Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-07-15

jelentékenyen károsodunk, akkor én sem keresztény szeretet, sem lovagiasság által vezéreltetni magamat nem engedem (Helyeslés balról), mert azt hiszem, hogy a pénzügyi politikában ily érzelmeknek legkevésbé van helye, miként ezt a ministerelnök úr helyeslő fejbólintása mellett tegnapelőtt a túloldalról egy t. szónok többször hangsúlyozta. A t. minister ur fehozott adatokat, melyek szerint mi az összes cukorgyárak, tehát az osztrák és magyar cukorgyárak után fokozatosan kevesebb és kevesebb adót szedünk be, úgy hogy a mait évben márközei egy milliót kellett rá fizetnünk. A t, minister úrral szemben bátor vagyok egy általa is bizonyosan teljes hitelességűnek elismert adatra hivatkozni, mely a kiegyezési törvények egyik alkotrészét képező — az osztrák Reichsrathhoz is beterjesztett cukor-adó törvényjavaslathoz csatolt osztrák Motivenberichtben foglaltatik Talán csak költségkímélés szempontjából történt, (.derültség) hogy ezen tabellák, melyeket az osztrák ministerium az osztrák törvényhozás elé terjesztett s melyek az osztrák cukoripar felvirágzását, ellenben a magyar cukoripar hanyatlását kiállóan feltüntetik, lényegesen elütnek azon tabelláktól, melyeket a mi azonos törvény javaslatunk indokolása tartalmaz. Legyen szabad t. ház miután ezen adatok itt nem hozattak fel, — hiszen igaz, az egész kérdés meglehetősen száraz, de éu azt hiszem, hogy csakis számokkal fogjnk egymást kapacitálui. (halljuk) — legyen szabad néhány tételt ezen hivatalos kimutatásokból fölhozni, melyek talán alkalmasak arra. hogy a t. minister úrnak osztrák-magyar szempontból olyannyira hangsúlyozott argumentumait, magyar szempontból némileg értékökben csökkentsék. így látjuk, t. ház, hogy mig Austriában tényleg — és azt hiszem közgazdasági szempontból, melyekkel karöltve kell a pénzügyi szempontoknak menni, mégis csak a végeredmény határoz. — vajon ugyanazon ad'>zási rendszer alatt, hogyan fejlődött az osztrák cukor- ipar szemben a magyar iparral, Húsz évi időtartamot véve 1^56-ban volt Ausztriában tényleg működő cukor gyár 102, a mult évben ls76-ban pedig volt 213, tehát könnyű a számítás, hogy az eredmény 100%-nyi növekedés. Magyarországon ellenben volt l856-ban 28 működésben levő gyár, a mult évben volt — legalább ezen kimutatás szerint —18, tehát 28-rói leszállott 18-ra, ami 35% csökkenés, mig Áustriábau 100% az emelkedés. De ha veszszük az l86b'-iki vámszövetség életbeléptéi tése óta lefolyt időszakot, akkor a következő számokkal találkozunk: Austriában volt 140 gyár, növekedett a múlt évig 2l3-ra, mindig azokat a gyárakat értve, melyek üzemüket be nem szüntették ; Magyarországban, ellenben 22-ről 1868-ban csökkent 18-ra 1876-ban. Hasonló adatokkal állunk szemben t. ház, hogyha veszszük a termelő" képességet feltüntető — adójövedelmet és itt azt hiszem, a minister úr talán köszönettel veszi részemről azt, ha figyelmeztetem némi eltérésekre és eUenmondásokra, melyek a megkötendő vám és kereskedelmi szerződés általános indokolásában foglaltatnak. Nevezetesen a cukoriparra nézve is igen furcsa dolgokra jöhetünk. Hiszen lesz alkalmunk még más téren is kimutatni, hogy akkor, ha érdekében van e törvényjavaslat indokolásának a vámközösség előnyeit kimutatni, hogy akkor minden gyors fejlődésnek indult nálunk ; ha pedig véletlenül az előterjesztett kiegyezési javaslatok szempontjából az ellenkezőt kell kimutatni pl,, hogy az adó restutiónái a károsítás milyen nagy, ugyanazon cikkekre nézve egészéli ellentétes állítások foglaltatnak. Ez rám nézve igen nagy értékkel bir szemben azon dythirambusokkal is. miket Korizmics László képv. ur az általános hatalmas ipari fejlődés kimutatásánál ismert füzetkéjében használ, s mely számadatok tudjuk, nagy feltűnést okoztak széles körökben és talán a nézetekre mindaddig hutással is lesznek, mig alkalmunk leend, ismétlem, más téren is a számcsoportosítások értékét leszállítani. A ministeri indokolás 32-ik lapján ki van mutatva, hogy a cukortermelés is prosperál Magyarországban és hogy különösen l87

2

/3-ig határozott emelkedés mutatkozott, úgy hogy J860-hoz képest az egész emelkedés 58%-ot tesz ki. Ezután rö

r

,íön ez mondatik: „igaz, hogy 167

2

/

3 óta rohamos hanyatlás következett be, hogy mind a gyárak száma, mint a termelés mennyisége nagyban csökkent, de a körülménynek oly viszonyokban találjuk indokát

r melyek e közös vámterülettel egybeköttetésben nincsenek." Hogy miért nincsenek az persze indokolva nincs, az itten nem mondatik meg. Azért voltam bátor a t. háznak szives figyelmét ezen tételre felhívni, mert itt azt kellett kitüntetni, hogy Magyarországban 1872 óta is a cukortermelésben a hanyatlás sokkal csekélyebb mint Austriában, ergo az általános közgazdasági viszonyok a magyarországi cukorgyárakra nem voltak hátrányosabb befolyással mint az austriaiakra. Ugyanis e kimutatásban az áll, hogy az 187% évben Magyarországban a cukoradó eredménye 1,166,000 frt volt, 187%-ben pedig 760,000 frt, tehát a csökkenés 53%, holott Austriában 7i — 74-ig- a csökkenés 85%-ot tett, és igy a hanyatlás Magyarországon sokkal kevesebb mint Austriában. Már most az, ki ezen dolgokkal egy kissé behatóbban foglalkozik, l87V

5 helyett az utána következő legutolsó évet veszi, s akkor azonnal egészen más eredményre jut. Azt hiszem, hogy ezen nagy horderejű indokolásnak szerkesztője csak ugy birta a legutolsó adatokat, mint én, és mint az osztrák törvényhozás elé terjesztett tabellák készítője, Tehát l87

5

/

6ban a magyar cukorgyárak adójának eredménye 485,000 frt volt, mi összehasonlítva az 1871-ikivel 60% csökkenést mutat. Austriában l87%-ban az adó eredmény 8844000 frt, mi szemben az l872-ik evi 11,600,000 frttal csak 25 %-n yi csökkenést tanúsít. Tehát az igazság nem az a mi az indokolásban fel van hozva, mikor a vámközösség vagyis a közös adórendszer üdvös eredményei bebizonyí tandók, hogy Austriában nagyobb mértékben csökkent a cukoripar adóképessége, tehát termelési képessége mint Magyarországon, hanem még az utolsó hanyatlási korszakban is sokkal csekélyebb mérvben csökkent az Austriában mint nálunk (Mozgás). De t. ház, már az egész indokolás megbirálására nézve is némileg érdekesnek tartom arra utalni, hogy a 70-ik lapon ismét mi áll ugyancsak a cukortermelésre vonatkozólag? (Halljuk) ott már nem kell azt bizonyítani, hogy az ipar nálunk lendületet vett, ott azt kell bebizonyítani, hogy mi Austriával szemben a restitutiónál lényegesen megkárosodtunk, s azért ott a számok bámulatos ügyes csoportosítása folytán ellentétben a fent idéztekkel azt találjuk (a 70-ik lap 2. 3. 4. 5, pontjaiban) hogy 1860 és illetve 1867 óta fokozatosan csökkent Magyarországon a cukor termelése. Nem akarom a számokat részletesen idézni. Tehát mig a 32-ik lapon az mondatik, hogy a mi cukoriparunk Austriához viszonyítva is folytonos előnyben van, addig ott, a mikor mást kell bizonyítani, épen az ellenkező hozatik fel. T. ház ! Azt hiszem, hogyha a számok csoportosítása igy történik, t. i. ha akarom csökken, ha akarom emelkedik, akkor nem birnak e számok oly nagy hitelességgel s a capecitatióra azon erővel, melylyel birniok kellene akkor, mikor ily roppant fontosságú törvénykezési intézkedésekről van szó, minő az osztrák-magyar vám s kereskedelmi szövetség megujjitása. Arra nézve t. ház, hogyha mi a törvényjavaslatot elfogadjuk, akkor mik lesznek eredményei a magyar cukorgyártásra nézve, erre nézve a leghitelesebb adatok ismét az osztrák „Motiven Bericht'-ben foglaltatnak. Ebből kivehető ugyanis, hogy mig Magyarországon 18 működő cukorgyár, s ezek közül 10 sajtolási cukorgyár van, addig Austriában 44 sajtolási gyár van, az Összesen 2l3 cukorgyár között. Magyarországon tehát a sajtolási gyárak száma, az összes gyárak 60%-át. Austriában pedig csak 20%-át teszik. En azt hiszem, hogy minden oly intézkedés, mely a sajtolási gyárakat sújtja szemben az áztatási gyárakkal, ezen százaléki arány folytán egészben véve mindenkor a magyar gyárakra lesz káros behatással szemben az osztrák gyárakkal. A minister ur felhozni méltóztatott, hogy Ö nem bírja összeegyeztetni az osztó igazsággal azt, hogyha mi nem fogadnók el a sajtolási gyárakra ezen adóemelést, vagyis az adó kiszámítás alapjának helyesebb megállapítását, és akkor sohasem adná beleegyezését abba, hogy az áztatási gyárakra nézve adóemelésének vagy kivetési rendszer változásnak legyen helye; és ebből azt méltóztatott következtetni, hogy miután az áztatási gyárak előnyben vannak, ha azokra nézve sem fog adóemelés behozatni, azért akkor az áztatási gyárak fokozatosan elnyomuák a sajtolási gyárakat. Erre t. ház, azért nem vagyok képes semmi argumentumot felhozni, mert megvallom, nem értem, és miután egyetlen iudok a magyar cukorgyárak károsítása ellen magyar szempontból a minister úr által tel nem hozatott, nem vagyok képes megingatottakuak tekinteni azon arguraentu-1 Csarnok. L. S. BARÁTOMHOZ. 1877. Mí füz engem hozzád, azt meg nem mondhatom, Ah! de szűm érzi a ki nem mondhatót. Keresek szót, de üresen cseng ajkamon S nem testesíti meg az i g a z t — valót. Oh, de te azért megértesz jó barátom! Megérted azt, amire szót nem lelek: Nagy s szent titok — melynek kulcsát nem találom Szivemben az értted láng'ló erezet! Hogy szeretlek nagyon, kimondhatlauul, Jól esik szivemnek; — de a gondolat, Hogy az én szivem is kihűl s áldatlanul Ott porlik egykor majd a sírhant alatt, S akkor a szeretetnek ÍB vége . . . vége: Fáj, bár tudom, hogy csak ki nos sej telem. Mit lelkem alkot a jövő zord ködébe, De nem hisz és nem hihet sohasem. Mert oh, én lelkem mélyéből, hőn szeretlek. Szeretlek tisztán, szeretlek szabadon, Áwhár^ a "d fogva tartja még lelkemet. Nincsen lerázva a nyügző porhon. De, ha majd e bilincs is szerle-széjjcl hull, S lelkem a végtelenben szárnyra kel, Tán langerzeményem majd szavakra gyúl S a nagy, a szent titok is kulcsára lel! Kubányi Béla. Ml HASZNA? (Pápa, 1877. július 6.) Mi haszna, hogy arcképedet Elmerengve nézem, nézem, — Ha láttára szivemet csak Epedni és fájni érzem?! Mi haszna hő csókjaimmal Illetni e hideg képet? — Mindössze is lecsókolom Róla a szint, a főstéket. Fájó emlék nekem e kép, Jobb volna csak elfelednem; Mert mi haszna szeretlek én, Hogy ha te nem szeretsz engem!? V. S. J. mokat, melyeket Lukács Béla képviselő úr felhozott. Azonban eltekintve attól, hogy a magyar gyárakra nézve, miután itt túlnyomólag sajtolási gyárak léteznek, a célba vett intézkedés aránylag sokkal sujtóbb, mint az austriai gyárakra nézve, bátor vagyok magára a t. minister urnák az eredeti kiegyezési cukoradó törvényjavaslat indokolására hivatkozni. O maga azt mondja ez indokolásban, hogy nem jó a túltermelés következtében úgy is gyengélkedő magyar gyárakra nézve rögtönözve behozni ez uj adórendszert. Szükséges, hogy kellő idő adassék arra, hogy a várható reformhoz képest a cukorgyártást valamint az avval összeköttetésben levő különféle szerződéseket szabályozhassák és az uj viszonyoknak megfelelő berendezéseket és átalakításokat jókorán megtehessék. Tehát a t. minister úr maga méltóztatik elismerni, hogy szükséges egy bizonyos átmeneti korszak, szükséges, hogy különösen a gyengébb cukor ipar, — mely pedig okvetlenül a magyar,— berendezhesse magát, összes üzleti konbinatiójába bevehesse ezen uj rendszabályt. Már pedig hivatkozom a cukorgyárosok emlékiratára, melyben határozottan hangsulyoztatik, hogy már februárban tudni kell, milyenek azon számok, melyek az adóztatás alapját képezik, mert már február havában kezdődik a nyers anyag beszerzése és ezen beszerzésre a leendő adótételek befolyással vannak, sőt már áprilisban és májusban nagyobb kész cukorszállítás kötések is történnek. Ha tehát a cukor gyárosok most júliusban fogják megtudni, hogy mily új adóztatási alap fog fenállani a legközelebbi campagne alatt, azt hiszem, hogy minden cukorgyár, az osztrák is, de különösen a gyengébb, a magyar, érzékenyen fog sújtatni. Továbbá felhozatott a t. minister ur által, szintén az idézett indokolásban és beszédjében is a külállarnokhoz való viszony, hogy t. i. a retorsiotól kell tartani, hogyha a vertitionalis rendszer meg nem fog változni. Én nem tehetek róla, de ismét ellentétet látok az indokolás és a most felhozottak közt. Az indokolás azt mondja; „a küszöbön álló alkudozások lehetetlenné teszik, hogy már jelenleg végleges törvényjavaslattal léphessen fel a kormány, mivel a küszöbön álló tárgyalások eredményétől fog függni, mely álláspontot foglaljon el a kormány a cukoradó kérdésében. (Felkiáltás : Nem végleges intézkedésről van szó !) Tudom, hogy ez nem végleges rendezés, nem a célba vett reform, hanem az indokolásból azt veszem ki, hogy nem oly sürgős a külállamokkal szemben a változtatás, és hogy igenis addig, mig gyökeresen meg nem változtatjuk az adózási rendszert, és retorsióktól tartani nem kell. Általában, ha monarchiánknak ily retorsiotól tartani kell, akkor a ki látásban levő vámfelemeléaeknél sokkal inkáb kell tartani, láttuk, hogy ezen argumentum csak akkor használtatik, mikor a szorosan vett magyar szempontokat védjük, nem pedig akkor, mikor az osztrák érdekekről van szó. En mindazon adatokból, melyeket említettem, és azon tabellákból, melyekből néhány mutatványt voltam szerencsés a t. ház figyelmébe ajánlani, — továbbá Lukács t. képviselőtársam külön véleményéből azon meggyőződést merítettem, hogy ezen törvény javaslat majdnem kizárólag az osztrák pénzügyi érdekek • szempontjából lesz behozva. A 955000 frtnyi hiányból, mely állítólag ez évben mutatkozni fog, a pénzügyi bizottság jelentése szerint reánk 300000 frt károsodás fog esni. Már most t. ház én azt hiszem, hogy vagy létrejön, mit Lukács Béla t. barátom már hangsúlyozott, az uj kereskedelmi szövetség a vámközösség alapján vagy nem ; ha létrejön, akkor nem fog továbbra ezen 30%,-os kulcs alkalmaztatni, hanem az adójövedelem alapján, a mely 5%-ot tesz ki részünkre jelenleg, miután a mi cukortermelésünk, illetőleg adójövedelemnek azok V20 részét teszi (Ellenmondás a középen). Itt van az-indokolásban, itt világosan az van mondva, hogy Austriában 13 millió 274.579 méter mázsa, Magyarországban 665,346 méter mázsa répa esett adóztatás alá, a mi pedig, méltóztassanak utána számítani, netto 5%-át vagyis részét teszi a cukortermelésnek. Ennél fogva az én számításom az, hogyha létrejön a kereskedelmi szövetség vagyis a vámközösség fenmarad, akkor ezen arányban csak 5%-al fogunk részesülni a fenti arányban, vagyis mintegy 47—48 ezer frttal, a minek a kedveért bizony én az anélkül is hanyatlásnak indult cukoriparunkat még nagyobb hanyatlásnak kitenni nem akarom. Ha pedig nem jön létre a vámközösség, úgy most még korai arról intézkedni, meglátjuk, hogy lehet háztartásunkat ugy rendezni, hogy ne legyünk kénytelenek a magyar érdekeken kivül saját kárunkra idegen érdekeket is szolgálni. En t. ház az előadottak folytán, miután ezen intézkedés leginkább a magyar cukoripart fogja sújtani, mert évről évre hanyatlik.minek bizonyítására bátor vagyok a t. ház engedelmével még egy adatot felhozni, hogy t i. az osztrák adó jövedelem 1868—69-ben 4 millió 970 ezer frt volt és 1875—76-ban 8844000 vagyis száz percenttel növekedett, mig Magyarországban 1868-ban 831000 írtról 1876-ban 485 ezerre csökkent, Miután nem akarom, hogy ezen adófeieméssel a magyar cukoripar még jobban sujtasBék, miután pénzügyi előnyöket ez intézkedésből Magyarország érdekei azempontjából szinte nem várok és financiális érdekeink megóvását csak a restitatiók kérdésének megoldásától várhatom ; — mindezeknél fogva nem fogadhatom el a törvényjavaslatot általános tárgyalás alapjául sem, hanem hozzájárulok Lukács Béla képviselőtársam külünvéleményéhez. (Élénk helyeslés balfelöl). A harctérről. Ma már világos, hogy az európai harctéren az oroszok helyzete a dunai átkelés által korántsem javult; sőt ellenkezőleg, az orosz hadsereg ezen átkelés folytán három résare van szakítva, s igy egyelőre a rqm^lt gyors siket