Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-09-16

III, évfolyam. 38. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az isnieretterjesztöegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a „3lercur

u-effvlet / 11 ~ • A la|» >z»dlemi részét illető közlemények * s/ei'kes/lo Utkűsál'il! Anna-tér I24H. sz. a küldendők. Klöfizetési és binb-tési díjak, feUzöllamlások, a kiadói tömlőkkel megbízott \Va |<lit>. liárol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők. Pápa. ds/elö lü. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egv íven. Laptulajilonos v felelős szerkesztő I*. S/.ahó Karol. 1•Moli/olési <1 í.jaK : Kgy évre li fr. Félévre (r. Negyedévre I Ir. ;i0 kr. A llirdelési (lí.jak térfogat sz.-rinl «./ámílatnak : I «•«'iiliin. in kr, .'»<>• centiméterért 50 kr, 70Q eenlimelerért 70 kr, <>(>• eentim. I Irl, 150Q e. ntim. I frt i() kr, Í00Q centim. I l't, KI) kr, .><)()• eenlim. "1 Irl. 4(1 kr, iUUQ centim. .> Irt. \ közbeeső térfog; toknál a következő magasabb tők díjjá »/ámitatik Itélyegdij mindig kiilön li/cteiidó. Beszéljen maga a történelem. ..Pápai Lapok** 34—ik és 36-ik számában T Szer é n y i E n d r e és G v u r á t z F. urakT tói két cikk jelent meg. Nevezetes e két cikk s különös figyelmei érdemel főképen azért, mert mind a kettő nemzetünk államfejlődésének, bonunkban a keresztyén vallás elterjedésének s apostoli királyunknak I. Istvánn a k dicső emlékével és történelével foglalkozik ; már pedig a korszakalkotó események forrásához emlékezetben visszaszállani. a kort mozgató nagy szellemeknek századukra és népeikre gyakorolt nagyszerű hatását és befolyását újból és újból felfrissíteni, természetes vágya és óhajtása volt mindenkor az emberi kebelnek, egyik kiválóbb vonása tökélyesülni vágyó szellemünknek. Magyarországnak I. István apostoli királyunk által megnyitoll s képviselt korszakát a magyar államszerkezetnek keresztyén alapon és szellemben leendő tovább fejlesztése, a pogány Magyarországnak keresztyén hitre térítése teszi örökre nevezetessé. — Istvánnak világtörténelmi missioja az vala, hogy a megkeresztelkedett Magyarországid az európai államok sorába és színvonalára emelje fel s az akkori kor keresztyén civilizációját országának politikai és társadalmi intézményeibe, köz és magánjogi rendszerébe átültesse, meghonosítsa. — Miként oldá meg István magasztos feladatát, melynek megoldásától gött, feljegyző lapjaira a történelem; bizonyítja azon hagyományos kegyelel, mely az apostol király dicsleljes homlokán a hála és elismerés koszorúját, annyi századoknak vérzivatarjai között is. elhervadni soha nem engedé, s nem fogja engedni soha, mig lesz nép, mig dobog emberkebel, mely az emberiség történelmében új irányt jelölő nagy géniuszok iránt hálával és kegyelettel viseltetni meg nem szűnik. E szempont, 1. István királyunk világtörténelmi értékének szempontja az, melyről Szerény i Endre. István napi cikkében megfeledkezett; s igy cikkét, történelmi szemponlbol, «9 egyoldalúsággal méltán vádolhatni. — 0 Istvánnak, csak mint Magyarország politikai reformátorának tulajdonít érdemeket s azon intézkedéseiről nyilatkozik helyeslőleg, melyek az ország jogéletének, alkotmány szervezetének alakulására maradandóbb befolyást gyakorollak ; például az országnak politikai arrondirozása, a megyék felállítása, a székhelyek kijelölése, nagyszerű alapítványai, melyek a kultura s nevelés terjesztésére okvetlen szükségesek voltak, s azok ma is. — I. Istvánról, mint történelmünknek egyik fénylő alakjáról, mint Magyarország vallási reformátoráról, a buzgó király apostoli érdemeiről, nem szól egy hangot sem; ez cikkének lényeges fogyatkozása. Ha ezt teszi Szerényi, akkor azon észrevételei, melyekkel István némely intézkedéseit, például, a latin nvel v behozatalát, megrójja, nem lettek volna oly sértők, oly szembeszökők: mert. hogy a latin nyelvnek kizárólagos behozatala nemzeti nyelvünk kifejlődésének végellen hátrányára voll, ezt gondolom. kétségbevonni senki sem fogja, ki irodalmunk történelében csak kezdetleges jártassággal hír is. (J y n r á t z F. ,.N e sérts ii k a t ö r t é n etel — cimü cikke, melyben Szerényi reflexióit éles kritikai bonckés atá veszi, sem meni azonban az e gy o I d a 1 u s á g I ó I. — A szenvedélyesség, melylyel Szerényinek neki ront, higgadtságot igénylő férii a s 1 é n y k r i t i k á I posluláló tárgyalásoknál, históriai I á rgy a I á so k ná I. nem szokolt jó szolgálatot tenni. — Ez azonban lehet a v é r m é r s é k I e t következménye is s egyes esetekben bizonyos egyének irányában pusztán izlés dolga. Másként <íll a dolog históriánk tényeivel szemben. — A ki régen mull idők történelmi eseményeit, néplestek viseli dolgait akarja megvilágosítani, annak részrehaj la llan bírálattal, s magasabb és szélesb lálkörből kell szemügyre venni ™ J mindazon tényezőket, melyek azon kor alakulásának menetére befolyással voltak. Gv urátz F. nevezeti cikkében ugy beszél a hunnok, avarok és magyarokról, mint rabló hadak s népekről, és ugy beszél, mintha a többi népek, mind csupa szentek lennének, s a civilizáció s ennek alapja a jogképzettség, személyek és birtokok iránti tisztelet magas fokán állottak volna; harciasabb. vi_ W VALASZ Pereszlényi Jánosinak. ,, Weep on, weep on, your hour is past Jour drearns of pride are o'er; The futni rham is round you east, And you are men no more!" MOOHE. ,TXÍ is az a részvét? te legjobban érzed, V

J Vigasztalni szépen: ez «zent hivatásod! j A «ir s a menny közt áll magasztos szószéked. Főikeresed sírjál), a régi barátot. r II i 8 z a halál e M U p á n az é I e t j á t é k a, Álom. semmi egyeli, — virág nő a siron!** Igy szólsz, s köiiyem bull e szomorú játékra. S e büszke, szép álmain, mint tűnt el — leiioin. Xem láttad, és mégis mintha láttad volna, Oly luven leiestéd azt a boldogságot, Mim i édesebben atya (alán soha Xem érzett, M szebbet nem festenek az álmok. 9 KII érezem, s nem rég hajh! ily boldog voltam! Ilisz ott a menny. Ind angyalok járnak, S most, hol e boldogság? lenn a sirhaloinban. Oh! miért adott az ég az angyalnak szárnyat? Szép volt a kis Margit - édes anyja képe. Még délután vir an játszadoztam vele. S virrasztanom kellett a ránk borult éjbe . . . Kélt a hajnal, — se kis angyal nem ébrede . . . Meghalt! Legyen áldott az úr, a ki adta! Igy sohajtott némán, ketté törött lelkem. Szívszaggató jajjal ébresztgette anyja. Mosolygott. . . nem ébredt. . . meg volt, — meg volt halva! De ki őt követé, fölébredt kis bátyja, Szebben mint valaha — mint egy földi angyal. Mosolyogva nézett a halottas ágyra, Xem sejté, hogy őt is, igy várja a hajnal. Még kijött ez nap a temetőbe velem, Megnézte, honnét megy mennyégbe kis Margit „Z öltik át, Margieát most én itt szeretem !

u Szólt, — s itt szereti most köztük a harmadik. Oh! a ket kis szoba tündérhull volt eddig Hol ók játszlak. — és most könypataktöl ázik. Az egyikben némán, halva fekszik egyik — A másikban most küzd, haldoklik a másik. r . Ks én viaskodom életre, halaira. Kgó szivein felett lángol velőm, fejem, Mint egy elkárhozott, a pokolnál állva, Knnek minden Kinját, élve átérezem. Vigaszt — ha vau — ekkor, esak a kötiy, s hit adhat, Sir a kö is, még a kőszirt is könyezik. l)e kihűlt fénye a hitnek -- e szép napnak, K kufár kor nem hisz — a pap is kétkedik. Az én hitem, —szikla: könyem ebből csorduí. Köuyezve bár, nyugton vártam a hü papot, Ki a sírba kisér. s kiemel a porbul Kgy szebb világba, hol a szeretet ragyog. Kijött. S hárman álltunk a koporsó körül, A gyilkos ragálytól félt a barát, s rokon. Megtört, de meg nem ölt ily bú, ily egyedül . A pap is könyezett a megnyílt Birokon. A másik szobában várt másik gyermekem. Tanácsot tartottak nála az orvosok. Iloluap ilyenkor már őt is temethetem . . . Oh! Istenem, karod ily ket csapása — sok. A letört virágot elfedtem a hanttal, Rohantam tört szívvel haza, s félőrülten. Talán az irgalmas ég itt megvigasztal. Másik szép gyermekem megtartja az Isten! Őrangyalul vele maiadt édes anyja Tán szive meg is tört ... az anyasziv gyönge . . . S mosolygott gyermekem! Ali! de édes hangja Xem csengett már a sir fátyla már elfödte .. j „Kedves apám!

u igy szólt, s ez volt végső szava „A halottas kocsin elment a kis Margit, Ahol tegnap voltunk. Mért nem hoztad haza?

u Ah! e kérdés most is oly rémesen hangzik. r „Eli oda nem megyek máskor, — új ruhámat Add rám. s vigy ki kocsin engem a szőlőbe!*' K szóra elhagytam a halottas agyat Láttam, meg van e szép gyermekem is ölve! 38