Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-06-03

Melléklet a PÁPAI LAPOK 23-ik számához. A pápai önkénytes tüzoltóegylet ZASZLOFELAVATASI ünnepélye alkalmából. Üdvözlet a tűzoltókhoz. an az emberi kebelnek az embert magasztos tettekre ragadó indulata, a fe I e ba rá l szeretet, mely nem tekint barátra vagy ellenségre, nem mérlegeli tettének súlyát, csupán embert lát maga előtt, kinek segélyre van szüksége. Ezen emberbaráti testvéries indulat fogja megújítani és átalakítani társadalmunkat, ez hozta már eddig is léire számos jótékony egyleteinket, miknek feladata enyhíteni azon sebeket, mellyeket az élet, körülmények s társadalom okozlak. E humánus intézmények egyik kiváló képviselője a tüzoltóegylet, melynek tagjai önkénytes vállalkozással nemes hivatásuknak ismerik, pusztító tűzvész idején a lángár ellen törni, számító beosztással mindnyája egyért és egy mindnyájáért" jelszóval, egymást kölcsönösen támogatva megfékezni terjedésében, életet és vagyont menteni, sokszor még önélete kockáztatásával is. Városunk hasontörekvésü egylete e piinkösti ünnepek alkalmával tartja zászlófelavatási ünnepét; most nyer kezébe az egylet vezérlobogót, melynek lobogtatása mellett kitartó buzgalommal, vészt megvető rajongással rohanjon embertársai vagyona védelmére. Föl polgártársak e zászló alá, hogy minél többen legyünk a testvéries egyetértésben, akikre veszély idején a megtámadottak biztossan számíthassanak ! És ti kedves vendégeink, más községek tűzoltói, legyetek szívélyesen üdvözölve, hogy ami egyletünk örömünnepében résztvenni eljöttetek. E testvéri kapocs fűződjék szorosabbra a találkozás állal; hassatok oda, hogy bensőbb egyesülés, többszörös érintkezés és jólakaró eszmecserék utján a tűzoltó egyletek ügye mindjobban felvirágozzék és ez állal társadalmi bajaink egyike orvosolva legyen! Legyetek még egyszer és újból falaink közt üdvözölve! Pápa város lakossága őszinte szeretettel nyújtja felétek jobbját és osztja meg örömét! Zászló-felavatási ünnepély. Megérkezett a várva várt nap. Holnapi napon megkezdődik városunkban derék „önkénytes tűzoltó egyletünk" zászlófelavatási örömünnepe, mely egylet méltán megérdemli, hogy városunk polgársága is osztozzék örömében. Kég nem törtónt oly szép ünnepély városunkban, mit ez alkalommal tűzoltó tes lületünk bemutat, hisszük is, hogy polgártársaink derék tűzoltóink méltóságához illöleg. ez ünnepélyen tömegesen részt vesznek Ez azon egylet, mely e jelszóval ,,Egy mindnyájunkért, mindnyája egyért" a vész idején életét és mindenét veszélyeztetve, lel késült kitartással, minden érdek nélkül, működik. Hogy ez örömünnepély létrejöhet, köszönhető leginkább Nagyméltóságú Gr. Wallis Gyuláné, született Somogyi Ilona Grófnő ö nagyságának, aki belátva derék tűzoltóinknak embertársaik iránti önfeláldozó tevékenységét, s ezen kivül mindennek ami szép és üdvös, hü gyámolitója és pártolója levén, örömmel ragadá meg ez alkalmat ismét megmutatni, hogy nemes szíve kész ez üdvös egyletnek segédkezet nyújtani, örömünnepének kivitelében, azáltal hogy a zászlóanyaságot elvállalni méltóztatott. Legyetek büszkék, pápai önkénytes tűzoltók, zászlótok anyjára! mert a vész idején szellemileg örökké veletek lesz ! az ö magaslelkü keble is lángolva töldobog, midőn a vész idején az emberek jajkiáltásai az egekig tölhangzanak. Önfeláldozó müködéstek alatt emlékezzetek zászlótok anyjára, kétszeres erővel fogjátok a pusztító langokat a jajveszéklö emberek fejéről elhárítani, hisz ekkor az ö szive is elszorul a szerencsétlenekért! Adi( m a mindenható e nemes szivíi grófnőnek * o hosszas egészséget, hogy drága hazánkban, gazdag bőkezűségét és számlálhatlan jótékonyságát minél tovább gyakorolhassa ! Nem mulaszthatjuk el köszönetünket kifejezni c nemes város képviselő testületének is, midőn ez ünnepélyt magáévá tevé és tőle kitelhctöleg mindent elkövetett, hogy ez ünnepély a zászlóanya és derék tüzoltóegyletiink méltóságának megtelelöleg a legnagyobb díszszel végbemehessen. Köszönet városunk díszes hölgyeinek, kik szinr^j 7 tón ez alkalommal kezet nyújtanak mint,,koszorús hölgyek" az ünnepélyt megjelenésük által díszíteni! Köszönet városunk és vidéke hölgyeinek, kik a kisorsolandó tárgyak adományait e szent oltárra letevék, mintegy buzdítva derék tűzoltóinkat a további fáradhatlan munkásságra ! Köszönet mindazon vidéki tüzoltóegyletek és azon számos nem tűzoltó vendégeinknek, kik megjelenésük által ünnepélyünket emelik ! Hogy e város és vidéke összes polgárai ez ünnepély menetrendjét ismerjék, az következőkép van megállapítva : Junius 4-én. (Pünköst napján). 1. Reggeli 4 órakor 12 tarack lövés az uradalmi kastély előtt. Az összes lakosság házaikra nemzeti lobogót tűznek ki. Minden vonat inegérkr/.ésekor G tarack lövés történik a kalvária háta mögött. Mind ez alkalommal, délelöti és délután a szállásolási bizottság, a vasútnál a vendégeket fogadja, a megérkező vendégeket ugyanitt elszállásolja, és a a kalauzok által szállásaikra vezetteti. Az érkező vendégek mállnut az e célra rendelt bizottság átveszi és kocsin előre a vendég szállására rendeli. A megérkező vendégek kényelmére 20—25 fogat kirendeltetik, azon eshetőségre, ha az idő kedvezőtlen találna lenni. A megérkező vendégek ebéd után fekete kávéra a helybeli tűzoltókkal találkozva összejönnek a ,,tűzoltók kávéházába" Biringer Károlynál, hol is fáiiá, AZ ÖNKÉNYTES TŰZOLTÓKHOZ. »

(A pápai önkénytes tüzoltóegylet zászlószentelés! ünnepélyére. lH7ti. junius 4. iként tagadhatná meg a szív önmagát?! T Nincs még kihalva, nincs, a tisztaérzet; Í

Piszkos folyam, a mely az élten zajlik át, De néha partra vet még egy egy gyöngyszemet. A jobb rész sikra száll, midőn a vész kisért, Egyért mindannyian és egy mindannyiért. Van még, ki sikra száll s uem kér hiu babért, A mely üdítené kiizzadt homlokát; Hogyis kivárnia bért nehéz küzdelmiért. Ki eszméért hevül feledve önmagát ?! Jutalmát a nemes szivében hordja már, — Reá az öntudat ölelő karja vár. Ti, kik megküzdeni a sikra szádotok, Egy eszméért, a mely dicső, nagy és nemes, Ha szivetekben is a tiszta láng lobog, S küzdelmitekben a vész gyakran felkeres: Ki megrettenne, tán akadna szolga, rab?! Szivetekben a láng elolthatatlanabb. 9 Es bár a kósza hír uem kapja fel neved, Ne hidd, hogy uem nyered dicsőbb jutalmadat; A hála szózata a mely feléd rebeg, Egyetlen köny, csupán, a mely szívből fakad; .Midőn vészben segítsz, balsorsban adsz vigaszt, A legszebb pályabér, oh hidd el nékem azt. Fel hát, magasra fel a zászlót, mely alatt Feriiként küzdeni szent fogadást tevéi; lleája büszke légy, felejtsd el önmagad, ÍS ha tiszted megtevéd, jutalmat is nyerél. Fel hát, segíteni a sorsüldözött ügyén „Egyesült erővel a vészéi y i d ej é n !

u Pap Kálmán. Adolfine. Beszélyke, irta Zollai. Adolfine szép leány ; ajkainak mosolya hajnalhasadás ; szemeinek tekintete élteti) napsugár, ha kedélye derült, lesújtó villáin, ha a haragnak szenvedélye dul keblében. Fekete fürtéi kacéran omlanak alabastrom homlokára, mintha holló szárnyak simulnának hólepelre ; kedélye derült, csalogató, mint a májusi nap, vagy hirtelen keletkező s múló zivatar, mint a juliusi fergeteg. De Adolfine nem csak legszebb leány X, városában, hanem egyszersmint az élő divatkép is. Neki vannak a legszűkebb ruhái és legnagyobb frizurái, legszebb csipkéi és legizlésesebb ékszerei. A leírt tulajdonságoknál fogva nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy Adoltine közbeszéd tárgyát képezte a városban, söt igen természet — már t. i. kis városi természet — ellenesnek kellene tartanunk, ha ez uem igy, de fordítva volna. A kisvárosi közönségnek szokása, s igy második természete, hogy mind addig, mig a leány leány és nem menyasszony, mindig azon töri a fejét, azt kutatja, arról tanakodik, hogy ugyan ki is lehet ennek vagy amannak udvarlója? s ha végre két három egyén szerencsésen kisütötte, hogy a kérdéses leánynak bizony más nem lehet, udvarlója mint X., azonnal találkozik olt hat is, kik az Y-t tartják elfogadott udvarlónak. Igy képződnek azután pártok, melyek mind addig vitatkoznak egymással, mignem a leányból menyasszony letc. Es ekkor? Nem vitatkoznak többé, hanem szépen kibékülnek s egy-egy csésze kávé mellett eltakarják mindazon árnyoldalakat, tévedéseket, botlásokat, melyeket a menyaszszony bir, vagy elkövetett, noha ezek legnagyobbrészéről a menyasszony semmit sem tud, söt még hasonlókat azokhoz nem is álmodott. De ezeket azért mégis el kell mondani, mert ez már kisvárosban oly annyira szokás. Így volt ez X-ben is. Minden összejövetelnél találgatták, ki lehet azon — szerintük — boldogtalan fértiu, kit Adolfine hajlandó volna udvarlójaként elfogadni ? mig nem cgy