Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-23

zaJom mellett veszthette el. Mary bárónő a furcsa szerep folytán, rnit nemes buzgalombél magára vállalt, igen gyanús helyzetbe jött, oly annyira, hogy a grófnő a szó teljes értelmében féltékeny lett reá. A dolog természete hozta magával, hogy a bárónő a gróffal sokat társalgott, és ilyenkor megint igen természetesen suttogó lett a hang, s a pillantások is mindig a grófnő felé voltak irányozva — mintha kémlelnék, nem hallgatódzik-e ? A kezdő szerelemnek van-e ennél nagyobb alapja a féltékenységre nézve? Maradt Adorján. Oh ! de mi lett ebből. A szegény Adorján, mióta Mary bárónő elfoglalta a tért, egészen elvesztette határozottságát és higgadtságát. Fölébredt benne a régi szerelem, és ebből folyólag el. lett hanyagolva a grófnő egészen. Minden gondolatát Mary bárónőnek szentelte ; s miután Mary nem tartotta célszerűnek Adorjánt a complottba beavatni, mert tartott tőle, hogy egész tervüket elrontandja: a féltékenység minden symptómája mutatkozott a fiatal emberen. Mi nöttön-nött, mikor látta, hogy a gróf hidegül neje iránt., Mindennap készült eltávozni, de a másnap megint ott találta öt, újabbí határozatlansággal. Ebbe sem bizhatott tehát Laura, ós igy kétségbeesés, szerelem és féltékenység váltakoztak kebelében, mig a nap el nem érkezett, mikor Irén s vele a végzetteljesnek Ígérkező catastrófa meg nem érkeztek. Hektor csakugyan teljesen helyrehozta Irén ellen elkövetett hibáját. Ezt a fiatal hölgy maga is megerősítette, s Hector nem is birta más célból Irént a grófnő meglátogatására, hogy a grófnő semmi kétséget se támaszthasson. A fiatal embert nagy szenvedélye, annyi önmegtagadásra vitte, hogy fölkereste Irén szüléit; bevallotta, hogy szándéka volt a fiatal leánykát elcsábítani, s akként beszélte el a dolgot, hogy Irénre a mocsok legkisebb árnyéka sem eshetett. Még attól sem riadt vissza, hogy nyilvános körökben oly satisfactiót adjon a fiatal hölgynek és szüleinek, hogy mindenki el volt ragadtatva a fiatal ember önmegtagadásától, s igy Irén kiszabadult a zárdából s vissza lett adva az életnek. A satísfactio egy része maradt még hátra, s ezt Laura grófnő házában kívánta megtenni. Egyenesen a grófhoz fordult, s elmondá, hogy ő a fiatal hölgynek, ki a grófnő látogatására jött, elégtétellel tartozik, s azt nyilvánosan kívánja megadni. A gróf, ki nem sejtette a jelentőséget, mely e nyilatkozat mögött becsületére nézve rejlett, szintén el volt egészen ragadtatva ezen nagylelkűségtől s készségesen küldte szét a meghívókat. Laura grófnő tudta, mi jelentősége legyen ez estély-, nek, s remegve nézett eléje; mert attól tartott, hogy ha ő igent nem mond, — s ezt ö nem mondhatta, — öt is megfogja Hektor gyalázni. De a sorsnak igy tetszett a catastrofát siettetni, — mit az izgatottság miatt, mely az érdekeltek valamennyiének keblében honolt, igen természetesnek találhatni. Hektor gróf ugyanis az időt, mely ez estélyig lefolyt, felhasználhatni vélte a grófnő kapacitálására. Hol szép szavakkal, hol fenyegetésekkel vélt reá hatni; s az eredmény az lett, hogy a grófnő mindig jobban ' megvettette. Hektor látta Adorján visszavonulását, s igy könnyebben vélte tervét kivihetőnek , természetesen nem is. aej

;

tette

i

. hogy a grófnőben mily változás ment végbe. •••• .. — Grófnő — monda szokott fnvolitással egy napon,— ön nem élhet szerelem nélkül, ez lelkéhez oda van tapadva,, önnek szeretnie kell. Laura mélyen sóhajtott s igazat adott udvarlójának. — Igy nem marad egyéb hátra, minthogy engenrboldogítson szerelmével — folytatá Hektor. A gvófnö nagy szemeket vetett társára ez okoskodás miatt. — Hogy-hogy — kérdé, akaratlan is mosolyogni kényszerítve magát. — Igen természetesen — viszonzá a, fiatal ember, — Ad orján egész bolondja Mary bárónőnek. — Nos, és férjem...?— kérdé Laura indulatosan. — Férje — hahaha! — férje!? — fakadt ki Hektor roppant hahotával, de rögtön összeszedvén magát s nevetését elfojtván, igy folytatá — bocsánat, grófnő, hogy annyira megfeledkeztem az illemről ; de roppant nevetségesnek látszik, ha ön férjéről beszél, — ön, szép Laurám, ki gyűlöli férjét, hahaha. ... Laura indulatosan ugrott fel helyéről, hogy otthagyja, a gúnyolódást, mialatt ez folytatá : — Egy férjről, ki legújabban azáltal is méltatlan leszv szerelmére, a miért Mary bárónövei vannak íete-a. téte-jei. E szavakra Laura, kí már az ajtónál állt vala, megfordult. A kilincshez kellett kapaszkodnia, hogy el ne essék, — kápráztak szemei, — agyában meglátszott rendülni valami, — keble pihegett, — s azután oda rohant Hektorhoz, hevesen igy szólt — Hektor, ha Ön ezt betudja bizonyítani, nincs okom többé hinni barátságban, szerelemben, becsületben, — s neo* fogok többé ellenállani. Ezzel lerogyott a pamlagra, elfedte szemeit, s hevesen látszott küzdeni magával. — Ha betudom bizonyítani; — monda vontatott hangon az udvarló, s kivonván zsebéből egy névjegyet borítékkal, oda nyujtá e szavakkal : — Olvassa ez írást, melyet a grót nyomában találtam, hidjcn és legyen enyém. (Folytatjuk;). A „Mercur

c< bálról. Xe rettegjen nyájas olvasóm, e cikk feliratából sejtve, hogy talán egy Krach es deficittel kiszínezett kép fog előtte föl— tárulni. Oh! nem. Ezt, a rendezőség pénzügyi viszonyait érintő körülményt, nem említem. Az ifjúság könnyű vére ezt majd csak kiizzadja és felejti, azzal vigasztalván magát, hogy több is veszett Mohácsnál. De ne várjon valami élénk farsangi bohózat rajzát sem, mert csalódnék; sokkal is komolyabb dolgokkal szándékozom szíves figyelmét igénybe venni, t. i. hiúsult reményekkel, tapasztalt közönyösséggel, morális arcul-csapással. Ha még soha, ugy most bebizonyult a közmondás igazsága: A ki ígéretekre épít, rosz alapkövet tesz le. A rendezőség szátott a nőegyletiiek nemrég alkalommal adott ígéretére, miszerint mindig készek ieendnck, a „Mercur" egyletnek, bármim*