fürdeni. Ki ne kívánna ily nagy, ily szép Magyarországot? Mig ellenben ha a muszka nyer, — bocsánat a hasonlításért — csak akkora lesz Magyarország mint egy picike — Borsszem Jankó. Tehát, hogy ne óhajtanok mi a török diadalát, mikor az ő diadalához ami létünk is hozzá van kötve? Kimerné azt a magyartól rosz néven venni, ha ő saját önfentartásáért, melyre a legutolsó állat is jogosítva van, minden jót kivan a töröknek, s örök vesszent a muszkának, s minden vele küzdő csodáknak? Nem tagadom, hogy hajdanában a török szó alatt értettük a keletet; de az idők szörnyen megváltoztak, és most e szó alatt kelet a muszkát értjük, vagyis más szóval mindazt amit csak a barbárság és despotismus szülhet. Regenten a magyarok voltak Europa védbástyája. Apáink a sátorban születtek, s a harctéren karddal kezökben haltak meg. Ezért vagyunk oly kevesen, míg más népek körülöttünk mint a dudva megszaporodtak. És azért maradtunk el néhány lépéssel a többitől — ámbár egykét ugrással nemcsak utolértük, de el is haladtuk őket — mert mig mi védtük őket, amit egyébiránt sohasem érdemeltek meg, és sohasem háláltak meg, addig ők kényelmesen nekifeküdhettek az ábécének, vagy is tanulhattak valamit. A magyar volt az a fal, melyen a kelet minden pusztító áradata hajótörést szenvedett. Nincs világon nemzet, melynek ily dicső küldetése lett volna Istentől, és nincs nemzet, mely küldetését ugy felfogta, s oly fényesen megoldotta voln mint a magyar. Ez a küldetése még nincs teljesen bevégezve, s épen azért, hogy azt megvédhesse, addig kell legalább élnie, mig küldetését be nem fejezte. Igen, a magyarnak e küldetése, nem szűnt meg, hanem csak megváltozott. Annyiban változott meg: hogy ezentúl a keleti barbarismus első csapatait a töröknek kell felfognia és csak azután a magyarnak. A keleti, vagy igaz nevén: a muszka barbarismus ellen tehát jövőben az első bástyát a török képezendi, a magyar pedig a másodikat; ha az első leromboltatott, szükségkép következik a másodiknak lerombolása is. Ilyen t. népgyűlés ami helyzetünk. Ehhez szinte nem kell kommentár. A számtsini igazságok megdönthetlenek, ami helyzetűnk is ily megdönthetlen, amennyiben nincs emberi hatalom a világon, mely az ellenkezőről tudna meggyőzni. Ennélfogva tehát bátor vagyok indítványozni: legyen szives a t. népgyűlés a felolvasandó programmot elfogadni, hogy azt azután érvényesítés végett a legmagasabb helyre juttathassuk el. Kezeink s lábaink megláncolvák, s nem tehetjük, hogy éltünket s vérünket áldozhatnék segélyért esengő szegény testvéreinkért — küldjük el tehát nekik legalább a szellők szárnyain lelkűnk legmélyebb rokonszenvének nyilatkozatát, hogy legalább ezáltal is némileg bátoríttassanak a, végső, a döntő, a dicsőséges diadalra, — s ami diadalmunkra Éljeuek! A muszka rokonszenves sajtó nemcsak külföldön, hanem ideben is, majd privát, majd hivatalos alakban, szánakozó gúnynyal tekinti a magyarok népgyüléseit, és azt mondja: hogy ez csak gyermekjáték, mely a három császári szövetséget nem bontja meg. Sót dicsekesznek a muszkabarátok: hogy a hármas szövetség sohasem volt szívélyesebb mint jelenleg, mint a muszka cár ó' felsége tehet Törökországban ami neki tetszik. Ez bizony