Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-11-04

önt követni. Én nem osztogatok Önnek címeket, nem beszelek képzeletének állatairól, nem fejtege­tem, mennyiben szerény, vagy szerénytelen; mind ez iránt nyugodt lebet. Másrészről azonban ismételve tisztelettel figyel­meztetem, hogy hasztalan szórja a hiteles történeti idézetek miatt a gyülölségnek epébe mártott nyilait: ezeket helyettem a történeti tények logicája fogja fel s töri szét. Céltalanul törekszik megtámadott cikkemet befeketíteni ; annak egyszeri átolvasása mindenki előtt feltünteti a rosz akarat szülte ráfogáso­kat. Hasztalanul eröködik ; történeti tényeket semmi­féle méreggel, gorombasággal agyonverni nem lehet. A vita tárgyát illetőleg tisztelt ellenfelein még most is adós az egyenes válaszszal ; még most sem mutatta ki, mikor nyilatkoztam méltatlanul hun s magyar őseinkről ? Melyik állításom nem nyugszik szilárd, történeti alapon ? A dolog ugy áll, hogy Pereszlényi ur ,,Ne sértsük a történelmet" cini alatt megjelent cikkemet egyoldalúsággal vádolva megtámadta. S mikor az­tán a magyar történet avatott Íróiból teljesen iga­zoltam álláspontomat s akkor ö elkeserült haraggal megújítja alaptalan gyanúsításait, s hiteles történeti idézeteim ellen sorompóba hívja Kölcseyt, Petőfit s Anglia művelődés történetének íróját. Valóban mu­latságos ! Ugyanaz, ki oly fennen hangoztatá, hogy „hadd beszéljen a történet maga" — kiveretve Bo­csor, Horváth Mihály s általában a hivatott magyar történészek sáncaiból, költök és Buckle Tamás kö­penye mögé vonul s onnét akar a magyar történetre vonatkozólag argumentálni ellenem. Igazán, ditieile est satyrani non seribere ! — Tisztelt Pereszlényi úr, ön a harctérről, a magyar történet mezejéről elvo­nult, s hogy ezen elvonulás mily világításba helyezi önnek elfogulatlanságát és történeti ismereteit, e fe­lett mondjon ítéletet önmaga. A köztünk felmerült vitára nézve nem az a kérdés, mit beszél egy an gol író, ki nemzetünk múltjával épen nem foglalko­zik —, s mit irnak a költök, hanem hogy mit be­szél a magyar történet tekintélyes írói által maga V Es ha nem tudná tisztelt ellenfelem, mily kétes ér­tékkel bir a történetre vonatkozólag az érvelés a költőkből, legyen szabad felhívnom becses figyel­mét ugyancsal; Petőfinek szavaira : „Csak a magyur büszkeséget, csak azt ne emlegessétek . . . s a vi­lágtörténet könyve V Ott sem lennénk feljegyezve! Es ha lennénk, jaj minékünk ! Ezt olvasnák csak felölünk : „Elt egy nép a Tisza táján, századokig lomhán, gyáván." — Midőn ön, mivel a magyar tör­ténet Íróiból merített állításaim s idézeteim nem vol­tak ínyére, gyűlölséggel eltelve, hajigálja a sérte­gető címeket, s alaptalan gyanúsításokat, szives en­gedelmével Kölcsey bői is jut valami eszembe: „Ide­gen véleményt tűrni kevés tud ; pedig ki tűrni nem tud, hogyan kívánhat türetniV... az ellenkező vé­leményt, hol kell ostromold, de azt, vagy érette bir­tokosát gyűlölnöd igazságtalanság" Bucklenek is fi­gyelmet érdemel, a többi közt azon állítása, hogy a gyűlölség egyik forrása az ismerethiány. TŰZOLTOEGYLETI ÜGY. Berger Mór ur mint a „Phönix" biztosító társulat foügynöke a pápai ölik. tüzoltóegyletnek 10 frtot ado­mányozott. Fogadja a nemeskeblü adományozó az egy­let forró köszönetét. Pápa október 20-án 1870. Meghívás. A pápai ölik. tözoltóegylet f. évi nov. 5-én azaz vasárnap délután 4 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart, melyre az egylet összes alapító, pár­toló és működő tagjai ezennel tisztelettel meghivatnak. Pápa 1870. november 2-án. Szokoly íg/lác főjegyző. — Az ismeretterjesztő-egyletben mult vasár­nap tartott fölolvasásról a következő levelet kaptuk: A legközelebbi vasárnap délután 5 órakor élvezetes es­ténk volt a városház termében. Füredi Albin benedekr. tanár úr, mint az ismeretterjesztő egylet tagja, tartott igen érdekes és ügyesen egybeszerkesztett fölolvasást a korunkban annyira felkarolt régészetből. A közönség ugyan nem nagy volt, de úgy a nők, mint a férfiak részéről elég díszes és válogatott arra, hogy a fölolvasó magát, a figyelmes hallgatás által, jutalmazva érezze. Szomorú jelensége nálunk az időknek, hogy mig kii­földön, különösen Eszakainerikábau, Anglia- és német tartományokban az ilynemű fölolvasások magas belépti díj mellett is nagy közönség által látogatta!nak, addig nálunk a jóakaratú ingyen előadások is oly gyéren ta­lálnak hallgatókra. A mi a fölolvasás tárgyát illeti, e részben szakértő nem lévén, csak annyit mondhatok, hogy rám nézve folyvást érdeklő és nagyon tanulságos volt. Alakilag, az irály, melybe foglaltatott, világos, a figyelmet folyvást ébreutartö, a tárgy szokatlansága mellett is könnyen érthető, — nyelvtanilag szabatos, mondhatni hibátlan , rövid, velős mondatokba foglalt, melyek mellett az előadást, a szerencsés külső és or­gánum, melylyel a gondviselés a fölolvasót megáldotta, könnyen kellemessé tehette. Ezek folytán üdvözlöm az ismeretterjesztő-egy letetet és ennek tisztelt tagjait, s köszönetemet jelentem ki nekik a nyújtott élvezetért. A közönséget pedig figyelmeztetem, hogy a jóakaratu­kig, s minden önzés nélkül nyújtott ilynemű alkalmakat ne szalaszsza el. B. F. — Megyénk buzgó alispánja, tek. Bezcrédy (•ynla ur a mult héten városunkban volt több rendbeli hivatalos ügyet elintézni. Először is hivatalosan meg­vizsgálta a szolgabírói és polgármesteri hivatalokat , melyeket a legszebb rendben talált; ezután elintézte az izr. orthodoxok és neologok között fölmerült sajnos meg­hasonlást és pedig oly tapintatosan, hogy a neologok ismét visszavétettek a temetkezési egyletbe (Chevvra kadischa ), melyből az orthodoxok által kizárattak ; végül a lléb község által épített malom pörös ügyét kiegyezés utján kiegyenlítette. — Lehel tehát a magyar ügyeket is gyorsan elintézni, csak akarni kell. — Rainer Éliás táncművész és tanító váro­sunkba érkezett s vasárnap, a volt Bal-kör helyiségé­ben, megkezdendi tanítását. Ugyhiszsziik, nem kell ezen, számos kitűnő bizonyítványokkal bíró táncművészt ol­vasóink különös figyelmébe ajánlanunk, mivel sokkal is ismeretesebb, semhogy ajánlatra szorulna. — Győrben és ridékén — mint több lap írja — hamis tízforintos bankjegy ek vannak forgalomban s elég ügyesen készítvék. — A szegedi kiállításon kitüntetett iparosok részére csak a jövő hó végével küldik szét az elisme­rési okmányokat, mivel ezek kiállítása hosszabb időt vesz igény be. — Felmerülhető zarar s ebből származható kellemetlenségek elkerülése céljából a városháza nagy­termét, gyüléskedés és egyéb értekezlet tart hatása vé­gett jövöre igény be venni óhajtó testűlek elöljárói ezen­nel felkéretnek, hogy ebbeli szándékukat a gyűlést vayg más értekezlet tartását megelőzőleg legalább 3 nappal elébb nálam bejelentsék. Woita József polgármester. — Halálozás. Soos Ignác és neje Bíró Jósefin, Soos Dániel és neje sz. Kelemen Mária, özv. Biió La­josné sz. Jakovics Krisztina. Soos Emília f, Miklós Károlvné, Soos Etelka f. Hannos Zoltáiiné, Bíró llonor, Kristina, (iéza és Mari szomorodott szívvel jelentik for­rón szeretettt gyermekük, unokájuk, unokaöcscsük Sán­dornak f. évi octóber 31-én agygörcs következtében élte 10-ik havában történt gyászos elhunytát. A bol­dogultnak hűlt tetemei f. évi november 2-án délutáni 3 órakor fognak a helv. hitvallásuak szertartása szeiint Pápán az alsóvárosi sírkertben örök nyugalomra tétetni. Áldás hamvaira! — Megjött az első hó. Mult hó utolsó nap­ján már szálíinkózni kezdtek a hópelyhek, de csakha­mar esővé változtak; e hó 1-én reggel azonban már fehér lepel borítá a földet. — Lapunk jelen számából a közművelődési és közgazdasági rovat és a heti szemle tér szűke miatt kimaradt. — Mire cisz a lutri! Kniers Antal, 30 éves, rk. nőtelen, trstinai (Árvamegy e) születésű Schlesinger pipagyárának munkása keresményének legnagyobb ré­szét íutrira rakta. Okt. hó 18-áu utolsó kabátját eladta 50 kiért, ennek egyik részét megitta, másikat pedig lutriba tette, s egyúttal kijelenté, hogy ha nem nyer. veget vet életének. A szerencse csakugyan nem ked­vezett neki; nem lett se terno, se ambo. Szavát bevál­tandó, mult hó 20-nak éjjelén kiszökött a gyárból, s s nyakát zsebbkésével megmetszette; de alkalmasint fájt neki, azért felhagyott a további metszéssel. Véres nyak­kal egy házba ment, melynek konyhájában reggelig meghúzta magát, mikor az eset a rendőri hivatalban be­jelentetett. Orvosilag megvizsgáltatván, a seb nem ta­láltatott életveszélyesnek, s a kórházba tették. — Kihall­gatáskor azt mondá, hogy életuntságból követte el a tettet. (Bcküldctett). — Bekuldetelt. Miután országszerte a különféle bitfelekezeteknél az illető lelkész vezeti az anyakönyvet többek indítványára azon kérdést intézem a t. Elöljáró­sághoz, mi okból teszi a kivételt, hogy az anyakönyv ve­zetésével nem a főrabbit dr. Breuer urat, hanem más egyént bízott meg, továbbá szándékozik-e a t. Elöljá­róság minél előbb a bajon segíteni, avagy szükséges-e hogy a közönség e tekintetben pressiót gyakoroljon? Kgy oithodox, Helyreigazítás. Lapunk mult számában egy kis tévedés csúszott be; ugyanis irtuk, hogy a buda­pesti fogyasztási szövetkezet alapszabályai küldettek be a szerkesztőségnek. Ez alkalommal e tévedést oda ja­vítjuk ki, hogy az említett úrhölgyeknek és a nőegylet elnökségének a hazai ipart pártoló és terjesztő egylet aláírási ivei, a szerkesztőségnek pedig alapszabályai küldettek meg. — Lel hir ás. Az eddig úgynevezett Csúzi-réten most keletkező és alakuló kertek birtokosai tisztelettel fölkéret nek az ovoda helyiségében holnap vasárnap , délután 2 órakor tartandó közgyűlésben megjelenni, hogy egy, a rendet és biztonságot létrehozni és fentartaui akaró kertegyesület jöhessen életbe. — Az ideiglenes választmány. — A somlódobai részen szűrt idei must cu­kortartalma I8"„, savtartalma pedig 10—12" u 0. Bekiddetett. Az emberi test betegségei közül, melyek roszabb körülmények közt nagyon is veszélye­sekké válhatnak és nagynál mind kicsinynél egyaránt elő­fordulnak, kétségkívül első sorban az altesti sérvek állnak. Ezen bajok ellen mint kitűnően hatásos szer az egészen ártalmatlan Sturzenegger féle Sérv tapasz ( Bruchsalbe) ajánltatik, a mely kapható: Sturzenegger (Jottliebnél , llcrisatibaii (llelvetia, Canlon, Appenzell.) — Városunkban meghaltok f. é. oct. 2(>. nov. l-ig. Vágó Mihál, rc., 55 éves, tüdövészben. Vél­né r Armin, izr., 40 éves, szív tágulásban. Spitzer Ado I I né, izr., 32 éves, nehéz szülés. Soos Ignác gyke Sándor, ref. \ éves, ráuggörcsben. Halász Lina leá­nya Rozi, rc., */ 4 éves, sorvadásban, törvénv telen. egyik is, ha csak a megrongált kövezetben néha meg nem botlanék, vagy pedig hajlott fővel a szem­közt jövő mellének nem ütődnék. Egy sziszszenés ! Kivált ha az illető olvasó lábbelijét esetleg ott­hon feledte ; vagy egy-két haragos tekintet — aztán az olvasás ismét tovább foly. — Különben igen fes­tői képet nyújt eine rögtönzött olvasókör ; van itt szolgáló, inas, urasági futár, öreg anyóka, munkás­osztályhoz tartozó férfiak, abc-polgárok, hátukon a könyvtasakkal. Ezek mind olvasnak, kivéve talán az abc polgárokat, mert ezek valószínűleg még csak betűznek. — íme, mily képzettség és mily nagy igyekezet van még az alsóbb rétegekben — de még az iskolás-gyermekben is a mai kor színvonalára juthatni, és magokban a napi újdonságokról önálló, független Ítéletet szerezni ! (Folytatjuk. J Uti-jegyzetek. Búcsúszó és kérelem. — Bécsi sétáim. Elindultam már a nagy útra, hogy a magas bi­zalomnak megfelelve, a külföld gazdag tárházából szer­zendö ismeretekkel megvalósíthassam, gyarló erömhöz mérten, a kívánt sikert; adjou az ég erőt akaratomhoz, hogy célom utáni sikeres törekvéssel bizonyíthassam be a bennem bízók iránti hálás érzetemet, hogy majdan visszatérve, fötanodánknak, annak buzgó munkásai kö­lébeu, hasznos szolgálatára lehessek. Xetn tehetem egyúttal, hogy hucsut ne vegyek a kedves város, a drága szülék-, a jó rokonok-, a liii barátok- és a kedves ismerősöktől, különösen pedig tőletek, szeretett volt jó tanáraim; jóllehet rövid az idő, de nagy a távolság, mely tőletek elválaszt. Előre látom, hogy nehéz lesz oly otthonos köröket találnom, mint köztetek, sőt bizonyára találni nem is fogok. Mélyen tisztelt szerkesztő urat pedig kérem, hogy a fö célon kívül a külföldön szerzendö mellékes tapasz­talatokról, netán utazási kalandokról, vagy a bizonyára látható szép vidékek, városok és a különféle népek so­eialis körülményeiről gyenge ecsetem gyarló vonásaival szives olvasóinknak csak némi szolgálatára is lehessek, legy en szives megnyitni becses lapját közleményeimnek* ) Felső Austria fővárosában vagyok, midőn e so­rokat írom. Még élénken előttem áll városunk kies képe, róna vidéke a kél óriási sirhalouunal. a Somlyó és Ságli hegy ekkel, melyek falán a mult idők örömeit gy ászolják és a kékelö Bakony láncolata, koronás tölgyeivel. El­merengve nézem, miként hömpölygeti hullámait a Duna a kedves hazába! Minden vidéknek meg van a maga bája; de ki tagadhatná el a Duna vidékének kiemel­kedő szépségét? Alig válunk meg Bécstől, alig feled­hetjük cl c világvárosnak valóban kiaknázhatlau tárla­taiban, közhelyein levő nagyszerű miivek- és ritkasá­gaiban nyert műélvezetünket , a természet a Duna vidékével ellensúlyozza, mintegy dacolva az emberi al­kotmányokkal. Nem szólunk részletesen Bécs műemlékeiről, hi­*) Igen szívese«. S z e r k. szen ki ne lelt volna már itt közülünk. Ki ne tudná, hogy elfárad az ember, mire végére jár mindannak, mit itt látni lehet: a Szt. Istváu-templom tornyával, a vár­palota műkincseivel, a régiség gyűjtemény, állattani ka­binet. csillagászati intézet, az arsenal, a belvedere és színházai, circusai, a prater, — vidékéről Schönbrunn, Laxeiiburg, Leopoldsberg stb., mit sem szólva, meny­nyire lebilincselik az embert, mennyi mulatságra adnak alkalmat a vidám bécsieknek: mindezt leírni, ezek kü­lön ímertetését adni. időnk rövidsége nem engedi; mind­ezek gyönyöreit bizonyára már élvezték is olvasóink. Verőfényes őszi nap volt, midőn Bécs utcáin vé­gig mentem. Ilövid idézésemet egy körsétával tettem élvezetessé; a kocsik, omuibusok tolongva robogtak egymás után. A bécsi nép természetesen felhasználja az ilyen idol és szük, setét utcáiból kitódul a szabadba; lehet itt látni azután cifraságokat, német különcscgeket. A férfiak járszalagoii vezetik ebeiket, a nők karjukon felpiperézett és öltöztetett macskákkal sétálnak. Külö­nös, hogy mennyi elöhaladást tanúsítanak a bécsiek az állatok civilizálásáhaii, — a vasúti és gőzhajózási hordá­rok kocsijukba nagy ebeket fognak, ezek azután ugatva vonszolják az utcákon át terheiket; sőt volt alkalmam látni kecskéket is befogva, s a kocsis büszke méltó­sággal iilt a bakon, örvendve az állat-paedagogiai terén lelt korszerű haladása felett. Kár, hogy a confor­táblis rosz gebék helyett nem avatják fel a teknőcöket, bizonyára több előrehaladást tanúsítanának ez utou is. Edelény i. líMUÉlil

Next

/
Thumbnails
Contents