Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-04-29

III, évfolyam. 18. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap V pápai jótékony nőegylet- az ismeretteijesztóegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ..Memir

w-e«rvlet A lap szellemi részét illető közlemények » szerkesztő lakásárad \nna-tér t á 46. sz. a küldendők. Előfizetési és tördelési dijak, felszőllamlások, a kiadói teendőkkel mellőzött Wajdits Kill'ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal s/.einhen, intézendők. Papa, fltavaszlió .Megjelenik c lap hetcnkiiit egyszer, szombaton, egy íven. Lu/>lulai<lonns v felelős szerkesz-lő I*. Szabó liái'ol. Klolizotésl «Jíjulvl Kg\ évre 6 fr Félévre ."> fr. Negyedévre 1 ti- ,'iü kr. A llll'detósi díjak térfogat szerint számitatnak : 18Q eentim. 20 kr, .'>0Q cenlimeterért 50 kr, 70[^) eentimeterért 70 kr. I0UQ eentim. I frt, I;»0Q eentim. I fit in kr, 200Q centim. 1 ft, Hfl kr, r>(MlQ e.«nlim. -1 Irl. 10 kr, 4<MIQ eentim. "» Irt. \ közbeeső lérl'og: toknál a következő magasabb fok 'lí|ja »/áinitatik. Itélyegilij mindig kiilön fizetendő. A hitoktatás itóve hazánkban. OJ hídi béke s holdog

>ssij?nak. hogv anélkül egészséges élelfejlödés, haladás még csak nem is képzelhető. — Senki sem műveli annyira, hogy vallásra szüksége ne volna: sőt a műveltség történelmének ezredéves folyama azl kiálltja felénk hangosan, hogy a világmozgaló nagy szellemek. a történelemnek irányi adó szárnyas géniuszok. lelkesedést, kitartást, ügybuzgalmal minMi e mételyes szellemirány lábraknpásál egyáltalában nem helyeseljük: sőt elítéljük és J ogy a vallás nem csak az ember legben- kárhoztatjuk. — A vallás az emberkebel legtöbb szükségleteihez tartozik, hanem egv- j bensőbb szükségei közé tartozik, s oly alapV. v v szersmind a társadalmi I e g k é n y e s e b b és | tényezője az állami és társadalmi éleinek, a csaI e g m a g a s z l <> s a b b kérdések egyikét képezi. ugy hisszük, erről a nyájas olvasó épen ugy meg van győződve, mini mi. a kik jelen sorokban a hit- s vallás o k t a t á s kérdéséhez kívánunk, még pedig lapunk irányához s programmjához hiven. röviden hozzá szólani. A vallás fogalmával igen kevés ember van. kivált a mai magát felvilágosultnak nevező s hinni szerető korban, mondjuk igen kevés ember van j dég a vallásos ihletség forrásából merítettek, tisztában —A művelt osztály ugy véleke- Egyik az ablakhoz kívánkozott halálos ágyán, dik. hogy a vallás csak az egyszerű népnek való, hogy a világmindenség háztartásának magaszhogy zabolátlan vágyai s szenvedélyei megfé- j tosságában nyilatkozó istenséget még egyszer kezdessenek.—s templomi vallásos gyakorlatokról, láthassa: másik több világosságért könyörgött, kultuszról még csak tudni sem akar: sőt haj- hogy a léttitkok fátyolán átláthasson, s a hit bilandó azt hinni, hogy a társadalom v a 11 á s nél- j rodalmának végetlen téréit szellemével át és át kiil el is lehetne. S fejétől büdösödvén a hal. röpködhesse. a társadalom alsó rétege, a nép is kezd már el- Mindezek a legbensőbb s velünk született szokni a templomoktól s nem csinál belőle lel- vallásos érzés legmeghatóbb nyilvánulása!. kiismeretes kérdést, hogy a templomi órát melyek azt mutatják, hogy az emberi szervezel kávéházak s kaszinókban töltse el. — A tömeg nem csak fizikai vegyrészek s anyag parányok vallásossága, mely csak puszta külsőségekben összetételének gépies működése, hanem egynyilatkozik. úgysem sokat ér: ha jó könyveket szersmind a szellemnek lakóháza, mely szellem olvas odahaza, vagy ujságlapokat az olvasokö- Isteni keres s egy felsőbb valóság léteiének hirökben, talán még több tudományt s bőlcseséget lében talál megnyugvást egyedül, szerezhet magának, mint a misében vagy a Csak szánni és mosolyogni tudjuk lehat azolemplomi ige hallgatásában. kai. a kik akkép gondolkodnak, hogy nekik vallásra sziikségok nincsen, hogy a vallás csak a buta tömegek fékentartására rendeltetett. Montijuk. az ilyeneket mi csak szánni tudjuk: s nem tartózkodunk kimondani, hogy a műveltség épen a legbensőbb s legmélyebb vallásosságban nyilatkozik.— Nem vagyunk elfogultak a vallásosságban. Elismerjük mi is. hogy a puszta külsőségek s egyházi szertartási lények gyakorlatában nyilatkozó vallásosság, bizony nagyon keveset ér. s csak semmi azon vallásossághoz képest, mely a honpolgári legfenségesebb erények gyakorlatában a társadalmi közjó, világszabadság s boldogság oltárára hozott áldozatokban dicsőül meg: De midőn ezt kimondjuk, bátran hangoztatjuk azt is. hogy a műveltség műveltebb foka senkit sem ment fel a templomi kultuszok gyakorlatától, senkit sem ment fel azon legszentebb kötelezettség teljesítése alol. hogy gyermekét az iskolai vallásos oktatásban részeltesse, szellemeknek a vallásos életállapot s bensőséget ez által is megadja. Igen is a kötelezett iskolai t a nt á r g y a k közül a valláserkölcsi t a nany a gna k se m szaba d k i ma radni; s ak á rmint g o n d o1k odj é k a m a g á n a k tetszelgő á 11 i b e r a 1 i s 111 u s. a hitoktatást még iskolai kényszerrel is keresztül kell vinni. Pereszlenyi J<í it os. ^ AWlft IK IIIT

KTLKNNKk MONDTÁL itetleunek mondtál Kngemet leánvka; jr - • , ^ Kedves komolysággal 1 Tanítal vallásra. Ks iinc megtértein S most elődbe tárom Az én üdvözítő Igaz hitvallásom. Hiszem, hogy ki téged l'illanatra látott. Feledi a földet Ks a túlvilágot. Hiszem, hogy szentednek Hu bájos sugara Tündöklőbb, mint az ej Csillag ragyogása. 9 Kh hiszem, hogy utam Akármerre tér el: Szeretni fog lelkem Forró Hzenvedély lyel. Dehogy az érzemény Szivemből kihaljon, Kzt az egyet soha Ncm hiszem s nem vallom. — Hogyan?—kérded lányka — f Kii nem igy taiu'ték.

w 9 Ámde ez és a közt Nem nagy a különbség. Te oktattál lányka Szeretet vallásra; Vallásom pedig a Szerelem vallása. Tuba .1 áuos. Horki bácsi. — Kurrujz. — Irta Belányi Ferenc. (9. folytatás)." Eleinte Horki báesi nein merte a dolgot szóba hozni, mert a nö igen lassan épült, s mindig igen ideges és beteg lön, ha az esemény szóba hozatott. Később pedig, mikor már erösebb volt az ápoltnak idegzete, senki a házban, sem Zsuzsa asszony, se Pál szolga, se maga Horki báesi nein akarták a kérdést fölvetni; mert téltek azon eshetőségtől, hogy a liatal hölgy nemmel felel, nem akar védelmük alatt maradni. A hála és ragaszkodás érzetét ugyanaz első perctől fogva tanúsította; de ezzel annyi gyengédI séget, figyelmet egyrészt, kedélyderüt, jó kedvet és ! gyermekdedséget kapcsolt össze másrészt, hogy lassanként nemcsak valamennyi kedvence lön, de ha jókedvű csevegését nem hallották, szintén üresnek tetszett a ház. Láthatni lehetett, hogy az egyszerűség, kedélyesség s valódi jellemtisztaság, mely e hajlék fölött lengett, a tiatal nö Ínyére volt, tetszett neki. A gyógyulás, a mint mondánk, lassan ment, s igy első időben minden gond a háznép — Horki bácsi és két cselédje részéről — oda volt irányozva, hogy a beteg kedvét lelje. A beteg, vagy is a gyógyulóban levő hölgy pedig annyiban tisztában lehetett, hogy addig, mig az orvos meg nem engedi, e házat el nem fogja hagyni. Ennyit Horki bácsi kijelentett neki. — Mert - tnondá, - a ki egyszer hozzám, az én oltalmam alá menekül, s kit én védelmem alá el is fogadok, az ne mondja, hogy én egy percig megrövidítettem azt, mire igénye lehetett. S ettől engem meg nem ingat a — Herkó páter sem — S Horki bácsi meg is tartotta szavát. Nem maradtak el ugyan a kísérletek a tiatal hölgynek a curiából ki hozatalára nézve, — nem ugyan a Herkó pater, hanem az uri lak részéről. A tiatal Szemlaki ugyan már nem mutatkozott; de jött helyette libériás inas, illatos levéllel, a méltóságos grófnő részéről ,,az én kedves Margitomnak" címezve. E levelet az öreg Horki bácsi szépen zsebredugta, s délután Pál gazdával visszaküldte ; rá volt irva az orvos kezeirásával