Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-10-21

melynek kitűzött célja kiszorítani azon külföldi cikkek használatát, miket hazai iparunk is képes termelni. Az eszme nem uj. de nagy horderejű s e tekintetben csekély áldozattal sokat lehet tenni. Viszonválaszul Gyurátz urnák. ív .,Nagyon örvendek különben, hogy Pereszlényi ur Bocsort, mint auctorítáat idézi a történet mezején. S kérem, legyen szives figyelemre méltatni jelzett iró következő állításait is a hunokról; tovább áraszták dulásaikat szintúgy a felzaklatott népek, mint a római császárok ellen, kik nem egyszer csak adófizetéssel csillapíthaták le a bösz harcosokat. Gyurátz ur midőn ezen szavakat papírra vetette, nagyon megörülhetett, mert nyomban ezek után azon felhívást intézi hozzám, hogy mutassam ki, de nem saját képzeletem gazdag tárházából, hanem az ö megtámadott cikkéből merített idézetek kel, hogy méltatlanul nyilatkozott a hunokról. „Miután pedig ez önnek sikerülni nem fog, másrészről arra kérem, hogy, ha sérti önnek Ízlését azon állítás, mely szerint a hun a merre haladott, d u 1 t és rablást űzött: ezért ne én ellenem támadjon, ki egyszóval sem mondtam ilyet Attila népéről, hanem végezzen Bocsorral, ki ezt ismételve és bizony n y a 1 u c in o k n é 1 k ü 1 állítja." Már igen sokszor kinyilatkoztattam , hogy Gyurátz nr egyoldalulag itéli meg a történelmi tényeket, s ezen egyoldalúságának lehet tulajdonítani azután, hogy egyik terde állításból a másikba esik és sehogy sem bir magával és felvett tárgyával tisztába jönni. — Igy jár az ember, midőn szenvedély s elfogultság által vezérelteti magát ; el fog tévedni menthetetlenül azon tények tömkelegében, melyek a históriát alkotják. Gyurátz ur épen igy járt. — Kapkod is most már fűhöz iához, keresi az Ariadne-fonált, mely kivezetné veszedelmes helyzetéből, keresi, de sehogy sem képes azt megtalálni. Idézi Bocsor történelméből azon helyeket, tnelylyekben Bocsor a hunnép d u 1 á s a i r ó 1 emlékezik; igen ám édes lelkem, csakhogy Bocsor nemcsak mint rabló dúlokat mutatja be a hunokat: hanem a dicső nép világtörténelmi hivatásáról is elmélkedik a midőn Róma kikezdésének dicsőségét egyenesen a hős hunnépnek tulajdonitja. Így tehát Bocsor amaz idézett helyeinek Gyurátz ur az ö sajátlagos szempontjából épenséggel semmi hasznát nem veheti ; nem csak, de azok egyenesen Gyurátz ur ellen bizonyítanak; mert Bocsornak ezen idézett helyeiből láthatja és megtanulhatja Gyurátz ur, hogy milyennek kell lenni, egy história irónak, mily magas és széles látkörrel kell biruia, ha a történelmi tények mezején biztosan akar haladni. Hát bizony, hiába is akar neki ugratni Gyurátz ur, én Bocsorral végezni nem fogok ; végeztem én ezen jó öreggel már akkor, mikor ez előtt néhány évvel a hunok és magyarok történelmét nekünk előadta; gyönyörű világos históriai magyarázatai, előadásai most is előttem lengenek ; emlékszem, mily gyönyörrel hallgattuk öt, midőn dicső eleinkről Attila és népe nagyságáról, a honalapító jÁrpádról beszélt; midőn feltüntette előttünk a dicső apák lángoló haza — és szabadságszeretét; oly jól esett ezeket Bocsortól hallani ; ö tanított meg bennünket szeretni a hazát, szeretni, imádni azon dicső apákat, kik nekünk hazát, alkotmányt szerzének, s élni és halni a hazáért ragyogó példáikkal megtanítának. — Bizony higyje meg Gyurátz ur, ön is másként ítélne dicső őseinkről, ha a magyarok históriáját Bocsortól tanulta volna ; akkor megtanulta volna, lássa azt is, hogy a hunok világrázkodtató hadjáratai egy magasabb eszme életlüktetései, a világszellemnek azon ostorcsapásai valának, melyekkel a népeket a hunok Róma kikezdésére szorították. — Oh arról a világszellemröl, melyhez Gyurátz ur ur nem is sejdít, de szépen, de rnagasztosan tudott beszélni a mi jó B o c s o r u n k ; mily élvezet volt hallani öt, midőn dicsőségben élt és halt apáinkról beszélt, midőn a múltba visszavezetett s megtanított bennünket szeretni a hazát, lángolni a jog és szabadságért. A h u n o k bevégezvén világtörténelmi kiildetésöket, a népeknek Róma kikezdésére szorítását, letünték a történelem színpadáról, Bocs o r u ti k, ily dicsőnek s nagyszerűnek jelzi a hunnépnek történelmi szereplését és halálát. Gyurátz ur itt is eltér Bocsortól, s eirvoldalulag a hunok halálát azon körülménynek tulajdonítja hogy a hunok pogányok maradtak, tehát azért haltak meg. — No, igy aztán históriát irní, egy hős nép halálát indokolni nagyon könnyű. Az igaz, hogy a hun pogány maradt és le is tűnt a semmiségbe ; de nem azért tűnt ám le, mert a keresztyénséget tel sem vette, hanem azért, mert világtörténelmi feladatát megoldotta. IIa a keresztyén vallás fel nem vevése okozta volna a hunnép halálát, akkor ezen elv szerint, mindazon népeknek meg kellett volna halniok, melyek a keresztyénséget be nem fogadák.— De hát biz ez nem igy történt; élnek ma is a nemzetek, melyek a keresztyén vallás áldásait nem ismerik. —- Kz állítása is elesik tehát Gyurátz urnák, melyben különben rejlik annyi igazság, hogy ha a hunnépnek ideje lett volns a keresztyénség bevételére, akkor még nagyobb, dicsőbb, hatalmasabb lett volna s ez esetben lehet, hogy talán a dicső hunok máig is élnek. — Nekik a missiójuk különben nem az volt, hogy a ker. vallás felvételével fényeskedjenek a népek világában : hanem az, hogy Róma világuralmának alapjait megingassák. Ks meg is ingatták, Aztán meghaltak. A nagy világdráma után, melyet eljátszának a függöny legördült. Miért haltak meg a hunok, miért omlott össze óriás birodalmuk, biz azt nekünk Gyurátz ur nem képes megfejteni, a keresztyénség fel nem vétele nem kellő , világos indokolás. Ide vágólag igen szépen mondja Buckle II. Tamás: ,.Kz a történet apálya és dagálya, a folytonos hullámzás, melynek a természet törvényei szerint alávetve vagyunk. Ámde mindezek felett egy magasabb tünemény áll ; és miként az ár tovább özönlik és végtelen ingadozásában most előre tör, majd ismét vissza tér,— van egy, és csak is ez az egy, ini ö r ükké tart. — A gonosz ein berek tettei csak inuló bajt okoznak, a jó emberek cselekedetei csak tnuló üdvöt; és végül mind a goII o s z teljesen megsemmisül, kiegyenlíttetik a következő nemzedékek által és eltűnik a futó századok örök mozgásában." - Így tűntek el, lássa Gyurátz ur, a dicső hunok is; eltűntek a futó századok örök mozgásában, alámerültek amaz örök halhatatlan folyamban, melyet históriának nevezünk. Ks a mi kötelességünk az Gyurátz ur, hogy hajoljunk meg tisztelettel ama félisteni alakok előtt és ne ugy mutassuk be őket, mint világgyujtogatókat, hanem mint dicső hősöket, kik a történelem pantheonának örökre fénylő alakjai maradnak. Olvasta ön Gyurátz úr Jókai regéit a hunokról. Igy kezdi : „Vagy volt, vagy nem volt. az is meglehet, hogy csak álom volt: élt egyszer a világon egy nagy hatalmas nemzet, akiket ugy neveztek, hogy : ,,a liuno k." — S igy végzi Jókaink a regét: „Ti örök vitézek !" — Igy végezzük mi is a hunnép dicsőségéről tartott előadásunkat. — Az örök vitézek fénylenek mint a nap, a történelem egén, Gyurátz ur akármint is akarja is őket rabló színben feltüntetni. — Jövő cikkünkben a rabló magyarokról" fogunk értekezni. Pereszlényi János. NÉHAI RANOLDER JÁNOS veszprémi püspök hagyatékáról. (Folytatás ós vége). Allítatik e közleményben, hogy a gazdasági épületek omlatagokká váltak." Ennek ellenében a következő adatokat van szerencséin közölni: Püspöksége alalt néhai Ranolder János a javadalomhoz tartozó 37 községet négy vármegyében tagosítván, e miatt az új dűlőkbe osztott püspökségi birtokok új pusztákkal és majorokkal voltak fölszerelendők. Néhai Ranolder János tehát puszta területen fundamentumból alapította: Veszprém vármegyében a Magyali, Bukiini, Szt. jánosi, lj, Iharkuti és Apotagos majorokat. Zala vármegyében a János, Bazsi, Vörös, Kínlódi és Ciizela majort s végre Somogy vármegyében a Tekeresi, Tekenyösi, Örvös, Abrincsos, Mexikó, Bári, Szentimrei, Szorosodi és Szent irmai pusztákat. Ez összesen 20 új major. A régi épületeket 138 új lakhelyiséggel bővítette; az új epületekben, melyek általa építtettek, 229 lakhelyiséget állított és bereudedezett. Azon új, szilárd anyagú és cserépzsiudelylyet födött épületek, melyeket ex fundis emelt, összesen 5339 négyszög ölet, azon gazdasági épületek pedig, melyeket szintén alapból nád- és szalmatetöre emelt, 8881 • ölet tesznek. A már megvolt s általa 1850-ben átvett épületek közül 254 • ölet érctetöre vett, a régi szalmával födött épületekből pedig 2320 • ölet cserépzsindely tetővel látott el. Összes új épületei egy folytába állítva 4'/j angol mérföld hosszúságra nyúlnának. r Mindez adat azon „Epületirás" cimét viselő miniszteri leltárból van kivonva, melyet a püspökség átvételére kiküldött miniszteri bizottság — bizony semmit sem kedvezve a püspök emlékezetének — 1870. január 7-dikén készített illetőleg fejezett be. Az összes uj építkezésekre a püspök 543,000 forintot fordított. r t Állíttatik a közleményben, hogy „az erdők java minden rendszer nélkül kiirtatott." A veszprémi püspökségnek van 43,989 hold erdeje. Az ebben talált összes károkat Hirsch István ininiszteii fogalmazó ur, ki mellesleg megjegyezve tudományosan képzett erdész, 29,101 forint 30 krban számítja fel. Egy holdra esik tehát 00 és fél krajcár. Ahol ennyi kár van: ott bizonyara nincs az erdő elpusztítva. .Megjegyzem egyébiránt, hogy az úrbéri birtokrendezések folytán a volt jobbágy községeknek több mint 15 ezer hold szálas erdő kiadatott s mind a mellett a püspökségnek 24,078 hold szálas erdej

e parket rekliket és szoknyákat, a krumplit meg a kis cipókat és ezt mind csak azért teszi, hogy neve másnapon vagy héten ott ragyoghasson a lapok hasábjain. Kh bien ! — K „nagyságos asszony"-nak van egy rokona, egy szegény, elhagyatott leányka; szülői korán elhaltak és ö a legnagyobb nyomornak van kitéve. Már éveken át nehéz munka által tengeti életét, többet éhezik, mint nem szegényke! midőn olykor-olykor nem volt egyetlen betévö falatja sem és dolgot sem kapott, az éhség már-már elviselhetlenué vált, eszébe jutott gazdag nagynénje, ki sanyarú állapotán némikép segíthetne. Hozzá fordult segélyért. Szegény árva teremtés nagyon csalatkozott, mert röviden elutasították ! ,,Mert" — úgyis minden oldalról ostromoltatom, százakat adok ki jótékony célokra, — úgymond a kegyes nagy néne — „egy krajcárt setn nélkülözhetek !" Es ezen eljárás igen természetes, — hisz a szegény leányuak nyújtott adomány, alainizsua, nem kerülhet „a nyilvánosság elé;" hisz e nemes tett nem fog e hírlapokban megjelenni! Szegény árva odavész a nagy világban észrevétlen , elfeledve embertársaitól! / Ks e „nemes" hölgy ? — ez épen csak a j ótékonyságot torzítja el! Voila a jótékonyság egy torzképe! . . Amott egy fiatal ember sétál. Öltözete a legújabb divatú őszi szövetből van ; inge halványkék szinü — szintén legújabb divat és gallérja s kéz elöje ugy ki vannak keményítve, hogy nyakát és kézcsuklóját alig képes megmozdítani, nyakkendője sokféle szint játszik „a milyent most viselnek," — fején egy „neuester fayon"-beli kalapoeska érinti a kigyóalaku „felsütött" fürtöket. Mozdulni alig mert a fiatal uracska, mert fél, nehogy valamit összegyűrjön. Különben nem is azért jött ki az utcára, hogy talán dolog után járjon, ez eszében sincs, hanem hogy mutogassa magát. De micsoda zaj, micsoda robogás ez V Ah! majdnem megijedtem, s ime e robaj okozója egy csinos hölgy. Engedjük előre meuui Me Hercle! szép arc, nyúlánk termet De nini, hol van kalapja, s milyen ez ? épen hogy feje tetején, jobban mondva ehignon-ja végén ül, ruhája majdnem annyi szinii, ahány darabból van összevarva. Az ujjak, a derék, a fodrok, a tunique, más és más szinüek, a la tuode. Dereka oly karcsú, hogy könnyen rá lehetne húzni j egy karperecet; mert a divat kívánja, hogy anynyira szoritsa, fűzze össze magát, ha mindjárt oldalbordája összetörnék is. Uszálya akkora port csinál, hogy egy jókora szélnek is becsületére válnék, Lám, még a divatot is hasznunkra lehetne fordítani ; kérje fel t. i a rendőrség az ily hosszú uszályu hölgyeket, hogy legalább naponként kétszer sétáljanak végig az utcán, biztosítom, hogy még szombaton sem sepreti el oly tisztán (?), mint ezek. — íme ezen egy pár, a milyet azonban akár hányat lehet még látni, a divat imádói, rabszolgái, kik csak azért mennek ki, hogy megbámultassák magukat, miért ís nagyon b e i 11 e n e k torzképeik közé.