Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-11-13

Tüzoltóegyleli ügy! Meghívás. A pápai önkénytes tüzoltóegylet f. évi november hó 14.-én azaz vasárnap délután 4 órakor a városháza nagytermében műlillltf A nők helyzete a múltban és jelenleg. (4. folytatás). (Irta Gyurátz Ferenc.) A gazdagok ritkán távoztak házuktól s akkor is csak rabnöik kíséretében: nyilvános színjátékoknál, s más mulatságokban soha sem jelentek meg. Ha férfi vendég volt a házban, akkor ök külön saját lakosztályukban maradtak, még az étkezés idején is; férfi látogatását csak férjeik jelenlétében fogadhattak el. — Hűség, háziasság volt a fö erény, 1 mit a görög nöktöl megköveteltek. A legnagyobb görög történetírónak Thukydidesnek szavai: az a legjobb asszon}*, a kiről sem jót, sem roszat nem beszélnek," híven tolmácsolják a közvéleményt, mely munkát s szórakozást csak a ház falai közt engedélyezett a nőnek, A világtól teljesen elzárva, a művelődés tényezőitől megfosztva, egyedül rabnöik társaságára voltak utasítva a nők s igy természetesen látkörük szük, értelmi képzettségük igen korlátolt maradt. — Ez érintett visznyokból önkényt következik, hogy a görögnö szakadatlan gyámság alatt állott. Ha a szülői kéz alól kikerült, a férj hatalma alá jutott, özvegység esetén pedig fiainak gyámsága alá. — Örökösöknél a férfi rokonok mindig megelőzték a nőket. Lixkynek azonban másrészről igaza van, midőn azt állítja, hogy a viszonyok után ítélve a görög nők zárt körükben is boldogok lehettek. Kevelés és szokás folytán a háziasság második természetükké lett. IIa zárva voltak rájuk nézve a nyilvános mulatságok, színházak ajtai, a közélet terén felzajló szenvedélyek viharai sem csapkodtak el hozzájok. A családi kör megvédte őket sok keserű csalódás, fájdalmas jelenségtől, melyekről a közélet ismerője annyit tud beszélni, — A müveit görög gyöngéd figyelmet tanúsított neje iránt, s tisztelettel ismerte eí benne a ház asszonyát s gyermekeinek anyját. Xenophon egy helyen megragadó vonásokkal rajzolja egy ifjú házaspárnak egymás iránti gyöngéd vonzalmát, s közös buzgalmát a családi boldogság megalapításán. A nci örömét nyilvánítja a' felett, hogy az övéinek boldogítására áldozhatja életét, a férj szerető részvéttel biztosítja számára hü gondoskodásáért a hálás tiszteletet mind végig. „Ha te — igy végzi intéseit a férj — a házi nö szorgalmát irántam s gyermekeid iránti szeretettel párosítod, ugy engemet is legengedelmesebb szolgáddá tehetsz; akkor nem kell félned, hogy aggkorodban kevésbé fogsz becsültetni; ellenkezőleg csak növekedni fog irántad a tisztelet, minél hívebben törekszel velem együtt a családi jólét előmozdításán, mert minden jó és szép- a házasságban, mint az emberi életben, nem a testi bájak által keltetik, melyek ugy meglehetnek a rosz, mint a jó embereknél, hanem csak az erények álködó'k gyűlését megtartja, melyre az egylet összes működő tagjai ezennel meghivatnak. Pápa 1875. évi november 10-én. A parancsnokság nevében S z o k o 1 y I g n á c z. főjegyző. BLMS. tal, melyek egyedül csak a jóknál találhatók.'* (Xenophon oecon II). Plató, a nagy nevü hellen philosoph már kimondta azon nézetét is, hogy a nö a férfiúval egyenlő. — Ezen állítás azonban a gyakorlati élet terén még nem talált elismerésre. A házasság legfőbb céljául életre való ép gyermekek nemzése s nevelése tekintetett, azért kiváltképen Spártábai* az erőteljes derék gyermekek képezték az anyának dicsőségét, — söt ugyan itt egy régi törvény értelmében öreg, vagy beteges férjek kénytelenek voltak nejeiket életteljes ifjaknak átengedni, hogy azok egészséges magzatokat szülhessenek. Spártában az elfogadott Lycurgusi törvény minden vallási és polgári intézményt, igy a házasságot, a gyermek nevelést is, vas következetességgel az állam ktü biztosítása érdekében rendezte el. Erőteljes, vésznek edzett faj nevelése volt az egyetlen cél. — Ez volt az irányadó a nők nevelésének hatásköre kijelölésében is. A puszta eröfejlesztési törekvés elölte ugyan azon gyöngédséget s udvariasságot a n'ú környezetében, melyet más hellen államokban találunk, e helyett azouban a nők az őket is áthatott áldozatkészség érzetével a hazáért vívtak kí maguknak befolyást a családkörben, tiszteletet a férfiak részéről. A spártai nők rajongtak a hazáért, a lelkesedést nagyban tudták éleszteni az ifjúkban is. Jobban érdekelte őket a közügy, mint a többi görög nőket, s igy több tiszteletet is sugárzott az vissza reájuk. A spártai nö maga Öltöztette fegyverbe felnőtt gyermekét, mikor az először táborba indult; ö kötötte a kardot oldalára s nyújtotta át neki a paizst e szavakkal: „vagy ezzel térsz meg győztesen, vagy ezen hoznak vissza halva l

iC A spártai ifjú készebb lett volna százszor megküzdeni a legkisebb halálharcot, mintsem, hogy egyszer odatért volna a gyávaság bélyegével anyja elé. Mert a spártai nő ugyanis, a mig örömében sirva fakadt bajnok fia hős tetteinek hallatára s felejtve veszteségét, dicsőitette a hős fiu önfeláldozását a hazáért, másrészt kegyetlenül ís tudta éreztetni boszuját, a hazai törvényt megsértő fiu ellenében, Pausanias spártai király a plateai hős, s Byzanc meghódoltatója a dicsvágytól elragadtatva a perzsa király kegyéért késznek nyilatkozott elárulni hazáját. Terve azonban még jókor fölfedeztetvén, számadásra vonatott. Az elfogatás elöl egy közel templomba menekült; ekkor éhhalálra ítéltetett s a tanács elrendelte a templom ajtó befalaztatását, A végrehajtásnál a hősnek saját édes anyjíl volt a legelső, ki követ vitt honáruló fiának élve eltemetéséhez. Szóval és példával buzdította a többi munkásokat s megátkozva hagyta ott a gonosz gyermeket, ki ily szégyent hozott szülő anyjára. (Folytatjuk.)