Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-11-27

Vegyestartalmil társadalmi hetilap. A pápai jótékony nőegylet-, az ismeretterjesztő- lövész-és önkénytes tüzoltóeg'ylet A lap szellemi részét illető közlemények a szer-Ijesztő laltasax^a : Anna-tér 1246. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszólamlások, a kiadói teendőkkel megbízott Waj cllts K-áx^Olúr könyvkereskeésébe: megyeházzal szemben, intézendők II. évfolyam. Pápa 1875. őszutó 27.48. sz. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy iven. Tartalma I A társadalom feladatai Magyarországon. — Tanfelügyelői jelentés. — A szegényügy rendezéséről. — A tüzoltóegylet alapszabályai. — A biróság köréből. — A nők helyzete a múltban és jelenleg. — Romok felelt. — ílumoristícus felolvasás. Különfélék. IDlőXizetési díjait: Egy évre 6 fr. Félévre ........ 3 fr. Negyedévre . . . . . . . 1 ír. 50 k~ A lxircletési dijaid, a három ' szőri hasábozott petitsorért egyszer hirde ' tésnél 6 kr. kétszer hirdetésnél 5 kr. három szőri hirdetésnél í kr. és a többszöri hir detésnél lehető árleengedéssei számitatnak Mindig külön bélyegdíj fizetendő. A társadalom feladatai Magyarországon. [ '"• JJ|a valaki nálunk megbénul vagy munkaközben ellöri | pár csontját, ugy hogy a nehéz munkát már nem j' bírja, ép kézzel és ép észszel oda ül a szentegyház lépcsői elé és koldul: s ha kérdezzük., miérl henyél: az a felelet: napszámba már nem mehetek uram. s egyebei nem volt módomban tanulni. Módjában? — igaza van. iskoláztatni csak nem lehel minden emberi: isten mente, ugy is elég a szellemi proletariátus! ugy is elég ember van a világom kii szüléi ambitioja a szellem harcosává akart nevelni,— a mely ambilio magában véve nem baj: do nagyobb baj, ha az illető nem bir ily szellemi harcossá beválni, meri; hiányzik benne a képesség, — vagy mi nálunk még inkább előfordul — az akarat. E melleit az iskolázlalás, vagy valamely nyilvános ipar elsajátítása a tanonc egész idejét elveszi és pénzbe is kerül, s vajmi soknak nincs módjában gyermekeire költeni. S azon módot, hogy szabad óráiban lanuljon valami mellékkeresetei;, nálunk Magyarországon nem ismerte, vagy ha valaki figyelmeztette is reá: nem volt hozzá kedve! íme ezzel nemcsak kimondolluk, miért nem honos még eddig elé nálunk a háziipar,, hanem odamutattunk azon föbajra is, a munkakedv hiányára, melylyel megkezdenünk kell, ha megakarjuk honosítani. Nem elég Magyarországon azt mondani, nézd, ezt meg ezt tanulhatod; nem elég kitárni a nép elölt az iskola ajtait s mondani: jer, szenteld nyugalmad órái némelyikét arra, hogy mellékkeresetet tanulj; — a mi népünket még meg is kell győzni arról, hogy jobb, ha napi munkája után még mással is foglalkozik, — a mi népünkbe még a kedvet is be kell csepegtetni a háziipar meghonosítása iránt. >S cz az, mii törvény el nem rendelhet, kormány be nem hozhat, könyv meg nem honosíthat; itt csak a társadalom segíthet akként, hogy néhány lelkes egyén vidékenként azon komoly elhatározással áll öszsze, hogy meghonosítsa a házi ipart, s hogy reá szoktassa a népet arra, a mi eddig hiányzott, a munkakedvre. Azt hiszem, azon túl vagyunk, a társadalom ezen beavatkozását az egyéni jogok megrövidítésének venni, valamint azt sem fogják e lapok olvasói vitatni, hogy a népünknek már nincs szüksége reá. Hisz épen jelenben, a humanismus helyes fölismerése mellett Pápa városának egyik lelkes és a mai társadalom színvonalán álló féríia, Antal Gábor tanár indítványára egy dologház felállítását határozta el, hol a dolgozni nem akaró a munkára szoktallassék, s hol valószínűleg a külföld nevezetes dologházai mintájára a dolgozni akarónak, de munkát nem lelőnek, munka szereztessék *). Elfogadva már most azt, hogy a társadalomnak van *) IIa szerkesztő barátomnak nincs ellenvetése, a mint időm megengedi, saját külföldi tapasztalataim nyomán egy belga és egy angol minta-dologház berendezését és céljait röviden isrnertetendem. 13. — Nem hogy ellenvetésem nincs, barátomnak ezen ajánlatát illetőleg, sőt igen kérem, emez ismertetést, miután az nagyon helyén lesz, a midőn nálunk ép dologház felállítása és berendezése foglalkoztatja az illetőket, Szerk.