Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-09-11

vagy napszámra jutalmaznak. A tanító működése oly becses valami, mit e községek soha sem fognak eléggé jól díjazni. Tövises a tanítói pálya, az egészség kockára van téve, vegyük ezeket tekintetbe. Azon iskola tanulói, kik idejük legnagyobb részét az iskolában töltik, gyűlölik a tanítót, ki mint kinzás közvetítője szerepel. A gyermekek szolgalelkekké, aljasodnak, jó tettre csak a büntetéstől félelem ösztönzi őket. Mig az iskolában vannak, csöndesek, mihelyt onnét eltávoztak, a durvaság és neveletlenség netovábbjába sülyednek. Szóval, kíméljük a gyermekeket, kíméljük a velük szakadatlanul fáradozó tanítókat. Goldberg Jakab. Egy humánus végzés. Pápa város t. tanácsa 1875. aug. tartott ülésében egy végzést hozott, mely szerint a városi önkénytes tűzoltó egylet segélyét csakis Borsos-Győr és Lak községekbe és a város határában fekvő pusztákra viheti ki. A segély az egylet részéről, igen természetes, ember — erő és oltó szerekből áll. Ezeknek a jelzett helyekre való kiállítására azonban „határozottan megtagadja a városi fogatok átengedését"; hanem úgymond; „a tűzoltókért cs eszközeikért az illető községek és puszták küldjenek fogatokat, hä bajakr^vanymertra-rárosHTogatok vész esetén nagyon tulterheltctnek és mert azokra itthon is van szükség." Ez embcrszeretcttel áthatott végzés megszületésérc a mult hóban Békáson dúlt vész folyt be. A tény az, hogy a városi önkénytes tűzoltó egylet, miután a tűztoronyból rendkívüli vész jeleztetett Mezőlakon — , tagjainak egyrészét — mintegy 50 embert— és egy fecskendőjét a vész helyére kiküldötte. A vész azonban nem Mezőlakon, hanem Békáson volt — a mi különben távolság tekintetében csak 10 percnyi különbség. Gr. Esterházy Pál ő nméltóságának 7,— továbbá részint tűzoltók' által fogadott, részint egyes jólelkű emberek szívességéből 5 fogat vitte ki a tűzoltókat és szereket. A városnak csupán egy fogata lett alw kalmazva. Es a t. tanács ezt rendkívül keserüli. Mi azonban e hideg és minden emberszeretetet nélkülöző végzést visszautasítjuk, addig is, mig szabályszerűen megfelebbeznök. Visszautasítjuk pedig azért, mert a t. tanácsnak nem áll jogában az egylet működése terét megszabni s a város határára szorítani. Ugy hisszük, mi független testület vagyunk, a a mennyiben belügyeinkbe avatkozni senkinek joga nincs. Minden tényeinkben, mint demokraticus szervezetű egyletet az alapszabályok köteleznek, melyeknek rendeleteiről a t. tanácsnak intő atyai elővigyázafa kedvéért, sem mondhatunk le. Az alapszabályok 2. §-a pedig hatáioxotlan rendeli, hogy: ;5

A t ü z o Itó egylet a várostól 1 mérföldnyi távolságra 50 emberre Ii egyik parancsnok vezérlete alatt tartozik vész helyén megjelenni." Ezen §-ról a t. tanács is tudhat, mert az alapszabályok egyik eredeti példánya számára át lett adva. Ha nem méltatta egyletünket annyira, hogy alapszabályának 2. §-át elolvasta volna, nagyon síijnáljuk, de ebből korántsem következtetjük azt, hogy mi meg ne tartsuk azt. Pápának határán kivül is van érdeke, részint anyagi, részint erkölcsi. Ez érdek vezette az egyletet, midőn ama 2 §-át inegalkotá. Hogy a t. tanácsot mi érdek és emberszeretet vezeti ilynemű végzések hozatalánál nem tudjuk felfogni és megérteni. Ennyit akartunk a t. közönségnek tudomásra juttatni, a többi felebbezésünkben mondjuk el. Pápán 1875. Sept 9. A parancsnokság. Fölhivás a pápai kertészeti társulat által f. é. október 2 és 3-án rendezendő gyümölcs és termény kiállításban résztvételre. A pápai kertészeti társulat, a kertészet ügyének előmozdítása végett, elhatározta, hogy évenkiut rendezendő nyilvános terménykiállításai elsejét a folyó év őszén megtartja. E végből kővetkező pontozatok alatt kívánja értesíteni ugy a társulati tagokat, mint a kertészet iránt érdekkel viseltető közönséget: 1. a kilátás ideje október 2—3-án, d. e. 8—12 és d. u. 2—6 óráig; helye pedig a városi óvodai épületben leend. 2. A különböző terményeket kiállítani szándékozó város és vidéki társulati és nem társulati tagok kéretnek, miszerint szeptember 19-ig jelentsék be társulati elnök Voyta József úrnál, hogy minemű és hányféle nyers vagy párolt gyümölcsöt, szőllőt, kertterményt akarnak bemutatni. Mindenesestre óhajtandó, hogy a lehetőség szerint egy-egy fajból több példány állítassák ki. S. Belépti dij minden egyes bemenetnél 20 kr. leend, azonban a kiállító a maga saját személyére szóló szabadjegyet kap. 4. Bíráló bizottság választatott, mely a kitüntetésre méltónak talált termények kiállítói részére a kertészeti társulat nevében dicsérő vagy elismerő oklevelet fog kiszolgáltatni. 5. A kiállítók részéről a társulat javára adományozott kiállított tárgyak október -1-én, d. c. 9—12órakor a helyszínén eladatnak. Pápa, 1875. szept. 5. A pápai kertészeti társulat választmánya. Optimismus és pessimisnms. (Dcvccsciitől). (11. Folytatás). „Egészben és nagyban állítható, hogy a halál a viszszainaradottakra nézve ép oly fontos esemény, miként magára a haldoklóra nézve. A kinos érzet, melylyei a búcsúzó a világot elhagyja — csak rövid tartamú, midőn a veszteség érzete a visszamaradottakra nézve hosszabb. A veszter ség a szó szigorú érteimébén kipótolhatlan. Es ostobaság volna eszközökre gondolni, melyek a csapást kiegyenlíteni, MMWÍ%. jóvátenni tudnák. Az egyéni sors törekedik a dolgok végnélküliségébe merülni s egyéni fájdalmát a nagy mindenség végzetébe temetni. Az egyesnek mindig van joga panaszra, ha a véletlen és a halál az ö mélyen gyökerezett érzelmének tárgyát elragadja, de a nemnek, mint egyetemesség, mint egész tekintve, soha se szabad fájlalni, hogy tagjai egyikében veszteséget kénytelen szenvedni. E pontnál ismét kénytelenek vagyunk az uralgó elöitéletekkel szembeszállani. Különösen az egyháziak részéről szokott érvényesíttetni az, ki életének önkényt véget vet, az kárhozatra jut, s e sorok írójának volt alkalma tapasztalni,