Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876
1876-03-25
lőttje, jelenleg szászhoni ehemnici lakos, kereskedelmi tanácsos ur, nemes és a mai korszakban ritka áldozatkészségével, ki, t. i. őzen intézetünk gyámolítására a helybeli általános ipartársulat részéről bizodalommal fölkéretvén, ahoz 1875. Február ról intézett válaszában n rajztanár fizetésére évenként COO irtot egyelőre ugyan esnie ideiglenesen, és egy évi felmondás mellett, ajánl, nemes ajánlatát azonban, ha az iskola célszerűségéről meggyőződést fog nyerni, alapító levél által állandósítani is igéri; miről a várost az általános ipartársulat értesítvén, ez a rendelkezése alá bocsátott ezen segélyezést há lás köszönet kijelentésével fogadva, Zimmerman dános urat a város díszpolgárává kinevezte, ki is a (500 irtot iSTő-re már azon évi március 1 én 1S7<'< ra pedig 1875. December 30-án meg is küldötte. 3. A koldusügy rendezése, vagyis a házankénti koldulásnak egyátalján és minden tekintetekből kivánatos beszüntetése a községeket a szegényeikről gondoskodásra kötelező több rendbeli fölsőbb ható ft » sági rendeletek folytán már az előző evekben a képviselőtestület tanácskozásainak tárgyát képezvén, midőn az 1874-ik évben ez ügyhöz a jótk. nőegylet is csatlakozva, ezzel együttesen történt tanácskozás és a városi képviselőtestületnek 3 5/ h 7- számú határozata folytán megállapított számításhoz képest városunkban 104 koldusnak hetenként bizonyos pénzbeli s."«•élvezésben részeltctésévcl a koldulás megszüntetése elérhetőnek találtatott: a segélyezés módja és mérve a következőkép állapitatván meg : I sö osztályú 41, éven át GU Írtjával,— ll-od osztályú éven át 4f> Írtjával, - lll-ail osztályú 31, éven át 32 Írtjával, a kiknek segélyezésére tehát éven át összesen 4bi»2 ft szükségeltetvén, ezen összegből leszámítva az e célra szolgáló alapítványi kamatokban é.s befolvó kisebb bírságokban 727 ítot a község ebbeli terhére 41(55 ft mutatkozott. A városi képviselőtestület felfogva az ügy fontosságát, ezen összegnek városi pótadóképen leendő kivetését, s az JS7l>-ik évi költségvetésbe leendő felvételét 101 számit határozatával elfogadta, egyelőre azonban csak a jelenj l87G-ik évre, minthogy a kitűzött cél elérésére sokkal biztosabb kilátást ígérőnek, üdvösebb módnak ismerve egy dolgozó ház felállítását, melynek az cr kölcsiségre kiható előnyei is lelszámithatlanok, egy ilv dolgozó ház felállítása ügyének beható tanulmá-; nyozására, s a helyiviszonyokhoz képest miként es : mily alapból leendő felállithatá>a iránti javaslat előterjesztésére egy 5 tagu bizottságot a akitolt s az ez üdvben sikeres buzgalmáról ismeretes jótk. nöcgy-1 ftv » i * letet is ez érdemben közreműködni felkérte. Az 1870-dik évre elfogadott ezen segélyezési rendszer életbeléptetése azonban — tekintve, hogy e célra pótadó befizetés az év kezdetével azonnal nem történhetvén, ha a segélyezés azonnal megkezdetnék, az ebbeli kiadások a pénztár fennakadását idézhetnék ebi, leginkább pedig midiin az állandó segélyezés alá számításba veiteken kívül még igen sok nzok «zárna, kik a hosszú téli időszak alatt munka és és keresetmód hiányában mások segélvezésére lévén szorulva, a koldulás beszüntetése esetére őket legalább is a munkaidő kinviltái^ szinte közsegélve* o ft zésben részeltetni mellíízhetl^n lenne, mi pedig nz előirányzat szerint lehető nem volna, — a képviselő testület 1 íi 1 számú határozatával a folyó évi april 1-éig a meddig t. i. a koldusadó egy részének befolyására is számítani lehet, elhalasztatott, s az ideig az eddigi rendszer követtetni kimondatott. A lefolyt évben 6 (J koldus részesült hetenkénti pénzsegélyezésben (>39 frt. 71 krral. Ezen felül a lótékony nőegylet által élelmiszerekkel és fával segélveztett 51. líuha ncmüekkel segélveztetett 52. Árva, ruházat és élelemmel elláttatott 11. Házi szegény 240 között, ilyenek segélyezésére szolgáló külön alapítványok kamataiból kiosztatott 41 1 ftTSkr. (Fölváltjuk). PrijHi. IS7(>. /nárdus 3-án. Mentől inkább távozunk a középkortól, annál inkább lerázzuk magunkról annak erényeit, s annál inkább ragaszkodunk némely bűneihez. Igyekezünk ugyan beilleszteni társadalmi rendijükbe e bűnöket, igyekezünk azokat szépíteni, frázisokkal felcicomázni, de a higgadt ész előtt azok csak megmaradnak bűnöknek, megmaradnak kirivó dolgoknak. Nézzük közelebbről e bűnök egyikét, tisztázzuk a fogalmakat, melyek arról alkottatnak, szidjunk komolyan ellene. Kclvell tárgy unk ezen alkalommal a párbaj lesz. Mi a párbajt nem tekintjük másnak, mint az ököljog egyik, századunkba átültetett részének. Ha a középkor clkerülhctlennek tartotta az okidjog épentartását, a fölött nem csodálkozhatunk, miután a fejletlen jogérzet, a gyarló igazságszolgáltatás korában részben nem voltak az emberek megérve arra, hogy vitás ügyeikben egy harmadik személynek bíráskodásába beleiiyugodni képesek leltek volna, részben pedig az igazságszolgáltatás gy ariósága miatt, igazságszolgáltatást i.em is várlak vag\ várhattak: kénv szerítve voltak • * teliál oly expediensbez folyamodni, mely -- az akkori nézet szerinl - legalább az igazság nemi színezetév el birt. De változván az idők s az emberek, megváltoztak azok nézetei is. Mo.-t. műveli korunkban, valóban, nem tinijük elképzelni. mint találkozhatik ember, ki a párbajt igazságszolgáltatásunk keretébe illőnek találja, holott az ép ugyűlik modern igazságszolgáltatásunkba . mint a WerdnI fegyverrel ellátott harcosok közé a hellebárdos bolti őr. De eltekintve attól, hogy a párbaj a modern jogszolgáttatással homlokegyenest elllenkezik. vájjon találkozik e józanészszel megáldott ember, ki a párbajban J igazságot keres, holott abban nagyrészt a testi ügyes! ség és erő döntenek ! Azt hisszük nem. S ha mégis higj gadt gondolkodású embereket látunk magukat a párbaj esélyeinek kifenni, nem gondolhatunk egyebet, minthogy ezek. a társadalomban terjesztett ferde nézetek nyomása alaft fognak kardot kezükbe. E ferde nézetek természetesen csak a higgadt | megfontolás hiány ára vezetnek v issza.— s ugy értékük a I nép hosánná jávai azonos, a józan ész bonckésének a legkevesebb ellenállást sem tanúsítanak. Ezzel röviden elmondottuk volna nézeteinket a párbaj felöl: most még rendórségünkhez szólunk néhány szót. remélve meghallgattatásuukat. Tudja-e a t. rendőrség, hogy városunkban a párbajvívás lábra kapni kezd? tudja-e, hogy a párbajvívás országos törvény által tiltatik? tudja-e, hogy egyik párbaj esetleg szép reményekel nyújtó embertől foszthatja meg a társadalmat, — nevelő szülőket dönthet etoszthatlan búba? IIa nemi udja. akkor olyast nem tud, miről az egesz varos beszél - s ezt neki nagy érdemül beszámítani nemlehel — ha tudja, vétkes mulasztást követ el. i-.-.™•, Hivatalos. Uk. Sil I tondőrl. Ilclgrádhan több IO fitos bankjegy-hamisítvány hozatalt forgalomba. Igy értesít a n. m. in. kir. belügyíninisterium 10507. számú körrendeletében. Ezen hamisítványok ismertető jelei következők II. in.: ros/.ul vésett réz lemezről kissé kékes veiül papírra vannak lehúzva a vésés tisztátalan, a sor es többi szamok nincsenek egyenes vonalban, a zöld rajz durva. - a vizuyomnt pedig nem látható. A közönség óvatosságra figyelmeztetik Papán, március •><>. 1870. a rendőri hiraluL 17!». KkK7»'>. Itoiidői'i. V sok elemi csapás nagyon sujlá szerelett hazánkat, a vészmentcs tájaknak kettős figyelemmel kell lenni, hogy szép reményű termését, mely mutatkozik, gondatlanság, vagy egykedvű elnézés-szülte csapás meg ne semmisítse, vagy csak silányítja is. Ily csapás volna a hernyók pusztítása. Hogy ennek termésünk kitéve ne legyen, most az ideje a herny ó fészkeket gondosan összeszedni és elégetni. E hivatal tudomására a szöllőhegyekben nagy gond fordítatik reá. s büntettetnek a hanyagok. Hogy a szöllobirtokosnk fáradságát meg ne liiuMahmud erős, corpulcns alak volt, azért a testi erő, telt idomok s férfias szépség, tekintély volt szemében. Müftling tábornok szinte oly corpulcns volt. mint Mahmud s midőn a porosztábornoki disz egyenruhában Chosref basától vezetve, a padisha előtt megjelent, ez élvezettel hordozta rajta végig tekintetét és miután az akkori szokások szerint, hitetlenekkel a nagy ur nem beszélhetett, tolmácsra volt szükség, ezért vezéréhez fordult s egy elégedett pillantást vetve Müfftiugre igy szólt, „Chosref szolgám ! mond c porosz seraskiernek, hogy kedvemet lelem méltóságteljes alak jában, hogy szelleme és egyénisége egyaránt bizalmat nyújtanak belém, hálás vagyok a porosz padisha iránt, a mért öt küldték hozzám. Chosref basa, ki meglehetős folyékonyan beszélte a francia nyelvet, hiven tolmácsolta a sultán szavait a tábornoknak, ki mosolygva hajolt meg s, mondott köszönetet a suhannak. „Mond neki még, hogy utazzék cl Drinapolyba ama vakmerő giaurok táborába, kik bemerészkednek tolakodni birodalmamba, s hogy szedje össze minden ügyességét, tartóztassa fel őket s birja végkép visszavonulásra, az ö szavainak engedelmeskedni fognak s ez által nagy veszélytől menekülnek meg, mely , különben bizonyosan utolérné őket, ba még továbbá is folytatják merényletüket szent birodalmam ellen." Chosref, ura ezen szavait is tolmácsolta, azután kezével intett a sultán s a legnagyobb pompával, a mit csak a Porta kitejthet, lett kisérve Müftling a! porosz követségi palotába. Fontos tanácskozást tartott Chosref basával, de az, a sultán ellenére nem mert ama feltételekbe ; beleegyezni, melyek szerinte az oroszok által tűlcsi- i gázott követelések voltak. Búcsúzáskor még egyszer ismételte a nagy vezér Mii'ti ingnek a sultán siettető kérését, hogy j utazzék cl onnan Drinapolyba. i Nem sokára megjelent a tábornoknál Teccer, tudatva vele azon híreket, melyeket visszatért kül, döttei hoztak, t i. hogy az oroszsereg mindenütt győzedelmeskedik s Drinapoly elfoglalása már csak t órák kérdése. Hanem az orosztáborban a legborzasz• tóbb mértékben dühöng a pestis, a szigorú óvintékedések dacára is iszonyú mértékben szedve áldot zatait : hogv Diebits, fényes győzelmeinek mámora1 ~ v* 7 v bau is borzad e belellenségtöl. Nyugodtan hallgatta a tábornok a jelentést — i még sajátságos mosoly vonult át arcán. Pár pillanatnyi gondolkodás után, azt kérdező a tábornok. ,.Mennyi fügemadarunk van még Teccer úr V , c „Nagyon igénybe vette őket kegyelmes úr' felelő a consul, csodálkozva eme különös közbe szólláson — majdnem mind elfogyott még útközben, alig maradt fel üvegre való/' „Küld jön azonnal egy futárt Smyrnaba— parancsolá a tábornok — ,,s hozasson új szállítmányt — a fügemadár nagyon jó, nem tudok nélküle az orosz főhadiszállásra menni. „De kegyelmes uram! dadogá ijedten Teccer .,a sultán várja az ön elutazását, maga jelenté ki határozott kivánatát s hogy haladék nélkül tegye azt. „Borzasztón lel lesz haragítva, ha ön vonakodik, s a közbenjárás is nehezedhetik ez ál fal." „Küldje ön el azonnal futárait," feleié nyugodtan Müftling, - igen megszoktam a fügeruadárt s a nélkül nem fogok elutazni. Teccer nem mert több ellenvetett tenni, s azou utasítást adta futárainak, hogy ne kíméljék a lovat, hanem tegyék meg az utat a mily gyorsan | csak lehetséges s a legnagyobb mennyiségben iparkodjanak hozni befőzött madarat. A tábornok pedig nyugodtau várta Konstanti-j nápolyban a kitűnő csemegét. Két nap múlva egész »Starnbul viszhangzott ama rémhirtöl, hogy : az orosz hadvezér elfoglalta Drinapolyt, a törökök birodalma második fővárosát s tetőiről a félholdak leverettek : jajveszékelés t"! tötte be az utcákat, rémülve futott mindenki össze vissza; Chosref többször megkérdezte: elutazott-e már Müftling? s mindég amaz előtte olv borzasztónak látszó választ nyerte, liogy a tábornok ínég várja a fügemadár szállítmányt Smirnábol. Mit volt mit tenni, et kellett magát határozni, hogy a sultán nal tudatni fogja Drinapoly elvesztőt. Midőn a sultán indulat kitörésének első rohama ! csillapult, azt kérdező a minden izében reszkető s földig hajolt vezértől : „Hát nem volt befolyása a porosz padisha követőnek ana a gaz giaurra? kit pusztítson el allah!' 4 — I ram, mondá Chosref, mind jobban reszketve „a porosz király követe íátambulban van, mind eddig nem utazott cl." „S miért nem V" kiálta tel a sultán felindulva s arcának minden izma vonaglott a méregtől. „Nem ereszkedtem-e le hozzá, magam mondván neki, hogv " ' ftv haladéktalanul távozzék ? Mi történt vele ? megbetegedett, vagy mi akadályozta, hogy akaratomat ne teljesítse ?'"' — Uraui — telelő a vezér, orcával ma jd a földet érintve — „alig vagyok képes veled e hallatlan s képzelhetlen eseményt tudatni : azért vau itt még, inert befőzött füge madarat vár Smyrnabol, melyet nagyon szeret s nélküle elutazni nem akar. Gyorsfutárt küldött értök s azt mondja, amint kedvenc étele meg fog érkezni, azonnal indul. Pár pillanatig hallgatva nézett a sultán maga elő nagy szemekkel bámult a vezérre, mintha átakarta volna szúrni tekintetével mi előtt feleletet ád. Tekintete azonban mind inkább derülni kezdett az indulat kitörése helyett, melyet a vezér, mint
