Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-12-02

tegnapi beszéde után a pénzügyminister úr részéről fog mindenek előtt pártolásban részesülni. A t. pénziigvininister úr tegnapelőtti szép beszédeben tiltakozott az ellen, mintha a kormányzatban jelenleg a tiskalitás uralma ütötte volna tel sátrát, és hangsúlyozni méltóztatott, ugy az idei, mint tavalyi exposéjában, hogy virágzó pénzügy csak egészséges és erős közgazdasági viszonyok által előkészíttetett talajon képzelhető. Csakhogy a pénzügyminister úr e részben Montecuculi álláspontjára helyezkedvén, hozzá tette — az idén, nem tavaly — hogy azon erélyes, öntudatos és rendszeres közgazdasági politikához, melyet mi ez oldalon annyiszor hangsúlyozunk, pénz, pénz és ismét pénz kell. Ezen állításának illustratiójául részletezte a pénzügyminister úr azon 257 millió Irtot, mely közgazdasági beruházásokra az elő/ő kormányok által 1868-tól 1875-ig fordíttatott. Nem szoktam t. ház a tárgytól eltérni, s «-sak azon meggyőződésemnek vagyok bátor kifejezést adni e részben, hogy habár a nemzet anyagi erejeiM-k fejlesztésére vezető eszközök legfontosabbikára nézve lényegesen eltérő nézetben vagyunk, habár egy nagy kérdés körüli nézeteltérés egyesi tett is minket c padokban, azt hiszem, hogy mindazon további, ezen nagy kérdésekkkel össze nem tü

<r,

ro intézkedésekre nézve, a melynek feladata ÖO habár kevésbé hatályosan, de rendszeresen fejleszteni a nemzet productionalis erejét, nincs köztünk principális nézeteltérés, és hogy a t. ház többsége, és a t kormány is ezen budgetvita folyamában az e célra netán leendő gyakorlati javaslatokat őszinte készséggel helyeselni és pártolni fogja. Ezen törekvést látszik különben visszatükrözni a pénzügyi bizottság jelentésének most felolvasott része is, melyben azon kívánatnak ad kifejezést, , hogy a kormány papírszükségletét is, a mennyiben lehetséges, hazai gyárakból fedezze." En nem tudom, hogy ezen „is" szócska mit jelent a pénzügyi bizottság jelentésében ; a pénzügyi bizottság azt látszik feltételezni, hogy a kormány intézkedett már, miszerint az összes állami szükségletek, kivéve a papírt, a hazai ipar által fedeztessenek. En, t. ház ! a mennyiben ezen téren tájékozva vagyok, ugy tudom. hogy igenis sok tekintetben jó akaratot mutat a kormány e cél elérésére, hanem nagyon sok kívánni való van még hátra, és még csak igen je lentéktelen része az állatni szükségleteknek van i hazai ipar részére biztosítva és hozzá teszem : még ott is , a hol a hazai ipar teljesen versenyképes a külföldivel és e szerint még a szorosan vett fiskális érdekek is megóvhatok. Nem arról van szó t. ház, hogy drágább és j roszabb hazai készítmény szereztessék be, jobb és | olcsóbb külföldi helyett, hiszen ha arról volna szó, hogy az állami szükségletek részére brüsseli csipkék, lyoni selyem szövetek, vagy genfi órák szereztessenek be, nagyon ovakodnám e helyen a hazai pénz érdekében ily viszonyban felszólalni, hanem mikor a papíron kivül az összes irodai sziikségle tek, tanszerek, s ruházati tárgyak beszerzéséről, kit lönösen pedig az összes állami építkezésekről van szó méltóztassanak elhinni, hogy a sanyarú viszo nyok dacára is, a magyar ipar azon helyzetben van, hogy a csupán a hazai iparosokra szorítkozó ver seny mellett a legszigorúbb fiskálisi érdeket is szem előtt lehet tartani. Már a pénzügyi bizottság is kifejezést ad e részben a közóhajnak, — mert mondhatom közóhaj hisz méltóztattak a legközelebbi időben is meggyőződni, hogy a nemzeti közérzület, újból felkarolni kívánja a hazai ipar ügyét - azt hiszem, hogy úgy amint, habár halványan, a pénzügyi bizottság is ezen áramlatnak kifejezést adott, a t. ház is ott, hol az országnak általam kellőleg méltányolt pénzügyi érdekei nem sértetnek, szívesen fogja a hazai ipar érdekei iránti érzékét és jóakaratát ez alkalommal is nyilvánítani, hogy megnyugtassa azon százezreket. kik megvannak győződve arról, hogy más té ren, nagyobb kérdések megoldásánál az ö érdekeik kellő érvényesülést és megóvást nem nyertek. Az mondatik a pénzügyi bizottság jelentésében. Iiogy a ininisteriuuj kebléből egy vegyes bi zottsájr foglalkozik tüzetesen e kérdésekkel, mely O O ' %/ hivatva van tüzetes előterjesztéseket tenni. Tudomá som van ily vegyes bizottság működéséről, de tudomásom van arról is, hogy az első sorban illetékes szaktestületek vagy egyes szaktertíak, kik mégis inkább tudnának utalni a kellő forrásokra és akik leginkább tudják kijelölni azon módokat és eszközöket, melyek által a hazai iper sikeresen bevonható, hogy mondom e szakközegek felhivattak volna közreműködésre avagy véleményadásra, arról tudomásom nincs ; már pedig azon helyzetben vagyok, hogy bármi e téren a fővárosban, vagy a vidéken történik, nekem és pályatársaimnak tudomására jő. Már pedig, hogy nem vezet célra, ha a ministeriumok közegei ugyan megállapítják a szükségleteket, de kellő fogalommal nem bírnak arról, hogy hol vannak a versenyképes iparágak és egyes vállalkozó iparosok, és minő módon lehet a szükségleteket a fiskális érdekek megóvása mellett is hazai iparosoktól fedezni, ez bővebb bizonyítást alig igényel. Azonban némi illustratiójául annak, hogy mily szükség van arra, hogy azon bureaucratieus rend szer megváltoztassák, mely rendszer például a bécsi kiállítás alkalmával is oly méregdrága gyümölcsöket termett ; mondom, hogy az ily mereven bureaucratikus eljárás hova vezet, annak illustrálására legyen szabad bemutatnom egy hirdetést, mely pár nap előtt, folyó hó 22-én a „Pester Lloyd" esti lapjának „Eingesendet" rovatában megjelent. Ezen a pénzügyiniuisterium részéről közzétett hirdetésben a budapesti dohánybeváltási felügyelőség részére igen nevezetes szállítmány kívántatik, a többek közt: mintegy 45,000 méter zsák vászon, 518.000 méter csomagoló vászon, 110,000 darab bizonyos hosszúságú kötél, 27,000 kiló varrózsineg stb. Ez igen nevezetes szállítás. Nincs benne, de nem azért szólalok fel, hogy hasonló árak mellett a hazai ipar előnyben részesül, hanem megjelent ezen különben is meglehetősen drága hirdetés 22-én este. 8 mit méltóztatnak hinni, mennyi idő engedtetik az iparosoknak, hogy reflectáljanak a jelentékeny szállításra V az mondatik 22-én este, hogy 23-án déli 12 óráig a 10% vadiumma! ellátott pályázatok a dohánybeváltási inspectoratusnál benyújtandók. ( Mozgás) Lehetetlen, hogy a pénzügyminister urnák tudomása legyen mindezekről. Csak annak illusztrálására voltam bátor ezen adatot felhozni, hogy mily kevés érzék és helyes felfogás uralkodik az alsóbb közegeknél ily ügyek iránt, és mennyire fontos, hogy egy r e n d s z e r állapíttassék meg, mely hamár határozottan és szigorúan, nem óvja is meg a hazai ipar érdekeit, de legalább a fiskálitási érdekekre legyen figyelemmel az által, hogy kellő idő engedtessék a pályázni kívánóknak. Tavaly előfordult a honvédelmi ministeriumban egy ilyen eset, hol szintén alig pár nap adatott egy nagyobb láda szállításnál a pályázóknak. Akkor az mondatott hivatalosan, hogy az illető hivatalnok az asztalfiókban feledte a pályázati hirdetést. Evek óta tapasztaltam t. ház, hogy a hazai ipar érdekei igen gyakran és igen hosszú időn át az asztalfiókban feledtetnek. Kérem a t. házat, méltóztassék azon indítványt, melyet ezennel beterjesztek, mint olyat, mely legkevésbé sem köti meg a kormány szabad intézkedését, mely azonban elvileg kimondja, hogy a mennyiben versenyképes, vétessék első sorban tekintetbe a hazai ipar, méltóztassanak ezen indítványomat elfogadni. (Elénk helyeslés. Indítvány. A pénzügyi bizottságnak a papírszükséglet beszerzésére vonatkozó jelentése kapcsán felhívja a képviselőház a kormányt, hogy az összes állami szükségletnek lehetőleg a hazai ipar által való fedezése iránt a szükséges intézkedéseket megtegye. Ksküritszéki t á i • «f v a I á s. Szombathelyen I87(>. éri nor. hó 27-én ifi. Her ff er JMór pápai lakosnak. Jjéfjráfiy M

máiiié pápai lakos elleni sajtórétséyi iiyfjében *). Már reggeli nyolc órakor nagy sokaság gyűlt össze a megyeház előtt s iparkodott felhatolni annak ' ) Talán még t*11• I»k«• zin• k t. olvasóink, a „l'ápai Lapok" ... Ha szemeim nem csalnak Máthé Júlia áll előttem V ! Júlia, mintha kígyóra lépett volna, — felrettent. — Kicsoda ön, jó ember ? — En Péter vagyok, Doinbházy volt kocsisa Eljöttein megnézni, hogy volt uram milyen mint vőlegény, mondhatom, nagyon sápadt volt! - Ali! Péter! — Hát nincsen már Doinbházy szolgálatában V Majd egy év óta / S miből él most V (Folytatjuk.) Kgy sajtóhiba következménye. (lluinoi esik). Motto: Nok, tanuljatok lő/ni. Már hat hónap óta voltam polgármester egy kis városban. Fiatal kis nőm, ki olyan volt mint egy angyal, üde mint a májusi gyöngyvirág, szelíd mint a gerle és jól nevelt — boldog hásasságunk negyedik napján épen átelleiieinben ült az ebédnél. Leves után incgtörlé szép eperajakát és mosolyogva kérdé: — Kedvesem parancsolsz még ? — Köszönöm kis csibém, már ebből elég! — mondám köhécselve, inert az elsózott leves ugy égette gégémet, mint a gehemia tüze. Ekkor kis nőm csengelett, mire hivatalszolgáin, ki egyszersmind .szobainas is volt — egy tál húsétellel a szobába lépett és az asztalra helyezé. — Nőin oly kecsesen mosolygott, mint a Gráciák legifjabbika. — Te hamis — mondá iiiéjj egyre mosoly gva — bizonyára megvizsgáltad a tűzhelyen levő fazokat, melyben ezen kedvenc ételed fölt. Óvakodjál a konyhaköténytől, mert ha a konyhában rajtérlek! — — Mondd meg ugyan őszintén: nemde a vetrecére (Krieassee") való kilátás nko.-.ta, ho-ry a leves nem ízlett? hisz alig ettél tíz kanálra valót? —Mig ekként vallatott azalatt a nevezett ételben kanalazott, melyet én mereven bámultam. Annyi mindenféle fűszer s egyéb ingrediencia volt itt egybchaliuozva, hogy ilyesmit legalább tudtommal — soha sem láttam. A szokásos sárgás-fehér lé helyett, egészen barna lében úszott ezen kedvenc étel és átkozott vereshagy'ina-szag párolgott belőle. Kis nőm ugyancsak ellátott é te 11 e I inindkcttóiiket! — Ks inig en ezen vetrecenak esulölt koty vasztott valamit még mindig bizalmatlanul szemléiéin - azalall ö már egy falatot lenyel, s mint az örömtől elkapott gyermek esapdosá össze pici kezeit mondván : — Pompás! kóstold csak kincsem — igazán jó! Ekkor már a szives kínálásnak tovább ellen nem állhatván, villáimnál a tálba uyulék, és a káprinak vélt aprőszöllőt gondosan tovább kotorva, hegyére egy falatot lelliizék és mcgizlclém. — Winde, fölséges ! — ismétlé kedves nőm. r — En fejemmel egyet biccenték és édes-keseriien mosolyogva a bevett falatot egész öiuncgadással lényeiéin; mert nem vihetett rá a lelkiismeret, hogy e jólelket megszomorítsam, bár — őszintén szólva — ezen úgynevezett vetrece számizét ugyancsak megrontotta. Oe hogy is ne? — hisz ebben volt: rákvaj, vereshagyma, mazsola-szőlő, virágos-káposzta, burjuhús, barnaliszt, csiperke gomba, mézeskalács, babérlevél; ezek képezték főalkatrészeit; hát még a többi! Szerencsémre a szolgáló nőmet a konyhába hívta, és igy idő s alkalom nyilt a tányéromon levő ételt a tálba csúsztathatni. Midőn nőm ismét belépett s látta, hogy tányérom már üres: nagyon megörült jó étvágyamnak és egyre kínált, de én mondáin : — Köszönöm, szivem ! — Talán nem ízlik! — mondá ö kétkedve. — De ízlett édesem; hanem hát a jóból is csak keveset kell élvezni, — óh nagyon kitűnő! Hogy is uevezett ezen Ragou a la ' — Semmi a I a, — válaszold ó. — mert ez határozottan vetrece. — Gyermekem, az lehetetlen!— mondám neki, —a vetrece, gondolnám, világos színű, míg ellenben a Ragou szokott barnás lenni? — Már megengedj édes, tudós férjein ; de én azt hiszem, le ehhez épen nem értesz —mondá ö; és ezzel csengetett, szakácskönyvéi előhozatta, azután pedig folytatá: — Nézz ide! Itt e könyvbeli a !£».». szám alatt ez áll: „Borjuhus-velrece ( Kricassc ). Végy hozzá horjumcllet, akár egy darabban akár összeaprítva — megtörtént! hártyájától tisztogasd meg gondosan, főzd meg jól, de gyakrabban habozd le"— ez teljesíttetett! — „és hogy szép fehérré följön, tégy bele egy darab vajat" — ezt nem kíméltem. - Micsoda, fehérré följön? — szakítani őt leihe; ~ nemde, mondtam, hogy a vetrece \ ilágos színű szokott lenni. Csak halld tovább, — válaszoló ő, — csak tovább; majd meglátjuk meddig lesz igazad. — Ime odább ez áll: „Az étel levét készítsd a 100. szám alatt adott utasítás szerint ; — ez pontosan megtörtént, — mondá ö, miközben a könyvet visszafelé lapozgatta. — Meg van a 100. szám lássuk mit mond: „Ereszd föl egy kissé a nyúlaprólék levével" —ez ugyan nein állott rendelkezésemre, de azl tartom nem is valami nagyon lényeges kellék, mert azért a lé kitűnő volt, ugy-e — végy hozzá jól kiválogatod mazsolaszöllöt, aprított vereshagy mát, mogyoróliagvinát és szegfűhorsot, mindezeket habard jól ö>/,sze, azután még tégy bele cukrot és syrupot," — no lásd, itt a barna lé! — „és azután forrald fel!" Ilál csakugyan sy rup? — mondám éu vontatva. miaLtl diadalmaskodó kis nőm kezéből a könyvet kivévén». A lapot visszafordítom és olvasok; — deniui.ini az ördög! - nézzed csak kis csibém, itt két levél össze van lapadva, — azért jutottál te a lap fordításánál a ny úlapióli'khoz. Szegény kis nőm nie»hökkenve elpirult; de annál bájolóbb volt. KII nevettem és csak ugv faliam a borere in e-t, mely ebédünket berekeszté. 6 elkomolyodott, szégyen lé magát és berzenkedett, hogy a nemes főzésmestersegre nem szorították. Én egyre bátorílám szegénykét és minden falatnál lelkiálték : - Pompás! kedves gyermekem, — kitűnő! < Kolyiaijuk.y