Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-06-03

a két ünnepben egy jó zenekar mulattatja az ott megjelenő, ugy a helybeli mint a vidéki vendégeket. A fekete kávé után a vendégek elkísértetnek a városunkban létező csekély nevezetességeket megtekinteni, u. m. várkert, kisdedovoda, uszoda, apáeazárda stb Délután 3 órakor a helybeli tűzoltók a vendégekkel összejönnek a polgári-kör kert helyiségében, és innét azonnal kivonulás történik a városi lövöldébe díszlövészetre A diszlövöldözés után az összes társaság 7 óra kor elindul az ünnepélyre rendezett , Bányarém

4 színmű díszelőadására, melynek kezdetét 0 tarack lövés jelzi. Az este 7 V

2 órakor megérkező vonaton a győri tüzoltóegvlet zenekara a szállásolási bizottság által fogadtatik, külön fogatokon a szállásukra vezettetn * n nek, honnét azonnal a szini előadásra mennek játszani. íSzini előadás után a színházban volt tűzoltók sorakozva a zenekar kíséretében, levonulnak a polgári kör kerti helyiségébe, ismerkedési estélyre. Az ismerkedési estélyen a vidéki tüzoltóegyletek üdvözöltetnek. Ennek kezdetét ti tarack lövés jelzi. Az ismerkedtetési estélylyel az első ünnep befejeztetett. Junius 5-én. (Bűnköst hétfőn Hajnalban 3 és 4 óra között az uradalmi kastély előtt 12 tarack lövés jelzi az ünnepély kezdetét. A győri tűzoltó zenekar 4 órakor a sétatéren megkezdi működését és városszerte különféle válóíratott darabokat játszik. A zenéhez a helvbeli kür H v tösök és dobosok csatlakoznak, zene szüntével fel váltva fújják és verik az ébresztőt A zenekart egy helybeli tűzoltó kiséri. A helybeli ugy a vidéki tűzoltók küldöttsége a soproni tűzoltó egylet indítványa tárgyalására reggeli pont 8 órára, a városháza nagytermébe gyülekezik tanácskozásra. A helybeli tűzoltó kürtösök és dobosok 9 óravárosszert összehívót fújnak . Az összes helybeli, ugy a vidéki tűzoltók a városi örtanyára gyűlnek, honnét kettős rendbe sorakozva, teljesen felszerelve, 9% órakor zeneszóval az új és szél utcán keresztül a lőtérre vonulnak a zászló-felavatási ünnepélyre. Az összes tűzoltók a zászló-fölavatáskor három szöget képezve, a pápaiak a nagytemplomnak szemközt, a vidékiek felosztva az ünnepi sátor mellett jobbra és balra mintegy 10—12 öl távolságra. A tűzoltó c?apatok háta mögött a honvéd zászlóalj sorompót képez, ezek után a helybeli, úgy a me ' gyei rendőrség, ezek háta mögött a néző közönség foglal helyet. Mig a tűzoltó csapatok helyeiket elfoglalják, az alatt a zászlóanya, koszorús leányok fogatokon gyülekeznek tek. Tóth Lajos úr lakására ; valamint a vidéki nem tűzoltó vendégek, úgy ez alkalomra kinevezett városi képviselőtestület, a helybeli tiiz oltó-egylet választmánya, a megyei, városi és állami tisztviselők, a m. honvédségi tisztikar, az ipartár sulatok stb. Az ünnepi, illetőleg a tűzoltók által bekerített három szögbe, a tönnt megnevezett küldöttségek belépti jegygyei láttatnak el, ennek hiányával oda belépni senki sem jogosult. A nagy templom előtt felállított ünnepi sátor zöld ágakkal és lobogókkal földíszítve leend, mely alatt helyet foglal a zászlóanya, ez előtt egy asztalra téve a fölavatásra készített zászló. A zászlóanya körül 50 — 60 koszorús hölgy foglal helyet. Ezek háta mögött az ünnepélyre hivatalosan meghívott vidéki, ugy a helybeli vendégek. Ez ünnep kezdetekor 12 lövés történik. A fölavatásra készült zászló az ünnep előző napján tek. Tóth Lajos úr lakására vitetik, honnét elhozva a helybeli tűzoltó alparanesnok, két főtiszt és a zászlótartó az ünnepi sátor alá, a zászlóanya elé tészik. A helybeli főparancsnok a zászlóanyát, a többi helybeli tűzoltók pedig a koszorús hölgyeket az ünneplő sátor alá kisérik. A fölavatásra készített zászlónyél szegelésének előmunkálatával egy tűzoltó bizatik meg. A szegbeverés következő sorrendben történik. 1. a zászlóanya, 2. a főispán, 3. az alispán, 4. a helybeli polgármester, 5, honvéd alezredes, 6. őrnagy, 7. hat koszorús hölgy, 8. a városi küldöttség, 9. a helybeli egyleti elnök, 10. a helybeli tűzoltó főparancsnok, 11. a helvbeli lelkészek, 12. az ipartársnlatokból egy tag, végre a helybeli tözoltóegyletböl két köztüzoltó. A szegverés után a helybeli tüzoltóegvlet elnöke a felavatott zászlót kezébe veszi és az e célra készített emelvényre lép és beszédet tart. Az egyleti elnök beszéde befejeztével átadja a helybeli polgármester kezébe, s az addig tartja, mig a városi küldöttség egyik tagja, t. Nagy Boldizsár városi főjegyző beszédet tart a néphez, e beszéd után a polgármester a zászlót átadja a város ueveben a helybeli tűzoltó főparancsnoknak, ki egy rövid beszéd után átnyújtja a zászlótartónak két tőtiszt kíséretében. Ezen beszédeket 12 tarack lövés jelzi. Mialatt e beszédek történnek, a koszorús hölgyek a vidékről megjelent tüzoltóegyletek zászlait, ugy a zászlónélküli küldöttség elnökeinek emlékkő szolút nyújtanak. A főparancsnok, midőn a fölavatott zászlót a helybeli tűzoltó zászlótartónak átadja, az alparanesnok, az összes tűzoltó csapattal mintegy imára tisz telegtet, mi alatt a zenekar a Szózat ot zengi; ugyanez alkalommal 12 tarack lövés történik Ennek végeztével az alparanesnok az összes helybeli, ugy vidéki tűzoltó csapatokat kettős rendben felállítja és az ünneplő sátor előtt, hol a vendégek léteznek, tiszteleti elölépést tétet. Az előlépés után az alparanesnok az összes csapatot fölállítja a nagytemplom nyugoti oldalán, és innét a helybeli tűzoltó tisztek a zászlóauya tisztelgésére mennek, honnét a koszorús hölgyeket fogatokon szét hordják. A zászlóanyát pedig a főparancsnok fogat jához kiséri. valaki titokteljes arccal elmonda, hogy Adoltine ud" varlója nem lehet, más mint Fekete Olivér, mert a nevezett majdnem mindennap megjelen házuki.ál, Alig vette azonban a hir szárnyára ezen állítást, máris inegcáfoltatott, mert hiszen köztudomású dolog, hogy Adoltine és Olivér közeli rokonok, s igy Olivért csak is a rokoni kötelék fűzi Adoltinhez. Ezen állítás sem tarthatta magát, mert harmadik ol dalról ismét az mondatott, hogy az meg még köztudomásúbb dolog, miszerint Adoltine a bálokban az első francia négyest mindig Olivérrel táncolja, mit nem az oly egyének szoktak tenni, kik csak rokoni, hanem olyak, kik más viszonyban állanak egymáshoz. Ezen fontos argumentummal támogatott állítás o o már kezdett honossá válni X-ben, midőn egy negyedik egész bátran kimondd, hogy senki sem tud semmit a dolog milétéböl, mert az ö biztos tudomása szerint Adoltine épen tegnap váltott jegyet Fehér Bódoggal. Bersze, hogy erre a hirre azután mind elhallgatott, s lesték vájjon megvalósul e majd vagy nem? előre is elkészülve levén arra, hogy akár igy, akár amúgy döl el a dolog, napi lendre ismét Adoltine tűzetik ki. Hogy azonban legalább mi ne legyünk sokáig bizonytalanok Adoltine szive vonzalmáról, keressük öt fel, s ha lehet, tudjuk meg, mi igaz a sok mendemondából. A mint bélépünk hozzá, épen a legújabb regéuyek egyikét dobja félre a kecses hölgy s felugorva pamlagáról a zongorához lépett. Néhány pillanat múlva ugrálni kezdtek a zongora billentyűi kicsiny ujjai nyomása alatt, s meglehetős roszul adák vissza egyik szép népdalunk mélabús melódiáját. Még be sem fejezhette a megkezdett népdalt Adoltine, midőn az ajtó megnyílt, s azon egy magas termetű, komoly arcú, mintegy 26—28 éves ifjú lépett be, ki a helyi tűzoltó egylet egyenruháját viselte. A belépő itju egyike volt azon alakokuak, kikben a legszigorúbb kritika sem képes ugy a test alkat, mint arcvonásokban megrovandót találni, s mégis az egészei együttvéve szépnek nevezni nem lehet. Magas homlokát gesztenye szin fürtök árnyékolták ; szabályos ajka felett valamivel világosabb szinii bajusz nyugodott, mely fölött finom metszésű sasorr állott őrt. — Isuiét parádézunk ! V szóla némi gúnynyal a kölcsönös üdvözlések után Adoltine, hamis pillantást vetve az egyenruhára. Nem értem, hová céloz az én kedves unokahúgom,— felelt a jött, ki nem volt más, m ni Fekete Olivér. — Nem V! ej-ej ! mióta hanyatlottál annyira, hogy a célzásokat sem érted. — Azt igen nehéz lesz meghatározni, mert hová az ember még el nem jutott, onnan vissza sem terhet; vagyis más szavakkal, eu soha sem szerettem értem a célzásokat, mert gyakran félreérti azokat az euiber, minek nem a legjobb következményei szoktak lenni. — Ha ha ha! de komoly vagy te ma, ugyan mibajod van? — Ma épen az, a mi máskor ; te legjobban tudod, mi vonta kedélyemre a komolyság, vagy talán helyesebben, a báuat fátyolát. En V ! kiáltott fel meglepetten Adoltine, éu semmiről semmit sem tudok. — Nem akarsz tudni , kedves Adoltine, — szóla Oliver egy erőltetett mosolyt csalva ajkaira. — Csalódol Olivér, én mit sem tudok. — Jól van tehát, tudatom veled azt, ha megengeded. — Igen ! Igen ! mond el, s majd segítek bajodon, — ha lehet; válaszola Adoltine, a ket utolsó szót vontatva ejtve ki. — ígérd meg tehát, hogy segíteni fogsz,— esdekle Olivér. — Mint tehetném én ezen Ígéretet már most, midőn még azt sem tudom, hogy tulajdonképen min kell segíteni ? Hátha valami lehetetlent kívánsz ? — Nem fogok lehetetlent kívánni. — Hátha általam nem teljesíthető kívánságot V — Csak is általad teljesíthető az. — Hátha, — de nem, nem teszek több ily ellenvetést, mert látom, hogy mindegyikre igen könyen felelsz ; előre nem ígérek semmit, utólagosan mindent mi a lehetőség és tehetségem határain belül fekszik. Olivér vonásai e szavak után elsötétedtek ; ugy nézett ki az ifjú mint a büszke hegy, melynek koronáját felhő borítja; keble elszorult, szive majdnem hangosan dobogott, s egész alak ja a belső küzdelem jelét viselte magán. Adoltine előtt nem maradt titok e változás, sőt valószínű, hogy annak okát is gyanította, de hallgatott, Végre Olivér törte meg a csöndet. Előbb azt mondád, kedves Adoltine, hogy nem tudod, miért borongó egy idő óta kedélyein; előbb sem hittem szavaidban, s ne neheztelj, ha most is kétkedem azokban. Engem nem csupán a rokoni vonzalom csatol te hozzád, hanem egyéb is, s azt hiszem hogy ezen egyéb vonzalmat, bár szavakban nem, de tetteim, viseletem által előtted már többször elárultam, észre nem venni egy oly nőnek mint te vagy, majdnem lehetetlen, legalább én annak tartom. — Ne szólj közbe kérlek, légy szíves kihallgatni, rövid leszek. Igen Adoltine, én te benned uein csupán az unokahugot szeretem, hanem egyszersmint az ideált is bálványozom; te azonban nem akartad eddig észrevenni, hogy én mily forróan szeretlek, s ezért elmondtam ezt neked most, mert már nem fojthathattam többé vissza, s nyugodtan vártam válaszodat, habár három negyedrészben bizonyos vagyok a felöl, hogy halálos ítéletein lesz válaszod. E szavak után Adoltine fölemelkedett üléséről, oda lépett Olivérhez, karjaival annak erös vállára támaszkodott, bibor ajkát oly közel vivé Olivér arcához, hogy ez forró lehelletét érzé, s következőleg szólt. — Látod kedves Olivérem, te igen jó fiu vagy, én téged igen szeretlek, de csak ugy mint unokatestvért szeretni lehet.