Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-07-29

(örvény soha alha<rható ne lejrven. Minden más esetben a kijátszások n jelenlegi, kamatokai nemhogy lejebi) nem fogják szállítani. de igen sok más okból még inkább ernelendik azokat. Ami röviden annyit jeleni, hogy az uzsorát korlátolni ne m I e h e 1. Szerén (fi Endre. Pápai frescók. Kxtra Pápám uou est vita, si est vita, non est ita Hi/.ony mondom, lia London büszkén mutat Westmünsterjére, Velence a dögök palotájára, .Szentpétervár a Xéva partjára, mi is iniitathatunk annyi nevezetességre, hogy ujjaink szinte nem elegek hozzá. Ott \an Mars fiaival közös templomunk a lövölde, ahol először ök Ionok a lőporral, azután — a testvériség jeléül — mi; ott vannak sárgarépáink, a melyekkel szemben a tieitek \örösrt-pává pirulnak kicsinységük érzetében; ott van színházunk Halt! Állandó színház. Kzt a tulajdonát a legközelebbi igazgató sem vonta kétségbe: de hogyan is, hisz annak csak dificitje volt állandóbb s mit gondolt ilyen körülmények között az igazgató — kinek elképzelhetők szomorusági ? Kgyhangulag elhatározta, ha a publicum s a gschcfl nem megy. akkor elmegy o. S csakugyan ugy tön, miként beszélé. Az induló vonat dübörgése köze oly ábráudszeriilcg vegyült az igazgató édesbús buesú-dala „alig jöttem s már is elmegyek. S ion- elszállt a múzsa szelleme, abból a templomból, melyet emclc neki igazhi\öje, de aki ezl a csekély hasznot még sem hitte. Az üresen maradott páholyok elo szemrehány á>kenl meredtek a most már ottlenni hitt publicum szemébe. — S mi történt? A publicum íe dcumát. a templomatyjának kétségbeesései egy magas termeszel törvény dörgé túl ijesztő parancsszavával ra természetben üres tér nem lehet ;

w vala pedig ennek a törvényne\ földi személyesítöje a nemet Thalia esperese. „Van bel" dörgé ö s dörgő szava mes-zHiatö hangjai odaparancsolák szent ügy minorum gentiooiát, a múz>a papocskáit és papnőt skéit, hogy betöltsék azt a helyet. Ilijába cnckled töredelmesen kálomista barátom az röröködbe uram a pogányok jöttek "-et; hiába parancsolat pápista barátom az iiuligéuákiiak „apage satanást ;

u hiába bölcselkedtél lutheránus barátom, hogy „akár telelte. akár alatta lesznek annak a színháznak, de benne nem. minderre c>ak azt mondák mások „mindenki maga párjavai" s erre aztán ott lettek azok is. ahol a azaz az alig jött director volt. A kegyelem istennel \an! Sikoltátok most már kétségbeesve, s igazatok \olt. miként egykor Tóti Dorkának, tinektek is megjeleni a setétség istennője. Borzasztóbb mint Satui mis, mely saját gy ermekeit ny elte el. Midőn egy emberéieltel felérő hosszúságii mise után fáradva, éhezve, szomjazva sietsz ki ama germán s z e I I e in in e I lelt templomból, sietve mint szarvas. hogy legalább náthán kiviil egyet» baji ne kapj, rémes balatoni állja utadat, ijesztőn tekintetével a földhöz szegzi lábaid: ez a hatalom városunk védistennöje a setét. Vedistennő? S miért tartóztatja fel akkor orv módra lépteid? Azért, mert ezen functió coiiventiójában van, bölcs atyáink azzal bizony iták be kifogástalanul az ellenlábas lámpák felesleges voltát, hogy jóravaló ember — ha csak illuminálva nincs — még világossal haza megy, a ki pedig illuminálva van, annak ismét felesleges levén a költséges ílluiuiiiatiő. Tehát még mindig annak az istennőnek rabja vagy. Állsz egy helyen soká, igen soká, küzdve a levés és nem levés, illetve a menés vagy nem menés kérdésével, mig nem lassan-lassan lazul a bűvölő erő, az igézet varázsa kezd oszlani. Csendesen tész előre néhány lépést, érzed ugyan az akadályokat, melyeket ama haragos istennő, tégladarab, rosz fazék stb. alakjában gördít eléd, de te a jövő reményében tűröd a megpróbáltatást s nyugalomra inted fájó szived .... azaz tyúkszemedet. Hab de mi az! távol egy világsugár igen-igen a sziiiházelótti fiakker lámpása .... Oh hála. ezerszer hála neked, te a felvilágosodásnak bár pici, de most az egész fénylő naprendszerrel felérő sugára. S ime lelked a hála szárnyain kezd fel- és felfelé szállani Zsupsz .... puli lábad alul kicsúszik a föld, le szállasz alá, hogy fel ue találd lelked ez ellenséges utou. Örömöd korai volt. A szomszéd épülő háza előtt mély örvény tátong, és ime a setétség királynője ezt választá boszuja eszközének s a siker teljes. Megelégedhetnek vele azok, kik azt a boszúáló hatalmat szerződtetek. Találkoznak-e még ellenkező irányban indult lelked és porhüvelyed, ezt nem annyira a kör elmélete, hanem inkább nyakcsigolád életrevaló vagy nem valósága mondhatja meg. Boldog pápaiak! Mégis csak szép város ez a mienk, istenem be szép ! ISikicza. Tüzollóegylt'li ügy. A pápai önkény tes tüzoltóegylet tiizoi'sége jnlhis 20-től sing. 4-ig. t f Orfigyelö hetiparancsnok: Szeglethy György segédtiszt julius 29-től augusztus 4-ig. Julius 20. Őrparancsnok : Kolin Karkas csoportvezető. Örök Gyük Nándor. Pákor József, Goldschuiiedt Gvula, Berger Kerene. • ~ ff Julius 30. Őrparancsnok : Kreiszberger káról csoportvezető. Örök: Sehvaeh Henrik, lleráuszky János, Manheimer Mór, Adaunna Márton. Julius 31. Őrparancsnok: Hauch Káról alszertártámok. Örök: Krauendienst Kerene, Keidl József, Gold llerman, Sshlesinger Kudolf. Augusztus I. m Őrparancsnok : Szokoly Ignác h. osztály parancsnok. Örök: llauer József, Klára Sándor,! Horváth Mihály, Karkas István. Augusztus 2. Őrparancsnok : Vurczer Kerene szertárfelügyeló. Örök: Illés József. Polgár János. Paál Péter, Veisz Simon. Augusztus 3. Őrparancsnok: lleim Ignác. Örök: Pintéi János. Varga József, Kittler Ignác, Marton István. Augusztus 4. Őrparancsnok: Kischer Adolf szakaszvezető. Örök : Lázár llenö, Hannos Zoltán, Wajdits Káról, Máyer .Nándor. Pápán, 1H71». julius 25-én. A purum 'snokság. Tan és nevelésügy. Az iskolai takarékpénztárak. (í. folytatás). Fölhozzák sokan, hogy míg mi a takarékosságra serkentjük a gyermekeket, megöljük benne a nagylelkűséget és számító önösségre, önzésre szoktatjuk. Mennyi ábránd és mennyi csalódás rejtik ezen hitben. Adunk a gyermeknek néhány krajcárt, hogy vegyen magának rajt valami kedveset. Vájjon megosztja-e szüléivel? korántsem. Siet megenni, inig valaki meg nem előzi öt ebben. Tehát van itt nagylelkűség? nem önzés ez, valódi alakjában? Amit zsebpénznek tartunk, igazi iskolája az önzésnek. Aki öt ettől elvonni, kapott ajándékait megtakarítani tanítja, az az ö igazi barátja, — az vezeti őt az önkénytes nélkülözésre, önmegtagadás és önfeláldozásra. Kgy leány növendék a felnőttek iskoláiból kivette takarékpénztári betételeit, mert attya hirtelen elhunyt és ó megtakarított kis tökéjéből fedezte a temetési költségeket és fölsegíté aiiuyát és testvéreit a haláleset után jött zavarokban. Kgy fiatal miiiikásleáuy, aiuiya tudta nélkül, rakogatott félre keresményéből. Kgyszer munkaszünet állt be, az anya kétségbeesetten már a koldulás keserű kenyeréhez akart menekülni, midőn leánya megtakarított 50 frankuyi tőkéjével megszabadítá szorult helyzetéből, mig újra kereshettek. Kkkor áhlá az anya a takarékosságot, hogy reá tanították gyermekét az iskolában. A takarékosság elve és alapja szükségeink korlátozáa, mely annál nagyobb kívánalom, mivel szükségeink nem is mindég létiiuk kifolyásai. Vannak egyfelől elutasít hallali szükségeink, és ebből folyó elmaradhatlau, jogos kiadásaink, nicllyck természeti létezésünk és szellemük igényeinek clnéiiiíthallau követelései; de csak bizonyos határig, mert a létfcntartás szükségei bizonyos pontnál kielégiilnek és azon fölül azután már fölösleges, kártékony a kielégítetésük. Igy vau ez még a szellem követeléseivel szemben is*. De másfelöl vaunak mesterséges, képzelt szükségeink is, melyeknek határai, a vágyakéival egyenlően, végetlenek. Különböző ízléseink, szokásaink, italban, ételben s ruházatban fényűzésünk oly erőszakolt szükségeket állítanak lelkünk elé, hogy ha azoknak ellentállani nem bírunk, bizonyosan a bukás szélére ragadnak bennünket. Itt következik a takarékosság erkölcsi befolyása. Mihelyt kerülünk minden haszontalan kiadást mely valódi szükségleteinket túlhaladja, vagy nincs öszhangzásbaii társadalmi helyzetünkkel, -mihelyt mérsékeljük vágyainkat, gazdálkodunk költségeinkben: minden kis megtakarítás egy-egy győzelem a rosz szen-• vedélyeken, s igy lesz a takarékosság az önmegtagadás nemes erényévé, a jövőről gondoskodás emberi kötelességévé. Sok a II a meggondolatlan költekezéseik okául korlátolt jövedelmüket s társadalmi helyzetüket hozzák fel. Paradoxonnak látszik ezen állítás, pedig ugy van. Azt mondják, hogyan takarítsanak, mikor a kevés jövedelemből megélhetés ís elég gond, hogyan lehetne abból még félre is tenni. Nincs oly kevés, amiből v aI a m i c s k é t o I y k o r - o I y k o r e I v e II u i U e I e h e t n e. csak nem kell a korcsmákat, sörödéket, kávéházaka A társalgás csak akkor kezdett veszedelme* fordulatot venni, mikor a kapitány jelenlegi állomás liclyőrül kezdett beszélni, s a gróti családot említette meg. Ilorki bácsi eszében most villant meg ama bi zonyos huszár kapitány, kiről az orvos tett neki emiitest, s a ki -- mint tudjuk — szellemileg máskép ilorki bácsi vonzalmáról nem lehet beszélni,— vetélytársa lön. — Mindjárt megtudjuk, — gondola magában s haragosan e kérdést veté oda p> — Több huszár kapitány jár e a gróti házhoz V Nem lehet — teleié a kérdezett, mert egyedül állomásozom a környéken rangomban levők között. Ilorki nagy füstgomolyt eres/tett pipájából — ö volt. — Beszélik, hogy szép leány van a háznál — veté oda ártatlan látszattal az öreg földes úr. — Volt — volt — sóhajtott a kapitány. — Hogyan, hát Clotild grófnő férjhez ment — kérdi meglepetéssel Horki bácsi. — Vagy ugy, öt érti uram bátyáin a szép alatt - mondá majdnem megvetéssel a fiatal tisztjén reá nem is gondoltam, mert Margit nála százszorta szebb volt f Uj füstgomoly. Margit, ki az a Margit?— tudakolá tudatlanságot tettetve tovább az öreg, -- tudtommal csak egy leánya van a grófnőnek. A fiatal tiszt sóhajtott, s arca lángvörös lön. Illcy Margit feleié — a grófnő rokona, az cu iuiádottam. Igy mondá vontalva Horki, s fiistgomolyba burkolva arcát, félszemmel végig nézett a huszárkapitányon A szó ,,imádott ' sokat mondott Kz esetben a leány részéről i.s lehetett hajlam — de a tiszt folytatta — Azaz imádottam, a mennyiben én imádom de vájjon viszonozza-e, azt nem tudom. Ilorki bácsi tudta, hogy e deli tiszttel nem államija ki a versenyt, azonban nem is önzés tette nyugodtá e vallomás után, hanem gondoskodása a leányka iránt, kit már leányának tekintett. A tiszt szavaiban mély tisztelet rejlett, mely a leányka magatartása mellett szólt, még inkább ha esetleg szerette I Folytatjuk) KEDV KS KM II KZ. Kedves lantom jer kezembe, Hadd pengessem húrjaid; Hadd öntsem át rezgésükbe •Szivem édes dalait. Több év óta nem zenegtél,— Hisz szivem sem erezett; Ah, de zengj most szerelmemről, Mely hevíti keblemet. r Ks te lányka! ki felkelted Szerelmem hö érzetét: Vedd hát most zálogul dúlom, Hogy szíim tied s érted ég! Széki íiéza. Szünidői reminiscentiák. (X. folytatás vi''goj. Korsóval kezünkben tegyünk egy sétát a sörözök között, s ügyeljük meg kissé őket. Itt egy asztalnál az úr együtt iszik szolgájával ; amott jól meghízott polgárok katonák és falusiak szürcsölik az árpalevet; mindnyájan igen szépen megférnek egymás mellett Itt megszűnik minden rangfokozat; a sör, mint a sir, egyenlővé tesz mindenkit. Menjünk tovább. Itt egy csoport diák ül a habzó sör mellett, s rá-rá gyújtanak egy „Gaudeamus igitur"féle nótára, hogy csakúgy harsog bele az épület. Emitt három szem muzsikus áll; az egyik kétségbe esetten nézi egy rosz hárfa húrjait, a másik fuvolyát fu úgyannyira, hogy e nagy munkában szemei is kidüllednek ; a harmadik pedig egy rosz hegedűt nyakgat, mely siralmas, fülszaggató hangokkal panaszolja fájdalmait. Képzelhetni, mily hatást idéz elő e hang-chaosz a jobb zenéhez szokott fülben. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy nálunk a legutolsó cigány banda tagjai egy-egy Reményi ezekhez képest! És mégis ezen füleket kinzó és gyötrö zenének meg vau a maga hatása; mert egvik másik asztalnál olyan kurjantásokat lehet hallani, mintha valakinek a gégéjét szorongatnák. Nem lehet leírni a hatást, melyet e kép szemlelete rám tett. Azt csak látni, de kimagyarázni nem lehet. Az embert majd nevelésre indítja, majd pedig undort támaszt benne. Ámbár az ilyen helyeken a nép minden árnyalata képviselve van, nagyon elhibáznók, ha ezek után Ítélnők meg a bajor népet. Nem a városban, nem Münchenben kell keresni a józan, a meg nem mételyezett, ép, egészséges, józan eszű bajor népet, hanem a vidéken. Jól mondja egy író: „A valódi bajor elem azon sajátságai, melyek azt a többi német fajoktól megkülönböztetik, legkevésbé vannak az ország fővárosában képviselve.