Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-09-16

% lé/e 1)1» voll a magyar, a 31agyarhon területén letelepült s Európát 'lakott népeknél: de erkölcsi tekintetben ezek seni valának szelídebbek. — Mennyivel magasabb szempontból mérlegeli Hoc sor. jeles történészünk, a Ii n 11ii é j) < vezérok A II i I a történelmi szerepét, miilön magyar történelmének 20—ik lapján ezeket mondja: ..Allila. hódítmányaiból Volttól a Rajnái«; roppant birodalmai alkotott. — De. mivel a humioknak egyéb rendeltetésük nem volt. mint az nj európai népeket Honin kikezdésére szoritnni. ennek teljesítése után a világ színpadáról le kelle lüiii.io! ••.** Az avar nép sirja felett a 9-ik század végen lányát ittöllek a magyarok, — leverve az ill liihill népeket, megkezdék r a b I ó h a d j á r aI ;i i k :i I JI szomszédok ellen, mondja tovább (i varai/. |\ A 10-ik század. a népek és államok alakulásainak mozgalmas százada voll: ily mozgalmas időben pedig csak a fegyver ereje -zokta n sikert biztosítani és a magyarnak hazai Kelült terei.iteni: még sem irjuk azonban alá. őseink minduntalan pusztán csak rabló hadjáratot folytatlak volna. — ..Mig Árpád dl. <vak nz egyes vezérek kalandor csapatai dűli .k Nemei- és Olaszországot. A fővezér és nenr/.et tömege nem elegyedett csatáikba. Mert Vrpatl ;» megszerzettet torekvék inkább rendezni, n i: • ij lioiiitmányokkal forgácsolni a nemzet erejél *)" Egyes lorzsfőnökok kihágásaiért, kalandos dnlásaicrl azonban nem szabad az egész népei elítélni, s rabló kalandokat szomjúhoznunk lartáiii: s Árpád halála ulán í)07-bcn is Lajos német kiral) lámadta meg a magyarokat, de persze á németek megveretlek és akkor a megiiimatioll.de győzedelmes magyarok kíméletlenül kirabollak .Neniclhon keleti foltljeil. •iiiiile/.ckel pedig azért mondjuk el. hogy n/.iin r.iOálmaknl kellő értékükre szállítsuk le. mclvck dicső és vitéz őseinket ugy szerelik elötuiilelni. mint vé.es szájú magyarokat, rabló kalandor népeket. Sclilöz

er szerint, rabló m á «r \ a r csordákat. kiktől miutl a vitézségei. min I a hadi tudományi megtagadta. Az iriüVveg. gyűlölet. a gonosz akarat mehet csak enn\ ire. „Hja! ez is azon einherholdogítők • , IMII - R M IGVÍW <>l . tői I. I f. |U l.l|> egyike, ki a hazánkban állítólag soha nem léte- j r? • zeit civilizációt nyngotról vélte a magyarba oldandónak" — mondja Ke ré k gy á r t ó A r p á d. Mi megfordítjuk a téléit s azt állítjuk, a mit hazánk kitűnő tudósa Kerékgyártó Árpád is megerősít. hogy ;t magyarok értelmessége. hileszméik egyszerűsége, szigorú erkölcseik es: a keresztyén vallás ismerete, voltak azon tényezők. melyek részint képesítették, részint előkészítették ö sein k e t a ker. hit befogadására. Ez dicső emlékű Istvánunk érdemeiből nem von le semmit: s igen is felismerte a kor into szózatát. s hozzá fogott a ker. vallás elterjesztéséhez. de a ker elvek befogadására, higyje meg j (íyurálz barátom, nem a rabló kalandos, hanem az é p e s z ii. s s z i g o r ti e r k ö I r s ii magyarok valának képesek. — István kész talajba hinté a magot: hogy kikelt, a talaj érdeme: de a magvető dicsősége örökké megmarad. A latin nyel\ re azt mondja (íyurálz. j hogv azt. mint a műveltség közegél. nem nclkülozhette egy nép sem saját nyelvének kiművelése előtt. Ezen állítás azt tenné, hogy a magvar nyelv akkori tökéletes fejletlensége kényszerítő Istvánt a latin nvelv behozatalára. Egv-I oltlalti s történeti alapot nélkülöző ezen állítása is (íyurálzmtk. — Cáfolatul álljon itt Toldy véleménye: „Nem birunk ugyan az o korból eg\ nyelv-emléket is összefüggő beszédben: de liá ;i legrégibb oklevelek és krónikákban bőven | elszórt magyar neveket és szokat, ugy az Arpádi és anjoui időszakból rétink maradt magyar nycl\ emlékeket philosophiai lélekkel vizsgáljuk, s á nyelv fejlődési menetéből az ismert időkben, áz ezeket megelőzőit századokra a legovák o (I o h b k r i t i k a fáklyájánál, visszafelé okoskodunk : meggyőződünk a felöl, hogv nyelvünk jelen hónába egészen készen s ebez képest a f e j I e 11 s e g nem csekély ni é r I é k é v e I é rkezelt: hogy itt többé egy új nyelvtani alakol sem fejlett ki. egy képzővel sem bővült, tle igen nem egyet elhullatott stb. tehát, azon n é p a e k. in e I y m a g á n a k i I y n y elvet I er e m I e 11. b á r ni i I y n é v alatt, s z ii k s é gkép jelent es multát, nem közönséges 1 szellemi s z ii k s é g e k e t. s ö l m á r r é g e Is ti 1 y e d I m íi v e 11 s é g i i d ö s z a k o t k e 11 t ulajdonítanun k.

u - Tehát nem mindig rabló hadjáratokat folytattak őseink: s valamint Toldy. ugy Kessler. Horváth Mihály. Szalay szerint, nyelvünk, őseink bejöttekor már meglehetős fejlett volt: Szalay szerint: „E nyelvnek izmaiból és idegeiből kicsillámlik egy fényes kor. melyet e nemzet élt. mielőtt tetteit az ö nevére jegyezte fel a tudomány. Ne ferdítsük el tehát a dolgot, hadd beszéljen maga a történelem : a latin uyeh behozatalát nem nyelvünk szegénységéből. hanem István apostoli buzgalmából lehel indokolni: ha nemzeti alapon reformálja a nemzet valláserkölcsi életét, intézményeit: az apostoli örökre dicső király még áldásosabb nyomokat hagyott volna maga után. Per esz-1 énti i Ja tt os. Lássuk az érem másik oldalát! A „Pápai Lapok** hasábjain az iskolai takarékpénztáruk eszméje ismertetve lett, mégpedig úgy, mint igen ajánlatos és az iskola bei-eletére üdvösen Itató eszme, -- mint olyan, mi a gyermek későbbi életére döntő befolyást fog gyakorolni. Kn azonban ugy leven meggyőződve, hogy az iskolai takarékpénztárak behozatala nálunk nem egyezik meg viszonyainkkal, kénytelen vagyok cikkező szép illusioját némileg megzavarni közbeszótásoimiiat, hogy előadjam röviden ellenérveimet: melyeknek alapján én nem csak, hogy nem helyeslem az eszmét nálunk megvalósítani: hanem annak behozatalát egvenesen károsnak állítom lenni; melvnck követn. • kczméiiyeit az annyi remények alappontjában: a jövö nemzedék erkölcsi életében fogjuk fájdalommal látni! Az iskolai takarékpénztárak feladata: hogy a gyermeksereg megtakarított filléreit gyümölcsöztetve egyegy tökét teremtsen elő, hogy a gyermek önállóvá lételekor annak hasznát vehesse. Az eszme helyes: szép is, de nem a gyermek által kell annak megvalósítására törekedni. Az iskolai élet ugy hozza magával, hogy szegény gyermek dús-gazdaggal üljön egy padban, hogy a szorgalmas szegény fiú elölte álljon a reny he dús-gazdagnak ; s az iskola feladata e különbséget úgy elsimítani, hogy azt a gyermek észre ne vehesse: ö ne lásson egyebet, mint a szorgalmas tanuló jutalmat, a hanyag büntetését. Ilamár ez igy van, nagy észszeriitleuség véleményem szerint a gyermeket figyelmeztetni: nézd te szegény szerencsétlen koldus! mit basznál szorgalmad, erőd, eszed! Az a lusta, tohonya, ki soha nem tanúi, forintokat bír lerakni hetenként, inig neked egy krajcár sem jut; szegény apád alig bír annyit teremteni, hogy napi keny eretek meglegyen! \z ' Itiőklo kígyó elkezdett dagadni S e t u r o k :r y i k o t igy uöni tegnap láttam, Kz .II lation gyermek rémítő fájdalmi Kngeni tőitek öszsze százszoros halállal. Oly - ..-p N.'II e liú, iniiit az örök élet, ltn/si-ziniiél bájlóhb sziliben égett arca, TóUiligi fénye égi kek szemének Kliaitadón fénylett, e borzasztó harcba'. . . I^y ailt i.aokuon az oltár főpapja Mii:! magát, s gyeimekit a kígyó esipdeste. ' h ' !»•»••nincs kez. a mely e kígyót lekapja! (»Ii! Ii »gy nem segít ily harcban egy Isten se! No. perei öl percre nö -- — — már leje is látszik. Kgy játszó kis líia van liam kezébe 'I'izélik el lön megállt, — iá a halál várt itt. Kjlel \an! yegsot nyög— — egy kony ül szemébe

1.. Meghalt! Ol évvel ez \o|i születés napja. S öt e\ie — temettem. Kiég egy atyának, Ji» lenne ha a sziv ekkor megszakadna, l>e ha szeret: meg nem ölheti a bánat. Meg\ ii iadt. Az első tavasz beköszönte. Tőlem raldá el a legszebb két virágot. Kiültettem őket egy testvér gödörbe . . . S most boldogságom az: hogy sírjukhoz járok. * * * Kz eletem, ez az igazi költészet! A kit költőnek szült — igy siilytja végzete Csak az tudja mily szép, isteni az élet Ki bal\< gzetevel igy megmérközhete ! S hogy közönséges nagy költő még sem vagyok Jele, hogy Ilikémről szakad minden dalom. Az a költő, ki tesz erkölcsi jót, nagyot. Í5 ily tett testvére — dal; anyja — a fajdalom. Mit a koldus költök égig magasztaltak S mit e dics — s pénzsovár írók fel sem érnek. \/.t tartom én legszebb dalnak, jutalomnak, Azt tartom én legszebb élö költeménynek. Kn megteszem, mit a csinált költő képzel, f Kn átélem, mitől a gyáva szi\ remeg; Ott vagyok. Ind nem csak szó áldozó kéz kell, Hányt vetett éltein — a szenvedő szeretet. Kz a szeretet volt, s lesz is szép világom. Itt eltek, itt nőttek fel nagy embereim, Kddig is ide jött egy két hü barátom, S vígan voltam velük, lelkem keservein, M e g látó g a t j a a z I s t e n a kit s z e r e t! j Kiigeiu igen szerel: velem vau szüntelen. Angyalivá tette, három gyermekemet. Kunéi lobbet, szebbet, mit várjak ide lenn? Ilogy meglátogattál, ezt igen köszönöm, Heg voltunk mi együtt: annál szebb ez tőled, Sok bitang barátom széttépte örömöm, Kgy kettő virággal hinti temetőmet. Hogy te is köztük vagy. — ez annak a jele; Szerelnek még. kikkel megosztottam lelkem, Azt a lelket, mi láj. de dallal vau tele. S e d a I o k k a I, m o s t k i s g y e r m e k i m fő I k e 11 e m. Xénia a csalogány a hulló lombokon ; A fájdalom taván a hattyú énekel. Melyik szebb? én már csak hattyúmat hallgatom. Ha bús lelkem felett bűvös énekre kel. Ilallja-e más? vagy csak nekem szép ez nekem? .Nem kérdem én, — de szép! IIa hallani vágyói: Ne lelj e fájdalom taván, a hol lelkem Hallat jött be, dallal megy ki e világból. Csepeli Sándor Akit még az Isten is megvetett. (liegenyes elbeszélés). Irt;i: f.;ijnios-\ .l;iiio< Iván. I. Hész. 4. Quem Dens Od it. <~. löly

tiltás.) Végre hozzá jutottam. Letépve róla a papirt, melybe bárkolva volt, — s egy napló esett elém, melynek eim lapján ezt olvasóm : tt e m 1) e u s o d i t,'* Ajakamhoz emeltem a füzetkét s csókjaimmal halmoztam el. Nem értein rá azonban, hogy belé tekintsek, mert Honifác ismét ökleit használá, hogy figyelmez— V O»/ tessen a reggeli idejére, Mentem tehát, s midőn a reggelit végezök, íutesut vette.n a kolostor lakóitól azon Ígérettel, hogy holnap vissza térek és egy hétig nem fogok távozni. Egész uton azzal foglalkoztam, mi lehet a kis füzetke tartalma? - Nemis vettem észre, midőn honn valék. Szülőimmel elintézvén a dolgot, késő estve D ' nyugodni tértem, hogy reggel idején ott lehessek, bot lelkem úgy is kóborolt. II. Rész. /. A bal lépes. Midőn másnap reggel a kolostorban megjelentem, első dolgom az volt, megnézni, ha vájjon Iátliatlau kezek nem orzották-e el a kincset? A könyv ott feküdt az asztalon érintetlenül a mint hagváni. Ov Gyermekes örömmel siettem Felix atyához, j hogy engedelmét kérjem a könyv lemásolására. — De, hogy talált arra gyermekem kérdé az