Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-09-25

bult volt, lábaim, szerencsémre teljesen épek voltak. Felállottam tehát s elindultam vizet és élelmi szert keresni, mivel a szomjúság és éhség is gyötört; mintegy kétórai barangolás után kutya-csaholást hallék, s igy most már volt célom, mely felé tartsak. Nemsokára kivehettem egy egyedül álló ház és kerítésének körvonalát, de ekkor már képtelen voltam a tovább gyalogolásra, fejem rendkívül zúgott s én lerogytam ; mire fölébredtem, kényelmes ágyban találtam magam, mely mellett egy szőke fiatal hölgy őrködött,— c hölgy most már nőm. Tőle tudtam meg, atyja farmer s ö vitetett be házába. Mondanom is fölösleges, hogy oly gondos ápolás alatt, mint a milyenben részesültem, alig volt két hó teljes felüdülésemhez szükséges. Mire felgyógyultain, a háború be volt fejezve s nekem nem maradt egyéb szerepem, mint örvendezni az igaz ügy győzelmén — és egybekelni hü ápoló nőmmel, — végzé szavait Aladár. — Kérem, az ágyak készen vannak, jelenté az ispánné. — Még én akarok valamit kérdezni, tolytata Aladár, hol, mint van Adrienne? — Mint irtam, felele az ispán, ö igen szerencsétlen teremtés, szülő és vagyon nélkül maradt, s jelenleg H.-éknél nevelőnő. — Szegény Adrienne! sóhajta fel Aladár. E szók után Aladár és neje fölkeltek az asztaltól s lenyugodtak. Másnap az elhagyott uri házat tették lakhatóvá, s az ispán adott számot sáfárkodásáról. — Itt vannak tekintetes uram a takarékpénztári könyvek ; nem nagy aránylag.az összeg, melyet elhelyeztem, de a termények alig voltak középszerűek s csak a jó áraknak lehet köszönni, hogy annyit is képes voltain kigazdálkodni, — szóllott az ispán a könyveket Aladárnak nyújtva át. Aladár bele pillantva a könyvekbe, megütközéssel nézett az ispánra. — Hiszen ön az egész hat évi haszonbérnél is sokkal tetemesebb összeget helyezett cl nevemre, holott még két évig lesz érvényben szerződésünk. — En nem tekintettem azt érvényesnek soha. — Miért nem ? — Mert tudom, hogy kényszerűségből köttetett. — Az tökéletesen mindegy, ön nekem évenként csak négyezer forinttal tartozik, a többi jövedelem öné — Bocsánatot kérek, do most már még kevésbé fogadhatom el, mint előbb. — Es miért? — Tekintetes ur

a többé nem egyedül áll a világban, másokról is kell gondoskodni, nem csupín magáról. Aladár merően nézett az ispán szeme közé, ismerte önzetlenségét, de nem hitte, bogy ily mértékben találhassa azt fél nála. Ha akkor, midőn távozott, megakarta jutalmazni, ma kétszeresen oka volt arra. Tudta azt is, hogy kérelemmel nem boldogul ezen emberrel, tehát rá kell parancsolni. — Önnek ahhoz semmi köze, az az én gondom. On elfogja ismerni azon szerződés érvényességét, s megtartja magának a kikötött összegen felüli részt, vagy pedig szolgálatomból elbocsátom. Holnap választ várok, most pedig hagyjon magamra. Midőn az ispán távozott, Aladár kis könyet szárított fel arcán ; a ritka lelkiismeretesség annyira meghatotta ez edzett férfiút. Az ispán is meg volt hatva. Fajt, igen fájt neki azon fenyegetés, mely Aladártól jött. Ot elbocsátani, ki Aladár atyját is 30 évig szolgálta! öt elbocsátani, ki Aladárt fiaként szereti. E gondolartal nem tudott semmiképen megbarátkozni. Járt-kelt egész nap, de nyugtot sehol sem talált, mind'g az elbocsátás volt fejében. Végre azonban csak belenyugodt ura parancsába s másnap tudata azzal elhatározását. Szegény öreget csupán ama gondolat bánta még, mint titkolja el fia előtt gazdagságát. Kevés mondani valónk van még. Aladár visszatérte után három évre Rétlaky János, Adrienne nevelt atyjának öcscse magtalanul elhalt, s a végrendeletben nemcsak adoptálla Adrienne-t, hanem Rétlakot is neki hagyományozta. Adrienné visszatérve Rétlakra, közötte ós Aladár nejeközött csak hamar benső barátság fejlődött ki s igy Adrienne gyakran volt Aladár házában. Látva az erőteljes, férfias alakot, a szabályos arcvonásokat, a gyöngéd, lovagias férfit, a nemes lelkű embert — szóval, látva Aladárban az általa alkotott eszményképet, nem volt képes az eddig szerelem nélkül állott szívből, továbbra is kizárni ezen érzelmet. Visszaemlékezett a multakra — a lúgosban mondott szavaira s csak önmagát hibáztathatá ; ő űzte cl a boldogságot, nem az futott előle el. Boldogsága kezében volt s ö eldobta azt. Szegény Adrienne! későn kezdett g o-nd o 1 k o d n i. Különfélék. — Lapunknak ez volt a folyó negyedben utolsó száma. Szabad legyen réménylenünk, hogy olvasóinkat a jövő évnegyedben is együtt fogjuk találni. Ezért kérjük az előfizetéseknek mielőbb megtételére, mivel fölösleges példányokat nem szándékunk nyomatni. Előfizetési dij 1 forint 50 kr, mely Wajdits Káról úr könyvkereskedésébe, vidékről postai utalványnyal, küldhető. — A hátralevő tartozásokat pedig tisztelettel kérjük rövid időn befizetni. — A jótékony nőegylet javára Ozibula .Jánosné asszonyság 3 í't 50 krt küldött, mint a nála játszott kis műkedvelők előadásaiból begyült összeget. Örvendetes tapasztalni, hogy a gyermekeket a szűkölködők iránt könyörületre mint tanítják és buzdítják a nemesszivü szülék. JL egyenek a gyermekek szüléikhöz méltók! — A pápai kertészeti társulatnak jövő octóber 2—3-án rendezendő terincnykiállítására folyvást jelentkeznek a kiállítók. Ha nem csalódunk, érdekes tárlatnak nézhetünk elébe. — A hantái szőlőhegyen f. hó AO-án megvizsgáltat-