Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-11-04

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az isineretterjesztóegylet. kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ..^lercnr*-e<rvlet K: Ö la Ö 3NT Y H3. A lap szellemi részét illető közlemények a szci'kesztő lakására: Kontra 20. SZ , emelet, 7. ajtó, küldendők Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlásnk, "W «I j <1 i I ^ lí á r O I >' könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben , mtézendők. Pá|»a. november 4. Megjelenik e lap hetei.kint eg> szer, szombaton, egv íven. Hloltxetóxi díj a Iv : Egy évre Ii fr. Félévre 5 Ir. Negyedévre 1 |,

v 50 kr. Alllrdetósidí jak térfogat szcrintszámítatnak : 1 NQ e.entim. 20 kr, ,

P»0Q eentimeterért .

ri0 kr, 70Q eentiinelerért 70 kr, 100Q centim. I Irt, !;>(»• centim. t Irt i() kr, 200Q centim. I ft, 80 kr, 500Q centim. -1 Irt, 41» kr, iOOQ rentim. 5 Irt. A közbeeső térfog; toknál a következő magasabb fok dijja számítatik. Bélyegdij mindig kiilön fizetendő. hrlelüs sie/l.rsilö: Fül'Cdi All>in. A hazai ipart pártoló és terjesztő TT egyesület. j i"HISH&TOS helyzetünket lekinlve. őszinte örömmel kell üdvözölnünk minden oly mozgalmat.; . melynek célja sorsunk javítás«. A jelek oly nyilvánosak, hogy leheletlen takargatni. szépíteni szomorít állapotunkat, s nem hallgathatom el azl. mii e lekintethen egy jeles paedagogikus irónk nagyon találóan megjegyez: ..IIa társadalmi életünk káhílő gomolyából kihontakoz\ á11. emelkedett pontról nézzük annak jellemző nyilatkozatait: csakhamar rá fogunk jönni, hogy a tenger sírjából megroiicsoltan menekült hajói népeihez hasonlítunk, mely még továbh utazandó, jármüve kija\itásához fogna: de rend, összhang- j zás. egyetértés nélkül, zavartan stirög-forog. | lól-fut idestova, nem tudván, mihez fogjon, vagy hogy kiállja-e még hajója az illat Mindenki érzi. hogy a kétségbeejtő állapoton segitni kell. bár soknak semmi reménye a biztos sikerre, mivel a nép ki van már merülve. A tenger még nem csillapodni! le egészen, az égen még vészfellegek kavarognak, új meg új viharok kerekedhetnek. s az iszonya válság újra beállhat. Ahelyett, hogy dologhoz fognának, s mindenik megtenné, mint Nelson emberei, kötelességéi, feleseléssel töltik a talán rövidke idol. s egyik ilt. másik olt látja a föveszélyl. egyik ezt, másik azt a mentő szeri ajánlja.** Valóban szomorú az állapot, melyet e sorok rajzolnak: de sajnos — be kell vallani, hogy élelhiven festenek. Nem régen lapunk egyik cikkében említést leltünk ..a h a za i i p a r l p á r t o I o é s le rj eszi ő c g y e s ü I e l"-rül. melynek alapszabályait megkaptuk, s ezekel t. olvasóinkkal megismertetni kötelességünknek tartjuk. Említett cikkünkben kimutattuk, mennyire káros hatással van különösen iparunkra s ezzel kapcsolatban iparosainkra, hogy a hazai fölött előnyt adunk a külföldi ipartermékeknek. Finnek rosz következményei nem maradhatnak el; mert iparosaink ez állal meg vannak fosztva a tértől, melyen lelíelségökel kifejthetnek, s a hazai közönséggel versenyképességöket megismertethetnék. Az ipar'kiállítások megmutatták, hogy iparunk mennyire fejlődött, hogy képes lenne a legkövelelőbb igényeket is kielégíteni. Azonban, hogy ez lehetségessé váljék, erre nézve elkerülhetetlenül szükséges a pártolás; ez azon sine qua non. mely nélkül eredményt fölinulaini nem lehel. E céll, t. i. a hazai ipar pártolását és terjesztését lartollák szemelölt azon lelkes egyének, kik a fönebb említeti egyesület megalakítását clhatározák. Lássak lehal ezen egyesület alapszabályainak tervezetét kivonatosan. (Folytatjuk;. lW,ievélelek Pereszlényi J úr viszonválaszára. 1. Aki előtt kimutatják okoskodásának alaptalan voltát, annak, ha nem bír férfiassággal bele nyugodni az egyszerű igazságba - nem marad más hátra, mint a személyeskedés porondjára alá szállva kelteni új harcot. Tisztelt Pereszlényi úr szereplése a Pápai Lapok .'3'J — 44-ik számaiban győző bizonyíték ezen állítás igazsága mellett. En e Lapok .'VJ-dik számában egyoldalúsággal vádoló támadására válaszolva, kimutattam tárgyilagosan, sértegetés nőikül, hogy állításaim ,,Xe sértsük a történelmet" cimü cikkemben — hun s ma<rvar őseink viselt dolgairól az általa is tekintélyekül elismert magyar történetírók müveiből hiteles kuttökböl merítvék. Udvariasan emlékeztetem, hogy ne akarjon nevem alá csúsztatni olyíéle megjegyzéseket, mintha őseink „minduntalan pusztán csak rablóhadjáratokat folytattak volna,

l

< mert ezt énépenséggel nem mondtam. Végül — bizonyság az olvasó közönség - nyíltan tisztelettel felhívtam, mulassa ki megtámadott cikkemben azon helyeket, melyek valótlanságot tartalmaznak hun s magyar őseinkről, s a melyek nem lelhetők fel keményebb kifejezésekben is — legkitűnőbb történetíróinknál. Mindezekre ,,Viszonválas/.ál>an" feleletül elli 1dar egy csomó gorombaságot, s szakadatlant l sz mélyeskedve össze vissza beszél mindenfelén cs;,k épen amire íelhíva volt, arról nem. Természt lesen : mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik. Tisztelt Pereszlényi úr ! én azt hittem, hogy lehet Önnel tárgyilagosan érvet érv ellen hozva tel vitatkozni ; őszinte sajnálattal látom, hogy ön minden erejét megfeszítette e bitem lerombolására. Es pedig miután meggyőződésem, hogy sem a kérdés tisztázása, sem a közönség józan ízlése nem nyerne azzal semmit, ha én is oda térnék ön mellé a személyeskedés fertőjébe s aztán ketten hajigá lódnánk sárral, kijelentem, hogy c téren nem iogon Á%\*{í A ÍJl vSobo Az olvasás-kór. (Elmefuttatás l A legjobb talaj tenni a legtöbb gazt. •Schakespeare. Olvasás kórról szólani egy oly lapban, mely- I nek célja minél tágabb körben elterjedni, s melyet már jelenben is szép számú közönség olvas : való- j bau ellenmondásnak látszik, s tán némelyek annak is veszik ; de ha meggondolják, hogy minden dolognak két oldala van, t. i jó és rosz : ugy bizonyára be fogják látni, miszerint korántsem szándékozom az olvasás hasznossága ellen szólani haliéin inkább azon visszaéléseket feltüntetni, melyeket nap janikban sokan az olvasással elkövetnek Ama bámulatra méltó találmányok közt, mely Kekkel az emberi ész dicsekedhetik, bizonyára nem utolsó helyet foglal cl a könyvnyomtatás mesterség«. Az, tni az embert a teremtés koronájává teszi, az a gondolkozó-tehetség, mely nélkül szabad akarat sem képzelhető. Eme tehetség szüleménye az eszme, a gondolat, melynek mintegy hüvelyét a szó képezi. De valamint a gondolat ugy a s/ó is szabad szárnyain könnyen tova repül, ha csak a betűk -- eme kis hurkok által békóba nem verjük. Azonban mit ér a legszebb eszme, mit a legremekebb miibeszéd, ha az a gondolkozó tö sejtjeinél, vagy a terein falainál tovább alig mehet ? mit ér a hangya szorgalommal gyűjtött innen t. mit a leghasznosabb találmány, ha tulajdonosi azt legfolebb csak környezetével közölheti V Pedig évezredeken át csak ily csigamódon haladhatott a tudomány és műveltség; évek sőt évtizedek kellettek ahhoz, hogy egy-egy szellemi tennék a földet bejárja. Végre a XV. századnak jutóit a szerencse a békókat feloldhatni, és az irásba foglalt szavaknak a könyvnyomtatás mestersége által szabadabb röptöt adni Azóta a tudomány és műveltség gyorsabb haladásnak örvendett; mert mit ma talán még csak ketten-hárman olvashattak, néhány nap múlva a sajtó által már több százan is élvezhették. — Hogy tehát a sajtó a leghasznosabb találmányok egyik«;; hogy az emberiség művelődése semmiféle találmány nagyobb befolyással neuibirt: azt, ugv Iii-zeni, mindenki elismeri, és ezt tagadni annyit tenne, mint az egész emberiség ítéletét maga ellen felhívni. De váljon eme nagyszerű és következménydús találmány kizárólag csak hasznos gyümölcsöket terein ? Vagy annyira elvakított volua bennünket e találmány nagyszerűsége, hogy a látszat miatt a valót és a sajtónak gyakorta kárhozatosan nyilvánuló hibáit észre sem vennők V Igaz, hogy mai nap a „szellemi hódítinányok'nak örömmel bó kolunk anélkül, hogy megvizsgálnék, teljes bizalmunkkal megajándékozzuk ; pedig e szives készség gyakran csalódásra vezet, mi már magában véve is kárhozatos ; ennélfogva, hol ez fenyeget, óvakodnunk kell. I)e fürkészszünk most már egy kissé az emberi társadalomban ; menjünk annak különféle rétegei közé ; talán hamarosan akadunk oly dologra, mit szó nélkül nem hagyhatunk. — Már egy van ! Minő csoportosulás az ama nagy ház előtt, mely tarkábbnál tarkább ivekkel ugy tele van ragasztva, mintha csak a vakolatot kellene pótolniuk? Ily háborús világban az ember szinte meghökken e néptömeg láttára; - azonban közelebb menvén, meggyőződünk ijedelmünk alaptalanságáról, mert harcvágy helyett csr.k kíváncsiság ül az arcokon, melynek okát azonnal megtudjuk. Újságkiadó hivatal előtt vagyunk. Most osztják ki a 1 egu j abb s z ámo t. Természetesen a kíváncsiság csődítette össze eme néptömeget, hogy megtudják : mi újság a városban, a a nagy világban? és hogy küldőiknek a legújabb s z á in o t minél előbb kézbesítsék. - De ínég sem ! A sietséggel ugyan furcsán történt! líezzeg a küldök megjárták ! — A kiadó-hivat d előtti tér ugyanis egy nyitott olvasóhelyiséggé v.ütozott. Csak néhányan sietnek Gutenberg találmányának legújabb termékével haza felé, mig a legnagyobb részt, a ínég fris festékszagot párolgó lap egészen levarázsolta. — Mindnyájan mélyen elmerülve olvasnak ; I ez azonban nein akadályozza őket, ho^v csigalépI tekkel tovább ne haladjanak. Fül IK m tekintene