Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-09-09

III-évfolyam. 37. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap \ pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztőegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ,.Merctir

;

í-eio let \ lap <zellemi részét illető közlemények a S/ei'kOS/tő lakására! Anna-tér 1246. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszőllamlások, a kiadói teendőkkel megbízott Wil.j <li t?S KÚt'01 úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők. Pápa, I^ÍCi. őszelő 9. Megjelenik r lap hetenkint egyszer, szombaton. egv íven. L,<i]>t)il(ijil<mos v felelős szerkesztő I». Szabó liáiol. I^lolizetési díjak: Egy évre ('• IV. Félévre 5 ír. Negyedévre I Ir ;>0 kr. A Ilii 'tlol <V-.i <1 í ja Ív térfogat szerint számitatnak : I centim, át) kr, .*><»• centiméterért 50 kr, TUQ eentiineterért 7(1 kr, ( 0»O centim. I frt, líiOG eenlim. I frt í(> kr, 200Q centim. 1 ft, Kl» kr, ."(!(»• c.Milim. i Irt. in kr, 400Q centim. ."» frt. \ közbeeső térfog; toknál a következő magasabb lök • Iíj|• számitalik. Itélyegdij mindig kiilon tizeteioló. Magán- vaffv köznevelés? O u«l 4 ogy nevelői feladatunknak hűn megfelelni hessiink, a növendék erejét annak termér * ... > szele szerint s rendeltetésének megfelelőn kell kifejtenünk; — azaz a nevelés általános céljának eleget levén, embert, a társadalomnak hasznos tagol kell nevelnünk, s e mellett a nevelés különös célját is szem elölt tartván , az embert, mint egyes egyént tekintve, annak testi és szellemi erejét fejleszteni, akaratát erkölcsi irányban vezetni kell. A nevelésnek eszközei, a szoktatás, példa és oktatás közül, ez utóbbit leghalbatósabbnak mondhatjuk : mivel a gyermek az oktatásból tanulja meg, hogy az igazat, szépei és jót ne szokásból. vagy utánzásból, hanem meggyőződésből cselekedje. Midőn n gyermek a hat évi életkort, mint a közvetlen szülői nevelés határvonalát eléri, nevelését a szülői kezekből, vagv az iskolai társas élet, vagy egy c célra felfogadott egyén veszi át. kinek kötelességévé tétetik, hogy az emberi társadalom különféle irányban, az életnek különféle s örökösen változó viszonyaiban szereplésre hivatott gyermeket a közélettől elzárva. a társadalomtól elszigetelve, magánosan nevelje. A nevelésnek első kelléke és alapföltétele pedig az, hogy a gyermeket érintkezésbe hozza azon körrel, melyben egykor élni fog, melyben egykor élnie kell. A nevelés feladata az, hogy a gyermeket átvezesse az életbe: céljául kell kitűzni azért azt, hogy ne csupán az eszményi világnak, ne a száraz, elvont elméletnek, hanem az életnek neveljen. Ezt pedig házi, magánnevelés által eszközölni alig lehetséges. Legyen bármi szempontból tekintve, mely a szülőket arra indítja, hogy a gyermekei magán nevelésben részesítsék, ennek egyoldalú eredményei az egyénnél mégis világosan meggyőzhetnek hiányos elveiről akkor, midőn az m;ír kilépett a világba, mely a nevelés eredményeinek próbaköve. A magánnevelésben részesült gyermek vagy igen önfejű, vagy nagyon engedékeny és gyáva, a minő irányi a nevelő a gyermeknek adni épen jónak lát. Kimúlt már az az idő, midőn a többség Rousseau s egyéb divatos bölcsésznek si köznevelés ellen, a magán nevelés érdekében, kilejtett buzgólkodását. helyeselte. Rousseau annyira ment, hogy növelési követeléseivel a gyermeket elszigetelte s elvonta a kiilönsorsu, s tehetségeiknél, gondolkozásuk-, érzületek- s törekvésüknél fogva is különböző kortársaival való érintkezéstől. Ily gyermek előtt az élet, a világ, a világosság van elzárva. Minél t ö b b f é I e k ö r b e n f o r d u I meg valaki, minél több ellentétes érdektárs akk a I j ö n é r i n t k ezé s b e s minéi t ö I) I) o I ti a I r ó I g y a k o r o 11 a t i k v a 1 a k i r e b e f olyas: a n n á l l o l> I) o I ti a I n lesz k iképzettsége is, annál tágabb lesz I á tköre, annál szabadabb lesz gondolkozása s annál elfogulatlanabb lesz Ítéleteibe n. Az embernek, hogy tehetségeit kifejthesse, társaságra van szüksége. A gyermek is. több oldalról nyert kiképződést ha sziilö és nevelő iránti kötelességeit egykorú gyermekekkel való társalkodásában, a tanulásban váltakozó s a kedélyt felvidámító játékaiban szokja gvakorolni. S hol kínálkozik erre szebb alkalom, mint a társadalmi élet előcsarnokában, az iskolában? A több oldalú befolyás iránt már érzékkel viseltető. fogékonysággal bin» hat éves s idősb gyermek, kinek lálköre a család keblében uralkodó eszméken, egyoldalú felfogásokon túl nem terjed, kinek egyediili világát eddig csupán a szülői ház képezte, nemsokára otthonosan erezi magát az előtte edtlig ismeretlen világban, az iskolában: ha a tanító szívélyes, első fogadása benne minden, tahin környezetében lévő személyek által táplált félelmét legyőzni képes. Az iskola, az új nemzedék e kisded állama, egy új világol tár fel az újonnan belépő kisded állampolgár előtt, új életnézeteknek veti meg alapját, tehetségeit most más oldalról is igénybe véve, folytonos befolyása által új meg új tehetségeket ébreszt fel lelkében. Az iskola kezdi felmutatni azt. hogy az ew M fálM, A CSÓK APOLOGIÁJA. gy remegett szűzi tiszta lelked, Midőn először esókod kértein én; Kebled mélyén néma harcra keltek A szenvedély és a szűzi erény. De hát, vétek-e a szív szerelme, S oltárán a csók bűnös áldozat? Melyből a magát feledt kebelre Xem üdv fakad, de kínos kárhozat? . . . Mért dobogna úgy szív kebleinkbe' Az ég szerelmet belé mért adott, IIa virágát szedve — telteinkre liiiiit kiálthat minden s kárhozatot? Ugy hazugság a teremtés maga, Erény és bűn csak puszta képzetek, káromlás az ajk imaszózata, Kút vétek az, mit szentnek hittetek . . . \e rettentsen hát a bűnnek árnya, 9 Oh jer pihenni forró keblemen; Nyújtsd ajkad s hajts szivedre — lányka — — Bűn nem fakadhat tiszta érzeten: T u b a János. Akit még az Isten is megvetett. (Regenyes elbeszélés). Irta: Gajmossy János Iván. I. Kész. 3. Érdi multán. (6. folytatás.) — Azt hiszem, — vevé fel a szót — nem valami küldetésben jár tiam, inert, nem látom, hogy közölni akarna velem valamit ! — Nem főtisztelendő úr, én valamit kérni jöttem, ha kérésem el nem utasíttatnék. — Isten mentsen tiam ! Talán vendégszeretetünket óhajtja igénybe venni . . . — Azt is, és még valamit — Mi legyen az ? -- Az engedélyt kérném a könyvtár átvizsgálására. — No ha csak ennyi, mit kér tiam, legyen akarata szerint Ezzel szóllítá a szolgát. — Bonifác, ezt az urat a 7 ik számú szobába vezeted, s a könyvtárt megmutatod, hol van ; azontúl tegyen ott tiam, ami tetszik ; íogadja áldásomat. Ezzel az öreg lelkész kezot szorított velem, s szobájába távozott. Bonifác tölvezetett a kijelölt szobába. Kényelmesen vala bútorozva az, de nem pazarul; s látszott minden bútor darabján, hogy női lakóhely volt va! hunikor. — Talán ama szerencsétlen asszony szobája volt, kit Mitru, Róza nagyasszonynak nevezett?. . . Ki tudja, semmi sem lehetetlen! Bonifác megmutatta a könyvtár-szobát és ö is távozott. Ismét utána csend honolt mindenütt körülöttem Bementem, a könyvtárba s mikor becsuktam az ajtót, siri csendesség vett körül ; — mintha a halottak birodalmába nyilott volna be e szoba! 4. Quem Dens (Mit

. A könyvtár nagy terem volt, s az épület nyugott oldalának egészben negyedrészét foglalta el; a könyvek magas álványokon állottak, s néhol réztáblák ielölték a nevezetesebb okiratokat. Könynyíinek hívéin a reám váró munkát, azonban csalódtam ; mert bár a felirásos okiratokat mitidsorba szedtem is elé, nem akadtam arra, a mit kerestem. Nem maradt tehát hátra egyéb, mint sorba nézni minden könyvet, s ugy keresni meg, ha meg van, annak a történetnek a leírását, mit Mitru elmesélt. De meg van-e? Azt nem tudtam én sem, senki sem. Egy könyv táblája erősített meg a hitben, hogy kutatásom nem leend eredménytelen ; egy régi poros könyv volt ez, melynek össze vissza tört tábláján, elmosódott nöí írás volt, melyből nagy erökodéssel, a következőket betűztem ki: „Voltain nála, beszéltem vele; légy nyugodt, 37