Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876
1876-12-23
III, évfolyam. 51 szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az isinereüerjeszíöeg} let, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ,,Mercur u-ei> vlet / 7 7 ^» KÖZLÖNYE. A lap szellemi részéi illető közlemények a szoi'lvos/l» lilká.xiára: Főutca -20. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. Klőlizetési és hirdetési díjak, felszólamlások, \\ r a.j (1 i ts Ka r* o I >' könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. Pápa, deecmber 2'J. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. ICIoli^etoísi díjak: Egy évre . .... 6 fr. Félévre 7, fr. Negyedévre 1 Ir ;i0 kr. A lllrdetósi (ll jak térfogai szerintszámítatnak: t 8Q centim. 20 kr, 50Q centnrieterérl 50 kr, 70Q centiineterért 70 kr, 100Q centim. 1 Irt, l;>0Q centim, t Irt 10 kr, 200Q centim. I ft, 80 kr, 300Q c.Mitin., '2 Irl. 10 kr, 40<O centim, ö Irt. A közbeeső térfog;toknál a következő magasabb fok díjjá számitatik. Itélyegdij mindig külön li/.etendó. Felelőn sierhexH6: I^iil'odí All»lll. kunlo: Wajdits Károly. TT Néhány szó Pápa város iparosaihoz. • 15i valakinek. u<ry kizárólag az iparosoknak bő alkalma volt és van meggyőződni arról, mikép az erők összesítésével nagy dolgokat lehet előidézni; - mig az erők szétforgácsolása már maya elegendő arra. hogy a megszerzett előnyök kisikamljanak kezeink közül. — Ezen igazság ellenére - méltó megütközést szül a Pápa városi iparosok azon eljárása — hogy midőn az ipartörvény a szabad társulást megengedi. s a tömörülés ellenébe gátol nem vet. magok iparosaink — mellőzve az erők áldástbo/.o egyesítését. — eldobják mintegy magoktól az ebből származható előnyöket. Iparosaink száma ugyanis 450 körül forog, s vajmi kívánatos volna, bogy valamennyit egv ipartársulat ölelné kebelebe. E helyett azonban \ an Pápán az ,,á Italán o s ipart á r s uI a t"— továbbá külön társulatok a ..molnárok — csizmadiák — c i p é s z e k — I a k ti t os o k — kovácsok - fa z e kasok — s zücsö k takácsok n a k stb. — egyik, másik alig 15—20 tairot számlálva magában. Szabad legyen most azon kérdést kockáztatnom. váljon ily megoszlás mellett az ipartár— sulatok képesek-e azon előnyöket előidézni, melyek csak is a tömörülésnek, az erők egyesítésének lehetnek biztos eredményei? s általában véve megfelelhetnek-e a társulás céljának? Bizonyára nem Meri a társulásnak tulajdonképeni célja az iparágak fejlesztése s ennek fő eszköze a szakoktatás előmozdítása. — közreműködés az ipartanodák felállítása és fenntartásánál, felügyelet az iskoláztatás kötelezettségének teljesítése fölött, közvetítés az iparosok és a segédszemélyzet közti minden viszonyt illetőleg: továbbá adatok szolgáltatása és szakvélemény nyilvánítása a hatóságoknak az ipart érdeklő intézkedéseinél. — végül emberiségi szempontból seifélvpénzlárak alakítása a segélyre szoruló iparosok helyzetének könn\ ílése végett. Kérdem. — a Pápán már három éve életbe lépett ipartársulatok melyike felelt meg ezen céloknak? melyike fordílolta az iparlörvény. illetve az alapszabályok értelmében jövödelme '/ 10 részét a szaktanílás emelésére? Az egy ..á 11 a I á n os ipartársulatot u lehet csak dicsérettel felhozni, — mint a mely nemcsak maga felfogva hivatását anyagi támogatással járult a mull évben a rajztanári állomás fentartásához — s felügyelt arra, hogy tanoncai az iskolát szorgalmasan látogassák, s I tűzött ki jutalmakat ezek részére; hanem egyik buzgó tagjának indítványára eszközölte azt is, hogy városunk — I. Zimmerman János úr nagylelkű adománya folytán képes egy rajziskolát fen tartani. A többi ipartársulatok tudtunkkal mit sem képesek felmutatni, ami a szakipar emelésére | célzó törekvésüket bizonyítaná, de még csak annyit sem tesznek meg, — hogy bármi tekintekintetben is az iparosok könnyebbségére működnének. Igaz, hogy a baji az egyes iparosok részvétlensége is idézi elő. — mert volt alkalmunk hallani az ipartársulalból kilépő egyéntől, hogy nem ér a társulat semmit, hisz nem ihatik az ember egy pohár bort sein, mint régente. Lehet-e az ily iparosokból ujon alakult társulattól valami üdvöset várni? De hallottuk azt is. midőn egy megszorult, különben becsületes szegény iparos panaszolta, hogy 30 forintot volt kénytelen kölcsön venni, s nem kapott egyébként, mint havonkénti 3 ft kamat mellett, a mi évenként 120 száztolit tesz Már uraim, iparos urak! az ily bajon csak is a társulás. — még pedig a jó szándékú társulás segíthet. — Mert hiszen tegyünk egy kis számítást: ha tt Pápán létező társulatok egybeolvadnának, az egyedüli, bármely nevet nyerő társulatnak azonnal lehetne legalább 100) frt tőkéje. — miután van oly társulat, a melv fel— vételi dij gyanánt 25 frtot. sőt többet is szed tagjaitól, s igv kell lenni tőkéjének. Hozzá számítva ehhez minden évben 400 frt tagsági, — 200 ft szabadulási, 200 frt tanonc-felfogadási dijakat — a kiadások levonása mellett is — a társulat rövid néhány év alatt több ezer forint tökével rendelkeznék, s képesítve lenne mind az ipar fejlesztésehez szükségeseket teljesíteni, mind pedig egy segély-pénztárt állítani, melyből VrJ A ~ r ? :f\J 7\ A -irt -<V-< ; (r . -iTt 'J-j 'SAS K MI.Ékl.AI'ÜKKA I. S K Sándornak. . zeresd hazád . . . LL J A honszeretet» tiszta lang, ; Mi tettre ffyujt. Ilojry felvirágozzék hazánk! Aztán, mint ifja renyhe nem valál: Ilidd el, a vénség boldogan talál. II. K. X i II á II AK. Kmleklaporira kértél, ho/jy irnék szende lány: Ká ezt irnm: szeretlek! Kiég lesz ez talán! III. I'. Dénesnek. Merész az iljn vágya, lenn csapong , . . De eleted ejry csendes ti'» legyen. Hogy a buhlo^sá^: kedves hattyuja Lebeghessen mindi»- e tó vizén. IIa tán >or>od nie^nMi^tató ölen Kmlekezeted ho/.y.ámi^ vezet: l g> állhassak, miként a teli zöld. .ló iievnkon, barát, multad felett! I». István. KARACSI INI TÁRCA. (Seb . . rcz S ) „K arícson" ,,Noel!" bangzék a régi idöklteli örökké vidám franeia nép szájából, midőn n daupbin eljegyzett király-arájával »ászmenetet tartott országában, midőn a királyné egy újszülött herceggel ajándékozá meg alattvalóit vagy ha más oly rendkívüli eseményeknek volt tanuja, ami fölött örülnie l e h e t e 11 vagy - — kellett „Noel!' - igy kiáltott fel kicsinye és nagyja, mert ez rendkívüli örömet és — — békét jelentett. Népek - gyermekek, mily hasonlók a ti örömeitek ! — így lett a nép örömfelkiáltása a gyermekek ünnepévé. LMvo/.lünk. te édes, boldogító, örömteljes gyermekkor, te fenséges, pompás téltavasza a fényesen ragyogó örök/öld karácsonfájának ! ,,Karácson !' te örökösen ifjú és folyton viruló, emléke a keresztény nép törtenetének Kebeled telve van a legszebb varázsokkal, a b-gvalódibb aranyokkal, melyekből az emlékezet oly mesterileg szövi csillogó szálait az élet tarkaságai közé. Karácson! A világbéke ünnepe! Igen, ha a z e mberiség békéje nem volna egyéb elmúló álomnál, a karácsoni örömhez hasonlóan. Benned csak a pillangólemezhez hasonló öröm és a — gyermekbéke valódi. Ezen épül fel a férfi ha a kétely ködfátyola eltedi életpályáját, vagy dühöngő vihar legszebb remény virágait kegyetlenül szétfoszlatja, ha kebel- és külvilága folytonosan zúg és nyugtalan, mint a háborgó tenger. Es minél erösebb tél tölti el kebelét, minél aggasztóbb az élet, annál gyengédebben szólítja kis fiát, ki a karácsoni ajándékokról álmodoz: „Aludjál kedvesem, szép álmaidat ne zavarja meg a dühöngő szél majd kis leánykához lépeget, kit a béke és az öröm angyalai szárnyaikkal Jegyezgetnek : .,Szivem magzata aludjál nyugodtan , aggasztó gondolatok ne szállják meg bűbájos életedet, létednek téli időszaka messze van még tőled, hadd virágozzanak csak fel hajnalkorod virágai az örökzöld karácsonfa enyhítő árnya alatt! . . . Es alusznak mindketten. ."-/.iv világuk bau nem dul az éfet sötét vihara, álmuk boldogságait neui oszlatja el a felébredés rideg valósága ; „Karácson !"' Hozzád igen sok esemény - mely a nép szájában forog — tűzi eredetét. A sok közül egy-egy emlékezetemben is megmaradt, egyet ezek közöl el fogok mondani. A Kárpátok legvadonabb vidékén volt; a Bánbegy északi lejtőjén egy komor kinézésű várkastély fekszik, mely amint a nép beszéli, a hires lovagkorból ered. Itt töltöttem el évek előtt a karácsoni ünnepet egy barátom atyjánál, ki e várkastély gondnoka volt. A kastély földszinti termében terült el a nagy fonóterem, hol a várkastély valamennyi leányai összegyűltek, a vigau forgó rokka körül. Mi fia52