Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-03-18

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony iiöo«fylot- a/ ismoi ettcrjesztóe«;} let» kertt'szHi tíirsulíH. lövész- tűzoltó- rs a ..Memir-po'vlel A lap szellemi részit illető közlemények • s/orkos/lö IOK;'»—«:'li*íl I \IInn-l«'r I2ÍI». *•/. a kiiMeniiók Klőfizeté>i «'S l.inletési dijak, feUzóllamlások, a kiadói teendők­kel mr;J.i/i.II Wil.j«! i I -- Ivi'll'Ol in- könyvkereskedésébe: iiífíívcliá/zal -zeniben, inté/i-mlők. Fápa. tavaszelő Klölizoió^i <lí.jaU: Megjelenik lap hctcnkiiit egyszer. szombaton. ,.<ry iven. l.ii/ifiiliijihiiiDs s felelős szerkesztő I*. Szabó Ivát'ol. G IV. Félévre ä fr. Negyedévre 1 Ir. .'»0 kr. A ll i P(lol <V-»i «I í ja lv léi-fogai szerint számitalnak: 18/~ eenlim. ín kr, ,'»0Q eenluneterért 50 kr, 70Q) eentimeterért 70 kr, 10IIQ centim. I Irl, 150Q centim. I Irl iü kr, 200Q centim. I ft 80 kr, 30(O «""lim. 2 Irl. 40 kr, iOljQ eenlim ."> Irt. A közbeeső térfog; toknál a következő magasabb fok díjjá számitatil. Ili'lycgdij miiidiií kiilön li/elei dó. \ nyi ttér minden sora 10 k. Deák Fcmic rmlrkriirk becikkelyezése « társadalmi szempontból. Képviselőház Deák Ferenc. hazánk elhunyt nagy i i 1hi^ioriai értékel a/által is kí­vánta emelni. hogy az ő emlékének s ér­demeinek becikkelyezéséről szol«» javaslatot rövid tárgyalás után lönénv és jogerőre emelte.! 31 i a társadalmi s honpolgnri erények szem­pontjából. képviselőházunk e kegyeleti tényének csak barátai lehetünk: inert mi sem képes oly j nagy mérvben emelni s fokozni az ifjú nemze­dék tetl várnát, lelkesedését, hazafias iigvlmz­• / r %/ galmát. mint midőn azt látja, hogy a közpályák embereire, a népek sorsát. Isten után intéző ál­lamférfiakra neinesak tárpci sziklacsúcsok : nem­csak (íolgoták, vérpad s száműzetés, hanem pálya­lombok. polgári érdenikoszoruk is várakoznak. S Deák Ferenc, hazánk elhunyt nagy tia. ugy is mint ember s honpolgár, ugy is mint a hala­dás s szabadelvű reformok embere s bajnoka teljesen méltó a koszorúra. 0 a legnagyobb ál­lamim aluli polcokon ragyoghalod \olna s mégis egyszerű polgár maradott: p o I g á r n szó leg­felségesebb értelmében, kinek értékét s históriai becsét az egyszerűség csak nevelni szokta. Históriánknak legfénylőbb alakjai mellett fog­! I ő is méltán helyet: hogy mint politikus s államférfi nem hibázhatod. de er rare huma­nuni est s róla joggal s bü>zkon elmondhat­juk. liogv lelket, meggyőződését áruba nem bocsátotta soha. 0 egy naffv miivel alkotott, de j v % betetőzését az ul od okra. ránk hagyta : <") legjobb meggyőződése szerint tejleszlé tovább a nagy miivel. ;i Ikot m á II v os r e f o r ni o I- meh el Kossuth láng szelleme IS 18-ban megalkotod. Soha sem voll elöltünk nugyobb Deák Fe­renc. mint midőn ISÜl-ben igy szóllolt: ..llogv vissza állítottam a nemzel alkotmányát és a jog­folytonosságot. engem a dicséret nem illet a/.érl. mert ha Kossuth nincs, nekem nem lehel már visszaállítanom. ez teljesen Kossuth miíve. erde­me." Ili a nagy hazafi ragyogó érdemkoszo­rujaba saját kezeivel illesztette be a/, onzel­lenség s szerénység örök zöld levcil. Ismételjük lehal, hogy társadalmi szemponl­bol. ;i honpolgári érdem s erények szempontjá­ból. csak helyeselni tudjuk a képviselőház ke­gyeleli lényét, melylvel Deák Ferenc emiékél és érdemeit a törvénykönyvbe beiktatta. — Az ő ragyog«» hazntisága: egy életen <í( tanúsítod sza­badelvű alkotmányos küzdelmei: szeplőtlen jel­leme. vonzó példa gyanánt állhat mindenkor a ifjabb nemzedék elolt. F szempont kölcsönöz é r­lékel az ő emlékére tartott gyá^zistenitiszle­leteknek is. A g vőri ref. egyházban febr. IH-kán tar­lalolt meg a gyászünnepély. főispán, alispán, városi megyei hatóságok, törvényszéki díszes nagy uri publicum volt jelen a templomban, hol a gvászszónoklat elölt ;i következő imát bocsa­—» toltuk fel az egek urához: ...Népek Istene, jó atyánk! Bánatos kebellel borulunk zsámolyodhoz i' g'vás/ alkalommal, mi­dőn egy elhunyt jelesünknek sötét ravatalára te^z­s/.iik fel a honpolgári érdem orok zöld koszorúját. Xépek Istene, jó Vlvánk! Te adtad őt ve­zércsillagul: le gyujlád meg lelkében ama >/.o­\ etuekel. mely a nehéz időkben elöltünk vilá­goll O \oll a pusztában bujdoso nép liizosz­lojia: t) volt a jövendőnek vissza maradt magva, midőn annyi jelesünkel lelépte keh­lünkről a végzetes napok vihara. Oh! dc az cinben ílág legnagyobb alakjai is össze omolnak egykor a halál szavára: nép­milliók könnye közöli kell leáldo/.uiok ama fénvlő napoknak, kik a népek elöli v ilágolnak s az em­beriségei örök célja felé vezérlik. Oh a fénvlő meteorok kialvása oly megdöbbentő ránk nézve: ugy tetszik, minlha \elok egyiill áldoznék alá reményünk. boldogságunk lenyes napja is. \lyánk! Csak benned lalálunk mi vigasz­lalásl és inegnyugvásl: ki az éjre nappali derítesz : ki a sírok feleli az é I e l és halhatatlanság zászlóját, lengeted: benned, ki a nagv férfiak sírjál a f e l k e I ő e s z m é k vir a g á g y á v á v a­rázsolod. melyből egykor a teljesült remé­nyek szép zöld erdeje log kifakadni. Légv hál velünk most is jo Vlyánk! mi­dőn elölted gyászolunk : add tudlunkra, hogy Is­tenünk. Atyánk vagv nekünk, ki az embert meg­hagyod halni, de az állalok képviseli eszmék napja nem fog leáldozni soha: és hogy a haza. F I A M X A K. I Mvirr. /:» tt vagy végre, megérkeztél. ^r' Jer liát az ölembe.— lladtl lássalak valahára Magamhoz ölelve. Tedd szívemre kis fejecskéd És aludjál szépen — Én majd addig jövendölök : Élted milyen lészcn. -— Boldogságod nem soká tart Csak napokra terjed Szenvedések \ ízözönél Látom már feletted. Gyermekéved. ifju élted Bús folyama nem más. Mint egv hosszú. megszakgatolt Rémes jajkiáltás. Ifju lettél látlak ekkor Már üdülni kezdesz — Lassan-lassan: hosszú élet Jele volna tán ez ? Ah de nem : pihent a sors csak — Megragad kezével Földre sujt, és te, te gyenge Még sem esüggcdél el? Oly mohó vagy tudni vágyva Mindent e világon ; Időd, az van. mit is lennél F.gy ebet kórágyOII? \ui mely tőled biddogságot. Éltet, üdvöt fed el Föllebenui soha nem fog. -­Soha az a lepel. küzdesz folyton — lerli lettél — llatui kíván eszed ; Hozzáfogni — porban heversz. Mig észre sem veszed. Ks anny i szörny ii szenvedés. Olyan kínok után Most nyílik csak meg ajkad \ panaszos szaván?! Megállj ! — ne szólj. — nem hallhaom. Irtózatos nekem; — Hagyj ! ez utolsó vision Pihen tekintetem. Oly jól esik ezt látnom, és lleád pillanatom: A sírba fekszel, s arcodon Xiiics semmi fájdalom. S o m I a y. Ilorki bácsi. korrajz. — Irt.i Itcláiivi IVieiu-. ( í fidy tiiliH ). Kepzelhetni a félálomból kizavart ámulatát, mi­kor belépve a kereveten egy tiatal alélt nőt pillan­tott meg, s mellette állva urát papucsban és hállő­kontösben. KI síi teendő);: volt, szemét dörzsölni, hogy lássa, vájjon nem szem-káprázat-e, a mit lát ; azután fel ­pillantott a szoba tetejére, nincs e lyuk, melyen be­pottyanhatott, inert az utcáról a kutyaseregen keresz­tül nem képzelhette érkezését. Yégiil urán állapodtak meg szemei, a legnagyobb bámulat kifejezésével. i\o mit bámulsz oktondi, — szólt ura reá, — nem látod hogy baj van a háznál. — Látoai, de nem érteni - volt a telelet. — No azzal magam se vagyo. .lég messzire, — viszonzá ura,— hanem az most > legyen «ronduuk. ' O«/ O ' mikor ez a kisasszony ily létek nélkül fekszik itt. lvzt megint életre kell hozni. Pál szolga egy lépéssel közelebb jött, mintha segíteni akarna, de miután ura nem mozdult, hát ö is megállt. Még mindig nom tudott a dolog egészen tejébe menni. — Hát eleven? — kérdé. — liát mi volna más, beszéltem is vele, ha­nem a Caro csunván bánt vele, s igy összerogyott 12

Next

/
Thumbnails
Contents