Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-23

•követendő eljárására nézve támogatni és hozzá : csatlakozni mélt.&zitassők. ;. Ezen ügyben csakis az összes érdekeltek vállvetett együttműködése (

biztosíthatja a sikert; és hogy a tisztelt társegylet csatlakozását nem fogja megtagadni, erre nézve ügyünknek Igazságossága és a köztünk létező érdekazonosság szolgál biztosítékul. '. Egyúttal felkérjük a tisztelt társegyletet, hogy tekintettel TI legközelebb tárgyalás alá kerülő új adótörvényjavaslatokra, a bankügyletekkel nem foglalkozó segélyzö egyletek adómentességének törvényesitcse végett hasonlóképen kérvéhyezó'leg a magas országgyűlés képviselőháza elé járulni szíveskedjék. Maradtunk ügybaráti tisztelettel és üdvözlettel Győri kölcsönösen segélyző pénztárgylet: Id. Peregi Mihály s. k. igazgató. — A feloszlatott győr-szigeti kölcsönös segélyzési egylet volt tagjainak küldöttsége: Stirling Tóbiás s. k. Weidman Adolf s. k. Wottitz Károly s. k. ügyvéd. — Győr-városi és megyei takarékpénztár önsegélyző egylete: Schlosser Ignác s. k igazgató. VÖNÖCZKYHBZ c lapok hasábjain általa közlött új évi Iiymnus alkalmából. tt a sötét kéklő Bakony alatt, Árnyas fűzfák" között folyó szalad, Hol sokszor járt az első szent király, — ^ Ki működül a Séd-viz partinál: ' Fogadd el e levél néhány sorát, Mit ir hozzád egy régi jó barát. Fölvetted újra kedves lantodat, Megpendíted, hogy milyen hangot ad; Zengettél dalt az új év reggelén, Mely ott fakadt föl kedlcd sziveién . . . Minden szavad vallásos érzemény, Örömre gyúltam, mig olvastam én . . . Olvasnák bár sokan e hő imát, Járná be e hon minden templomát, S felszállva a népeknek ajakán: Metélve hullna vissza ránk talán? Egyik kiváló drága érdemed, Hogy e szemen-szedett jó gyöngyöket, Kár másutt is nyilt volna nékik hely, Ezen kisded laphoz küldötted cl. JDc hát, a megváltás dicső művét, Szerény halász s vámos nép hordta szét; Ä az a kis mag, mily nagyra nőtt ma már? Dicső daloddal is igy lenne bár! Hogy lenne kő, mely Dániel előtt, Kicsinyből óriás nagyságra nőtt*}; S törné át a fásult szivek jegét! Látnánk virulni Árpád nemzetét! Ki oly égőn szeretsz istent s hazát, Légy üdvözölve tőlem jó barát! S az a hajó, hol a kormányt viszed, Ne érjen mély és örvényes vizet! Magasra tartsd a zászlónak nyelét, Hirdetni a szabadság szellemét! Te menj elöl, utánad indulunk: Isten veled! tán még találkozunk! Id. Kutasi Ferenc. Feneketlen! — Elbeszélés. — Irta Belányi Ferenc. (15. folytatás}. Itt azonban megütközéssel kellett észlelnie, hogy a gróf napról-napra hidegebb lön, kivált egy jelenet óta, mely •) Dániel 2; 54. v. igen alkalmas volt a grófnőben létre jött változást kitüntetni. Elébb a fiatal házaspár soha sem kocsizott ki együtt. Most ez gyakrabban történt, a cselédség és az egész kornyék legnagyobb ámulatára. Egy napon történt, hogy ketten hajtattak végig a hosszas fasorokon, melyekben a park bővelkedett. Szótlanok voltak. A fiatal nö keze — akarva, nem akarva, talán maga sem tudta volna megmondani, férje kezét érte. A szokatlan bizalmi jel ugy végig rezzent a fiatal férj testén, mintha kezdő szerelem első tanújele volna. Ott pihent a puha pici kéz érzelemtől remegő kezén és a pihenéssel be sem érte, hanem meg is szoritá. A gróf benső pillantást vetett nejére és ez azzal viszonozta, hogy lehajtotta fejét férje vállára, Oh ! mily édes teher volt ez! A gróf mélyen sóhajtott, kibontakozott azon kézzel, melynek vállán a kis fejecske pihent és átkarolta a karcsú termetet -— először életében és — magához vonta; ajkai pedig halkan suttogták . — Oh Laurám ! mily boldogok lehetnénk mi! Mind ez azonban csak egy percig tartott. A másik percben a gróf arca merev lön, merevebb, mint valaha, s azóta nemcsak, hogy ily jelenetek nem ismételtettek, hanem a gróf feltűnőbb módon lett tartózkodó, mint eddig. A grófnőt ez kétségbeejté. Most, mikor egyszer tisztába jött azzal, hogy férje ezen vonzódásra érdemes, nem hogy alább szállott volna szerelme ezen tapasztalás után, hanem kivánta is azt teljesen elérni; mert most jogosítva vélte magát, azt követelhetni. 8 kétségbeesését egy fjntos esemény még növelte, mely elhagyatottságát még nemesebb színekben tüntette elő. Ugyanis egy napon levél érkezett Hectortól, kit már mindenki elfeledt e szivküzdelmek közt, melyek családi drámánk négy személyét elfoglalták. Hektor értesíti levelében a grófnőt, hogy ö Irénnel mindent tisztába hozott, teljes satisfactiot juttatott neki, miről Irén személyesen fogja a grófnőt méggyőzni; de egyúttal ki is jelenté Hektor, hogy már most elértnek véli az időt, midőn a grófnőt szerelmének viszonzására szoríthatandja. A levél rövid időn leendő visszatérését jelzé a fiatal embernek, s a grófnő kétségbeesetten nézett körül, kihez forduljon segélyért. Férjéhez nem fordulhatott, mertazanynyira visszavonult, hogy kölcsönös bizalomról megint nem lehetett szó; pedig ily dolognál ilyesmi okvetlen szükséges volt, mert az egykori esemény kényes voltát c&ak teljes &í-