Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-04-22

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az isineretteijesztőegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ,,Mercur

u-esfvlet / / / . KÖZLÖNYE. \ lap szellemi részét illető közlemények i szerkesztő lakásái'a! Anna-tér 1 rí if». .sz. a küldendők. Klúli/.rtési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel meghízott \\

raj(lits Iiai'ül nr könyvkereskedésé be: megyeházzal szemben, intézendők. r, » Pápa, 1 tavas/hó Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. Laptulajrfonos s felelős szerkesztő I*. Szabó Fiáról. i:iotizeto«si clijalv! Egy évre 6 f

r. Félévre 3 (

r. Negyedévre 1 tr. 50 kr. A llirdetósi díjak térfogat szerint számítalnak: 18Q centim. ín kr, .'>0Q centimeterért 50 kr, 7l»Q] eentiineterért 70 kr, 100n centim. 1 frt, 150Q centim. 1 frt 40 kr, 200Q cenliin. 1 I't! 80 kr, 50<O centim. 2 frt. 40 kr, 400Q centim. 5 frt. .V közbeeső térfogí toknál a következő magasabb fok díjjá számítalik. Oélyegdij mindig kiilön tizetendő. 17. szám. III, évfolyam. A tanfelügyelet hazánkban. OJ a 1

1 I /°A. tanfelügyelet érdemében már évek óta 1110* zog a sajtó: de nem hallják felszólalásait, a kiknek hallaniok kellene. A tanfeliigyeleti házon belül mély a csend, mig a házon kiviil az adózók sorában igen sokra nőtt már azok száma, kik e házal nem igen féltik a romhadöléstől. — sőt szeretnék, ha mielöhh kirn— ihatnék alóla az alap. s építenének az esküdtekből s táblabirákból teremtett ,.szak-tanfelügye-1 lök** menedékháza helyett oly menedékházat, melyben az agg tanítóknak jtittalnának egy kis nyughelyet. Ks ha akár népmüvelödési, akár emberbaráti szempontból mérlegeljük ez új eszmét, mindenkép csak azoknak lehet igazuk, kik a tanfelügyeleti intézményt — legalább jelen felette költséges alakjában nem hajlandók bálványozni, s a kik többre becsülik egy ügy szerető tanító buzgóságát, mini 82 tanfelügyelőnek — állami haszon tekintetében — az eddigiek után nullára redukálható v égre h a itat ó működését, mely tehát szorosan véve csak egy oly közbeszúrt s erőtetetl intézmény, mely ha van. ha nincs, nem igen sopánkodunk élete fenntartásáért. Azt mondják. hogy az állami felügyelet követeli. Ha követeli, lehet (alalni rá olcsóbb eszközöket. Történjenek a ministeriumból kiküldetések. Ez semmi esetre sem kerülne annyiba! Az új közigazgatási törvény értelmében a tanfelügyelő beilleszlelik a megyei intéző 10-es bizottságba. .Nagyobb eredményűvel fog-e ott működni. mint működöll eddigelé, látjuk már előre. Mert mint tanfelügyelő ismét csak a régi nótát fogja fújni. Bckivánja a tanítóktól a statistikai adatokat. Csinál belőlük egv nagy hangon szerkesztett jelentést, hozzáfüggeszti javaslatait a hiányok pótlásáról. E jelentést —• ha lesz miből — ki is nyomatják, s azután leteszik a levéltárba. Es aztán várhatjuk a dolgok újabb fejlődését. A tanfelügyelő — ha lesz rá pénze — beutaz egynehány községet, betekint a szegény falusi iskolákba, jól étkezik a papnál itt is, ott is, s aztán hazajő, hogy iráslm foglalja, mit látott, mit nem. És ez igy fog menni évről-évre, a nélkül, hogy valami érezhető hasznot húzna az állam belőle. Az ilyenekre nálunk — azt hiszik, hogy telik, hiszik pedig azok, kik a nemzeti életet az utcák járdáiról isinerik. Pedig kinyílhatott volna már szemünk annyira, hogy a humbugban ne híd— jiink. Vessünk számot állami háztartásunk keserves viszonyaival. Nekünk a parádéról le kell mondanunk: mert nincs gúnyosabb helyzet a cifra nyomorúságnál. Százezereket csak oly könyti vedén, szigorú megfontolás, s érdemi kritika nélkül ki nem dobhatunk a tanfelügyelőkre, mikor a nép és a nép tanítói koplalnak. Xekiink a krajcárokkal is lelkiismeretesen kell számolnunk, mert különben nyakunkra jő az államlönk. ez a rettenetes állapot. Ha ezt elakarjuk érni, ám parádézzunk. De lia nem: akkor vessük ki államháztartásunk hajójából a fölös terheket. A mai nehéz viszonyok között ilyen a tanfeliigyelői intézmény is! Szerényt Endre. Pápa város polgármesterének é\i jelentése 187.

r)-ról. (G. folytatás). V. A kapitányi hivatal. • • 1. Ügykezelési napló iktató száma 2618 ; e közt elintézetlen maradt 1870-ra IU ügydarab 2. Cselédkönyv kiadatott 201 3. Marha és lójárlati igazolvány. 10(52 Közmunka tartozás 1875-re k i r o v a t o 11 gyalog napszám 5805 vonós napszám 1444 7249 Ebből megváltatott gyalog napsz. 1830 vonós napsz. 2t30 j Leszolgáltatott gyalog napszám 31)75 vonós napszám 1184 7241) Hátralék nincs. Halálesetfelvétel volt 42 ^X'i yl {f-i iSj JjléPJs o I

ITT A TAVASZ. tt a tavasz! Minden, minden újra éled; V A remény sziliét íelülti a természet. V » f • ; A nap mosolyogva nez ala a földre, ; Hogy sugárival a tél gyászát megölje. A halk esti szellő oly édesen suttog, A madár az égen azt dalolja: boldog! A kies völgy s mező új virágot hoznak. — S a csalogány dala bájt ad a bokornak. 9 l'j «'let. kedv derül a természet ölén; Csak engemet hagy el a legvégső remény, Az élet reménye! s helyette a bánat Sötéten — mint rémes éji szellem — támad Nem vigasztal semmi, ugy íáj az ha látom. Hogy a virulás ül minden bokron, ágon, Mig szivem fölött zord tél gyásza dühöng, dúl,— A mi meg nem szűnik, csak majd a síron túl! Viruló tavaszkor érjen el halálom! (íyász-virágos sirhan jól esik az álom. A holtak hazája szinte kivirít majd, S hantjaim fölött az esti szellő sir dalt. Pihenni vágyok én! Kgö fájdalommal Várom azt a percet, midőn e szív meghal. Az leszen fölírva egyszerű fcjlamon: Csalfa fé uy az élet, egy eltűnő álom ! (Pápa, 1X7 í. április 12-én.) Újvári Klek*). *) Korán elhalt ifjú költőnknek femnaradt költeményei közül. S l e r k. Ilorki bácsi. — Korrajz. — Irta Belányi Ferenc. (8. folytatás). A háziúr iparkodott szolgája mulasztását helyrehozni, ámbár nem birta a látogatás okát megmagyarázni. Magához hivta Carót, — kimentette az illedelmetlenséget, de kissé meghidegült, mikor a fiatal gróf azt feleié, hogy még jóravaló helyen sincs szokva a várakoztatásra. — IIa nem találja grófúr a helyet jóravalónak — feleié Horki bácsi a látogatásnak útját állva és Caró nyakbilincsét lazábbra fogva, — akkor nem értem, mit keres itt. — Nincs is szándékom soká itt időzni, csupán azért jöttein, miszerint azon nőt, ki, amint a faluban beszélik, e viskóba menekült, innen elvigyem. Caró nagyot morgott, mintha értené, mit beszélnek, — Horki bácsi pedig nagyott nézett és nagyot nyelt; az ö curiáját még senki sem nevezteviskónak. Végig nézte a grófot és tovább állta útját. — Hát gróf ur azon nöt keresi, ki ma éjjel birtokomba menekült! — kérdő. — Igen, igen — feleié a fiatal mágnás türelmetlenül, — hol van. V — Azon nö jó helyen van, — adá Ilorki válaszul. — Itt és jó helyen — fakadt ki nevetve a látogató, — azon nő jobb helyekre van szokva ; de ne beszéljünk sokat, vezessen hozzá vagy küldje ki, hadd távozhassak. — A távozást teljes készséggel megengedem, nem is hittam, hogy jöjjön, - viszonzá a háziúr; de sem nem fogom a nöhöz vezetni, sem nem küldhetem ki, mert azon nö, kit én különben nem ismerek, eszméletén kiviil van ide érkezése óta, s az orvosom kijelentése szerint hetekig fog tartani, mig felépül. — Beteg ? ! — mondá a fiatal ember kissé meghökkenve ; ele csakhamar hozzá tevő: ah ! ball, ez csak kifogás, bocsásson hozzá. Ezzel a gróf a háziurat félre akarta tolni, hogy a házba hatoljon, mi Ilorki bácsit arra birta, hogy a Caró nyakláncát mégjobban megeressze, mi által a kutya annyi szabad tért nyert, hogy a grófnak hátrálnia kellett, ha combjait az éles fogak elöl megakarja védeni. — Átkozott eb — kiáltá. — kedvem volna lelőni. — Kár lesz fáradni, - feleié a háziúr — mert mire cgygyel elvégzi, többi kutyáira gróf úrral végzik el. De hogy röviden végezzünk — tevé hozzá kemény hangon — mit akar ön? — Azt akarom, hogy azon nőt kiszolgáltassa nekem, — hányszor ismételjem, — De mi joggal követeli ön ezt. -- Nem tartozom önnek számot adni. — Akkor én nem tartozom önnel szóba állani — feleié Horki bácsi, s hátat fordítva indult befelé. — Uram, ezen nö házamhoz tartozik — kiáltott türelmetlenül a gróf utána. Ilorki megfordult. — Házához tartozik? s mily minőségben - kérdé. — Az megint oly kérdés — mely . . . -- Melyre felelnie kell. ha akar tovább velem szóba állani - vágott a háziúr szavába. 17