Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-10-21

III, évfolyam. 43. szám ^ Vegyes tartalmú társadalmi hetilap tJjP A pápai jótékony nőegylet- az isnieretterjesztöegv let, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a „Mercur^-ejrvlet A lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztő •\i|>;i. ÍH7U. október 21. lilkásái'a! Főutca 20. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. Klőlizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, W

r «1 cl I t >S Iv ;» I* tt 1 y könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben , inlézemlők. rziölizetóísi (líjaK: Kgy évre fi fr. Félévre 5 fr. Negyedévre 1 fr 50 kr. A llirdelésl díjak térfogat szerintszámílalnak : I 8Q I centim. 20 kr, 50Q centimeterért 50 kr, 70Q centiméterért 70 kr, Megjelenik e lap lietcnkint egyszer, szombatiul, | lOOQ centim. I frt, löOQ centim 1 IVt ío kr, 200Q centim. 1 ft, SO kr, 500Q centim. :1 Irt. 10 kr, tOOQ centim. ."» frt. A közbeeső térfog; toknál a következő magasabb fok díjjá s/.áinitatik. Ilélyegdij inindig külön lizelemlö. e£\ iven. belelő.s .szerkesztő: I^tir'Odl All»ill. Knulo: \\ a.jilits Ivái-oly. n Egy életrevaló eszme. ir J ilmull azon ido. midőn mondhatták, hogy 1A rr hazánk saját zsírjában fulad ineg, s most ellenkezőleg tarthatunk attól, nehogy a soványság miatt elsorvadjunk. Meri ritka azon év. melyben teljesen mentek lehelnénk az elemi s más csapásoktól. — Gondoljunk csak az idei esztendőre, mennyi szép remény volt hozzákötve, s ime, hova lettek ezen szép remények? Megsemmisüllek. tönkre lettek téve! Bármerre forduljunk, bármely osztályt tekintsünk, mindenütt csak ugyanazt találjuk, ugyanazt halljuk: a panaszt. — A szegényedésnek jelei megdöbbentő mérvben mutatkoznak, s más körülményeket is tekintetbe véve. valóban kritikus helyzetben vagyunk. Nem nagy elörelálási tehetség kell ahoz, hogy megmondhassuk, ha igy haladunk, a következményt. Ezeket megfontolva, önkénytelenül is azon gondolat merül fel: miként lehetne e válságos állapoton segíteni, miként lehetne a lejtön való haladásnak gátat vetni és azt megakadályozni? Komoly e kérdés, melynek szerencsés megoldásától nagy horderejű következmények várhatók. Nem akarunk itt tanácsokat osztogatni, tegyék ezt azon kiírok és egyének, kik erre hivatva vannak: mi ezúttal csak egy meggyökerezett rosz szokásra akarunk rámutatni, s kitüntetni ennek káros hatását, különösen az ipar terén. E rosz szokás az, hogy szeretünk utánozni. Magában véve az utánzás épen rosz valami, s ha ez mások jó példájának, lelteinek kövelésében áll. még dicsérendő is: de sajnos, hogy az ulánzás nálunk nagyon sokszor abban áll, hogy inkább mások hibáit. tévedéseit — mondjuk ki magyarán — majmoljuk. Kevés ága van akár a tudománynak, akár ;» művészeinek, melyben ne utánoznék a külföldet. Nem akarjuk azt megróni, hogy am

; jót és hasznost tapasztalunk, ne vegyük át a külföldtől, s ne accliinalizáljuk, nem: ez csak dicsérelünkre válik. Hisz azt nagyon is el kell ismerni, liogy mig mi mással voltunk elfoglalva, s inig sajsit és ezzel kapcsolatban — ha szabad mondani — mások létéért is küzdöttünk: addig szomszédaink a békés léi ölében nyugodtan munkálkodhallnk szellemi és anyagi gyarapodásukon. De ez mosl már megszűnt s azért megfeszített erővel kell iparkodnunk, hogy az előrehaladottabb nemzeteket ha nem is elérni, legalább megközelíteni bírhassuk. De sajnos, hogy ezen törekvés utánzássá fajult; meri igen sokszor nem azt lekinljiik. vájjon valami jó-e, hasznos-e, hanem igen sokat készpénz gyanánt veszünk. sokat elfogadunk csupán azért, mivel külföldi. Az utánzás legsajnosabb az ipar terén. Az újabban létesilcll ipar-kiállítások bebizonyították, hogy az ipar terén képesek vagyunk nemcsak lépést tartani a külfölddel, hanem még újat is lollalálni. De szerencsétlen természetünknél fogva nem elégszünk meg a hazai termékekkel, kicsinyeljük azokat, minek az a fájdalmas következménye. hogy iparosaink nem képesek versenyezni, mivel a pártolás hiányában nincs terök tehetségökel oly módon kifejteni, mint azt akarnák és lehelnék is. Nem mondunk újai. ha fölemlítjük, hogy honfiúink közül sokan, kiknek tehetségében állana a hazai ipart pártolni, mindéül külföldről hozatnak, habár sokszor itthon jobban kiállítanák is. Vagy az is megtörténik, hogy a külföldről hozatott tárgyakat kiiniidolgozó magyar munkások készítelték. De ez mind nem jő tekintetbe, csak külföldről származzék, csak rá legyen nyomva valamely külföldi gyáros bélyege. A negyvenes években voltak posztógyáraink, volt karionfonodánk, voll a házi iparcikkekre szép reményekkel kecsegtető iparunk: de hol vannak ezek mosl? A pártolás hiánya s a külföld inajmolása megsemmisítette ezeket és isinél a kezdet nehézségeivel küzdünk. Mii legyünk tehát, hogv ezen abnormis helyzetből szabadulhassunk? A jelen viszonyok között kormányunktól nem sokat várhatunk ; elég bajjal és gonddal kell neki is megküzdenie, hanem tegyünk mi magunk egyenként és összesen. Iparkodjunk felszabadítani magunkat a külföld befolyásától, mondjunk le majmolásáról s találjon viszhangot azon üdvös mozgalom, mely nem régen az országos nőegylet kebléből indult ki s örömmel löllé el a iieinzeli emelkedés barátait. E mozgalom egy „hazai ipart pártoló s terjeszt ő egyes ü I e t*

# alakítása , £t A HONVEI) KEDVESE. ünn áll a faluvégén A honvéd kedvese, Már hőse lenn a sírban, f Ó vár még jöttire. Ilisz nem marad el végkép, Es nem maradhat el, ígérte ezt csókjával, Fogadta esküvel. És hűsen l'á a szellő, A nap lenyugodott, Felhők között bujdosni A holdat láthatod. Az ég ivén egy csillag Rohanva jó alá, S egy titkos hang a lánykát Most nevén szólítá. S a lányka érti a szót, 8 a hang után halad, Bejárja a mezőt a Szép holdas éj alatt. 9 Es hallja kedvesének Szavát, mint mondja el, Mily liösleg vívtak ott az Ellenség ezrivel. De bár dicsőn küzdöttek, Es hosszu volt u harc, Mint elvonuló IV»lieg Még egyre föl vi liarz'. Távolból híva hangzik A büszke riadó, S a hősnek ott hazája, Hol harcra In a szó. A hang a hőst új harcba Szólítja mennie, S a hü leánynak tőle ltucsut kell vennie. S bár újra látja hősét Sok holdas éjszakán, Midőn az újra megtér A vívott harc után: Szivére a búcsúzás Oh mély — sebezve hat, Ilogy éles fájdalmától Csaknem kettészakad, Torzképek. Máté ház i. I. iSeli . . . iS ) Nincs oly szép are, oly méltóságos alak, melyből torzképet ne lehetne alkotni ; még a legtisztább vonások is eltorzítható egészen a nevetségesig és a torzképrajzoló előtt, ki a valódi vis comiea-val bir, még egy Adonis sem maradhat bántatlanul. Ezt betenkinti élclapjaink eléggé bizonyítják : mindazáltal ezek sem kisérnek mindent figyelemmel rajzoltukkal, mert vaunak dolgok, melylyek elég bő anyagot szolgáltathatnának hasábjaikba és épen ezek illustrálását mulasztják el ; értem a nemes tulajdonok, a dicsérendő e r én y e k eltorzitását mikben a kisebb és nagyobb városok mai napig oly nagyon bővelkednek. * Hölgyeink általánosan igen jótékonyak. Nevok ott diszeleg a különféle név alatt jótékony célra gyűjtő liszták legtöbbjein. A jótékonyságnak valódi idénye (bocsánat ivadjaj közeledik, 'leien, midőn dideregve vonul meg egy-egy nyomorult szegényember düledező kunyhójába, midőn sopánkodó gyermekeitől körülvéve fájdalomtelt szívvel kéri a mindenhatót enyhülésért, egyszerre mintha csak az égből pottyant volna le, ott terem a nöegyleti „nagyságos asszony" ragyogó selyemruhában, előveszi a 13