Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-09-09

életben c s a k a ni unka és s z o r g a 1 o ra s z ii III í t h a t elismerésre, előmenetel r e, tiszteletre. A köznevelés megfelel céljának, ha nevelés áltül nem csupán egyes emberekben akarja az ember hivatását előkészíteni, hanem ha egyesek képzésében egyúttal a társadalom javulását, erkölcsi, értelmi s anyagi tökélyesedését is munkálni törekszik. És ekkor a nevelés nem magán. családi, hanem legjelentékenyebb közügy, melyet az egyházi és polgári állam intézői gondjaik és teendőik egyik legfontosabb tárgyául tekinthetnek. Mar Cicero belátta s bevallotta: ..Olyan lesz a köztársaság, amilyen polgárokat nevelen(Iiink számára.** az állampolgárokat, a társadalom igazán munkás tagjait pedig sohasem a magún nevelés és oktatás, hanem a köz és igy iskolai, képzi és hozza elő. A ... \ in a gy a ro rs v á oi liá zi-i|>a r \ i aece11 á sa

#). .A/.mi szilárd meggyőződés által indíttatva, hogy jelen soraimat senki sem fogja „reclame

w-nak nevezni, tartozó kötelességemnek ismerem hazánk közönségét oly nemes és nagylelkű cselekedetről értesíteni, niilylyennek ha számos utánzói volnának, egy pillanatig sem kellene aggódnunk hazai iparunknak aránylag gyors lejlödése felett. /immermann János szász királyi kereskedelmi tanár, a francia becsület- és szász Albertrend lovagja, ehemnitzi gépgyáros, -- ezelőtt mintegy 31 évvel vándorolt ki hazánkhói, hol ó l'ápán született, s atyja mesterségét, a lakatosságot tanulta. Az ipar terén nagy tettekre hivatott ilju szerény tőkével (<iOO tallérral) nyitotta meg Szászországban mii-lakatos műhelyét, és lón belőle nemcsak milliomos, de egy íke Szászország legtekintély esebb férfiainak. Kmiyit röviden e nemes keblű férfi életrajzából. Zimmermann úr, bár régen lakik külföldön, de azért ma is legmelegebben érdeklődik szülőföldjének fejlődése iránt. Kégebben van szerencsém Z. urat ismerni s volt alkalmam nem egyszer meggyőződni a felől, hogy velünk örvend, ha jót hall hazánkról, és velünk aggódik, ha nehéz napokat kell átélnünk. De Z. úr nemcsak szavakban mutatja meg részvétét, hanem tettekben is. Igy például ő Pápán egy rajztanári állást szervezett, é\i <»•>!) forint fizetéssel. Mult évben, midőn én Binder Lajos és Péterflfy Zoltán teehnikusokat a kormány megbízásából a fonászat és rövid áruk szövészetének gyakorlati tanulinányozá>a végett elhelyezem, Z. úr felettébb nagy befolyásával oly ismeretségeket szerzett ifjaiukuak, melyc• ) K részletes közlemény kiigazítja a több laptársak után a Pápai l.ipokltan megjelent múltkori közlésünket. Zimmermann úr nem gyűri, de pápai születésű, liol vérszerinti rokonai most is élnek. Városunk méltán lehet büszke e külföldön élő szülöttére.! Az Isten éltesse soká a társadalmi és ipari közügy javára. ket semmiféle más utón, semmiféle pénzáldozattal nem tudtam volna megszerezni, s mely befolyás érvényesítésének, ma még alig képzelhető hasznos következményei már is biztosítva vannak. Azon idő óta, hogy lentebb nevezett két ifjú Szászországban tartózkodik, állandó viszonyba léptem Z. úrral, és kívánatra megismertettem vele azon mozgalmat, melyet a házi ipar terjesztése érdekében megindítottunk, meg a forrásokat, melyekből a szükséges pénzeket, mondhatnám fillérenként összeszedjük. Z. urnák elég volt megtudni azt, hogy én a társadalom támogatására fektetem a fősúlyt, elég volt megismerni messze ágazó terveimet és nézetemet, hogy magát a valóban világszerte pangó üzleti viszonyok között egy nagyszerű hazafias áldozatra elhatározza. Ugyanis, miután Z. úr engedélyt kért arra, hogy ö, mint ez időszerűit német polgár, de hazájáért melegen érző magyar einher, külföldről anyagilag támogathassa a házi-ipar terjesztésére alakult egyesületeket, s miután továbbá megismertettem azon programmal, melyei én magamnak az általam alakított három egyesület részére clkészíték, következőleg járult ezen egyesületek támogatásához : 1. A felvidéki egyesületnek küldött ."»000 márkát, és jogot adott né»y tetszés szerinti harisnya szövőszék választására, mi ismét körülbelül 800 márkát képvisel, hogy Iglón, hol a most külföldön tartózkodó Péter Il y Zoltán a házi szövészetet meghonosítani elkezdi, ez ipar könnyebb terjesztése közvetlen sikerülhessen. 2. Háromszéken alakult egyesületnek Z. úr 12,400 márkát küldött, hogy ezzel a fonászat iparát mozdítsuk elő. 3. A pozsonyi egyesületnek pedig, már létező műhelyeinek nngyohbítása céljából, 21.000 márkát küldött. Kzen adomany tehát összesen negyvenhét ezer márka, vagyis huszonháromezer ötszáz forint a r a n y h a n. Kzcken kivül biztosított Z. úr engemet a felől, hogy bármiben is tanácsára és befolyására szükségem volna, forduljak hozzá, ő ezen mozgalomban hazánk teljes regeneratiójának alapját látja, s ezért áldozni ereje és tehetsége szerint szülőföldje iránti kötelességének isméi i. Felkért ugyan Z. úr engemet, hogy — mint ő inoinlá - e szerény adományról az illető körökön kivül ne szóljak, de én azt hiszem, hogy vétkeztem volna, ha e kérésnek engedek. Az Isten tartsa meg Zimmermann urat hazájának, szülőföldjének és nemzetének büszkeségére; mi pedig kövessük példáját és fejleszszük e mozgalmat, mely munkánk az egész müveit világ előtt méltó elismerésre és pártolásra talál. J<i(j(H'si Péler/ftj József miniszteri biztos. Tü z- o/ ló eyy le I i ügy. A pápai önkény les l ii/.oltóegylol t üzői'sége szept. f>-l<»l tr>-if£. 99 Orfigyelő hetiparancsnok: Gergelyi József szertárnok szeptember í> — 15-ig. r» Szeptember 9-én. Őrparancsnok : Dinsztinauu Márr» ton szakaszvezető. Örök : (»old lleruiau, Schlesinger Rudolf, (•rünbauiii Mór, hanti Nándor. f Szeptember 10-én. Őrparancsnok: Takács Antal csoportvezető. Örök: Szalczer József, Berger Mór, Illés József, Polgár János. Szeptember 11-én. Őrparancsnok : llochvarter Antal csop. vezető. Őrök : Oszterman Xándor, Szily Ignác, Veisz, Simon, Göncz Imre. Szeptember 12-én. Őrparancsnok: Németh János csop. vezető, Őrök : Grosz Henrich, Klein Náthán, Kreizler Gábor, Tiszay János. Szeptember 13-án. Őrparancsnok: Spitzer Benő csop. vezető. Őrök: Berger Vilmos, Bujáky István, Groszhern Ferdinánd, Fóki János. Szeptember 14-én. Őrparancsnok: Steklovics Antal. Őrök: Balogh János, Németh Gábor. Sziinacsek Gáspár, Szabó József. Szeptember 15-én. Őrparancsnok: Messzerer Vilmos szakaszvezető. Őrök: Kószeghi Sándor, Kunszt Mihály, Szabiik Ferenc, Szagmeiszter Ignác. Pápán 1871». szeptember 5-én. A paruncsnoksáy. Köfcinvűvelődés, A no jelleme és hivatása. Irla: Gi/urálz F, (3. folytatás). A nő hűségével, erényével biztos támasza is a férjnek. Az élet mezején a munka megvisel, a tapasztalt sikertelenség lever, s a csalódás bizonyos hideg komorsággal vonja körül a rokonérzettö! nem melengetett kebelt. Kell lenni egy helynek, mely a fáradalmak után megújító nyugodalmat igér, s ez a hely az édes otthon, a melyben a nő a királyné. A társadalmi téren sokszor sebet vág a férfinak szivén a hálátlanság, irigység, önző rosz akarat. A megsebzett magára hagyatva, folyton csak az elkeseredést táplálva lelkében, mind jobban visszavonul azon meggyőződéssel, hogy nem érdemes a jótettre az ember, nem méltó áldozatra a közügy. Más szóval, hideg bizalmatlansággal kész elitélni a világot. A nő az a hü támasz, ki szelídsége, előzékenységével felderít, megvigasztal s újra megtanít igazán örülni. Igy a férfi a családélet ölén, a nö szeretete és bizalmától környezve bevallja, hogy még sem olyan haszontalan az élet, nem oly gonosz a világ, mint azt a gyűlölet által kölcsönzött szemüvegen át nézve gondolja a csalódott ember. Van itt a munka után édes nyugalom, van a harc után drága jutalom, van itt nemes cél, mi méltó nagy áldozatokra. E derűt a sötét borii után a férfi kedély világában a nöi hűség kelti. Valósággal inegbecsülhetlen áldás a tértira nézve egy élettárs, - oly feleség, ki elolt föltétlen bizalommal tárhatja fel keblét, kinek szive az övével egybeforrt, vele együtt érez, együtt őrül és sir, szóval a ki öt igazán szereti s megérti. Ennek köréből a férfi a közélet terére mindig bizalmat és és szeretetet visz el. Es ne vélje senki, hogy ez mind csekélység. A remény s szeretet ápolásáért a férfi keblekben az emberiség, a közüdv mond áldást a nöi hűségre ; inert a bizalom az emberekben, e hit a jónak diadalában, lelkesedés az igazságért, szabadságért — elválhatatlan testvérek. O O Nagyjaink közt mindegyiknek nyilatkozatában, kik boldog családi kört alkothattak, rendre feltaláljuk azon vallomást, hogy ha győzték a munkát a közérdek szolgálatában, ha kivívhatták a sikert, ha el f o g j ö ii n i in ég in i e 1 ö 11 reményié n é d!" Aláirva „Aida." kevés sor, egész regényt rejtett magában én előttem ; nem tudtam nyugodni addig, — inig eredménybe/. nem jutok Lázas rohamossággal kerestem a titok kul esát - s az nem akart kezembe akadni. Kimerültségemből dörömbölés ébresztett fel — Az ajtót majd heszakíták reám Ki az ? kérdem megütődve, midőn az éktelen zajt észre vettem. — Tessék az ebédhez jönni, én már régen esengettem s a főtisztelendő urék nyugtalankodnak az urti miatt. A hangból Bonifácra ismertem ; s miután eleitől óta elhatároztam öt udvariasan szóllítani meg, most tevém az első kísérletet. Jól van Bonifác mester, mindjárt ott leszek De nem megyek én innét addig, mig künn nem leend az úrfi ; — s nagyobb bizonyság okául még jobban kezdett dörömbölni. Láttam, hogy igy már nem boldogulhatok, üszszeszedtem hát magam ; ruháiinról letisztogattam a port, és felnyitottam az ajtót. Bonifác egész az étteremig maga előtt kisért, és olt ismét ajtót nyitott. A három egyházi férfiú felállva íogadott. Ok már a levest elköltötték volt, s csak reám vártak, Elhalmoztak kérdésekkel. Alig vártam, hogy vége legyen az ebédnek, hogy ismét tovább folytassam kutatásaimat. Es ime, midőn az asztaltól felkeltünk, Felix atya, — az öreg Quardian felkért, hogy öt igy szóllítsam, -- karon fogott, s levitt magával az elhagyott udvarra, s onnét később ki a kertbe, hol a haldokló természet gyönyörű beteg ágyánál állva, Felix atya magas röptű gondolatait követve úgy elandalogtam, hogy nem is vevém észre, miszerint az alkonyodó nap haza felé int. Anyám mindenesetre nyugtalankodni fog, és én nem is tudósíthatom, hogy hol vagyok ; tehát okvetetlenül haza kell mennem. Ezen aggályomat ki kellett fejeznem Felix atya előtt is. Tehát ön a közelben lakik valahol? — Igen én Dombházán lakom, s szüléim nyugtalankodni fognak ; mert azt mondáin, hogy estvére bizonyosan visszatérek ! — Sőt azt nein is tudják, hogy hol vagyok ! !. — A hely ellen, nem hiszem, hogy kifogásuk lenne; de mindenesetre jó lesz, ha tudósítja őket, hogy nem fog ma haza menni. Igen, de hogy tehetem ezt, mikor senki sincs itt, ki oda mehetne. Legcélszerűbb lesz tehát, j ha magam megyek ; s alapos okaim vannak hinni, hogy atyámnak jobb leend nem tudni, hol töltém a napot! Felix atya azonban segített a bajon, s néhány perc múlva, anyámnak írott soraimat, egy kecskepásztor vivé Dombháza tele. Az estvét ismét Felix atya társaságában töltém, ki annyira megkedvelt, hogy múltjából regélt nekem sok épületes dolgot, s mintha csak az ö fia lettem volna, úgy oktatott, hogy ha kilépek a világba, tűit csináljak. Késő estve tértem szobámba s éjen át a rémesnél rémesebb álmák foglalkoztaták agyamat , melyek Mitru meséjével mind össze függtek, úgy, hogy reggel még mielőtt a nap feljött volna, már a könyvtárban valék, hogy felizgatott képzeletemnek tápot keressek. A hely sajátságos volta s a rejtel messég, mivel atyám e helyről szólt, és a Mitru által elmondottak, mind meg annyi ingerül szolgáltak arra, hogy kutassak. Át is néztem hűségesen minden könyvet, minden papir lapot, ha valamire akadnék. Sehol semmi! Közel voltam az őrülethez, annyira elfoglalt a gondolat, hogy itt kell lenni valaminek, a mi a rejtélyes mesére világot vessen ! Végre minden könyvet átkutattam; s már már elveszítém a reményt, valamit találhatni ; midőn az utolsó könyvtartó háta mögött egy lecsúszott füzetet vettem észre, melyet lázas izgatottsággal iparkodtam kivenni.