Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877
1877-07-15
A lap szellemi részét illető közlemények a tízer-Jcessető tálcására: Főutca 20. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, "VVajditS KLároly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. Pápai Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. EloAzetésl díjait: Egy évre 6 fr. — Félédre. 5 ír. — Negyedévre 1 fr. SO kr. Egy szám ára '. 15 kr. Hirdetéseit 6 hasábos pelitsorban o kr, nyílttéri) en soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 15 VAS. G 8 Legsz. megv. ü.)x: G 7 Apóst. oszl.)_j 5 ) . 16 Hétfő Karmelh. B. assz. )"" Faustus ) o ß j £ 17 Kedd Zoroard, Elek ^ Zobor 7 jHeti naptár 18 Szerda Arnold, Kamilla (kath.) Rozina (jn-ot.) 8 (J zr 0 19 Csütörtök Paul. Vince, Arzén),s Arzén)-' 9B. Tempi ) 20 Péntek Illés prőféta )~ Ilyes ) ? 10 1 21 Szombat Dániel próféta Dániel) =,11 Sab. Vasch)Pápa, július 15-én. Türelmetes, igazságos, törvényt-, jogot-, szokásttisztelö, a legyőzött ellenfél iránt lovagias eljárású, ellenségnek megbocsájtó, nyíltszívű, szavát híven megtartó, vendégszerető, nagylelkű, bőkezű, bátor és vitéz a magyar nemzet; a részlehajlatlan história igy festi le népűnk jellemét, és amikre mi méltán büszkék lehetünk — azok nemzeti erényeink. Mindannyian büszkék is vagyunk nemes nemzeti tulajdonainkra, s igy erkölcsi kötelességünk lenne az ősök erényeit mint sérthetetlen egészet utódaink számara megorzeni. De ugylálszik az ezredéves államot dicsőséggel megvédő nemzet jelen sarjadéka nem csak az atyák anyagi szerzeményeit prédálja el, hanem az ősi erényekel is. Országszerte olyan tények, olyan jelenségek mutatkoznak, a melyekből következtetni lehet, hogy maholnap a magyar nemzeti erények, a magyar nemzeti jellem fenséges vonásai csak a mult nemzedékre vonatkoznak s azokkal sirba szálltak. Az igazság, jog, és törvény lisztelete sokakra ugy látszik nem kötelező dolog, sőt ezeknek elferdítése, megsértése, megengedett eszköznek tekintetik, ha egy bizonyos érdek előmozdítása általa eléretik. Sőt az egész alkotmányos élet azért látszik hivatottnak lenni, hogy egyes emberek önző törekvéseit kielégítse, egyes cliquek érdekeit előmozdítsa. Hazafiság, a közjó előmozdítása, csak mellékes frasis — a fősuly az olcsó népszerűség megszerzése, s bármily uton módon a befolyás és uralom biztosítása. Egyenlőség és szabadság ez is csak annyiban bir jelentőséggel, a mennyiben a "felébb álló osztályok irányában alkalmaztatik, mig ellenben lefelé csak zsarnokság és önkény. Az aristokrátiát szidják, s ha kell sárral dobálják, mert a cliquet nem támogatja, holott ismét szolgai hízelgéssel tömjéneznek neki akkor, ha jogos hatalma és befolyása által — a jövő választásoknál a tűzből a gesztenyét számukra kikaparni segíti. Hangzatos program-beszédek nevetséges és kivihetetlen Ígéretekkel tömjénezik a népet — ha szavazni kell, mig akkor, midőn a szóbeváltására került a sor, miről sem akarnak tudni. Ugylátszik nálunk az egész alkotmányos élet főképpen holmi familiáris ügyek előmozdítása végett van, melynek alphája és ómegája — a választás. A nép javát előmozdítani, példaszerű intézmények foganatosítása által a közügynek használni, felesleges, szükségtelen dolog, mert nem tartozik a clique érdekei közé. Szomorú biz ez, s fájdalom, való! A jók darázsfészeknek nevezik, melybe nem szabad belenyúlni, nehogy a gyönyörűséges raj mennyei nyugalmát és türelmét zavarva, mézes sejtéit megtámadva lássa és ennek folytán a merész támadót mérges fulánkjaival megsértse. — Csalékony állítás, alaptalan félelem. — Az ember meg tudja a természeti erőket fékezni, s találékony esze által épen olyasmit tud kivívni, a mit leginkább lehetetlenségnek tartanak. Meg van minden bajnak gyógymódja s minden ellenséggel szemben a vivmodor. Még a rémséges torpedókat is ártalmatlanná tudják tenni, miért volna tehát lehetetlen a darázsfészek megsemmisítése? nem kell egyéb mint világosság! Roppant azon kár, melyet nemzetünk a cliquek uralma alatt szenvedett. Ez teszi lehetetlenné jó önkormányzatunkat, ez ássa alá a nép erkölcsét, ez mételyezte meg a nép szivét, kiölvén belőle a valódi hazafiságot és törvénylisztelelet, kiirtván az elöljárók iránti odaadó becsületet, ragaszkodást és feltétlen engedelmességet. Lehet-e csodálkoznunk, ha végtére is a nép átlátni kezdi azt, miszerint érdekei és a clique-uralom érdeke két összeegyezhetlen ellentét, s ennek folytán üres frázisaikra mit sem ád többé? Lehet-e csodálkoznunk, ha a clique uralmát megunt nép a clique vezéreitől elfordul s ezeket teszi erkölcsileg felelőssé mindazon mulasztásokért, melyek hazánk nagy kárára a közügyek terén elkövetettek s melyek miatt nemzetünk ellen a külföld annyi sok gyalázassál és otromba bántalmakkal élt? Mi azt hiszszük a leszámolás órájának utóvégre is következnie kell - s nemsokára ezek felett a nép napirendre fog áttérni, s ekkor az ország gúnyos nevetése fogja a végvonaglásaiban levő cliqueket örök nyugalomra kisérni. Hogy az elébb festeti önzés minő gyümölcsöket terem, azt Pápa városi közgyűlés utolsó határozata a maga rideg valóságában elegendően bizonyítja, melyről ez alkalommal megemlékeznünk több mint szükséges. Mondottuk, hogy a magyar nemzet nagylelkű és bőkezű — és ez lény. De az, hogy a magyar ember nagylelkűségét és bőkezűségét idegen vagyon rovására gyakorolta volna, hazánkban ritkítja párját és városunkban még ez ideig nem fordult elő, s annál meglepőbb, annál felfoghatatlanabb az, amit egyesek, talán minden meggondolás nélkül, tenni jónak láttak. Értjük a városra őrzés végett bizott színházi alap megcsonkílását. Mi pártoljuk a nemzeti színészetet nemcsak szóval, hanem anyagilag is, és helyesnek látjuk a megszorult színigazgatón segíteni. De midőn segítséget nyújtunk, midőn nagylelkűséget tanúsítunk akkor, ne a más szerzeményéből tegyük ezt, hanem saját zsebünkből. S igy igazolatlan tett volt az, midőn a városi közgyűlés elhatározta a színház építésére privát adakozások utján gyűjtött tökéből egy összeget a színigazgatónak ajándékozni. Ehez sem joga, sem felhatalmazása nem volt. Ezen eljárás nem egyezik meg a jogérzettel, s nem egyéb mint „bőkezűség" és „nagylelkűség" fitogtatása és nemzeti erényeink arcul csapása s kigunyolása. Adjon a város, vagy ha ez nem képes, akkor adjanak azok, a kik a rajok nem bizott alapítványból — oly nagylelkűen ajándékot megszavazni tudtak. Lássuk már egyszer, ki— az igazán nagylelkű magyar hazafi. Egy városi képviselő. Mi ezen, hozzánk beküldött cikket ugyan közöljük, noha minden tekintetben a tiszt, iró úrral nem értünk is egyet, s ennek folytán nézeteinket némely tételekre megtenni el nem mulasztjuk. Szerk. Ráth Károly orsz. képviselőnk jun. 28. tartott beszédje a cukoradó törvény tárgyában. Az országgyűlési gyorsirói napló nyomán közöljük e rögtönzött, és a képviselőházban nagy figyelmet keltett beszédet, mint a mely érdekes, bár eléggé szomorú illustratiót nyújt arra nézve, hogy mig egyrészről azelőtt legvirágzóbb nagy iparunk is évről évre rohamosan hanyatlik, addig másrészről az osztrákoknak mindig sikerül saját iparuk és saját financiáik érdekében kormányunk és törvényhozásunk semmikép sem viszonzott méltányosságától ujabb és ujabb engedményeket kivívni. A beszéd igy hangzik ; T. képv. ház! Kötelességszerüleg előre kell bocsátanom, hogy engemet az igen t. minister ur előadásával tökéletesen kapacitált. Kapacitált abban az értelemben, hogy ezen törvényjavaslat minden irányban a leghatályosabban védi az osztrák érdekeket; de csak az osztrák érdekeket és ha nem a pénzügyminister ur, hanem kegyelmes bécsi kollegája mondta volna el ugyanezen beszédet, én azt hiszem — legalább én azon meggyőződést merítettem a beszédből — hogy ezen törvényjavaslat megszavazása az osztrák államkincstár és az osztrák ipar érdekében igenis elhalaszthattam De t. ház. egész őszintén ki kell mondanom, hogy jobban szerettem volna, ha a másik irányban is kapacitáltattam volna, mert én a t. pénzügyminister ur részéről nem hallottam — legalább nem általam elfogadható argumentumot arra nézve, hogy ezen törvényjavaslat Magyarország pénzügyi érdekeinél fogva és magyar cukorgyárak érdekében is, vagy legalább azoknak lényeges károsítása nélkül megszavazható volna. Én azt hiszem, hogyha a t. minister urnák fáj a feje, akkor nemcsak a t. többség, de mi is ezen az oldalon hazafias kötelességünknek fogjuk tartani, részvétünket, támogatásunkat nyújtani neki, de ha a t. minister urnák ily nagy mérvben fáj — Depretis bécsi collegájának a feje (derültség), akkor legalább én részemről a hazafias részvétet és támogatást tőle határozottan megtagadom, és hogy miért, azt bátor leszek szinte némely számokkal illustrálni, épen szemben az igen t. minister úr által felhozott számokkal. A minister urnák egész argumentatiója ugyanis azon alapul, hogy m i károsodunk, hogy mi adót ezen a cimen nem is veszünk be, hogy mi, ha veszszük a tényleges adójövedelmet, cukrot tulajdonképen nem is fogyasztunk — a „m i" alatt mindig a magyar osztrák monarchiát értve. Én beismerem a t. minister ur azon mondásának igazságát, hogy csak azért — mert valamely törvényes intézkedés Austriára nézve előnyös, azt nekünk megtagadni nem szabad, hisz olyasmit megtenni, mi akárkire nézve előnyös, de ránk nézve nem káros, ez felebaráti kötelesség — érzelmünk is kell, hogy dictálja. Sőt sokkal tovább megyek osztrák szövetségeseinkkel szemben, t i. addig, hogyha rajok nagy előny háramlik valamely törvényes intézkedésből, ránk nézve pedig csak igen jelentéktelen kár háramoluék, még azt is ha}landó volnék számos közös érdekeink szempontjából megszavazni. De midőn meggyőződésem szerint az előny csupán a lajthántúli tartományokra nézve forog fenn, mi pedig A „Pápai Lapok" tárcája. Karcolatok. X. Pápa városi képviselő, ki a folyó hó 8-án tartott gyűlésen jelen nem volt, találkozik Y collegájával, ki az említett gyűlésben részt vett. X. Ugyan kedves főldim, hogy lehet egy alapítvány pénzeit elosztogatni, holott annak még csak a kezelése sincs a képviselő testületre bizva? Y. Bizony hibáztunk; denique az ember gyarló! X. De mégis ily botlást elkövetni, az csak mégis sok. Y. Hja.' barátom, a lónak négy lába van, mégis megbotlik. X. Jó, jó, — egy lovat már én is láttam megbotlani, de egész ménest nem. A. igen vagyonos agglegény, hosszú léptekkel tart a városház felé, 8 útjában találkozik B. ismerősével. B. Hová oly gyorsan? A. Sietek, mert unicumot találtam. Halálom esetére vagyonomból alapítványt tettem, de oly kikötéssel, hogy ne arra a célra használtassék az fel, mire én akarom, s képzeld 1 eddig nem találtam oly hatóságot, mely azt kezelés végett elfogadná. Most azonban, hála Pápa város bölcs atyáinak: már megtaláltam az éu hatóságomat. A 8-án hozott határozatból következtetve, ha én alapítványomat közművelődési célokra szánom, bizonyos, hogy suvii gyárat állítanak abból. B. Hó, a zsák ugyan megtalálta foltját! Isten veled. A. valóban leteszi közművelődési célokra szánt alapítványát ma, holnap pedig már árlejtést hirdetnek egy suvix gyár felállítására. C. városi képviselővel találkozik Mihaszna egykori barátja, ki már szerencséseu túl adott vagyonán. „Ugyan, kedves barátom C! adj nekem 10 frtot kölcsön" rimánkodik Mihaszna úr, azon utó gondolattal, hogy a kölcsönt majd utolsó pápai vásárkor megadja." „Hát bankó caináló vagyok én? vagy azt hiszed, hogy bontó fésűt ebédeltem, hogy a magaméból adjak!?" förmed reá C. „Jöjj holnap a városházra, ott osztogatjuk az alapítványi pénzeket s majd neked is jut." Nagy csoport rongyos ember állt tegnap a városház előtt; meglátszott rajtuk, hogy fő hadiszállásaikat a csapszékekben tartják. „Mit őgyelegtek itt, haszontalan naplopók I" rivall rájuk a napos hajdú, ki meztelen karddal őrzi a városházát, valószínűleg azért, hogy el ne futhasson. „Hát kérem alásan" szól a legkócosabb „az utca korcsmában azt beszélik, hogy tegnap osztogatták el a szinház-alapot, ma pedig a Ruszék alapra kerül a sor. Szeretnénk mi, helybeli polgárok is, potyapénzre szert tenni. „Az már más!" szól alantabb hangon a hajdú, „hát csak várjatok, épen most számítják, hogy egyre-egyre mi esik." Ferbli Pista fütyörészve áll fel az asztaltól, hol utolsó krajcárját is elnyerték. „Sokat nyertél Pinta?" kérdi az ép akkor belépő Makao Jancsi. „Nem biz én, sőt minden pénzem elvesztettem." „Es mégis jó kedved van? „Miért ne!? Majd elosztja a város a kórház alapot, s abból csak több jut nekem, mint a mennyit elvesztettem. E napokban következő beadvány nyújtatott a városi igtatónál át: Nagyságus, miltóságus, tekintetis, téjns városi kizinsigis gyilís: A kománk, a Csukárdi monta, hogy a nagyságus, miltóságus, tekintetis, tejns kizinsiges gyilis piziket ostogál a seginy álápbul. Ást hisik, mink ilig siginyek vágyunk, de ha más nem hinni, ide madzságóljuk a vajdánk mundurját, melyen anyi a lik, hogy sáz macska se fogna benne meg igy három hetis egiret. Csúkuljuk hát kegyezs kezseiket, lábaikat, juttassanak nekink is valamit. A cigány láposi oláh cigányok.
