Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-12-02

III, évfolyam. JJ. szám. A lap szellemi részéi illető közlemények a szerkos/lö lakására: Főutca 20. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és tördelési díjak, felszóllamlások, \V aj (I i ts liál'Oly könyvkereskedéséhe, megyeházzal szemhen , intézendők. Pápa, december Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. lOloti/etosi <1 i.jalv : Egy évre 6 fr. Félévre Ir Negyedévre 1 fr íiő kr. A llir<tOl ősi <1 í .jalv lé-rtögal szerint számitatiiak : 18Q eenliin. 20 kr, 50Q] eentimeterért 50 kr, 70Q eentiineterért 70 kr, 100Q centim. 1 frt, I centim. I frt iO kr, 200Q eentim. I ft, KŐ kr, 30UQ centim, i Irt. itl kr. iOOQ eentim. ö Irt. A közbeeső térfog* toknál következő maga^;ilili fok <líj|H számítatik. Bélyegilij mindig külön lizetendö. Felelős szerkesztő: Füredi All>il). Ki min: \>

ra.j<lits Karoly TÁWMé» JOBB A SÍRBAN ! .... 'enkim sincsen! Elhagyatva állok '.Mint a fa a puszta közepén. A vész, vihar, megtépte ruhámat, Sajkám ing az élet tengerén! — Sehol senki, ki pártomat fogja. Jobb volna tán' pihenni a sírba? Ilol nincs érzés, hol a kingyötörte Test örökre nyugalmát leli — A lelket nem köti föld göröngye, Szabad tér és ut nyílik neki ! Ilol a baj, -- gond, mind távol maradnak jobb a sírban,—jobb mint földi rabnak. Le-le a mély, sötét sir fenékre, Kég pihenni kellene nekem! — Te lélek, szállj magasra, — az égre. A földi lét merő gyötrelem ! — A napsugár, madárdal, fa árnya: Hazugság mind !— Kőbőr lélek álma. Szerelem, üdv, boldogság, s az élet Mind-mind csak egy nagy cliaos ez itt. -Oh! ne higyj a csábszavú zenének: A kint feledni az sem segít! Kgy van, ami megnyugtat, ád üdvét: A síri Ott a világ s lét megszűnnek! (• a j m o s s y I v á n. ruhás hölgy, — iiena birta kiállani tekintetein. Legyen átok rajtad s a nyomorékon, ki boldogságomtol fosztott meg ! — l)e várj ! mert ütni fog a boszuállás órája és akkor jaj leend neked, — s talán nekem is ! ? A nö, ki e szavakat mondá a távozó mátkapár kocsija után, nem volt más, mint az egy év előtt eltűnt M á t h é Júlia! Igen. Julia volt, ki keserű átkot szórt Arthúr fejére, midőn azt az oltár elé lépni látta, ~ s midőn nejével kocsijába szállt. Egy más személy is volt ínég az esküvön, ki a hátsó padban húzva meg magát, senkinek sem tiint tel rongyos ruhájában. — Ez a valaki nem volt más, ir.int Dombházi régi kocsisa, kit azóta szolgá latából elbocsátott, s ki most az emberek könyöradományából tenyreté életét. J o A mint Júlia a templom előtt állt, a rongyos férfiú feléje közeledett, levett kalappal, hogy a hölgytől alamizsnát kérjen. A mint közelebb ért a hölgyhöz, figyelemmel nézte annak arcát, végre felismerte Juiiát. — Asszonyom ! az ég szerelmére, kegyed itt volt V — Itt voltam, s mi van ebben V Igen, tudom. Nem ismert fel, dünnyögé a férfiú setéten. — Egy nyomorban töltött év nagyon kiveszi formájából az embert. Akit még az Isten is megvetett. (Hcqémjes elbeszélés). Irta: Gajmossy János Iván. III. ítész. /. Róza. (15. folytatás.) A völgytelki kis templom telve volt népséggel, tényes násznép volt egybegyűlve ott. - A fényes nép között volt egy hívatlan vendég is, - akit azonban senki sem vett észre. Ez a hívatlan vendée CJ sugárzó szépségű nö volt, — feketébe öltözve, — s ruhája bár némi suttogásra adott okot, nem ügyelt vele senki, hiszen mindenki élvezni, örülni jött ma ide, — nevetséges tehát a gyász. ~ Arthur, midőn a templom közepén álló kerékasztalhoz lépett, hogy örök hűséget esküdjék, végig hordozt 'íszke tekintetét a jelenlevőkön. Szemei a gyászt viselő alak szemeivel találkoztak . . . Nem birta kiállani tekintetét. Ajka rángatódzott, arca halvány lett, keze remegett, s alig tudá a remegő Róza ujjait kezében tartani.— Hangján mindenki észrevette felindultságát; de mi lett volna az más, mint a körülmények befolyása V — O itt volt! . . . Istenem! hogy nem tudtam előre intézkedni — sóhajtá Arthúr midőn a kocsiba ült Az a szúró pillantás, — az a fájó gyönyörű arc! . . . Oh, miért neui láttam hát elébb, hogy e rettenetes lépéstől megóvjon ! . . . — Nyomorult, alávaló! — sziszegé a fekete Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztőegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ,,.VIemir

u-egy let C Ö Z L Ö KT Y E. Néhány komoly szó. i \f 11

1 .»Aagaszlos egy irónak hivatása! A fensőbbség «V tudatával bell annak birnia. s ennek kell i öt arra Képesítenie, hogy másoknak tanácsot adjon, s az élet komoly ösvényére vezesse. E magasztos méltóságot lábhal tapodja az. ki nem vezére, tanítója, hanem megfizetett miilattalója. hízelgője az olvasó közönségnek. Ha a világba szórt olvasmányokat tekinljiik. mii tapasztalunk? Legnagyobb részök nélkülöznek minden szellemet, sikamlósak, sőt némelyek egyenesen a biint szépítik. Es ilyen olvasmányokból merítenek szellemi (?) élvezetet! Az ilyen olvasmányok jellemzik korunkat, jellemzik annak erkölcseit. Ha okát keressük annak, miért kap a közönség az ilyen, lehet mondani, most divatos olvasmányokon, erre nézve csak e néhány sort idézzük: „A világ mulatni s élvezni, ha pedig ezt tettleg nem folytathatja, mert hiányzik az alkalom és pénz hozzá, legalább gondolata — s kívánságában ez eszményképen akar függni: sóvárgó szemeit az igéző varázslaton hizlalva , j melyet a képzelötebetség egynek opium-evés, j másnak regény olvasás és színpadi ábrázolatok által idéz beteg s a valóságot nem tűrő lelkébe. Xeki élvezel, legalább látni, mint esznek, isznak, mulatnak és szerelmeskednek mások e nagy vi-' láirban . . . Ez az egész, divatos olvasmányok ———«^^"»«WMTl."^».* - • 1

1

» M——————U— kapósságának titka '* íme tehát, ez az oka. miért kapósak az ilyen olvasmányok. Kerüljenek mosl már az ilyen olvasmányok az ifjabb nemzedék kezeibe, mi leend következménye? A rosz olvasmánynak ép ugy, mint a rosz társaságnak megvan vészes szelleme, s a különbség köztök az. hogy mig az utóbbiban élő szóval mondatnak el a kétértelműségek, addig az I előbbiben ezek leiratnak. Észrevétlenül bar. de I kicsírázik az elhintett mag, az annak tovább I fejlesztésére alkalmas földben. Meri adhat-c arról valaki számol, vájjon melyik szó. vagy lett volt épen az. mely gondolatainak és értelmének ferde irányt adott? Ki tudná megmondani, mikor lön lelkébe vetve az erkölcsi romlottság magva, mely később egész valóját elferdítette? Mindez lassanként és észrevétlenül történt. A rosz olvasmányokkal táplálkozó lassanként magáévá leszi azon elveket, melyeket az iró fejteget, s ezen elvek uralkodóvá válnak. Ha most az ilyen regényes elvekkel saturáll a világba lép. mi történik? Mindent oly sziliben akar látni, mint azt, például regényekben olvasta; de mivel az élet nem a regények után igazodik, csakhamar akadályokra talál, a göröngyös ösvényen, melyet különben a regényben oly szépnek talált, lábai folytonosan akadályokba iitköznek. Nem találja az életei oly szépnek, oly élvezetnyujtónak, sőt inkább bajokkal és akadályokkal teltnek. Az olvasmányokból szívott elveket nem valósíthatja, végre is mi fog bekövetkezni? — Az. hogy meghasonlik a világgal, meg önmagával, s iránytű nélkül bolyongva a világ tengerén, hányattatva annak hullámaitól, végre is elmerül . . . Ime a rosz olvasmányoknak következményei, melyeket nem puszta képzeletből merítettünk. hanem a valóságból. Azért, ha dicséretre méltó törekvés a nép anyagi jólétét, politikai érettségei s értelmi fensőségét előmozdítani és e végre könyveket, folyóiratokat kiadni; ugy jó szolgálatot tesznek azok is, kik arra törekesznek, hogy az erkölcsösség, a becsületesség mindenütt tiszteletben, kellő méltánylatban részesüljön. V ajha azok, kikre a nevelés nagy és fontos munkája bizva van, több gondot fordítanának az olvasmányok megválasztására, nehogy növendékeik — mint férges gyümölcs — erkölcsileg s jel— letnileg elsatnyuljanak. A Ráth Károly, városunk országgyűlési képviselőjének nov. 25. tartott beszéde. T. ház! Azon nagy politikai kérdések után, melyek a t. házat egy héten át foglalkoztatták, lej gyen szabad nekein e^y egyszerű gyakorlati kérdésre a t. ház figyelmét felhívnom, amely azonban az ország polgárainak ezreire nézve nagyfontossággal bir. Bátor leszek ugyanis a pénzügyi bizottság jelentésének ezen részére nézve egy indítványt a t. ház elé terjeszteni, amely, megvagyok róla győződve,