Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-09-02

III. évfolyam 36. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az isineretterjesztöegvlet, kertészeti társulat, lövész- tiizohó- és a ..Memir

w-i

iafvh»t O IST \ h|» melleim rés/él illető közlemények a s/ork<»sy.(ö lilliásái'ii: Anna-tér 1 2 46 sz. a küldendők. l.loli/.elé>i és l.irdetési díjak, felszólamlások, a kiadói leendőkkel nu dlii/úti W'ilJ <1 i I Ivúl'ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal s/emhen, intézetniük. IVipa, os/elo Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton. eg\ nen. Lti/iliiln/donos s felelős szerkesztő I». fSzalió liárol. i <ií j;iiv : Egy évre fi f

r. Félévre ."» tr. Negyedévre | |

r fiO kr. V 11 i 1 '<101 «'*•-» i < I í j lv térfogat szerint számitatnak : I8f] eenlim. 20 kr, iiOQ eentimeterért 50 kr, TllQ eentimeterért 7(1 kr, ()(»• eentim. I frt, 150Q eentim. I frt in kr, 200Q eentim. I ft' 80 kr, ".(»()• e.Mitiiii. '1 Irt. itl kr, lOOQ eentim. frt. A közbeeső térfog! toknál a következő magasabb fok tlíjja száinitaük. Itélyegdij mindig külön ti/etendő. Ne sértsük n történeket. ..Fápai Lapok" !J4-ik számának vezércik* \ kében Szörényi Endre ur alkalmilag I. Ist— •f J tr r. n <iu királyunkról elmélkedik. Miulán I. István nagyjaink egyik kimagasló alakja, s általa nemzcliinknek a keresztvén vallásra térítése történetünk legfontosabb mozzanatát képezi, jojionl megvárhattuk volnn Szerélivi úrtól. hogy n tárgyhoz illő komolysággal adja elő reflexióit. — Felületes okoskodása azonban nem más. mint méltatlan sérlegetés, azérl a magyar becsiilelérzés nevében hatíirozollan visszaiilasíljtik. Az <"> értelmében kárboztalando I. István királyunk, mivel az ősi pogány vallást eltörölve, s a bálvány szobrokat megsemmísítlelve ültette át a kereszlyénséget népének keblébe, mivel a latin nyelvel behozla, s alapítványokat lett a műveltség terjesztése végett az egyházi rend kezébe. Szerényi ur erilikai nézeteivel mig egyrészröl arcul ver minden történeti és lélektani igazságot. másrészről vétkes könnyelműséggel törekszik porba ráulaui azt a koszorút, melyei a nemzői kegyelete nyolc század óta tart fogvhatlan hálával egyik legnagyobb fiának szép emléke feleli. Valóban szánalomra méltó eröködés a heroslratusi dicsőség után. Egy tekintet a történet lapjaira, meggyőz minden elfogulatlan vizsgálót arról, hogy először a bálványok elveszlek és pedig imádóikkal cgyiill olt is. Ind a kor. vallás nem vert gyökeret, másodszor, hogy a keresztyénség' felvétele nemzeti létünk érdekébon föltétlenül szükséges voll, mely eseménynek isméi csak természetes következménye lön. a pogány szertartások és szobrok megsemmisülése. Mini Sz. ur is ludja. évszázadokkal a magyarok eloll ill uralkodott hazánkban a velünk rokon fajú hunnép. A magyarnál számban nagyobb s hatalmasabb nemzői, (iyőzhellen királya Allilla alalt oll lomholt a porba omlott Európának homlokán s parancs szava elhangzott Volgától a Rajnáig. A hun hü maradi ősei vallásához s visszautasította a kor. vallást. Es ha Szörényi ural kordonok, hol vannak a hunok bálványai, szt. ereklyéi? — Mindenesetre csak azt válaszolhatná: azok a bálványok bizony eltűntek,— s velük együtt a hozzájuk ragaszkodott nép is, az örök semmiségbe. A hunok t 'á i jöttek az avarok — állítólag szinte rokonaink, s gyilkos fegyverükkel vértengerbe boríták a fél Európái. Ezek közt sem láinndl apostoli király, ki a keresztyénség érdekében ki kell volna a* ősi vallás ellen. Es ennek dacára is aligha meg nem akadna Szerényi ur. ha az avarnép sz< ut ereklyéit és bálványait kellene keresni. Az 'rló harcok eltemették mindezeket menthellon s el a népet is. mely halványai szolgálatában csak vérengző rablócsordának ismertette magái. Az avar nép sírja felett a 9-ik század végén tanyái ütöttek a magyarok. — leverve az ill talált népeket megkezdték rabbi hadjárataikat a szomszédok ellen. Nyomaikat mindenül! gyász és pusztulás jelzi. (íörög. német és olaszhon népei évtizedeken ál vérzettek a rabló magyarok csapásai alatt. Végre azonban a zaklatott népek védelemre sorakoztak, s az Augsburgi öldöklő csatából, melyben a magyar nép virága nagyrészt elhullóit — a megcsonkítva elbocsátott hírmondók meghozták a nyugoli nemzetek azon üzenetét, hogy mini őseik, ugy ők sem fogják tűrni korükben a rabló pogány csordáival, s a magyar népnek vagv elődei szokásaitól vagy Európától kell végbucsul vonni. vagy reá lépni a békés művelődés útjára, vagy megosztani a a hun s avar nép gyász sorsát. I. István mint király megérlelte az idők intő szaval, belátta, hogy a magyarnak, ha nem egy dühöngő viharnak, — mely ha meglevő munkáját. elenyész,— szerepére akar szorítkozni, akkor változtatni kell az ősi életmódon, szokásokon. Belátta, hogy népének rablás, pusztítás után sóvárgó természetét csak vallás-változtatással lehet más irányba hozni. A régi pogány istenek ill nem segítnek többé a keresztyének körébon oda kell térni a keresztyének istenéhez. Szóval fel kell venni a kor. vallást, mely szelídséget, szeretelet prédikál; megkedvelteti a néppel a béke munkait s a testvériség kapcsát fogja képezni a magyar és többi keresztyén népek közt. Mind ennek tudatában, lelke egész lánghevével E KliYKHCL ALI.OK . . . gyedül állok széles e világon, .Mint a sivatag tikkadt vándora! t Hideg utamon hit s remény vezetnek ; ' Nem rémit el a küzdés tábora. Kgyediil állok, elhagyatva árván! Akik szeretnek, őket elhagy ám ; Átléptem a szülői ház küszöbét, Odahagy alak jó apám, anyám! \z égető vágy dúlta-fúlta lelkem. Hogy hagyjam el boldogságom helyét; Lepjek föl az élet nagy színpadára. S nézzek a nagy világban szerteszét! Ks vágyaim sugallatát követtem, Itt élek ismeretlen nép között; Itt élek elvonulva bús magányba, S lelkem a bú leplébe öltözött. Itús gondolatim hozzátok repülnek, KM megpihennek szépen rajtatok; .Majd visszajöttek . . . és könyezni látnak Keserves könyüt méltán hullatok. A csalódás fakasztja ki szememből, .Mely megrohanta vadul keblemet; Mert átláttam, hogy puszta árnyék rejlik K két szóban: barátság s szeretet! Iliáha vágytam jó barátra lelni, Kit annak hittem, a/, önző vala! Mely ajkain uyíllott, csak álmosok volt, Ks színlelés minden nyájas szava. Hiában vágytam egy rokonkebelre; Szerető szívre itt nem lelhetek ! Merev közöny és megvetés köröznek . . . Kemény próbát szabott reám az ég! Ile kehlem, a/, kétségbeesni nem tud. Mert gazdag a szeretetben szívein; S nincsen fájó csalódásnak kitéve, — Otthon virányos révpartou pihen. Csak itt, csak itt törik meg a sziklákon — llideg barátság puszta fövenyén; Előttem zugó tenger w hatul örvény, Nem mosoly »• sem ég se" föld elém! Hagyjatok el s felejtsetek örökre, — Ne öljétek végképen meg szívem, llogy benne a szeretet megmaradjon Önzetlenül, — és azt haza viszem! Hozzátok viszem a kedves családhoz. S ti értetek ég minden érzetem! Vessen meg bár egész világ, — de átka Sullyát közöttetek nem érezem! Új vári Klek*). *) A korán hunyt költő hátramaradt s rövid időn megjelenendő költeményeiből. S z e r k. Akit még az Isten is megvetett. (Heije'iiyes elbeszélés). Irta: Ciajmossy János Ivan. I. Rész. Érdi tttttHtitt. (o. folytatás.) — Hagyd el liain ! Szomorú emlékek vannak ahhoz a házhoz kötve, s talán a sors rendelte, hogy lelkiismeretlen papok javító háza legyon. Ez éppen elég volt, hogy a batnú alatt szunynyadó tüzet fölélessze. Nem szóltam apámnak. Nem akartam, bogy tudja, mit beszélt nekem Mitru, s másrészt, láttam arcáról, hogy jól esett nekie, hogy nem faggatám kérdéseimmel. Másnap reggel korán keltem tel. l'uskám vállamra vettem, s anyámnak megmondani, hogy ebedre ne várjon, majd csak ozsonuatájt fogok hazatérni. Elindultam, de tőlem, — bár két esövü fegyver nyugodott vállamon --akár az egész világ vadja ott lehetett volna előttem. Gondolataim ott ama komor épületeknél jártak, s nem tudtam megállítani az eszemet, hogyan eszközöljem ki az irattár megvizsgálását V Egy, jó órai gyaloglás után elértein végre célomhoz. Egy a régi idők styljében épült házzal állottam szemben, melynek bástyaszerii magas kerí30