Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-01-01

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony iiüpgylH- az is»ierctlerjosz<őeo;vlct. kertészeti társulat, lövész- és oiikénvtos tüzoltóefirvlet A lap szellemi részéi illót«"» közlemények i -./ci'lvOs/lo lalví'ü-iál'il I Anna-tér 1210. sz. a küldendők. Klűlizetési és kmletési dijak, l'elszóllamlások, a kiadúi tcendúkkel megbizolt W'a.j tilts» Ivál'Ol ór könyvkereskedésébe: megyeilázzal özemben, intezrinlük. Pápa, U-Iíió í. .Megjelenik e lap heteiikint egyszer. szombaton. pn-y IVCII. L<i)itultii<lonos s fel eins szerkesztő I*. S/.abó IV;ii*ol. i:ioíl/elcsi dí.jalv: Kíív évre 0 fr. Kelévre ."«Ír. Negyedévre 1 tr. .'»(• kr. A llir>(10t ó^i dí.jalc léifogat szerint számitatnak: ItsQ centim. 20 kr, .".OQ centimeterért ÍÍÜ kr, 70Q centimeterért 70 kr, !(•(»• centim. 1 írt, IjOQ centim. 1 frt iO kr, 200D centim. ' f'K<> kr, "»0(Q c"»ntirn. '2 Irt. 40 kr, 400Q centim. ."*» frt. A közbeeső térfog; toknál a következő magasabb tok dijja számitatik. I.élycgdij mindig külön fizetendő. V nvilttér minden sora 10 k. f Í

Uj év napján, 1876. sínét lepergett egy év a végetlen időből: egy (V) I » ©J ts 9

J v. buborékkal isméi több lebeg uz örökkéY valóság tengerén.— „Haszontalan história h z é let. miért is v a n . vag y mért nem végtelen!"—Így kiáltott fel a lánglelkii Petőfi: s ezen szavai soha sem gyakorolnak ránk oly benyomást. még pedig oly igazán mély benyomást, mint a/. ó é v végén és egy új é v n e k kezdetén. Miért is nem végtelen hát az élet ? az a valami, melynek valódi fogalmát még a tudómáin sem vala képes elég szabatosan definiálni. — Ez az apró kis mécsek. az egyes egyedek lángtengerc. mely oly hatalmas tenyárt araszt szét minden felé. s lui kiapad, ha kialszik, unnál nagyobb sötétséget. Hltörhetleií ködbomályl hagv maga utál). C v Miért is nem végtelen hát az élet? ez az óriás tenger, melynek kehlében oly iszonytató szörnyetegek tanyáznak: melynek azúr homlokán egyszer a menny örök mosolya tükröződik, máskor pedig a bánat és fájdalom mély barázdái sötétlenek: e tenger, mely sokszor iszap, vizenyős sár alá rejti a drága gyöngyöket, a valódi nagy szellemeket, mig a szemetek, a kis lelkek, játszva, lihegve úszkálnak felszínén; mely a kalmár hajókat, mik hullámhátán úszkálnak. ohajtolt révpartra röpíti, mig a valódi értékes darabokkal megterhelt hajók olt merülnek el sokszor a nevető habok sötél sírjában. Miért is nem végtelen hát az élei? ez a beláthallan csatatér, hol mindig kél labor ál! szemközi egymással: a jok és gonoszok, a hamisak és igazak, a haladók és maradok, az ósdiak és a modern eszmék bajnokai, a félistenek és félállatok tábora. — A harc tart megszűnés nélkül, szakadatlanul: és ha az egymás nlán lezajlott évek sírboltjába, a történelem fáklyavilágánál egy rövid, egy futó pillantást velünk, a/l leszünk kénytelenek tapasztalni, hogy még idáig nem a jók tábora, nem az igazak hadsora örvendhet a kivívott diadalnak. — A nagy \ilágboldogitó eszmék szent tábora sokszor csatát veszteit, míg az önérdek oltárának papjai a Kivivőd győzelem után le De ii in ol énekeltek. — Ott lengelt magasan a szabadság zászlója: ott Iobogtatá a kor szelleme a társadalmak előtt a haladás, a reformcszmék szövétnekét: de jött a zsoldos hadak özöne s letépte a szabadság zászlóját fénylő magaslaláról: s a reformeszmék haladását az igazság bajnokainak csonlhalmaival torlaszolta el. Miért is nem végtelen hát az elei? ez a színpad. hol álcázott alakok ezrei játszák szerepeiket; hol a hőst sokszor a leggyávább ember adja. s bíróként azok szerepelnek, azok hoznak sokszor áriatlau férfiak s nők felett ítéletei, a kik voltaképen arra sem méltók, hogy embereknek neveztessenek: hol sokszor felbukik az e r é n y. s az a 1 j a s I e 1 k ü s é g. mint egy koszorús irónk mondja, fény polcokon iihe csillagokkal játszik. Ily kérdések s gondolalok lámadnak bennünk. midőn az ó ével meghalni, és az új évnek csillagát láthatárunkon felragyogni látjuk. — Mért nem végtelen az élet: mért mennek füstbe legi szebb reményeink: mért nem örvendhetnek vaiósulásnak a legboldogilóbb, a legmagasztosabb eszmék i>: vagy ha ily rövid az élet. ennek mezején mért nem nyílnak csupán örömvirágok: miért van az. hogy sok ember csak egyszer örül az életben, mikor halálát közelgetni látja: és mér! törnek az emberek egymás ellen, mért dúlják fel egymás boldogságát, hiszen ha ránk szakad a sir éjjele, ha véglobbot vet az elet fáklyája, oll a sir göröngyök alatt a méltatlanul üldözött, sértegetett embertárstól, az elárult hazától, a megrabolt koldustól, a nem pártolt irodalomtol. a haldokló művészet, ipar. kereskedelem s tudománytól meg csak bocsánat ol sem kérhetünk?!? De nyájas olvasó, ne csak árnyoldalát nézzük ennek a talán yosóletnek, vannak ám ennek ragyogó fénypontjai is. — Nem végtelen az elet. de vannak ám teltek, vannak W ÍK^&tft $ A ..Pápai Lapokéhoz! Pályafutásiokai újra megkezditek, intve, bírálva.— l"j az alak — de nem uj célotok az igazság. Kisérjen szerelet. részvél; s lörekvésitek dija Édes hazánk java és városunk üdve leend! K I e i n. E z e r n y » I e « z á z Ii e t v e ii h a t ti a n Ott kezdjük. Iiol elvégezünk, o l)e kezdjük-e boldogabba n. * Mint a hogy elhagyott ez év? Kz egy szóra adjatok csak Viszhangot hű őrangyalok. Kz e g v s z ó r a várakoznak. n * Kiket ez év búban hagyott! Koly az id*» végctlenül, S rajt a liahok tűnnek, mennek. Oly igaz, s híi jelképeül A bánatnak, az ürömnek. A véletlen játéka ez? Vagy az Isten bölcscségc? Ezt kérdi, ki habokba vesz. S megtört szívvel célt nem ere. S e kérdésre megfelelnek Sírjaikból a századok : Testvéreit! az örömnek. Isten adá a bánatot. \z emberek Kain szive f*>ilkolja meg e szent frigyet. K Káinok, — a semmire Kellő gazok, és irigyek. Ezek ellen vívtak, s vívnak Harcot a mult, s jövő évek, S e viadal bajnokinak Szép voll, szép is lesz ez élet ! Ajkaikon ez egy szózat Cseng új évi üdvözletül: r K ü z d j , segítsd a z á I d o z ó k a S a s z e b b j ö v ő így fel d e r ii I. " KI hát a sok üres vágygyal! .Miből egy sem teljesedik. Szent és szép az imádság, dal, l)e csatára hív mindenik. A gazság nő napról napra, ..Az anyagot kell imádni!" Ki igy tanít — az a pap ma. Csak igy lehet nagygyá válni. Kz a nagyság, — az a csillag. Mi vakítón ez éjt jelzi, Hol élünk, s az csillog, mi nagy; S kicsinybe nem megy ma semmi. Kicsiny a jó, a szép, remek. Kicsin> a boldogság maga . . . he rúgd fel ezt, ha van eszed Mutass mindent, s űzz nagyba ma! Ha bukni kell — bukjál nagyba; S kit rászedél, igy iisd agyon,— IIa nem lophatsz — légy orgazda, \CIII bűn, bár mint gvül a vagyon. Csak körmödre ne üssenek; l.égy oly ügyes, légy olv ravasz. A szép eszmék szünetelnek. Hol virág nincs — díszlik a gaz. Xem árt, ha igy eltemetik Kgymást az ily silány évek. Ki még egy szebb jövőbe hisz — Okét miért könyezué meg? A valónak ez — árnyképe. S ezt a valót kell imádni? Van-e kit ez elmúlt évbe Meg nem csaltak fénycsb almi? KI hát velük! Legyünk ébren! Munkálkodjunk nappal, éjjel. A szebb jövő — ha jő — tétlen, S az elbukók közt ne érjen! Becsületes munka közbe Vágjunk jobbra, vágjunk balra, Ha a gazok hosszú körme Szerzeményünk elkaparja,