Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876
1876-03-13
Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az isnieretterjesztőegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a .,Mercur u-effvlet A lap szellemi részéi illető közlemények i lakásái'il! Ann.i-lér 12ÍG. sz. a kiihlrnduk. •K es/.to Pápa, tavaszelő i:i. Megjelenik e lap lietenkint egyszer, szombaton. Előfizetési clíjalvl Egy évre G fr. Félévre 5 tr. Xccvedévrc . 1 Ir.oO kl. Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllainlások, a kiadói teemlokkel meghizott Y\';lJ<Iit>s Ivűl'ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendűk. egy iven. La/iluhiiilotios s felelős szerkesilő I*. S/.alx') Ivái'ol. A llirdetési díjak térfogat szerintszámítatnak: 18^ centim. "20 kr, .'»0Q e'enlímcterért 50 kr, 70Q eentimeterért 70 kr. 100D e.entiin. I Irl, I50Q centim. I írt 10 kr, 200Q centim. 1 ft, j SO kr, r.oon c.intim. 2 frt. 40 kr, inon centim. ."» fit. \ közbeeső lérlögí toknál a következő magasabb fok ilíjja számítatik. I.élyegflij ininJig külön fizetendő. A nyiittér minden sora 10 k. Felhívás! ^JJndenki ismeri azon szomorú helyzetet, melybe hazánk lakosságának e«ry része az . árviz miatt jutott. Minden igaz honli elborult kebellel szemléli n hazánkat sújtó, évről-évre megújuló csapásokat, melyek már eddig is. mint isten, elemek és az ember összeesküvésének eredménye liinlielelt fel a kislelküek elölt. Most. hogy a keserűség pohara csordultig legyen, ezrekel és ezrekel honfitársaink közül földönfutóvá tesz az árviz. s számos millióval apasztja a nemzeti vagyoni. Aggok, gyermekek, betegek, kiknek betevő falatjukat is hajlékjaiknak romjai alá temetett a kíméletlen elem. kiáltanak segélyéri: anyák, kik kisdedeikel nem képesek táplálni, könyörögnek eledelért! Az ezerek segéh kiállásai, jajjai, legelőször a Irón zsámolyánál hallgattattak meg: a legelső magyar ember \o!t egyszersmind a legelső ember is, ki segélyt nyújtott, azt pedig felséges neje követte. Maradhatunk-e mi tehát hátra, oll hol koronás királymik megy elöl? Xem maradhatunk, s nem is fogunk. Xem maradhatunk bálra mi, pápaiak, kik azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az ár% iz nem fenyeget, mert ha azt tennők, nem érdemelnénk meg a hazaíi, nem az ember nevet. Az ember egyik legszebb, azt igen jellemző. gerjedelme, a szánalom embertársai balsorsa iránt, s hogy e gerjedelem városunk lakosaiban mindenkor fölébred, midőn embertársaik nyomorban vannak —- számtalan lény igazolja. Bizalommal felszólliljuk lehál városunk s a vidék minden lakosát, hogy az árvizsujtoltak nyomorának enyhítésére adakozzék! Szerkesztőségünk kész bármily csekély összegekel átvenni. ígérvén, hogy azokat lehető legrövidebb idő alatt rendeltetésük helyére jnltalandja s a befolyt adományokat e lapok hasábján nyugtatja. Hogy pedig lehetőleg azok részesüljenek adományokban. kik abban részeltetni az adakozók állal szándékoltatnak, kérjük kijelöltetni, vájjon a fővárosi, a vidéki vagy a györmegyci károsullak számára történik a segély. A városi képviselőtestület köréből. A törvénvhozás, ha megalkotta a türvénveket, J ' Cj «/ ' engedelmeskedjék nekik az, aki azok hozatalába befolyt 5 de a Pápa városi képviselőtestületet ne confundálja működésében rengeteg §§-aival. — Igy gondolkozik városunk tiszti ügyésze, s vele a képviselő testület többsége. Legalább ezt kell következtetnünk a legközelebbi közgyűlésen a (Jrüneeisz Márton örököseitől megvásárolt házra vonatkozó szer zödés elintézése tárgyában hozott határozatból. Az lb71. XVlll. t. c. — mely a községek rendezéséről szól — b. pontjában határozottan rendeli, miszerint a községi vagyon elidegenítésére vagy szerzésére vonatkozó határozat végrehajtás előtt a törvényhatósághoz — jóváhagyás végett — felterjesztendő,—hasonló clbáuás alá esett volna tehát a Griinceisz örökösökkel kötött vételi szerződés is. — Hiába hivatkozott a képviselő testület néhány tagja a törvényre, hiába hangsúlyozta, hogy a kérdéses szerződés viszteherrel járó ügyletet foglalván magában, a képviselőtestület törvényhatósági jóváhagyás nélkül érvényesen nem szerződhetik. — Hasztalan törekvés és kárbaveszett fáradtság volt mert felállott városi ügyészünk s szokása szerint hivatkozva azon képzelt jogkörre, miszerint a képviselőtestület határozatai hozatalánál egyedül ö van hivatva a törvények megtartása lelett őrködni, s oraeulumszerü kenetteljes hangon mindentudóságának kifogyhatlan tárházából elzengedezte, miszerint a jelzett szerződésre nézve semmiféle felsőbb jóváhagyás nem igényeltetik, miután ö kegyeskedik azt a városra nézve előnyősnek declarálni, — mire a többség reá dörgé a „helyes , l-t, s határozatikig kimondatott, hogy az ügyész úrnak igaza van ; — a szerződés pedig háborítlanul aluszsza az igazak álmát a levéltár poros actái között, — ha csak a megyei bizottság valamellyik tagja nem veszi magának azon — kötelességszerű — fáradságot, hogy a jelen sorokban említettek valóságáról magának meggyőződést szerezzen, s a megye első tisztviselőjéhez interpellatiót nem intéz aziránt, vájjon van-e tudomása arról, miszerint Pápán a városi ügyész személyében a törvényhozásnak egy új faetora ismertetik V •Jelen sorok keletkezésének — melylyel a törvény rendelkezését az igen tisztelt ügyész úrra reá olvastuk — nem irhatnámsági viszketeg, hanem az volt indoka, miszerint a képviselőtestület által a jelzett határozat praeccdensnek nc tekintessék, és a városi ügyész urat meggyőzzük arról, hogy a csalhatatlanéig a halandók közül senkinek — még talán a városi ügyész urnák sent jutott osztályrészül. Eyy cárosi képvisel ö yi-rJPÁ sS'sZ/Q KÉRDED LÁNYKA . . . A érded lányka ny ájasan enyelgve: cv\— „Miért vagyok én oly szívtelen?" — ^ — „.Mert szeretlek lorró szenvedélvlvel. . * * * Mert imádlak drága kedvesein. Itájos ajkad igazságot beszélt. »Szóin a valót tiikrözé hívén: Mely azelőtt enyitn vala csupán, Tiéd most már, tiéd hó szivein! T n h ;i .) ú n o s. Keletről. E. Most, hogy a világ tekintete a keleten fejlődő eseményekre irányul, nem tessz talán érdektelen, a jegyzetek elsárgult lapjairól idéznünk egy valószileg rég feledésbe ment tényt Törökország múltjából. * * * Midőn 1829-ben, az oroszok és a porta közti háború a legelkeseredettebben folyt és Sabalkánsky Diebits tábornok folytonos diadalok között nyomult előre délfelé, majdnem egészen Drinapoly alá, melyet ugy szólva Törökország második fővárosának lehet tekinteni, megrendült az a büszke gondtalan bizalom, melybe a Porta olv örömest szeretett veszély idején burkolódzni, hogy t. i. Allah a hivők elleneit elfogja pusztítani. A hitbe vetett bizalom megingása után kezdődött a rettegés. Végre Chosncf basa, a nagy vezér, elhatározta magát nagy nehezen, hogy lehetőleg beburkolva és szépítve ugyan, de még is tudtára adja a sultánnak, a hihetetlennek látszó és borzasztó valót: miszerint a giaur csapatok vakmeröu nyomulnak mindelöbbre Drinapoly elé és még arra is elég szemtelenek lesznek, hogy eljönnek Stanbulig, betolakodjanak a Patisah fejedelmi lakának kapujáig. Az ángol és francia régi jó barátja a töröknek, ezekhez szokott fordulni mindég, valahányszor csak az oroszhatalom fegyverével zörgette a Serail aranyos kapuit. — Most is ezekhez folyamodtak segítségért. Egész Európa izgatott és bizonytalan állapotban kezdte magát érezni. Párizsban és Londonban féltek a Törökország elpusztulásáért, miáltal az előnyös kereskedelmi közlekedés a Középtengeren megszűnhetett, az oroszhatalom egész keleten uralomra jutott volna. De az interventió útja nehéz és tövisesnek ígérkezett. Oroszország nem volt hajlandó, diadalmaiban magát feltartóztatni engedni, s ugy látszott, cl van határozva a küzdelmet teljesen bevégezni. Másrészről Mahmud sultán, a büszke kényúr, nem akart hallani semmi féle concessióról s világszerte szállongtak az angolok és franciak hadikészületciröl szóló hírek. Ekkor Párizs és London a porosz királyhoz, III. Frigyes Vilniosluz fordult, — ki egészen részrehajlatlanul egyik párthoz sem tartozott s minden európai nagyhatalom előtt tekintély volt, ki iránt Miklós cár is hódolatot mutatott — felkérve öt lenne közbenjáró a harcoló felek között. Oroszország, úgy szinte a török, elfogadta e közbenjárást anélkül, hogy magukat az által küzdelmeikben legkevésbé is zavarni hagyták volna. Vilmos király Mtiffling tábornokot választotta e küldetésre, ki katonai és diplomáciái körökben egyaránt tekintélyes egyéniségnek volt ismerve s a porosz hadsereg táborkarának főnöke volt. Felhatalmazva öt, hogy belátása szerént bocsátkozzék alkudozásokba s ha lehetséges kösse meg a békét, mely Európát a kitörésre készülő veszélyes háborútól megvédje. MüfHing vállalkozván, hajón tette meg az utat Smyrnan át, hol cgy ideig az ottani porosz consulnál Tccccrncl — ki levantei volt — tartózkodott. Mü tili n g tábornok, mint csaknem minden szellemes egyén, a lehető legnagyobb mértékben inycnc volt. Evekkel később, midőn Berlin kormányzója s táborszernagya lett, sok vidám anccdottára szolgállt
