Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-11-06

Vcgyestartaímú társadalmi hetilap. A pápai j.ótéko ny n öegy let-, a z ismeretterjesztő- lövész-és önkénytes t iizoKóeffvlct A lap szollem i részét iüetó közlemények! ||. évfolVaiTI. Pápa 1875. OSZUtÓ 6. 45. SZ. i szerkesztő' Ialcá.sái.*a :! Anna-tér 1210. sz. a kii)il^nílűk. Kiíifi/eléM t-s hirdetési díj: IclsZolMegjelenik e lap heíenkint egyszer, szombaton, egy inén. TaiM alm a Á , ....... A társadalom feladatni Magyarországon. — lamlások, a kiadói leendőkkel megbízott; Városi kö/gyiilés. - - Selyemiparunkról;— A pápai önkénytes tüzolló"W'a.j tlií SÍ Ivávol úr kiinyvkereske-j egylet alapszabályai. — A bíróság köréből. — A nők belyzfíle a é-él>o: megyeházzal szemben, intézendők .1 múltban és ji lenleg. --- Csónak úszik a habon. . . — A haza ós Kgy kirándulás élményei. —• Különfélék SZ.iM'l'ltMn Előfizetési elíjalc: Egy óvre . . . . . . . 0 fr. Félévre 5 Jr. Negyedévre '1 fr. fiO k ! A l\il»(lotÓ!SÍ clí.jalv a háromI szőri hasábom!t

pol.itsorért, egys/or hirdoI tésnél 0 kr. kétszer hirdetésnél ö kr. hárornJ szőri hirdetésnél t kr. és a többszöri hirI det-ésnél lehető árleengedéssei számítolnak, j .Mindig külön bélyegdij fizetendő. i társadalom feladatai Magyarországon. N. házi ipar nálunk ínég a szótárban is idegen szónak jelezhető bátran, mert csak néhány óv óta i- halljuk egyes veszedelmes újítók ajkain, kik minden ' áron azt akarják velünk magvarokkal elhitetni, hogy többel ér kosarat fonni, kanalakat faragni, mint a kemence padján a bundába burkoltan elheverni a lelet. Nem islenlelenség-e a szegény földnépnek, mely kora tavasztól késő őszig mezei munkával van elfoglalva, azt a kis pihenési irigyelni, mit novembertől mártiusig viskója sarkában körösztül leng. s mihez még mécsvilág se "kell. s tőle megvonni akarni azt a szejiemfejlesztő élvezetet, mellyel eddig naphoszanl: nézle esős napon, mint szállt egy csép a másik után le az égből, mint válik a sár pocsolyává, mely foglalkozásban még versenytársa is akad. mert komondora ép ugy nézegeti a pitvarból és ép ugy nem tesz semmik S nem téves eszme-e a földmivesl rendes foglalkozása irányától ellérilnij. fogalmait: azzal, hogy iparossá tesszük, összezavarni és öl a helyett, hogy azon volnánk, hogy egynek teljesen megfeleljen, több oldalúvá, de egyúttal középszerűvé is tesszük. Nézzünk nytigolnak! nézzük a ki marokkal szedi a földel, ho£y termeszthessen valamit rajta,— a skótot, ki kötélre kötve gyűjti marbaállománya számára a szédilö lejtökön a füvet,— vagy hogy messze ne menjünk, nézzük felső-ausztriai szomszédainkat, kik véres verejtékkel vívták ki az elemektől a talajt, melyen ép oly nagy fáradtsággal, mint okszerűen termesztik gabnájukal és nevelik szöllciket, a mint azt mindenki láthatja, ki egyszer Bécsből Passau-felé utazott hajón, s meglehetünk győződve felületes szemügyre vétől után is, hogy ezeknek munkája nehezebb és nagyobb les és értelmi erő megfeszítést kivan a földmivelés teén, s mégis mit tapasztalunk náluk: nemcsak a téli idő, nemcsak az esösnapok, de minden munkanap estéje, ha házi munka nem lép előtérbe, oly munkának van szentelve, melynél a test zöme és a lábak pihenhetnek, mialatt ezek a nappali munkában eleget fáradoztak, s melyeknél inkább az ész és a kéz munkálkodnak. E munkát pedig, vagy maga viszi vásárra, vagy helységenkint. vidékeukint megy át egy bizományos kezébe, ki azután értékesíti, vagy is a házi iparral fog1 a I k o z á sért p é n z t h o z a h á z h o z. Nézzünk nyugotnak, szedjük össze a tapasztalatokat és nem fogjuk már mondani, hogy a házi ipar kezdeményezése volt hiba, istentelenség, hanem, hogy bün és istentelenség volt, hogy a magyar társadalom eddig nem telt ez irányban semmit. 31 ily kétségbeesett nálunk a föld népe, ha sokáig tart a léi dermesztő fagya, mennyi.időt kell vesztenie tétlenségben? Miért ? mert minden munkaerője a földművelésre van fordítva, s ha földjét nem művelheti, a gondosabb a sutban ül és pipál, a pazar pedig a korcsmában iszik és veszíti pénzét, mialatt a gyermekek otthon egymás hajában fekszenek s az aszszony — az nálunk is még legtöbbet ér — fon vagy a házát gondozza. Ha pedig jön az olyan időjárás, hogy beválik a közmondás: adtál uram esőt, de nincs köszönet benne: mily csüggeteg akkor a földnépe, hiszen e termésben, melyet elvert a jég, mely elrohadt, vagy el45