Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-10-07

Tüzollóegyleli ügy. Meghívás. A pápai önkénytes tüzoltóegylet f. évi október hó 8-án, a/, az vasárnap délután 4 órakor a városháza nagytermében választmányi ölést tart. melyre az egylet választmányi tagjai oly felhívással hivatnak meg, hogy e gyűlés tekintet nélkül a megjelent választmányi ta­gok számára határozatképesnek fog nyilváníttatni. Kelt Pápán, 187«». évi október hó 1-én. Szokoly Iyndc Yríyhó János főjegyző. egyleti elnök A pápai önkénytes tüzoltóegylet tüzőrsége oetóber lió 7-töl líl-ig. tt Orfigyeló hetiparanesnok: Horváth Lajos osztály­parancsnok október 7— 13-ig. Október 7-én. Őrparancsnok: Szokoly Ignác sza­tt kaszvezctö. Örök: klára Sándor, Horváth Mihály, l'á­kor József, Berger Ferenc. ft Október 8-án. Őrparancsnok: kohn Farkas c.so­ft portvezetó. Örök : Farkas István , lleránczky János, Manheimer Mór, Délies Sándor. tt Október 9-cn. Őrparancsnok: Freiszberger károly, szakaszvezető. Örök: Friedner Márkus, lleim Ignác, Pintér János. Marton István. ft Október IO-én. Őrparancsnok: Vurczer Ferenc tt szerfelügyelö. Örök: Varga József, Fittler Ignác, Lá­zár Benő, llarmos Zoltán. ff Október 11-én. Őrparancsnok: Szeglethy Gyógy tt segédtiszt. Örök : Wajdits károly, Mayer Nándor, Graf János, Biedl János. ff Október 12-én. Őrparancsnok: Fischer Adol sza­tt kaszvezető. Örök : Brucker János, Frauendienst Ferenc, Beidl József, Gold Hermán. kelt Pápán, 1871». octóbcr 5. A /tarait csn oksáy. közművelődés. A nő jelleme és hivatása. Irta: Gyunitz F, (5. folyta tas). Nem szabad azonban szem elül téveszteni, hogy az anyák, tia neines jellemet akarnak teremteni gyer­mekeikben. ennek képzéséhöz a szó mellett a leg­mélyebb hatású a példa. A gyermekek éles figyelői és bírálói a szülök mindennapi tetteinek. Azoknak modora, viselete a folytonos látás, hallás folytán mélyen lenyomódik a befogadásra legalkalmasb gyer­meki kebelbe. Kgy fövény, vagy porszem, magában csekélység: de a hova szakadatlan hordja a szél, végül halmot emel belőle. Hasonlóan, a rendeseu inegujúló példák utoljára a megszokás hatalmává nőnek, körülhálózzák a fejlő lelket, saját irányukra terelik a cselekvési hajlamot, beszéd, gondolkodás módot, szóval megalkotják a jellemet, — K lélektani igazságon alapulnak a közéletben használt ily íéle megjegyzések : gyermekéről ítéld a szülőt; nézd meg az anyját, vedd el lányát. Nagyon találó Cow­ley állítása is, mely szerint a korai példák s intel­mek a gyermekre hasonlók a fiatal fa héjjába met­szett betűkhöz, melyek a fával együtt tolytonosan nőnek s szélesbednek. A korai behatások kiirthatlan nyomot hagynak maguk után vissza, Az első példák s tapasztalatok végzetes hatásából következik azon fontos kötelesség a szülőre nézve, hogy gyermekét ne csak szeresse, de tisztelni is tudja : — az az gyer­mekei jelenlétében szigorúan ovakodjék oly maga­viselet, oly tettektől, melyeket tilt a tisztelet, s a miknek felujulását szeretteiben nem örömest látná. Ne felejtse az édes anya, hogy gyermekének fejlő ke­délyvilága egy tükör, mely híven megőrzi a bele­vetett képet. Azért oly nemes, oly tiszteletre méltó legyen mindég, a milyennek óhajtja felnövekvő gyer­mekének szivét Gyermekeiben újra él, s önmagát is­merteti az anya ; azok viseleténekfénye vagy árnya visszavetődik az otthonra, s első sorban az anyára, mint Szász Károly mondja : „illetlen magaviseletű, vásott gyermekek anyja gyönge, ki mindent megen­ged nekik s vagy majomszeretetböl, vagy . . . jel­lemhiányból nem képes jó és határozott irányt adni gyermekei modorának s szokásainak . . . Hanyag, rendetlen és léha gyermekeket látva bizton követ­keztetheted hogy anyjuk is olyan, vagy egészen cse­lédkézre vannak bizva. De ha bátor, nyilt képit, barát­ságos és mégis illemtudó gyermekekkel találkozol! nézz körül, anyjuk nem lehet messze s tekints gyön­géd tisztelettel reá, mert okos s szeretetteljes asszony bizonyosan. 4' Az anya olthatja legkönnyebben a gyer­mek szivébe a szép elveket a jónak, igaznak szere­tetét. O képezheti ennek keblét igazán szentélylyé, melyben józan vallásos érzelem s nemes emberba­ráti szeretet lakozik. l)e tán bocsánatot kell kérnem, hogy a vallá­; sos érzelem ébresztését is bele vontam az anya hi­vatáskörébe. Hisz mai napság divattá kezd válni magas lenézéssel beszélni vallási tárgyakról, sőt ter­jed az a nézet is, mely a ragszkodást a valláshoz, egyházhoz kárhoztatja, s a vallásos nevelést elitéli, mint atuely szerinte csak káros befolyást gyakorol a társadalmi viszonyokra. Itt jelenleg nem lehet célom fejtegetni, mily metafisikai alapra támaszkodhatik a vallás : Igazolásul csak annyit legyen szabad megemlítnem, hogy a haladó emberiségre nézve a vallás az idealismus közvetítőije. Ideális világné­zetre pedig az emberiségnek s liiksége lesz mindad- I dig, mig tovább emelkedni akar. Kddig legalább a történet azt tanítja, hogy a mint valamely nép ezt elvesztette, azonnal gyors hanyatlásnak indult er­kölcsileg, szellemileg. De nemcsak a haladás ve­zére, hanem még a társadalmi rendnek is egyik alapja a vallás. — Azt tudjuk mindnyájan, hogy azon osztályoknak, melyek hordozzák a nap hévséget és terhét, tulajdonkép nincs multjuk, nincs jelenük, mert ez csak a gond s emésztő fáradalom szakadat­1 lan láncolata, csak a jövő reménye teszi elviselhe­tővé. — A szebb jövő reményét pedig a vallás tart ja fenn Tiporjuk el a vallást s elraboltuk a néptől jövőjét s ö kárpótlásul megtámadja a jelent, szét­dúlva a ránézve igazságtalan törvényt, rendet. ­Ks végül a boldogság az egyesre nézve sincs kizá- í rólag az anyaghoz kötve ; mert igy a birtok nagy- j sága szerint emelkednék szükségszerüleg az üdv ; a mi ismét tényleg nem áll. Kell a boldogsághoz uiás is; kell oda közelebb hit, remény és szeretet; : s a józan vallásosság épen ezek hordozója. IIa az ^ elfogultság bűnt követ el, a vallás nevével ajkán, - j ezért csak ugy nem okozható a vallás, mint nem kárhoztatható a szabadság a nevében elkövetett bor­zalmas tettekért, a liobespierrek, Dantonok, Maratk által a szabadság cége alatt készített vérfürdőkért. A vallásos érzületnek — továbbá ragaszkodásából saját egyházához, épen ugy nem következik a más egyházak iránti gyűlölség, valamint a hazaszeretet- | nek nem corollariuma a más nemzet fiainak vé­rengző üldözése. A józan vallásosság mindig ápolója a ncmesb érzelmeknek. A nö, ki ezt beoltotta jókor gyermeke szivébe, ezt a tettet, még nem bánta meg soha, — mert ebben a szép, jó, igaz iránti fogékonyságnak, egy biztosítékát is adta örökségül annak,— Ha van az anyában nemes sziv, melyet a hit a gondvise- I lésben dobogtat, ugy gyermeke is az életmezejére J bizalmat visz el magával az igazság, az erény iránt j Ott gyújtja, emeli lelkét a remény a jövőben, a hit ! az emberiség erkölcsi rendeltésében, s tud lelkesül- ! • -II ten áldozni a közüdvért, . , akkor is, ha közvetlen jutalma átok s tövis koszorú lesz. Kzen állítást igazolják a nemes elvekért har­colt nagy férfiak nyilt vallomásai is. Kzek folytán, joggal állíthatjuk, hogy a nők befolyása az emberiség nemesbiiléséro elvitázhatlan Ks igy egyszersmind csak azok nevezhetik a nőt alsóbb rangú lénynek, kik előtt elvesztette az er kolcsiség igaz értékét. „Megengedjük irja de Maistre József - hogy a nők nem teremthettek remekművet, nem írtak „Iliast'* „Hamletet." Nem adtak építészeti tervet szt. Péter templomához , nem faragtak Belvederi Apollót, nem találtak fel távcsövet, gőzgépet, de tettek mást olyat, mi mindennél jóval nagyobb és nemesebb, mert térdeiken ök ringatják a tiszta lelkű erényes férfiakat és nőket, a világ eme legremekebb teremtményeit V — Megragadó a kép, melyben Cas­tellar K festi az anyát, ,.van egy lény, ki megé­desítheti fájdalmainkat, ki ellensúlyozhatja a balsors keméuy csapásait, az anya. Isten azért adta öt ne­künk, hogy tiszta csókjával, egy-egy csepp mézzel édesítse az élet keserűségeit Isten öt bölcsőnk mellé küldé, hogy ha felnyitjuk szemeinket, szeretetének szárnyaival rejtse el előttünk azt a homályos lát­határt, melyben küzdeni fogunk az élettel Isten akarata, hogy az ő kezei kulcsolják első imára kezeinket, és hogy az ö mosolya legyen hajnala re­ményeinknek. O az erény, a szeretet, a sziv legér­zékenyebb része, az ártatlanság halhatlan alapja, mely örökké megmarad, ugy, hogy mig a legborzasz­tóbb jellem vonásai közt is felismerhető. IIa jó su­gallatot érzesz szivedben, ha vágyat érzesz letörölni a szenvedők könyüit, segítni a szerencsétlent, utolsó falatodat megosztani az éhezővel, fordulj meg, és mint őrangyalodat, ki a jó gondolatokat súgja szi­vednek, anyádnak szeretett árnyát találod oldaladnál. Az elme, a könyvek, az iskolák, és az atya oltják belénk az eszméket: az érzelmeket mindig anyánk­tól nyerjük, a jellemet az anyák alkotják." Röviden összevonva, a család azon kör, mely­hez a nőt. szép hivatása mindenek előtt csatolja. Kz reá nézve a azon tér, melyet a béke, a szeretet s remény áldásaival betölthet ; ez nagyságának^ dicső­ségének pályatere. IIa e pályatéren a hivatás hü betöltéséért tisz­telet koszorúzza meg öt, ugy haladattal tekin*' ••? az égre, mert ha mi édest, ha mi áldást a főim lét nyújthat, azt elvette ö legteljesb mértékben. Kijárhatnak az évek, tépve, szaggatva, életfá­jának lombjait; ennek legszebb ékeit, a gyermeki kegyeletet és férje szeretét tiszteletben tartják még ezek is. Midőn a férli az aggkor borongó őszéről visz CIO o szatekint, s felmerülnek lelke előtt a múltnak képei, s odavezetik ifjúsága ideáljához, a szép az imádott leányhoz, a kit oltárhoz vezetett, , . önkénytele u is összehasonlítja a multat és jelent . . akkor és most . . aztán ön magában el mondja, igaz, rég volt, mikor fe­leségemnek az első bókot mondtam . . . sokat vál­tozott minden. Igaz, nem oly karcsú, mint akkor, szemei nem oly ragyogók, arcrózsái régen leher­vadtak, a dús hajtekeresek helyett, a miket akkor ugy bámultam, most gyérült fehérlő fürtöket hord tején. Mozgása nem oly bájos, hangja nem oly dallamos. Ks tudj' az Isten ! én mégis ugy érzem, hogy jobban szeretem becsülöm öt mostan, mint akkoron . , . Szive, lelke, mellyel boldogított, az nem változott, most is ugyan az. Visszapillantva, ha multamból szép, örvendetesen, vigasztaló emlék mosolyg felém, az mind a feleségemre utal, az mind ö hozzácsatol . . . Megöregiilt, meggyöngült, de igy is legszebb én előttem . . Szép volt, az ifjúság ra­gyogó szakában, mikor udvaroltam neki .... De százszorta szebb, mikor mint asszony, házam hol dogitásán fáradozott, mikor ott virrasztott halvá­nyan gyermekeim betegágya mellett. A mi benne nemes és boldogító volt, az megmaradt. Mi szeret­jük, becsüljük egymást . . Minden fohászunk az éghez egy hálaadás, azért, hogy egymásnak adott bennünket. IIa egy pillanatot vetünk a nők jelen helyze­tére, ugy találjuk, hogy több tekintetben hálátlanok reájuk nézve a társadalmi viszonyok. A nö az ön­fentartás tényezőinek megválasztásában sziik korlá­tok közé vau utalva ; igy jövője, tekintettel a sors változásaira, bizonytalanabb mint a tértié. A bajt azáltal hiszik közelebb sokan orvosolni, ha a nyil­vános élet mezején is kimondatik a tökéletes egyen­jogúság a két nem között, s a nők minden féle hi­vatalra pályázhatnak a férfiakkal. - Mások nézete e tekintetben oda irányul, hogy a teljes egyenjo­gúság létesítése, több bajt mint áldást hozna a nő­nemre, gyakorlása igen sok esetben a női gyöngéd­ségen ejtene csorbát. De másrészt meg, hogy az oly nők is, kik nem alakíthattak családot, biztosíthassák maguknak a jövőt, s igy ne szaporodjanak a két­ségbeesés áldozatai, meg kell nyitni előttük oly munkaköröket, miket a nőiség veszélveztetésc nél­7 O «/ kül is sikeresen betölthetnek. Krcdmény nyel működ­hetnek p. u óvodákban, elemi iskolákban s felsőbb nönöveldékben, továbbá távirdai, postai hivatalok­ban stb. K véleményt tartjuk mi is a legeéliráuyo­sabbnak, a nők jelleme és hivatásuknak tekintetbe vétele miatt. A nö legyen mindenek előtt a családé, igen fontos, nagyon szép hivatást talál ebben. A nyilvános élet mezeje versenytér, hol sokszor a szenvedély forgatja a fegyvert, a kitört nyerseség és harag vívnak ádáz csatát; innét a nö csak a veszteségek keserű emlékeit vinné magával s aztán az elhanyagolt otthon sem neki, sem a férfinak nem nyújtana újra üdülést, mert a nőnek politikai sze­replése mindenesetre a családi üdvnek temetője lenne. Maradjon a nö lehetőleg a családé, melyben hivatását betöltve királyné lehet. Találja szépnek, dicsőségesnek a munkát azon körben, hol a nemes szivíi nőben, jó anyában a béke, boldogság, és erény angyalát tiszteli a hálás kegyelet.

Next

/
Thumbnails
Contents