Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-01-29

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap V pápai jótékony nöesfylot- az isinorc»ttorjos7.tóe«fylot. kertószo larstilai. lövész- lüzohó- és a ...Meirur'-otf'vipi \ lap s/cllemi ré*/»;t illető közlemények i s/erkos/t« lilliásái'íl! \nna-tér 1216. sz. a küldendők Kiőfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendókki-J niegbi/ott Wa.jciits-; Ivál'ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal -zeniben, intézendök. Pápa. léllió «9. Megjelenik e lap hcteiikint egy szer, szombaton. egy íven. Luptulajdonos s felelős szerkesztő I*. 8zabó Ivái'ol. l-:i0(lK0t0si (tt.jaR: Kj»y évre f» fr. Kélévre ö ir. Negyedévre ... .1 Ir. .'»0 kr. A llifciotóísi clt.jalv térfogat szerint bzámítatnak : 18Q ••enlim. 20 kr, .'»UQ centimeterért .'>0 kr, TOQ eentimeterért 70 kr, lüOD centim. 1 frt, 15UQ centim. 1 frt iü kr, 200Q centim. 1 fj 8o kr, 300D c ritiin. i frt. 40 kr, -100Q centim. ."» frt. \ közbeeső térfogatoknál a következő magasabb tok díjjá sz.ámitatik. P.élycgdij mindig külön fizetendő. A nyi'ittér minden .sora 10 k. II Oktassunk! j&Aa mai nap valaki e hazának művelődés-törv' ténelmi viszonyai hü képét akarná festeni, lehetetlen, hogy figyelmét kikerülje ama. népünk életében előforduló sok viszásság, melyek.— valljuk be esak őszintén. — nem épen kedvezőleg tüntetik fel annak műveltségi fokát. Midőn ezeket írjuk, nem a szellemi gyúpontokat képező városi közönségekre gondolunk, hanem azon népelemre, mely Magyarország rónáin és bércein szűkebb körben ott tanyáz és él. hol «•gy szerény templomtornyocska körül pár sor liaz. vagy kunyhó csoportosul. Falusi polgártársainkat értjük. S azt gondolja tán a n\ajas olvas«'), hogy ismeri a falusi népet, mert a város és utcáiban néha-néha lát eg\ kék dolmányu. prémes, vagy zsinóros gubában járó gazda embert? Dehogy i-meri azért! Alig bír fogalmával annak, mit falvakban a nép szokásaként észlelhetni. S ha itt-ott van i- alkalma érintkezni egy akar hivatalos ügyben, akar pedig terményeit a vásárra hozott falubelivel. a tőle hallott és látott nevetséges ferdeségeket természetes naivságnak mondja és tovább nem gondol vele. Pedig, de szomorú szokott sokszor lenni e naivságnak következménye. S miért van az. hogy a falusi nép szellemileg még mindig olv éretlen és olv csiga-lasVIIIARB.W. ej jó lenne most otthon ülni, jó: Szelíd kaudaló fenve mellett. Hallgatni a vihar zaját, a mint A kéményen beénekelget. I)e az otthon esak nincs nekem: Az ors> .igiiton baktatok — — Hahó! hahó! vihar barátom. Korbács« <! jól pattogtatod. Az ólom' -o jön és szembe vájj. Ks álmosan pillámra szunnyad. Szemem világával vitára kel. A mint keresgetem az útat. I.ábam alul a sár kifeccsen S tarkára fösti arcomat — Hahó! hahó! vihar barátom, fsak vacugtasd reám fogad! A szél oly gyilkos kedvvel nyargalász Hajszolva üvöltő kopóit, — A szürke felhőt tépi, gyúrja — s a BoHZorka-hegygyel csókolózik. Huh! huh! pocsék kacajra hődül Csókjátul a vén rengeteg — — Hahó! hahó! vihar barátom. Élvezd örült szerelmedet. Fakó iszapot szántva szerteszét. Futó patak utamba szökken Es felborzalva rút sörényeit Bukfenceket csinál előttem. # Átgázolom. Morogva falja Lábam, s dühödve köt belém - - Hahó! hahó! vihar barátom. Komédiád nem félem én. Én, én! -- De ott a ködlepel mögül Szegény asszony jő szembe vélem. Keblén siró porontyot rejteget S melengeti lehelletében . . . Bajok paskolta lenge rongyuk A nedves, csúnya fergeteg — — Hahó! hahó! vihar barátom. Sajnáld ineg azt a gyermeket! Szabó Endre. Egy fegyenc emlékirataiból. Elbeszélés. — Irta Szép Miklós. (VI. folytatás). A lövés után a gróf megdöbbenve tekintett» rám, pisztolya önkénytelenül kihullott kezéből. Nyugalmam, bátorságom, mely engem megmentett, megreszkettető üt. Láthattam ezt sáppadt arcából, ki- j kelt tekintetéből, hiszen esak 10 lépésre volt tőlem s a köd is nagyrészt eloszlott. Most megtevőm az utolsó lépést s felemelem " pisztolyomat. Csak egy másodperc kellett ehez s ez is elég volt arra, hogy egész serege nyomuljon agvan.ba a gondolatoknak. Im itt áll előtted a nyomorult — sugá boszum érzete - ki elég vakmerő, elég aljas volt sérteni egy angyalt, tipord el a hitvány férget, hisz van szerit jogod hozzá. Im itt remcii CITY védtelen ember — hangzott lelkiismeretem szava - kinek élete ujjadnak egy mozdulatától függ, — ez élettől meuuyit várnak azok, kik azt ÍJ t-k I adák s te oly könnyen elfojtanád azt, magadra zúdítva átkát azoknak, kik előtt azon élet uly kedves volt, s ez átkok épen ugy nehezednének azon gyermekre is, ki tudtán kiviil lenne oka e halálnak s a ki most otthonn remeg életedért . . . Még be sem fejezem gondolatimat, még nem tört el a pálea a grőt élete felett, midőn aunak háta megett, epen a löiránybau, nö alak jelent meg. — Megálljon, az istenért megálljon — sikoltá s fátyolát felvetve, rohant felém. Ernesztine volt. — Ernesztin, hogy jő ide V — rebegem, a pisz tolvt elvetve magamtól. . o — Uram, ca lelkiismeretem szavát követem, önnek nem szabad éltét kockára tenni értem. — Eltem nincs veszélyeztetve gyermekem, most a a z éle t áll már kockán, melyet az ön becsülete s anyjának adott szavam követel. — Ah, tehát azt hiszi, kedves szolgálatot teend susággal halad? Hisz jón-megy a városba, hol mást lát és tapasztal, mint odahaza a tűzhely körül és a község határszélein belül! Miért nem követi a nála okosabbak szokásait és elveit ? Vagy annvi roszakaratot. annyi csökönyösségét tété4/ i J V KJ lezzünk fel a magyar köznépnél, hogy az életviszonyai s társadalmi haladására fordítandó fáradság eredménynélküliségét már előre is megjósolhatnék? Xem. uraim: másutt kell keresni a dolog bibéjét. Mindenek előtt azon meggyőződésre kell Q CT» jutnunk, hogy a földmüvesosztály a magyar nép igen jelentékeny részét képviseli s hogy sok tekintetben ez az első tényező anyagi viszonyaink létesítésében s igy közvetve megélhetésünk «« és jólétünknek is. 0 az. ki a civiJisatió mcgállapítojat. az ekét forgatja s ki. mint az anyafold és köztünk fenalló. természetszabta kölcsönösség közvetítője, a létkapcsot tevő nyers munkát végezi. Nem megvetendő része ö a nagv társadaO - o. lomnak. Már pedig, ha eddig eljutottunk, önmagától merül fel azon kérdés: Vájjon visszahatás nélkül maradhat-e az általánosságra, ha ez osztály a kutató szellem és úttörő emberész által földerített igazságok nagy kincsének birtokába jut-e vagy nem? nyugodtan bevárható-e. mig a korszellem azon műveltségi fokra cmelendi lassanként a milliókra menő polgárságot, hogy megértse emberi magasztos hivatását, méltóságát s hogy öntudatosan fejleszsze szellemerőit a természet tárházának titkai megértésére s önjavára való felhasználására ? Xem. ezerszer mondjuk, hogv: nem. Ks itt a bökkenő. A falusi embertömeg rideg közonvnvel nézi a dolgok folyását, mert magyarázni és megérteni nem képes. Csak akkor jajdul fel, ha a tények kérlelhetetlen szigora érzékenyen sújtotta. Látja a végzetes okozatot, de nem jut tudatához azon oknak, melyet, ha idejekorán ismeri, károsodás nélkül megsemmisíthetett, vag} hatásában legalább gvógvithatott volna. CT CT S nincs, a ki vesződnek a nej> ok tatasavai: nincs, ki felvilágosítaná. Az iskolában i> csak morzsáit sajátíthatja el az életismereteknek. miket sajnos, később megint elfelejt. V babonás hitel, a sok bevett ferde szokást ugy örökli fin a/, apától, fiútól az unoka évszázadok óta. Az eg\ pár intelligens, ki faluhelyen lakik, óvakodik a nép ügyeibe avatkozni, mert fél attól. hogy felelősségre vonatik. valahányszor az adott jó tanács a körülmények kedvezőtlen fordultával eredménytelen maradt. De hogy javuljon hát a nép egészsége, ereje > vagyoni állapota. ha mindent a sorsra biz s többnyire, ha már tesz valamit, rendesen ellenkezőjét teszi annak. mit cselekednie kellene? Itt nézetünk szerint csak egy mód van, es ez a felnőttek oktatása. Xem elég a kor-