Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-11-20

Ezen jelenség azt hiszen) hazánk több vidékein clöfordui, s igy a szakavatottabbak figyelmét már rég felköltötte, — tartózkodom te! át minden javaslattól;—csak egyszerűen a tényt felemlíteni kötelességemnek tartoltam. . (Folytatjuk.) A bíróság

1 köréből. Árverések: Nov. 30-úii Mustáron Pál ellen ingó\sá.»ni Teszéren. 2'i-nn Müs .fanon ellen ingúniúgrd S. vásárhelyen. 24. •Szélessy Dániel és neje ellen ingóságra Tintán. m 00 Iii A nok helyzete a múltban és jelenleg. (5. folytatás). (Irta Gynrálz Koreur.) Különben a szépség akkor is hóditó hatalom volt, s mindenesetre ez is sokat tett a nok helyzetét túlságosan korlátozó ősi szokások mérséklésére. ~- Maga a görög vallás tulajdonkép a szépnek cultusában gyökeredzett. íSchol egy népnél sem volt ugy kifejlődve az esthetikai érzék, mint a hellen néptörzseknél. A szépet kerete és bálványozta a görög mindenben , lázas buzgalommal törekedett a görög szellem ezt a tökély legmagasb fokára emelni, irodalomban és művészetben. A- szépnek csudálása soha sem volt a világtörténetben oly élénk, oly hatalmas, mint a görög műveltség virágkorában. A hellen nő a szépséget tekintette a legdrágább kincsnek, s az anya nem boldogságot, hanem szépséget kért imáiban mindenek előtt az istenektől gyermekei számára. Az istennők arcképei, s szobraihoz, a művészeknek szép hölgyek (leginkább heterák) szolgállak mintául, Phryne aranyszobra ott állott Apolló templomában Delphiben, s igy a nöi szépség, mint imádatra keltő jelenség uralgott még a szent helyeken is. Ugyan csak e ritka műveltségű bájos hetérát, Plirynét egy alkalommal Euthius rhetor bevádolta Athénben, hogy az ifjúságot ledér viseletével megrontja, védője fíyperides a komoly birák előtt, levonva a hölgy arcáról a fátyolt, igy szólt; szabad-e a szépség tökélyét kárhoztatni ; lehet-e az istennői szépséget mint gonoszságot elitélni V — Ekkor egyszersmind szétnyitotta védencének mellén ís az öltönyt s az észbontó szoinck, a gyönyörű arcrózsák, s a páratlan szép kebel bájai lefegyverezek egytől egyig a bírákat, ugy hogy egyhangúlag tölmenték a vád alul. Végül megemlítjük még, hogy a görögöknél, ösi szokás nyomán, a férfiú tulajdon nőtestvérét is feleségül vehette. Is'ézzük tovább a nők helvzetét a másik hatalmas álIámban, Kómában. Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, bogy a római népnek a két nem l^özt levő viszony tisztaságáról, s a sziiziességröl sokkal einclkcdettcbb s szigorúbb fogalmai voltak, mint a görögöknek. Mig ezeknél a szép, le-^ dér erkölcsű heterák a legmagasb rang» férfiúk társaságában is nyílt örömmel üdvözöltettek, söt papnői tisztet teljesítettek: Rómában a bukott hölgyek megvetés tárgyai voltak, s szigorú törvény zárta el Őket Junó istennő oltárától, Itt a szűziesség Istennőjének, Vcstának emelt a nép-kegyelet templomot, s oltára körül a papnők, a szűziesség jelképe, az örök tüz táplálásával tisztelék az istenséget. E veszta szüzek nagy tekintély Ivel bii tak s mindenütt mély tiszteletr

!?i tel fogadták őket még a legfőbb hivatalnokok is. Másrészről a wiclyikök szüzleányi koszorúját bcszenyezé, az csábitójával együtt kinos Jialállal lakolt. Általános volt,a bit, mint Turnusnál Uist. 28. »;}. olvashatjuk, hogy még a természet is tiszteletet tanusit a nöi tisztaság szentsége iránt; hogy p. u. a legvadabb állatok megszelídülnek a szüzlcány tekintete előtt; a férgek s ártalmas rovarok elvesznek a mezőn, ha egy tisztakcblü nö mezetlen áthalad rajtuk: sőt, hogy a férfiúnak hullája háttal, a nőé azonban arccal lefelé úszik a vizén, mintha a természet a nöi szemérmet még a halálban is tisztelni akarná. A római lérliunak szent kötelessége volt az erkölcsiség s illem szabályainak megőrzése a nők irányában. Egy szenátor az illcmsértés vádját vonta magára, az által, hogy nejét leányai jelenlétében megölelte. Egy Aedil a följelentett súlyos bántalmazásért nem nyert elégtételt, mivel az öt egy roszhirü házban érte, hová betérni egy római rendőrtisztre nézve megbocsáthatlan bün s gyalázat volt. Becsületes nők rágalmazása, sértő szóval illetése, a legkeményebb büntetést vonta maga után. Ezek folytán a házaséletben is sokkal több komolyságot!, tisztább erkölcsiséget találunk, mint a görögöknél. A házasságot igen tiszteletre méltó intézménynek tárták a rómaiak, melynek, mint az imádott haza élő jelképének tisztasága felett őrködni szent kötelesség. — Igen sokáig t'elbonthatlau szövetségnek is tartatott, s ha Valerius Max. lt. 1. 4. és Aul. Gellius noct. IV. 'ó. tudósításainak hitelt adhatunk, ötszáz év lefolyta alatt egyetlen házassági elválás sem fordult elő Rómában. — Méíí a késŐbbi hanyatlás korszakában is igy határozta meg egy hírneves jogtudós, Modestinus a házasságot, „férfiúnak és nőnek szövetkezése, s élethossziglan tartó közössége minden isteni és emberi jogoknak/' — Hol pedig a házasság komoly erkölcsi elvűken alapul, s a nöi nemes tulajdonok elismerésre találnak, ott a nö helyzete már emeltebb, s adott alkalmaknál egész fényében ragyog iel a nöi erény az élet mezején. Kóma története már gazdag szép nöi jellemekben, és sokszor emlékezik a nőknek még a közügyekre gyakorolt befolyásáról is. A római nö valósággal a háznak asszonya volt, ki férje szerelmét egyedül bírta, jogai a műveltség elohaladásával csak szaporodtak; nem-volt házikörébe zárva, tisztelet kisérte bárhol jelent meg; hazáját igy jobban ismerte s melegebben is érzett iránta, s készebb is volt a» áldozatra érte. mint például Athen hölgyei. Ismeretes a sabini nők bátor föllépése, kik egymásra fegyvert emeltek, férjeik és apáik harcsorai közé rohannak s megkórlelve a boszus kebleket, meggátolják a gyilkos.