Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-11-27

ni a célból, hogy ez által alkalmat szolgáltassak bár kinek is arra, miszerént a fentebb nyilvánítottnál szakavatottabb véleményét a fentebbiekről elmondhassa. Tabajdon 1875. évi oct. 21-én. Kolosscdnj Miklós kir. 1. tanfelügyelő'. -v.'--.-v-v_--v_.-\_ ^ A szeg'éiiyiigy rendezéséről Minden teremtmények között az ember a legszegényebb születésekor,— szegényebb, mintakármely állat, melynek erői hamar kifejlődnek, mely legalább a ruházatát a természettől készen nyeri. Az ember csak lassanként, fáradtság, szorgalom és takarékosság által juthat el azon cszközökhez, melyek segélyével létét fentarthatja. Minél többet gyűjt ily eszközökből, annál több szükségeit s annál tökéletesebben elégítheti ki s minél többet takarított, annál szerencsésebb állapota. Szegénység kezdete a társadalomnak, mindeneknek jól léte annak végcélja. A művelődés pedig azon eszköz, mely öt ehez közelebb viszi. Ezért nincs rettentőbb szegénység, mint a vadász és nomád népek szegénysége, kik sem a tőkésítéshez nem értenek, sem a műveltség vívmányait, mi által magukon segíthetnének, nem ismerik. Ellenben mivelt államokban mai napság ritkaság, hogy valaki csak egy nap is éhezzék, legíölebb a szemérmetes szegénynyel történhetik meg, kit szokatlan szerencsétlenség taszított nyomorba. Mai nap már csak híréből ismerjük azon középkori nyomort, melyről a krónikák említést tesznek, s alig adunk hitelt a hírlapok tudósításainak, midőn olvassuk, hogy némely műveletlenebb, különösen Ázsiai országokban, a népesség nagy része sokszor az éhhalálnak esik martalékul. Es mégis mai napság sokkal többet beszélünk a szegénységről, mint ez a hajdan korban, vagy középkorban történt, A tudomány tárgyalja a szegény ügyet, az állam, község, társadalom kiterjeszti gondját a szegényekre, a törvényhozók szegényügyre vonatkozó törvényeket alkotnak. Nem azért van ez, mintha mai napság a szegények állapota rosszabb volna, mint hajdanában volt, hanem azért, mert mai napság a szegénynek is több igényeit kívánjuk kielégíteni s a műveltség haladása épen abban van, hogy a társadalom a szegényeknek nemcsak legnélkülözhetlenebb szükségeit fedezi; nem csak arra törekszik, hogy életök fentartassék, hanem gondoskodik arról is, hogy minden tekintetben emberhez illő sorsuk legyen. Ezen okból, ha szegénység alatt nem értünk is viszonylagos szegénységet, midőn t. i. valaki az államgazdászati állapotához vagy honfi társai egy részéhez viszonyítva kevés vagyonnal bir, hanem értjük a teljes szegénységet, midőn valaki az életfentartására szükséges szerekben hiányt szenved: mégis az ország és kor műveltsége szerint különböző lesz a szegénység értelme, inert ország és korszerint különböző az, a mit az emberek az élet fentartására nélkülözhetlennek tartanak. Az Irrhoni szegény, söt a munkás is megelégszik azzal, ha burgonyából elegendőt ehetik ; mig az Angol szegény, a ki községi és állami segélyre szorul, *) Fölolvastatott a pápai ismeretterjesztő egyletben 1875. november 21-én Antal Gábor tag által. azt hiszi, hogy nem élhetne, ha meglehetős táplálék mellett, még naponként tehát nem ihatnék. Egész népiségek varinak, melyeknél a köznép tápláléka krumplin kívül csak füstölt bus és füstölt hal, mig nálunk a legszegényebb osztály is fogyaszt a növényi táplálékon felül friss hustis; még inkább Angliában, a hol a legszegényebb osztálynál is mindennapi szükséglet. Hogy a legszegényebb nép osztály saját tisztaságáról gondoskodhassék és hogy gyermekei olvasásban, Írásban oktattassanak, erre öt elsegíteni mí emberi kötelességünknek ismerjük, mig nem messze mellettünk, söt tán országunkban is vannak népiségek, melyeknél a tisztaságról gondoskodás, valamint az irás-olvasás, csak inkább a jobbmóduaknál látszik szükségletnek. Mindezen példák azt mutatják, hogy az emberi nem haladásával karöltve jár a szegények helyzetének javulása is, a mennyiben mindig növekedik azon szükségletek száma, melyek még a legszegényebb emberre nézve is nélklözhetlencknek ismertetnek el. De a szegények sorsának javulását azon tekintetben is észlelhetjük a művelődés haladása folytán, hogy az emberek mind jobban érdeklödnek szegényebb állású embertársaik ügye iránt. Igaz, hogy minden erkölcstannak egyik föparancsa a szegények iránti könyörületesség gyakorlása, a szűkölködők segélyezése, általában a bajban levők iránti résztvétel. De főkép a keresztyén vallás, mely szeretetre van alapítva, tette kötelességévé híveinek, hogy a szegények, szűkölködők, éhezők, betegek, nyomorultak érdekében minden kitelhető áldozatot meghozzanak. Söt a biblia némely tanaiból még többet is ki lehet magyarázni, a mi a mai kor felfogásával többé alig egyeztethető össze, hogy t. i. a szegénység érdem, s a gazdagság vétek *J. Ilyen tanok mellett, nem csoda, hogy a keresztyén egyházban mindenki igyekezett magának érdemet szerezni Isten előtt a szegényeknek való alamisnálkodás által. Nem tagadhatni, hogy e tan sokat segített a szegények nyomorán, de kifejtett a keresztyén társadalomban egy nem kicsinylendö bajt is. A keresztyén erkölcstan ezen elvének lett eredménye ugyanis, hogy az emberek nagy tömege koldulásból élt, mert segélynyerésre biztosan számíthatott. A társadalom e baja talán nem is volt igen veszedelmes addig, mig az államok polgárai csak mezei gazdaságot folytattak, kereskedelem alig létezett s igy a gazda összes termeivényeit maga fogyasztotta el, a felesleget pedig a koldusoknak adta, mivel azt másként ugy sem használhatta és értékesíthette volna. (Folytatjuk). *) A biblia azon szavai, melyekre ez állításom fektetem: „könyebb a tevének a tíi fokán által menni, bogy nem a gazdagnak isten országába jutni," „Ha tökéletes ak?rsz lenni, add el minden marbádat és osztogasd a szegényeknek," mind a bárom synoptieum evangéliumban előfordulnak. Az pedig, „Ne szorgalmatoskodjatok" ne gondolkodjatok a holnapi napról" ne gondoskodjatok arról, mit esztek, mit isztok" ne gyűjtsetek magatoknak kincset stb. a biblia majd minden lapján előfordul. Ezen tanok fejlesztették a barát rendeket a keresztyén egyházban és nem csak azoknak ős attya Szent Antal adta el vagyonát és osztá a szegényeknek a biblia szavainak betűszerinti értelmében, hanem midőn később rendek fejlőttek kí, a fogadalom első pontjává tétetett az örökös szegénység, mire ma is 1A kell a fogadahnat tenni. Ezért nem Örökölnek legtöbb országban a szerzetesek még szülőik után sem. Szerző.