Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-10-07

nem jelentékeny pénzbeli nyereséggel keresztülvinni, és ez állal egy füst alatt mindjárt egy másik fontos iparérdekű intézménynek, az iparmuzeumnak létrejöttét is biztosítani: akkor aztán a siker mennyivel nagyobb kilátásával vehetik egyéb közügyeiket kezeikbe. Mennyivel kevesebb kockázattal érvényesíthetik az önsegélyes társulatban rejlő erőket akár a h i t e 1 ü g y, akár a s z a km ü ve lód és, akár a uagy iparral szemben való versenyre képesítés, akár végre az általános ipari szervezkedés terén? A sajtóban és a nagy közönség részéről gyakran hallottunk párhuzamot vonni ez első országos kiállításunk és az 1873. bécsi kiállítás magyar osztálya közt, s mindannyiszor ugy találtatott, hogy Szegeden a hazai ipar teljesebben és jobb oldalról mutatta be magát, mint Bécsben. Már pedig némi téves felfogás van a dologban, mert mint már említők, lényegesen eltérő készítményekkel és egészen más küldíszt kifejtve jelent meg a magyar ipar itt és ott. Hiszen egyetlen egy hazai gyártelep a bécsi kiállításra jóformán annyit költött, mint amennyibe az egész szegedi köztárlat került. ( A (Janzféle vasöntödének például több mint 20,000 forintjába került ama kiállítás). Eltekintve az államnak több százezernyi hozzájárulásától, eltekintve attól, hogy alig volt hazai jelentékenyebb magán iparvállalat, melynek kiállítási költségei ü-3 s több ezer forintra nem rúgtak volna, minden kiállító egészen külön tárgyakat küldött Bécsbe, melyeken gyakran egy-két évig dolgozott, s melyek többnyire nem képezik, de még megrendelések esetén sem képezhetik a folytonos gyártás tárgyát. Ellenben Szegedre a legtöbb iparos kiállító a kész raktárból választotta ki legjelesebb folyó munkáját. S ez az igazi. Ezért csökkent iparos körökben oly anynyira az érdekeltség az egymást gyorsan követő világkiállítások iránt; ha lehetséges volna is ily rövid időközökben lényegesebb haladást feltüntetni, a költségek nagysága ép ugy mint maguknak a kiállítási munkáknak rendkívülisége oly roppant áldozatokkal jár, melyek legritkább esetben nyernek üzleti kárpótlást. Az érmeknek az értéke es vonzereje nagymértékben alászállt, elég van már belőle a legtöbb törekvő iparos cégtábláján és számláján, az elmaradhatlan arany keresztek is csak egyeseket képesek még súlyos anyagi áldozatokra serkenteni, igy hát az a gyakorlati érdek lesz mindinkább mérvadó, melyet Szegeden az iparos kiállítók legnagyobb része feltalált. Ez a nemes verseny itthon s azok közt. kik egyenlő eszközök felett rendelkeznek, s kiknek egyenlő súlyos akadályokkal kell megküzdeniük. ez a H a z a i M U II k á N a k megismertetése a H a z a i k ö z ö n s é g g e I, mely semmiféle közérdek iránt nem v iseltetik oly mostohasággal, mint az ipar fejlődése iránt. Xem fölösleges tudomást szerezni az egyes iparágakról, amint azok — ismételjük, nem ugy mint Bécsben, méregdrága vagy épen árnélkiili különlegességekként, hanem legjobb folyó munkákként — Szegeden képviselve voltak. Kiválasztottuk az egyes csoportokból a mezőgazdaság, borászat s állattenyésztés körébe tartozó kiáltítmáiiyokat, úgyszintén a nagy számú, iparszerü foglalkozás tárgyát nem képező női inu ukákat stb. s a következőkben összeállítottuk a tulajdonképeni iparcikkek kiállítási statisztikáját, feltüntetvén egyszersmind az egyes csoportoknál a jury által konstatált „haladást" és „műízlést.

u Csoport. ]\nillih> érdé mérem. I. Nehezebb faipar 55 19 (baladás 4) 11 í'veg-, gyurma-, (baladás 4 agyag-, kőipar 71 48 műi/.lcs 6' III Szappany- és viaszárnk 18 /8 IV. Malomipar és élelmi cikkek. Keményítő, élesztő, sajt, szalámi, tésztagyártmányok c ikrászat, pótkávé, zsiradékok, szikviz stb. 85 04 V. S/cszipar Szesz-, litpieur, sör, ecet t'.O 41 VI Konó, szóvő-ipar s ruházati cikkek kek.'•> selyemfestő ipar 1\ 9 (baladás v ászonfélék 7 Nehezebb gyapjú szövő-ipar i\ 11» Harisnyafélék, divatáruk, gombkötő, keztyű, kalap-ipar 55 29 (haladás 5) szabó-ipar 06 41 (haladás 4) lábbeli-ipar 82 51 ( baladás 7) sziics-ipar 25 18 t baladás 1) sziirszabó-ipar 17 15 (baladás i> Köteles-ipar 10 I í (baladás 5) selyem-ipar 7 5 kefekötő, szitaszövő, kosárkötő ipar 1 1 7 ( haladás 3) Vit. Bútor- és kárpitos-ipar 85 47 (baladás műi/.lcs 1 9) VIII. Vasipar. Finomabb vasöntvények, laka(baladás 24 tos, kovács, késes munkák stb. 70 44 műi/lés 2 > IX. Kémipar. Bádogos, rézműves, ezüst és aranyműves munkák stb. 53 52 ( haladás 7) X. Bőr-, csont- és kaucsuk « ikkek. Tímár, szijgvarló, bőröndös, nyerges fésiis stb. (baladás munkák 15 30 műi/lés Ü XI Műipar és építészet. Díszműáruk, papir, nyoindászati cikkek, fényképészeti művek, vegvtani és sebészeti műszerek, (baladás 102 órák, hangszerek, építészeti rajzok stb 185 156 t műizlés 16) XII. Tanszerek, tudományi és szépművészeti tárgyak 01 54 (baladás 5) XIII. Gazdasági eszközök, iparos szerszámok és kézigepek, kocsik stb. 70 52 (haladás 16) XIV. XV. cs. Gőzgépek, halászati, hajó/ási, vizépítészeti tárgyak 4 4 (baladás 1> Összesen 1161 700 (habot. 100, kiválóbb luüizlés J-) Igen helyesen járt el a bíráló bízottság, midőn egyforma érdemérmet odaítélve, a kitüntetés indokolására fektette a „versenyképességben" a „nagyban termelésben," a technikai „haladásban" és végre a kiválóbb „műizlésben" kereste a kitüntetési minősít vényt; nem kevésbé helyes elvet követett a jury, midőn a gyakorlati cél és izlésnélküli úgynevezett „remek munkáktól" legtöbbnyire megtagadta az elismerést. Az az iparos, aki fából faragja a hasznavehetlen láncot, holott a haszonvehetőt vasból minden boltban pár krajcárért kaphatni, az az iparos, aki egérbőrből állít ki (a legtöbb szemlélő undorára) egy pár IOO forintos cipőt, nem elismerést, de megrovást érdemel. Xe alacsonyítsátok a kézműipart rabmunkává! — De az olyan kocsival sem tudunk megbarátkozni, a melyen egy darab fából készült azon alkatrész, melyet tizedrésznyi munkával és időpazarlással, de ép oly tartósan és csinosan több darabból lehetett volna előállítani, nem vagyunk bámulói azon fehér selyemmel varrott fekete kabátnak sem, melynek szabása és egész elkészítése a rendes módon az értelmes mesternek ép oly dicséretére válhatott. Tartsuk szem előtt, hogy ahol a célszerűség hiányzik, ott mindenkor csorbát szenved egyszersmind a valódi müízlés is, a munka türelem magában szinte nem képez érdemet az iparosnál, s az, ki egy héten át öltögeti a tűt oly munkánál, melyet varrógépével pár óra alatt ugyan olyan szépen és jól elkészíthet, az valóban rosz szolgálatot tesz ép ugy öninagánek, mint az iparfejlesztés ügyének! De ismételjük, csak kivételesen mutatkoztak az avult irányú „remek-munkák" a szegedi kiállításon, túlnyomó részben igen talpraesetten mutatták be iparosaink, mit képesek előállítani nem csak parádénak a kiállításra, hanem minden vevő számára, ki nem kivánja továbbra is különbség nélkül a drágább és roszabb külföldi cikket az olcsóbb és jobb hazai készítmény fölé helyezni. Tett-e a szegedi reáliskolai palota kormányunkra is mélyebb benyomást, érlel-e az intéző körökben némi komoly elhatározásokat a hazai ipar emelése érdekében, nem tudjuk, de hiszszük és reméljük. Talán mégis kezdenek már gondolkozni a felett, nem-e lehet ami iparunk érdekében is egy kis részét megtenni annak, a minek az osztrák ipar érdekében megtételére annyi készséget tanusítunk. Talán meggyőződtek arról, hogy most is van már mit v édenünk. Talán közelebb jutottak azon meggyőződéshez, hogy e védelem nem menne csupán „egy pár ezer iparos zsebébe," hanem a fogyasztók és nyers termelők millióinak is javára válnék; és hogyha iparunk nem is gyakorolhatja még most közgazdasági politikánkra azon irányadó befolyást, mint Ausztriában, de az eddigi módon egészen semmibe még sem vehető, midőn arról van sző, milyen közgazdasági politikát kövessünk kifelé és befelé. De hát mit is emlegetünk mi itt? Közgazdasági politika? Hát van ilyesmi nálunk? Hol találkozunk a közgazdászat legfontosabb tényezőinek rendszeres, öntudatos, öszhangzatos fejlesztésével? Hol látjuk az e célra irányzott társadalmi törekvések jóakaró támogatását, vagy ott, a hol kell, erős kézzel való vezetését? Hol van meg nálunk az érzék az ipar- és kereskedelem életbevágó érdekei iránt? Sokan követelnek erélyes, következetes iparpolitikát, látva, hogy a gyökerestől megváltozott világkereskedelmi eonjunktiirákkal szemben ép ugy, mint állami háztartásunk fokozódó igényei folytán új productiókra és új adóalapokra van szükségünk. Mi ennyire fenliéjázók nem vagyunk. Ami vágyaink egyelőre messzebb nem terjednek, mint hogy legyen végre valahára k ö zga z d a s ág í politikánk, mert megvagyunk győződve, hogy ekkor az ipar érdekei is megfognak értetni és erős karok fognak közreműködni, hogy őstermelésünk új életerőt meríthessen az eddig öngyilkosán lehetetlenné tett leghatalmasabb és legtermészetesebb szövetségből Talán ezzel egyidejűleg barátságosabb szemüvegen át fognak az iparos osztálynak utóbbi évekbeni küzdései is feltűnni, és ahol most jogosultan vagy épen veszélyes sociális és politikai liaiidabandát látnak, ott leggyakrabban józan, hasznos támogatásra avagy legalább is jóakaró vezetésre érdemes hazafias törekvések tó írmik felismertetni. Azok, kik legmostohább viszonyok közt a szegedi kiállítást akár mint kezdeményezők és rendezők, akár mint kiállítók sikerre vezették, azok tudni és akarni fogják egyéb gyakorlati téren is a nemzeti ipar ügyét elébbre vinni, ha meg lesz a nemzetben az a részvét, a mely ezúttal nyilvánult, és ha ugyanazon helyről, melyről oly remek szavakban lön a kiállítás megnyitva, egyértelmüleg a most nyilvánult közérzülettel, proklamálva leszeu: — hogy a hazat ipar emelése a nemzet érdeke, tehát kell hogy legyen idöuk jő törvények alkotására avagy a meglevő hiányosak megváltoztatására; keli hogy legyen pénzünk egy teljes ipariskolai szervezetre és mindazon intézményekre, melyek a szakértelmiség és a müizlés fejlesztésére szükségesek. Még valamit. Tehettüuk Szegeden egy tapasztalatot, melyről legutoljára szóllunk, de a mely ami viszonyaink közt ritkább valami a fehér hollónál, ez a felsőbb hatósági közegeknek viszonya az egészen magán, polgári jellegű vállalathoz. Ott, hol a főispán kész elfoglalni a kiállítási bizottmány elnökségét; hol a főispán mint a jury elnöke szerepel és tettleg részt vesz a bírálási munkálatokban: hol nem derogál a főispáni méltóságnak „inspectiót" tartani a kiállításban, ott aztán siker és áldás van a társadalom törekvésein és alkotásain. S igy, ha mindazok, kik az első országos kiállítás kezdeményezése és sikeresítése körül fáradoztak, hasznos szolgálatot tettek hazájuknak, első helyen áll azon erkölcsi vívmány, hogy a magyar iparos osztály megtanulhatott bízni önerejében, az ország kormányzata pedig megtanulhatott bizní az iparos osztály józan haladási törekvésében; s a nemzet, mely először értett ecryet iparosaival, meggyőződhetett arról, hogy ha akarja, lehet és lesz versenyképes ipara. /idtli Károly. Levél a szerkesztőhöz. Sz. Fehérvárott octóber 2-án 1870. Tekintetes szerkesztő ur! „Beszélni ezüst, hallgatni arany," ezen régi közmondás igazságáról akartam én is magamnak tapasztalat által meggyőződést szerezni, — minthogy azonban ez nálam hosszas hallgatásom dacára sem érlelődött valósággá, — bátorságot vettem ujolag t. Szerkesztő urat jelen soraimmal fölkeresni s a legközelebb történtekről értesíteni. Városunk ugyanis az ősz beálltával kezdi már lassanként felölteni változékonyabb társasélet i jellegét, minek a közelebb mult napokban is, főleg pedig a szellemi téren, elég szép jeleit adá. Mindenek előtt a közélet terén mutatkozott élénkebb mozgalom, midőn a mult hó 25-én és 28-án tartott megyei, illetve városi közgyűléseken a közigazgatási bizottságba lett a megye és város részéről 10— ll> tag megválasztva,—ezenkívül a megyei közgyűlés fontosaid) mozzanata volt a haza elhunyt bölcse, Deák Ferenc életnagyságú arcképének bemutatása, melyet a megye határozata folytán és költségén egyik jelesebb hazai festőnk készített, — s melyről a lepel Szögény főispán ur ö exelentiájának igazán megható beszéde közben hullott le, — mely beszéd Boross Mihály ur indítványára ki is fog nyomattal ni, s a bizottsági tagoknak ereklyekép kiosztatni. Mult hó 28-án továbbá, mint boldodult költo-fejcdelniünk Vörösmarty Mihály nev euapjának előestéjén, a palota külvárosi dalegylet tömeges közönség kíséretében fáklyás zenével sietett ki esti % 0 óra tájban a Vörösinarty-térre, hol is a szobrot e város méltó díszét, körülállva, a jelenvolt hallgatóság örömére a „Szózatból, egy népdalt s a „Hymnus"t énekelte el,— végül a szobrot görögtüzfénynyel is megvilágítván, testületileg viszszavoniiltak Kostyelik jó nevű vendéglőjébe, ki is jó izü magyaros vacsorával várta az érdekletteket. — Másnap pedig a Vörösmarty-kör rendezett egyleti hehyiségében esti 7 órára felolvasási estélyi, — melyen azonban a város értelmisége, mi egyébként az egész napon át mogorva és esős időnek is tulajdonítható, — csekély számmal volt képviselve. — Itt először Boross Mihály olvasott fel Szilágyi Sándor jeles történetírónktól „Szász János tragoediája" cimü érdekes történeteti vázlatot. — azután pedig Beritdorfer Miksa egy önkészítette értekezést. „ A nők egyciinjogosítása, viszonyítva a női neveléshez," cini alatt, — mely felolvasások végeztével itt is közvacsora fejezé be a nap csekély anyagi élvezeteit. Most jelentek meg korán elhalt költő barátunkUjváry Eleknek költeményeire is az előfizetési felhívások, illetve gyűjtő ivek, melyekből Saáry József joggyakornok urnák, mint kiadótársnak, már elküldetett,— igy tehát felszállíthatjuk e becses lapok t. Szerkesztőségét és olvasóit, hogy vegyék szíves pártolásukba e vállalatot, mi által az elhunyt ifju költőnek liervadhatlan emléket, lesújtott családjának pedig vigasztalást szerezni fő céljuk a kiadóknak. Ezek e téren legközelebbi újdonságaink, mikhez járul még a már megkezdődött szüreti ivadnak aprólékos napi újdonságai, — és a jelen évben megalakult színházi választmány által szerződtetett jeles színészeknek most már naponta várt megérkezte, kik e hó közepén kezdik mep előadásaikat. Azon reménynyel zárhatom be tehát jelen levelemet. hogy jövőben sem fog tárgy hiányzani a közlésre « igy netáni hallgatásom sem lenne indokolható. Tisztelettel Cserhály.