Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-11-20

rokonharcot. • Ott a nemes Lucrétia tragikus esete, kinek elfolyt vére szabadságharcra hívja fel Róma polgárait, A szép Yirgina gyászsorsa, kinek haláláért a zsarnok decenjvirátus bukása lesz az engesztelő áldozat. Ott a tisztes Veturia, ki Róma kapui előtt fiának , a lázadó Ooriolánnak kezéből szemrehányó tekintetével kiveri a kardot Lelkesítő a római anyák s hajadanokuak példája, kik midőn a rettenetes Hannibál közéig diadalmas seregével sziflő városuk íelé, letépik ékszereiket s oda viszik a haza oltárára, s rajongó honszeretettel buzdítják férjeiket, fiaik s kedveseiket élethalál harcra. Mindez bizonyítja, hegy Rómában a nők állása sokkal szebb, a női erény sokkal tiszteltebb volt, mint a keleti népeknél, sőt a görögöknél is. (Folytatjuk)o 4) NÉPDALOK. I. eg-koudiil az ünnepnapi nagv harang . . . ^ Büveróvel imádságra int a hang. Hon imádva kéri ki-ki Istenét. ' Hogy reá szent áldásait hintse szét. 9 liu is, én is imádom jó Istenem, Két, kezemet esszéiévé szivemen. Kérném is öt; — tlc nem érzek más hiányt, Csak azt az egy barna piros kis leányt. Csak ö, csak ö hiányozik énnekem! Nála nélkül áldástalan életem. Csak őt, csak őt ad nekem jó szent atyám ! Semmim sincs, de semmi sem kell azután. Xcm kérem a mindennapi kenyeret. — Mézzel élek ajkairól eleget. És nem kell a világ minden kincse sem, Csak te légy az enyém kincsem, kedvesem! — II. Árnyas liget rejtekében Csalogány sir keservében: Lágy epedő bús dalára Megtér hozzá kicsi párja. .Sötét liget az én keblem. Csalogánv benn hü szerelmem. Lágy epedő bús dalára Hallgatsz-e kis barna lányka *í V ám osi. ,,\ Iwr/.u mindéit elüti.', Haza és szerelem. I'es/.éiy, irlíi Tuba .láiios. (8. Folytatás és vége;. — Ne csodálkozzék kérem, mindjárt megfogja tudni : miért kellett titokban tartani eddi"'nevemet. — A forradalom előtt az osztrák hadsereg tiszti karához tartoztam, honnan kilépve, több másokkal hazánk segélyére siettem. Pestre érve meglátogattam egy rég nem látott rokon családot, melynek tagjai már csak az atya és lánya valának. A hölgyet szomorú bánkódó arccal találtam, kérdem' mi oka van bánatának ? De kérdésemre zokogással felelt; mig nem atyja elmondá, bogy lánya menyegzőjének a napokban kellett volna véghez mennie, azonban hirtelen elhatározása megakadályozz azt. Egy napon-ugyanis — azon kívánattal lépett fel hogy Pestet hagyják el. Az apa megütközve hallá leánya szavait. — „Hogyan — kérdé tőle — menyegzöd elöl akarsz; futni? Te, ki oly nehezen vártad szeretett jegyesed érkeztét, most hogy ölelésedre siet: —menekülsz tőle ?" — »ige» atyám — felelt az, az elfojtott fájdalom rezgő hangján. — Es miért teszed ezt? Talán szived hidegült meg iránta V — Oh nem ! — kiáltott szenvedélylyel — én szeretem őt oly hévvel, mint szerelmünk első boldog napjaiban ; cs •épen ez teszi reám nézve oly fájdalmassá a lemondást, habár talán csak egy időre is. — Nem értelek — szólt atyja. — Miért beszélsz akkor lemondásról? O szeret tégedet, igy hát egybekeléstekei mi sem akadályozza, — Tudom, tudom. — Szólt boldogságtól derengő arccal a leány. — En ismerem határtalan szerelmét, mely mindenről, még tán hazájáról is, képes lemondani behatásomért* — Ugy hát mi ok indit cz elhatározásra? — Viharos napok következnek reánk. Az ellenség már pusztítja hazánk határait — a közös anya élete veszélyben forog. Minden gyermekének kötelessége megmentésére sietni. Szabadé nekem egy férfit, kit hazája tettre hiv — a szerelem varázsával lebiivölnöm magamhoz, hogy kötelmét, elmulassza? Nem. En letudok mondani a boldogságról, mert hazám kéri azt, s nem akarom megfosztani egy lelkes fiától; vagy legalább nehezebbé tenni a választást a férfiúra nézve a haza és neje között — szólt a hölgy átszellemült arccal. — Ez oka elhatározásomnak. — Most pedig kérem kedves atyámat adja tudtul neki rövid . udvarias hangon,, minden indokolás nélkül, elutazásunkat és kérje fel, hogy nc kövesse lépteinket;" — Es az atya, kí ismerte leánya határozott jellemét, nem iparkodott öt lebeszélni szándékáról, írt az ifjúnak. E levél megtevő várt hatását. Az ifjúnak, ki szerelmében csalódottnak hitte magát, könvebb volt választani a hölgy és haza köpött. Fájdalma elöl a csaták zajában keresett menedéket. Azonban még azon eshetőségre is volt számítva, hogyha az ifjú netán követné lépteiket — nyomukba ne találjon sehol és igy csalódása annál valószínűbb legyen; mert a levélben emiitett külföldi ut csak költött volt, ők csupán néhány napra hagyták oda Pestet, s mihelyt az ifjú hadseregbe lépésének hírét vevek, azonnal visszatértek oda. — Folytassa, kérem, folytassa r— szólt közbe izgatót-