Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-01-08

6. Pótlék hátralékok után a tanács inditvái.yáhnz képest, A királyi adóhoz hasonlóan minden előző évi hátralékostól késedelmi kamat szedetni határoztatott. 7. Városi italmérési jog;, valamint az Anna templom melletti holthelyiség bérl>eadása jóváhagyatott. 8. Ilirseh Náthán fakereskedónek a városi tanárihoz nyújtott kérvénye, mely szerint ő a jelenleg, Antal (iáhor ur tulajdonát képező szeredi Kovács-féle telken sajúr költségére, ejjv kényelmes, és célszerű színkört épiteni ajánlkozik, ha a város garantiát vállal arra nézve, hogy ÍO éven át minden színtársulat, és mutatványos azon helyiségben köteles előadásait tartani. Szilágyi .József. íjyurátz Ferenc, N'ághó János, Békássy l.ajos. I.öwenstein Adolf, Timár Elek, Polgármester és kapitány urakkal, a terv megvizsgálása és véleméfcyes jelentés végett kiküldetnek. 9. Szente Gáhor bormérő folyamodása zárórai kihágás miatt reá rótt pénzbírság elengedéseért, A büntetés elengedtetik, rendőrileg megdorgálandó. Schlesinger Rudolf kávés két rendbeli, Biringerés Löwy kávésok szinte kétrendbeli, és »Schwarz Sándorné sörödésné felebbezéseik a városi tanácsnak őket záróra áthágásért elmarasztaló végzései ellen. Elvettetnek, a tanács határozata helyben hagyatván. Vadas József felebbezésében sebes hajtás miatt öt elmarasztaló két egybehangzó végzés ellen. A marasztaló tanács-végzés helyben hagyatik. Polgármester ur jelenti miszerint az 187t» évi költségvetés a mcg\chatósága által jóváhagyatott: továbbá hog\ Lovas kaszárnyánknak a m. kir. 71. llonv : zászlóalj részére történt bérbeadásáról szóló szerződés, a megyehatóság által szinte jóváhagyva visszaérkezett. JS hogy Kőrössi Antal veszprémi lakos ügyvédnek a tagosztályi ügyben díja kifizetését. O excja Esterházy Pál gróf ur, magára vállalta: Tudomásul vétetnek. Pénztárak váratlan megvizsgálásáról szóló jelentés: szinte tudomásul szolgál. Jegyzökönyvet hitelesitni: Szilágyi József, Perlaki íiéza, Brader Sámuel. Vághó János és Antal (iábor urak kéretnek fel. Páp;t városa képviselőtestületének felirata a/, országgyfiléshüz az önálló vámterület érdekében. A magyar korona országai és ö felsége többi királyságai és országai között az I8f)7-ík évben 10 évre kötött vám- és kereskedelmi szerződés 1870» év Decemb. 28-án lejárván, legközelebb megkezdődnek a tárgyalások a két kormány között a vám és kereskedelmi ügyek szabályozására nézve. Mivel ezen ügy az állani minden polgárát legközelebbről érdekli, bátorkodunk ez ügyre vonatkozó óhajainknak a mélyen tisztelt képviselőház előtt kifejezést adni, és szemben azon mozgalmakkal , melyek O Felsége többi királyságai és országaiban a közös vámterület fentartása s egyúttal a közös vámok feljebb emelése érdekében megindultak, mulaszthatlan kötelességünknek tartjuk a mélyen tisztelt képviselő házat alázatosan kérni : hogy kj fejezett óhajainkat, a mennyiben az a köz-álladaloin érdekeinek veszéIveztetése nélkül történhetik — ezen ügv elintézéséuél figyelemre méltatni szivesketljék, Mélyen tisztelt képviselő ház! Az 18G7-ik évi vám és kereskedelmi szerződésnek alkotói utólago. san maguk elismerik, hogy e szerződés megkötésénél nem voltak eléggé ovatosak a magyar állani érdekei megvédésében; nyiltnn bevallják, hogy nem voltak elég előre látók annak pénzügyi következményei megítélésében.Alig vonatik mai napság kétl ségbe többé, hogy ezen szerződés káros hatással van mezőgazdászatunk, iparunk, kereskedelmünk és állami pénzügyünk rendelkezésére és !gv annak je; lenlegi alakban való tovább fentartása előbb utóbb i állami létünket ásná alá. Mindez átalánosnn elismert és tudott tény. Mi azonban bátorkodunk kifejezést adni azon meggyőződésünknek is, hogy a mostani vám — és kereskedelmi szerződésnek hátrányai hazánkra nézve máskép nem , csak az önnálló vámterület felállítása által szüntethetők meg oly mérvben, hogy ne csak pénzügyi kárunk térüljön vissza, a fogyasztási adókban, — hanem az ezen adó alapját képező jövedelem is az ország gazdászatának váljék javára. Nem véljük ezt elérhetni bármely előnyös kereskedelmi szerződés által sem, ha Austriával közös vámterületben maradunk; mivel ez esetre fogyasztási adóinkat, melyek majd minden termelésünkre befolyással vannak, nem szabályozhatjuk saját érdéit, k szerint; mivel saját termel vény cink elárusítana érdekében nem nyithatunk alkalmas piacot, nem nyújthatván a külállainoknak az ö terményeikre nézve megfelelő kedvezményeket, mivel nem gyakorolhatunk semmi befolyást kereskedelmi mérlegünk alakulására. Ezen nagymérvű hátrányok megmaradnának a közös vámterület mellett még akkor is, ha Ausztria hajlandó lenne nekünk mindazon kárt, — mit a fogyasztási adóknak közös vámjövödelemböl visszatérítése, az osztrák fogyasztási adók egy részének magyar honpolgárok által fizetése, a közös vámjövedelemben aránytalan részesülés által szenvedünk - megtéríteni. Pedig ezeu összegeknek, melyek jól felszámítva annyira mennek, hogy az osztrák kormánynál javaslatba hozni sem merjük,Austria által megtérítését épen nem reménylhetjük. ! De ha e veszteségek visszatérülnének is, csak penzücvilcir válhatnának hasznunkra, nemzetgazdászatilag pedig nyomtalanul tűnnének el, mint eltűntek Spanyolországban az Amerikai bányákból szállított milliók, nem növelvén és táplálván semmivel a munkaerof, mely minden jóllétnek egyedüli alapja. És mindezen károk a vámterület közösségéből szükségkép következnek, mert a vámterület közös sége a tudomány tanúsága és eddigi tapasztalatok szerint cirvenlötleu <razdászati fejlettségű államok között okvetlen a gyengébb félnek gyarmati álláspontra sülvesztésére vezet. Nincs is Európában, sőt az öszszes müveit világban állam, bármily kis területű, bármily fejletlen legyen is, mely önálló vámterületét feladván, magasabb fejlettségű állammal egy vámterületté olvadna össze; mivel mindegyik jól tutija, hogy külön vámterület mellett fejlesztheti nemzetgazdászatát, közös vámterület pedig nemcsak gaz dászati lejlödésének hanyatlására, hanem még poü &) Lónyai Mi iiyliért, Hankii^y ÍH'J, luj>, tikai függésre is vezetne. S miután mí is csak ugy véljük nemzetünk önállóságát, honfitársaink vagyoni jóllétét biztosíthatni, ha önálló gazdászati politikát folytathatunk: nemzetgazdászati érdekből óhajtjuk a magyar önálló vámterület felállítását. Nincs is semminemű politikai indok, mely az ! önálló magyar vámterület felállítását akadályozná. Az 1807-ik évi XII ik törvénycikkben foglalt kiegyezést a különvárnterület felállítása véleményünk szerint nem veszélyeztetné, sőt valószinüleg biztositárni. Mert kétségtelen, hogy szövetséget, tartós barátságot, a mit a közösügy feltételez, csak kölcsönös rokonszenv, közös érdek, és a közös jogok és terhek világos meghatározása tarthat fenn és biztosithat egyedül. Hogy pedig Austria és Magyarország lakosai között a közös vámterület rokonszenvet nem kelt, sőt a folytonos torzsalkodás és ingerültségre nyújt alkalmat, arról nem csak a napi sajtónak az osztrák védvámos népgyűlésekről hozott tudósításaiból, hanem még inkább az egyes gyűléseken szenvedélylyel kitörő magyar ellenes nyilatkozatokból, teljeseu meg I győződhetünk. Viszont Magyarországon nemzetgazdászati hanyatlásunkért a közvélemény mindig az j osztrákokat kárhoztatja mindaddig, mig közös vámterületünk leend s c körülmény népünknél ellenszenvet kelt a valóban közös ügyek iránt is. Ila| sonló helyzetben vau a két ország kormánya, valahányszor egy uj kereskedelmi szerződés megköi tése vau szőnyegen. Folytonos zsurlódást, kelleI illetlenséget, ingerültséget idéz elő minden ily tári gyalás az országos ügyek vezetőinél, mint ezt az Oroszországgal és Komániával legközelebb kötött kereskedelmi szerződés, valamint az Angol szerződés példája bizonyítja. De nem is lehet ez máskép közös vámterület mellett; inert külföldi vám és kereskedelmi szerződések kötésénél Magyarország és Austriának nincs közös érdeke. Ha áttekintjük a vám tarifta tételeit, azt ta láljuk, hogy Austria és Magyarországnak, mint különböző gazdászati fejlettségű, külön téren és küi lönbözö tényezőkkel termelő országoknak, majd • minden tételnél eltérő gazdászati érdekeik vannak, ila csak a főbb tételeket, gabnát, bort, marhát, gyap jut: másrészről a szöveteket, pipere-divat — cikkeket, . bőr és fémárukat említjük is fel, ki állíthatná azt, hogy a kereskedelmi szerződések megkötésénél ugyanazon, és nem ellenkező érdekeik vannak, a vámtételek megállapítására nézve mindegyik államnak. Nem levén tehát közödérdek, ha erőszakkal mégis közös ügyet teremtünk, ez csak elégületlouségre és folytonos zsurlódásra vezethet, és gyengíti a közös ügy értékét ott, hol arra valóban szükségünk van. Annyival inkább történik pedig ez, mivel jelen helyzetünkbeu a közös vámterület mellett egyik ál laui sem bir világos tudatával azou előnyöknek, melyeket ezen intézmény nyújt, valamint nem bir tudatával azon terheknek, melyeket azokéit cserében visel. Mert ha, mint külön vámterület szerződünk Austriával, tudjuk micsoda engedményt adunk és — A másik pillanatban kocogás hallott az ajtón. — Szabad — rebegem, a váratlan látogatástól megdöbbenve. Gróf Kálnoky Ottó, jogász társaim egyike, kinek egyszersmind magántanítója valek — lépett be. Miközben a grófot Erncsztinának bemutatám, mindketten zavarodottan tekintenek egymásra, különösen a gróf alig tudta megfejteni okát várhatlan látogatásának. — Bocsánat nagysád ! bocsánat barátom,— hebegé utóbb, hozzám fordulva holnap útra kell kelnem — Útra? — kérdem — s vájjon hová? — Haza megyek nővérem kézfogójára. E hírrel néhány perccel elébb leptek meg, s rögtön sí ettem lakásodra, hogy egyrészről búcsúzzak tőled, másrészről, hogy névnapod előestéjén szerencsét kívánhassak. — Köszönöm barátom, igen köszönöm. — Otthon azonban nem találtalak — folytatá— hanem az öreg József végre is csak mcguiondá hol találhatlak. — Helyesen tevé, különben sem lett volna oka títkolódzni ; későbbi ismeretség után ugy is megmutattam volna neked ezen kis paradicsomot. De mond csak kérlek, mennyi ideig tartami távolléted ? p ' %J Cf — Üj év előtt nem terek vissza. — úgy hát jer, s csináljunk névestélyemből egyszersmind bucsu — ünnepélyt. A gróf készségesen togadá meghívásomat, — kedélyes, jóázivii liu volt, s ma szokatlanul eltecsegtünk ott éjfélig. Ennyit ez egyszer megengedtem magamnak, hisz volt jelen ,,garde des damcs." Midőn bucsuztunU, Ernesztin kezét nyujtá a grófnak, ez megcsókold azt, miközben ráemelte tekintetet. Hah! e tekintetben végzetes villám volt. A kéjvágy pokoli villáma. Ottó távozása után három nap mult el, mi alatt én s Ernesztin zavartalanul élveztük megszokott, gyermekes boldogságunkat. O v O O Három nap multával a legnagyobb meglepetésemre Ottót az egyetemen találtam. — Oh ! hát a szándékolt kirándulás ily rövid idejű volt? kérdem tréfásan tőle. — Igen. apám tanulmányainak ily hosszan elhanyagolását nem engedé meg. Lehetetlen volt — akkor még — el nem mosolyognom magam azon. hogy Ottó előtt, kinek tudományszomját én ismerém leginkább, oly indokok irányadók lehetnek. De nem adtam jelét kételyemnek. Miért is tettem volna ? < Utó ezután kevés idő múlva eltűnt a teremből, amit akkor figyelemre sem méltattam. Napi teendőim végezte után — mint mindig — ugy most is megtevém Ernesztináuál szokott látogatásomat. Erncaztíuát egy karosszékben ülve találtam, arca kezében volt rejtve. E látvány előttem egészen szokatlan s épeu azért megdöbbentő volt. — Ncsztike mi baja? — kérdém tőle. — ÍSennui — feleié ábrándjaiból fölijedve. Semmi hidjc el épen semmi. — Nem hiszem, kegyednek szivét nyomja valami, mondja, mondja meg kérem, min tűnődik. — Mondottam, hogy semmi bajom — feleié ingerülten. — Talán unja már e helyzetet — rebegém félve a felelettől. -- Ugyan hova gondol! Dehogy alaptalanul ne gyanakodjék, megmondom, hogy anyámról gondolkozám. — Jó angyal! ugy e megbocsát szerénytelen tudakozásomért. — Igen, megbocsátok. Az est — tudja az ég - oly lehangoltan, oly csendesen telt el, aminőre nem is emlékeztem. — Ernesztin — mondám mielőtt távoztam — holnap nem látogathathatom meg. Ercsi grófnál leszek estélyen, hova Kálnoky utján vagyok hivatalos. — Kálnoky !! hebegé meglepetve. — igen, igen s annyira érdekli önt e név. — Csupán annyiban, hogy önnek oly jó barátja! Távoztomkor oly rosszul esett nekem, hogy Ernesztin, ki az előtt oly barátságosan búcsúzott cl tőlem, uiost ki sem lépett az ajtón. (Folytatjuk).